Cser-Palkovics András a kormány üzleteiről

Ha optimistán állnék a magyar demokrácia helyzetéhez, akkor azt mondanám, hogy Kóka Jánosnak azért kell mennie, mert alkalmatlan a posztjára. Sajnos azonban ebben a kormányban annyi alkalmatlan ember van Szilvásy Györgytől Lamperth Mónikán át Gyurcsány Ferenc kormányfőig, akiknek már rég meg kellett volna bukniuk, hogy valószínűleg nem ez a magyarázat. Sokkal inkább hatalmi játszma és gazdasági kényszer állhat a háttérben – mondta a Demokratának Cser-Palkovics András, a Fidesz országgyűlési képviselője.

– Meglehetősen szokatlan módon távozik posztjáról Kóka János gazdasági és közlekedési miniszter: már most bejelentette, hogy év végén átadja a helyét. Mennyire elfogadható ez a késleltetett távozás?

– Valóban nem nevezhető bevett gyakorlatnak ez a módszer, és nem is hiszem, hogy szerencsés lenne. Gondoljunk bele, hogyan lehet hosszú távra tervezni az egyébként stratégiai jelentőségű Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban, ha már most tudni lehet, hogy pár hónap múlva jön egy új miniszter, akinek esetleg másféle elképzelései vannak. Persze Kóka János tevékenységét ismerve nem csupán ezért volna szükséges, ha minél hamarabb távozna a kormányból, hanem mert őt tartjuk Magyarország legsikertelenebb gazdasági miniszterének. Semmi másban nem jeleskedett, mint abban, hogy Gyurcsány Ferenccel vállvetve becsapja az embereket, amikor pannon pumáról, dübörgő gazdaságról, minket irigylő Nyugat-Európáról beszélt. Eközben lassan már a tőlünk keletebbre eső országok sem irigyelnek bennünket, sőt mi nézhetjük irigykedve az ő gazdasági fejlődésüket.

– Mi állhat Kóka János távozásának hátterében? Egyesek szerint az SZDSZ tagságának nyomására döntött így, mert pártjában azt szeretnék, ha végre foglalkozna elnöki feladataival is, más források szerint megelőzte, hogy Gyurcsány Ferenc kérje lemondásra.

– Ha optimistán állnék a magyar demokrácia helyzetéhez, akkor azt mondanám, hogy azért kell mennie, mert alkalmatlan a posztjára. Sajnos azonban ebben a kormányban annyi alkalmatlan ember van Szilvásy Györgytől Lamperth Mónikán át Gyurcsány Ferenc kormányfőig, akiknek már rég meg kellett volna bukniuk, hogy valószínűleg nem ez a magyarázat. Sokkal inkább hatalmi játszma és gazdasági kényszer állhat a háttérben. Annak pedig, hogy miért marad még fél évig, két oka lehet. Az egyiket ő maga árulta el: ebben az időszakban szeretné elindítani olyan nagy állami cégek, mint a Szerencsejáték Zrt., a MÁV Cargo és a Magyar Villamos Művek privatizációját, tehát folytatni akarja azt a kiárusítást, ami eddig is jellemző volt az MSZP- SZDSZ-kabinetre. Másrészt a hátralévő időben még nyilván szeretné feltölteni a szabad demokraták kasszáját, hiszen eddig is láthattuk, hogy az ő minisztersége idején feltűnően sok rokon, barát, volt üzlettárs jutott pozícióhoz, állami megrendeléshez.

– A Szerencsejáték Zrt. privatizációjának újbóli meglebegtetése nem meglepő, de aggasztó, ha többszöri halogatás után most már meglépik, hiszen az adó után az egyik legnagyobb bevétel innen folyik be a költségvetésbe. Milyen hatásai lehetnek, ha eladják?

– Tény, egy olyan gazdasági társaságról van szó, amely előre kalkulálható, biztos bevételi forrást jelent a magyar állam számára. Ezért elfogadhatatlan, hogy a kormányzat el akarja adni, és ezért tiltakozik a Fidesz is a privatizáció ellen. Reményeink szerint igazak azok a hírek, amelyek szerint még a két kormánypárti frakció sem egységes az eladást illetően, és ez az oka annak, hogy nem sikerült az elmúlt öt évben privatizálni ezt a társaságot. Sajnos nincs igazán hatékony eszköz, hogy megakadályozzuk a magánosítást, csak a nyilvánosság erejében bízunk. Éppen ezért törekszünk arra, hogy az embereknek elmondjuk, miért fontos a Szerencsejáték Zrt. állami tulajdonban tartása.

– Az állami vagyonról szóló törvényt ugyan első körben visszaküldte a parlamentnek a köztársasági elnök, ám ha másodszorra is megszavazza a kormánytöbbség, akkor a hatályba lépést követően a kormányfő által kinevezett héttagú testület dönthet a teljes állami vagyon sorsáról.

– Az álláspontunk nem változott a kormánypárti javaslatot illetően. A törvény tartalma is több tekintetben elfogadhatatlan, mint ahogy egy demokráciában az sem megengedhető, hogy éjjel, tulajdonképpen a nyilvánosság kizárásával lefolytatott viták után így verjenek át az Országgyűlésen egy ilyen fontos jogszabályt. Nem az a felelős magatartás az állami vagyonnal kapcsolatban, hogy titokban, egyszerű többséggel, az ellenzék tiltakozása ellenére elfogadunk egy törvényt, amelynek értelmében néhány, a kormányfő által hat évre kinevezett személyt ruházunk fel az állami vagyon kezelésének jogával. Bízom benne, hogy az őszi ülésszakon, amikor ismét a parlament elé kerül a javaslat, figyelembe veszi majd a kormánypárti többség Sólyom László elnök úr kifogásait.

– Ha minden a tervek szerint alakul, akkor e beszélgetés megjelenésének napján, augusztus 2-án hirdetik ki a kormányzati negyed tervpályázatának eredményét. A Fidesz miért tiltakozik a beruházás ellen?

– Emlékszünk, amikor bejelentették a megszorításokat, akkor Gyurcsány Ferenc azt mondta, hogy a kormányzat magán kezdi a megtakarításokat. Azóta ennek semmi nyomát sem látjuk. Fizetést emeltek maguknak, jutalmat osztottak, most pedig jelenértéken számolva egy 142 milliárd forintos beruházásba kezdenek, ami 25 év alatt több százmilliárdos kiadást jelent a költségvetésnek. Mindezt azért, hogy kényelmesebb irodáik legyenek. Emellett az az eljárás is elfogadhatatlan, ahogy ezt az elképzelést megvalósítják. Körülbelül egy éve annak, hogy bejelentették a tervet, aztán hónapokig semmilyen dokumentumot, szakértői anyagot nem láthattunk erről. Ekkor még azt is mondták, hogy az eladásra kerülő ingatlanok árából meg lehet építeni a kormányzati negyedet. Ma már tudjuk, nem erről van szó: az épületeladásokból befolyó pénzt elköltik másra, míg a kormányzati negyed PPP-konstrukcióban épül, magyarul egy magáncégnek kell 25 éven keresztül fizetni érte. A bejelentés óta nem támasztották alá hitelt érdemlően, hogy a beruházás valóban megtakarítást jelentene az államnak. Éppen ezért kezdeményeztük, hogy még a döntés előtt az Állami Számvevőszék vizsgálatot folytathasson az ügyben, ám ennek még a napirendre vételét is többször leszavazta az MSZP és az SZDSZ. Aztán Balsai István képviselőtársammal egy eseti bizottság felállítását is javasoltuk, amelynek a beruházás, illetve az ingatlaneladások vizsgálata lett volna a feladata.

– Ezt sem szavazták meg.

– Sőt nem is szavaztak róla. Pedig a negyed helyszínéül szolgáló VI. kerület szocialista képviselője, Kékesi Tibor azt mondta, ezt az elképzelést támogatni tudják, ennek ellenére végül nem vették még napirendre sem. Kérdezem én, ha ez nem egy Gyurcsány-Szilvásy-féle ingatlanüzlet, ahol szokás szerint rosszul jár az állam, hanem valódi megtakarítást eredményez, akkor mire fel ez a nagy titkolózás? Alapvetően egyébként nem a kormányzati negyed ötletével van problémánk, egy sikeres, jó gazdasági helyzetben lévő országban lehetne tárgyalni erről az ötletről. De ebben a helyzetben, amibe ez a kormányzat sodorta Magyarországot, ez egy felesleges és a költségvetést indokolatlanul megterhelő beruházás. A finanszírozás során alkalmazott PPP-konstrukcióval pedig mindenki jól jár majd, csak az állam veszít…

– Múlt héten mintegy 500 milliárd forintos fejlesztési támogatást osztott szét a kormányzat. Egyelőre elég keveset tudni arról, hogy ebből az óriási összegből milyen tervek mennyi pénzt kapnak.

– Eddig valóban csak csepegtetik az információkat, nem ismert egy olyan részletes dokumentáció, amelyből kiderülne, hogy mely beruházások mennyi támogatáshoz jutottak. Az viszont tény, hogy a regionális fejlesztési tanácsokban, illetve minden olyan fórumon, ahol uniós támogatásokról döntöttek, döntenek, a kormányoldal biztosította a többségét a megválasztott, többségükben fideszes önkormányzatokkal szemben. Éppen ezért mondhatjuk azt, hogy politikai döntések születtek, az önkormányzatok nem rendelkezhettek megfelelő érdekérvényesítő képességgel. Ha a kormány politikai alapon osztja el a pénzt, annak rengeteg település, voltaképpen az egész ország vesztese lesz. Az unió ugyanis meglehetősen nagy szabadságot enged a tagországoknak, ám ha a benyújtott pályázatok nem ütik meg az elvárt szintet, akkor előfordulhat, hogy akár százmilliárd forintos nagyságrendű támogatásokat nem sikerül lehívni. Ezért az ellenzéknek mindent meg kell tennie, hogy a lehető legnagyobb mértékben ellenőrizze a döntés előkészítését, folyamatát, illetve olyan szakmai javaslatokat kell tennie, amelyek hozzásegítenek az eredményes pályázatok benyújtásához. Tudjuk, hogy az unióban vannak olyan országok, amelyek nagyon jól pályáztak és jelentős fejlesztéseket vittek véghez az uniós támogatások segítségével, s vannak olyanok is, amelyek nem tudtak élni a lehetőséggel. Jó lenne, ha Magyarország a sikeres országok táborához tartozna. De ehhez egy más összetételű és szemléletű kormányra lenne szükség.

Bándy Péter