Úton Isten felé

– Válságos időket élünk: az elmúlt években a pandémia, idén pedig a szomszédban zajló háború aggasztja, szomorítja az embereket. Hogyan lehet e viszontagságos helyzetben megteremteni magunkban advent csendjét, odafigyelni a karácsony valódi üzenetére?

– Valóban, az idei karácsony sokak számára nehezebbnek ígérkezik, mint az eddigiek: van, aki a hozzátartozóját vesztette el a koronavírus-járványban, van, akinek bizonytalanná vált az állása, az egzisztenciája. Lehet szépíteni, de az idei téllel nehéz időszak köszöntött ránk. Ám bármilyen rossz is a helyzet, mindez afelé terel, hogy végre megláthassuk a karácsony lényegét. Szenteste egyvalakinek a születésnapját ünnepeljük: Jézus Krisztusét. Küldetésének része volt, hogy kisdedként érkezzen az emberek közé, elhozva a megváltást. Válságok közepette, betegségben, nehéz élethelyzetben szoktuk feltenni magunknak a kérdést, miért érdemes élni? Keresztyénként valljuk, hogy Jézus hozta el az élet értelmét, ő teszi lehetővé a kapcsolatot számunkra Istennel. Ezért jött a földre, az ő születése volt az első lépés a megváltás felé – ezt a csodát ünnepeljük karácsonykor. Idős szüleim vannak, minden évben velük töltöm a karácsonyt. A templomi szolgálatok és sok egyéb teendőm miatt csak későn jutok haza, így a készülődés dandárja mindig édesanyámra maradt, akinek ez évről évre egyre nagyobb terhet jelentett. Ezért pár éve úgy döntöttünk, nem adunk ajándékot egymásnak szent­este. Ehelyett megköszönjük Jézusnak, hogy eljött a földre. Elolvassuk születésének történetét, imádkozunk és éneklünk, aztán elköltjük az ünnepi vacsorát. Másnap érkezik a rokonság, előkerülnek az ajándékok is, ám a szenteste központjában csakis Jézus áll, Őt ünnepeljük – és ez nagyon felszabadító érzés.

– A Szentírás Szövetség európai fejlesztési igazgatójaként dolgozik: 1867-ben alakult meg ez a szervezet elsősorban azzal a céllal, hogy a Biblia üzenetét átadják a fiataloknak. Változott ez a feladat valamiképpen a mai világban?

– Valójában nem, hiszen a Szentírás Szövetség – ahogyan a nevében is benne van – Isten szavát szeretné eljuttatni a gyerekekhez, fiatalokhoz, családokhoz. Talán a forma változott, ahogyan mindezt különféle módon, például iskolai, évközi programok, nyári táborok szervezésével, kiadványok megjelentetésével igyekszik elérni. Könyvkiadóként is dolgozunk, de nem a szokványos értelemben, kizárólag a Biblia megismerését vagy a napi bibliaolvasást segítő kiadványaink vannak. Ennek egyszerű az oka: túlságosan távolra került a mai embertől a Biblia, rengeteg olyan gyerek nő fel, aki egyáltalán nem hallott a Szentírás üzenetéről, így annak megismertetését a lehető legmesszebbről kell kezdeni. Ma már figyelünk arra is, hogy ne csak papíralapú, hanem digitális segédanyagokat is készítsünk, léteznek már telefonra készített alkalmazások, amik rendhagyó módon segítik a Biblia megismerését.

– A fiatalok egymás közti kapcsolattartása, kommunikációja nagyrészt az online térben zajlik: ezt a közeget kell használni, ha el akarnak érni hozzájuk?

– Ez örök dilemma. Hiszen pontosan tudjuk, hogy az online világ felületessé tesz, és a legkevésbé sem segíti a kapcsolatok elmélyülését, mégis fel kellett ismernünk, hogy sok mindent csak így lehet vagy így célszerű közölni. Ugyanakkor mi is folyamatosan tanuljuk az online világot. Mostanság lesz egy megbeszélésem a dán és a svéd Szentírás szövetségbéli munkatársakkal arról, hogy evangelizációs szempontból milyen terveik vannak a digitális csatornák hasznosítására. Svéd kollégám vetette fel nem is olyan régen, hogy a mostanáig nagyon jól működő Bible App a tizenéves korosztály számára már elavultnak számít – egyébként mindössze hat-hét évvel ezelőtti fejlesztésről van szó.

– Magyarország a szervezet küldetését tekintve mennyire kíván különleges megoldásokat?

– Globális szinten Ázsiától Ausztrálián át Európa számos országáig jelen vagyunk, ám a szövetség munkájának éppen az a szépsége, hogy nem köti meg az adott országban működő munkatársak kezét, vagyis a kollégák mindig helyben vizsgálják meg, mire van ott helyben igazán szükség, és mik a leginkább célravezető eszközök. Fontos, hogy nem valamiféle franchise-rendszerről van szó, vagy sémákról, amit a világ bármely pontján be lehet vetni. Magyarországon azt láttuk, a Biblia üzenetét a nyelvtanulással érdemes összekötni, így indultak el a gyülekezetekkel közös szervezésben a nyelvi táboraink, kettős céllal: a gyerekek felszabadult körülmények között tanulhatnak angolul szakképzett brit pedagógusoktól, önkéntesektől, és eközben az evangélium üzenetét is megismerhetik.

– Sajnos a mai tizenévesek között a vallásos világlátás nem éppen menő. Mi mindenen kellene változtatni, hogy megforduljon a közvélekedés?

– Ebben felelősség hárul a szülőkre is. Sokszor tapasztalom, hogy azt mondják a gyereknek, ha majd nagy leszel, eldöntöd, hogy érdekel-e a kereszténység, ráérsz akkor gondolkodni azon, hogy van-e Isten, most ne törődj a hit dolgaival, inkább járj lovagolni, vívni, rajzszakkörre vagy matekkorepetálásra – hittanra pedig sosincs idő. Statisztikák mesélnek arról, hogy nagyon sok esetben a felnőtt hívők gyerekkorukban kapott impulzusaik nyomán döntöttek úgy, hogy Jézus követői lesznek. És ez a döntés alapjaiban határozza meg az életük irányát. De beszélni kell arról is, hogy Isten akárkit akárhol képes megszólítani: e hatalmas csodát számtalanszor megtapasztaltam a pályám során. Emlékszem egy kisfiúra, akit azért hozott el az édesanyja a szövetség nyári angoltáborába, hogy nyelvet tanuljon, a kisfiú ma pedig már fiatalemberként a helyi gyülekezet oszlopos tagja, sőt, a Szentírás Szövetség önkénteseként is tevékenykedik.

– Évek óta érezhető tendencia Nyugat-Európában, hogy az emberek egyre távolabb kerülnek a Biblia képviselte értékektől. Visszafordítható ez a folyamat?

– Nehéz erről általánosságban beszélni, ugyanakkor a megállapításban van igazság. Nyugat-Európa mély álomból ébredezik, mert a nyugati társadalom hosszú évek óta most először szembesül egzisztenciális problémákkal. A gazdagság és a jólét ugyanakkor kiváló altató. Akinek éveken át abban kellett döntést hoznia, hogy Ibizára vagy a Maldív-szigetekre menjen-e nyaralni, és általános tapasztalata volt, hogy a pénzével bármit el tud intézni, az egy hirtelenjében rászakadó válsággal nehezen tud megbirkózni. Az egzisztenciája alapjait megrengető kérdésekre – honnan jöttem, merre tartok, mi lesz velem a halál után – adandó válaszokat pedig pénzen nem lehet megvásárolni. Clive Staples Lewis író mondta, „a szenvedés Isten megafonja”. Sokszor valamiféle megpróbáltatásra van szükségünk ahhoz, hogy felébredjünk és ráeszméljünk arra, az életünk nem jó irányba tart. Mintha most mindez globális szinten zajlana: válságok korát éljük, ám a helyzetet saját életünkben áldássá változtathatjuk, ha engedjük, hogy belső világunk, szívünk megnyíljon Isten felé – ez lehet az idei karácsony egyik legfontosabb üzenete.