Úton a diploma felé

Gyakran hallani, hogy a családokban a soron következő generáció csupán egy lépcsőfokkal képes átugrani szülei tanulási szintjét. Vagyis az alapvégzettségű szülők gyerekei többnyire csak az érettségiig juthatnak el. A hátrányos helyzetű diákokat felkaroló (Keresztény) Roma Szakkollégiumi Hálózat (KRSZH) intézményei ugyanakkor akár erőteljesebb mobilitásra is lehetőséget nyújtanak. A tehetségfejlesztő műhelyek célja, hogy kompenzálják a hallgatók kedvezőtlen társadalmi hátteréből fakadó hiányosságait.

Két világ között

Féltve őrizgetett gyermekkori vágya vált valóra a somogyi cigány családból származó Kalányos Richárdnak, amikor felvételt nyert a Semmelweis Egyetem (SE) Általános Orvostudományi Karára. Négy elemit végzett édesapja és alapfokú végzettségű édesanyja nem ellenezte ugyan a fiatalember továbbtanulását, de sem anyagi, sem szakmai téren nem tudták segíteni. Ugyanakkor általános iskolai és gimnáziumi tanárai kiemelten odafigyeltek rá, és a fővárosi Jezsuita Roma Kollégium és Szakkollégium hallgatójaként is hatalmas motivációt kapott álmai megvalósításához. Bár anyagi okok miatt egy ideig kénytelen volt szüneteltetni tanulmányait, hamarosan újra iskolapadba ül, hogy a már meglévő négy lezárt tanéve mellé a maradék kettőt is elvégezze. Addig is igyekszik minél több gyakorlati ismeretre szert tenni. Hosszú évek óta az egészségügyben dolgozik, jelenleg mentősként. Mentálhigiénés szakember feleségével – aki a közeljövőben diplomás szociális munkatárs lesz – két gyermeket nevelnek, a harmadik ősszel érkezik, de amint Richárd hangsúlyozza, nem fél az újabb kihívásoktól, az elmúlt időszak ugyanis megedzette akaraterejét.

– A szakkollégiumot nagyszerű lehetőségnek tartom a fiatal egyetemisták számára, akik különböző tudomány-, illetve szakterület képviselőiként érkeznek. A fő cél a kettős, magyar–roma identitás erősítése és a megfelelő stabil, nyugodt körülmények biztosítása a tanuláshoz. Jómagam Európa első érettségit adó roma nemzetiségi intézményébe, a pécsi Gandhi Gimnáziumba jártam, ahol a képzés fontos része volt a cigány kultúra, történelem, szokásrendszer mélyebb ismerete. Ezzel együtt fontosnak tartottam, hogy erősödjenek a kapcsolataim a többségi társadalom tagjaival is. Az egyetemen és a nem roma diáktársaknak is otthont adó szakkollégiumban máig élő barátságokat kötöttem.

Richárd arról is beszél, hogy első generációs értelmiségiként hatalmas ugrás volt a számára az egyetemi közeghez való alkalmazkodás, hiszen nem éppen a tudományos viták, prezentációk, könyvtárak és színházak világában szocializálódott.

– A szakkollégium önismereti és kommunikációs kurzusainak hatására választékosabb lett a beszédstílusom, a megszokottól eltérően fogalmaztam meg a bennem felmerülő gondolatokat, amit a szüleim nem igazán értettek. A tágabban vett rokonaim részéről meg egyenesen az a kritika ért, hogy kezdem elfelejteni, honnan indultam. Úgy éreztem, hogy cigánynak túl magyar, magyarnak meg túl cigány vagyok. Mindkét világnak folyamatosan bizonyítani szerettem volna. A jezsuita szerzetesek által vezetett lelkigyakorlatok azonban megtanítottak arra, hogy elsősorban nem másoknak, hanem magamnak kell megfelelnem. Bízom benne, hogy a gyerekeimnek már könnyebb lesz az általam kitaposott úton haladni.

Nyereség és veszteség

Orbán Balázsnak, a miniszterelnök politikai igazgatójának parlamenti tájékoztatása szerint néhány év alatt megduplázódott a felsőoktatásban tanuló roma hallgatók aránya, jórészt a szakkollégiumok munkájának köszönhetően. A szakkollégiumok a 2011/2012-es tanévben 53 fővel indultak, a hallgatók száma mára 300 fölé emelkedett. Mivel az egyetemek és főiskolák nem rögzítik a származással kapcsolatos információkat, így a cigányok teljes felsőoktatási részvételi aránya valószínűleg magasabb, mint ahányan a szakkollégiumi segítséget igénybe veszik. 2018-as kutatás szerint a 15–24 éves roma fiatalok körülbelül 0,8 százaléka tanul a diplomát adó intézményekben.

Az SE Mentálhigiéné Intézetének kutatói szociológiai vizsgálat keretében a KRSZH indításának első percétől fogva, éveken át monitorozták a hallgatókat.

– Kutatásaink bizonyítják, hogy a társadalmi mobilitás, vagyis az egyik rétegből a másikba történő átlépés nemcsak a roma fiatalok, de bármilyen hátrányos helyzetű családban felnövekvő tanuló számára különösen nehéz folyamat – emeli ki Pethesné Dávid Beáta professzor asszony, az intézet igazgatója. – Az ilyenfajta mobilitásnak az egyén életében nemcsak pozitív, hanem negatív hozadéka is van. Amint azt az egyik 22 éves roma joghallgató megfogalmazta: „Két csoport közé szorulva élünk.” A felsőoktatásba lépő roma fiatal bármennyire próbálja is megtartani, valamiféleképpen kiszakad az eredeti környezetéből. A többségi társadalom felé történő nyitásnak meg kell fizetni az árát. A veszteség feldolgozása sokkal könnyebb, ha a szakkollégisták az azonos háttérből érkező sorstársakkal meg tudják osztani és közösen fel tudják dolgozni az egyéni mobilitással járó fizikai és lelki kihívásokat.

A szociológus a kedvező tendenciák között említi, hogy a vizsgálatba bevont hallgatók évről évre új ismeretségekre tettek szert, ezek a kötelékek pedig jellemzően a nem roma értelmiségi csoport felé mutattak. Ráadásul civil aktivitásuk is sokkal nagyobb mértékű volt, mint a társadalom egyéb szegmenseiben.

Roma összetartás

A szakkollégisták által választott szakterületek között felülreprezentáltak a társadalomtudományi szakok (szociológia, politikatudomány, kommunikáció), a pedagógusképzés, a gyógytornász, védőnő, diplomás ápoló szakirány.

– Megrendítő emberi történetekkel találkoztunk. Volt olyan tehetséges fiatal, akinek a tanára fizette ki a Budapestre szóló vonatjegyet, hogy felvételizni tudjon, mert otthon olyan szűkösen éltek, hogy tanulni is csak gyertyafény mellett lehetett. Szinte felfoghatatlan szakadék tátong egy többgenerációs értelmiségi családból származó nem roma és egy olyan cigány hallgató lehetőségei között, aki korábban soha nem járt színházban, vagy éppen egyetlen könyv sem található az otthonában.

Dávid Beáta egy igen érdekes momentumra is felhívja a figyelmet. Amint meséli, a roma szakkollégistákat eleinte megdöbbentette, hogy a nem cigány hallgatók között mennyi mosolytalan arcot láttak. Nem értették, hogyan lehetnek ennyire magányosak és boldogtalanok, amikor hozzájuk képest mindenük megvan. A roma fiatalok sokkal életvidámabbak voltak, nem érezték magukat elhagyatottan. A cigány közösségek tagjai ugyanis a nehéz élethelyzetekben sem engedik el egymás kezét. Ezt a nagyon erős kapcsolati tőkét a roma szakkollégisták akkor is szeretnék megőrizni, amikor a többségi társadalom felé nyitnak.

Roma felzárkózás című összeállításunk további cikkei ide kattintva olvashatók.