Vadonból az otthonba
A róka alapvető ösztöne a félelem, az óvatosság, ezt nem lehet belőle egy „rókaöltő” alatt kinevelni – mondja Gombos Tamás, aki házi kedvenceként gondoskodik Szösziről, a gyulai rókalányról. Bár hazánkban még gyerekcipőben jár a rókák háziasítása, egyre többen próbálkoznak vele. De vajon meg lehet-e szelídíteni ezt a vadállatot? Milyen feltételekkel tartható ma Magyarországon róka?
Szereti a süteményt, szereti, ha fésülik, és az sem zavarja, ha gazdája pórázon sétáltatja a városban… Gombos Tamás, a Vadkaland című horgász-vadász kalandfilmsorozat alkotója négy éve vette maga mellé Szöszit. A gyulai férfit 2018-ban kereste meg egy vadőr, hogy nem érdekli-e egy elárvult, öthetes rókakölyök. Noha nem értett a rókához, kihívást látott a felnevelésében, a Szöszivel töltött több mint négy év pedig erős köteléket alakított ki közöttük. Most már életre szól a kapcsolat, a rókák ugyanis nyolchetes koruktól tanulják a vadászatot, és mivel Szöszinél ez a folyamat kimaradt, így ha visszakerülne a természetbe, nagy valószínűséggel életképtelen lenne.
Nagy felelősség
A vörös róka a legelterjedtebb szárazföldi ragadozó, megtalálható az északi sarkkörtől egészen a mediterrán vidékekig. A nagyragadozók alacsony száma miatt Magyarországon csúcsragadozónak minősül. Háziasítása szinte lehetetlen, hacsak nem több generáción keresztül, célzottan tenyésztik. Ez szovjet tudósoknak a Beljajev-kísérlet keretében sikerült, kiválasztva a legszelídebbeket és párosítva őket egymással, aminek eredményeként néhány generáció után egyre könnyebben kezelhetők lettek, és megjelenésük is megváltozott. Azonban ezek a rókák sem lesznek igazi háziállatok, többek között azért, mert mire a gazdájukhoz kerülhetnek, lezárul a szocializációs életszakaszuk.
Az ilyen domesztikált állatok tartása az elmúlt években igencsak népszerű lett Amerikában és Németországban, és hazánkban is egyre többen élnek együtt rókával. Az Állatmentő Szolgálat Alapítvány szerint tavaly csaknem 60 kölyköt fogadtak örökbe.
Akadnak azonban – így Gombos Tamás is –, akik nem tenyésztőtől, hanem a természetből fogadnak be mentett rókát. Ezek tartása meglehetősen körülményes, és nemcsak nehéz természetük, de a jogi feltételek és az infrastrukturális környezet megteremtése miatt is.
– Szöszit nagyon sok szeretettel és odafigyeléssel neveltem, így sokkal barátságosabb és bátrabb a természetben élő társainál, emellett olyan környezetben nőtt fel, ahol nincs számottevő zavaró tényező, például autó, vonat vagy bármi, ami hangos és mozog. Mielőtt azonban valaki esetleg rókatartásra adná a fejét, fontos leszögezni, hogy bár hathetes kora előtt még nyitott a világra, a nevelt, szocializált róka sem lesz sose olyan szelíd, mint a kutya. Alapvető ösztöne ugyanis a félelem, az óvatosság, ezt pedig nem lehet belőle egy „rókaöltő” alatt kinevelni – mondja lapunknak Gombos Tamás.
Tartása is sokkal nagyobb felelősséget, munkát és komolyabb feltételeket követel meg, mint a kutyáé. Gombos Tamás szerint a róka intelligenciája egy okosabb kutyáéhoz, minden más tulajdonsága viszont a macskáéhoz áll közelebb: makacs, rafinált és igazi szabadulóművész.
– A róka felugrik és felmászik bárhova. Kölyökként a házban neveltem, de mióta Szöszi nagylány lett, már nem engedem be, mivel rettentő kíváncsi, és semmi nem maradna ép, ha magára hagynám. A legkritikusabb időszak az első pár nap, amikor nagyon stresszes az új környezet miatt. Ha azon túl van, akkor utána már csak sok szeretetre van szüksége. Fontos a szoros kapcsolattartás, a rendszeres játszás és érdemes gyakran ölbe venni, így később se fog megijedni, ha esetleg megfogják.
A legtöbb rókatartó ivartalanítja állatát, ezáltal ugyanis sokkal barátságosabb és nyugodtabb lesz. Személyisége így egész évben azonos marad, nem lesz a párzási időszak közeledtével agresszívabb vagy kiszámíthatatlanabb.
Gombos Tamás elmondja, a róka életének fontos eleme a rendszeres mozgás, ezért a sétához már pici korától kezdve szoktatni kell, hogy ne rettegjen a városi környezettől. Mivel mozgásigénye igen nagy, ha nincs kellő nagyságú kertünk, jobban tesszük, ha nem gondolkozunk rókatartáson, tanácsolja.
Jogi és szomszédsági aggályok
A köztudatban úgy él, hogy a róka veszélyes vadállat, így háziasítása illegális, ám a hatályos rendelkezések szerint mégsem tekintendő veszélyes állatnak. Itthon dúvadnak, azaz olyan vadfajnak minősül, amely az úgynevezett hasznos vadat károsítja és pusztítja, ennélfogva egész évben engedélyezett a vadászata. Így tehát semmiféle védelem alatt nem áll, törvényesen tartható, ugyanakkor ehhez komoly feltételeknek kell megfelelni.
Mivel a vad az állam tulajdonát képezi, befogására csak az jogosult, akinek vadászati joga van, akárcsak elajándékozására vagy eladására. Ahhoz pedig, hogy valaki rókát tartson otthon, rendelkeznie kell az illetékes vadásztársaság által kiállított, az állat eredetét igazoló dokumentummal, valamint állattartási engedéllyel, amelyet a helyi önkormányzat állít ki. Utóbbi nem minden esetben szükséges, előfordul, hogy valahol nincs helyhatósági szinten szabályozva az állattartás. Az erre vonatkozó szabályok nagy része településről településre változik, a rókatartást külterületen jellemzően engedélyezik, ahol pedig mégsem, ott is lehetőség van egyéni kérelem benyújtására. Kötelező a veszettség elleni oltás és a chip, emellett pedig búvóhelyet, valamint egy 25-30 négyzetméteres, szökésbiztos kifutót kell biztosítani az állatnak sok földdel, ugyanis a róka állandóan kotorékot ás.
Ám ha ezek megvannak, még mindig probléma lehet a szomszédság.
– A róka kint a természetben nagyon büdös, aminek több oka is van. Például kölyöknevelési időszakban ürülékébe és vizeletébe is belefekszik, és mivel nem szereti az esőt, így a kotorékból esőzéskor nem bújik ki, és ilyenkor is bent ürít. Ha szocializálunk egy rókát, és kiskorában megfürdetjük párszor samponnal, akkor utána kevésbé lesz szagos, ám az ürülékéről és vizeletéről ez továbbra sem mondható el – meséli Gombos Tamás.
Emellett fülsiketítő hangja van, de Gombos Tamás szerint ha szereti az otthonát, és jól van nevelve, ez mérsékelhető.
Mivel a róka a kutya távoli rokona, ugyanazok az oltások vonatkoznak rá, azonban Gombos Tamás szerint két dologra fokozottan kell ügyelni: a féregtelenítésre, ugyanis minden róka férges, és sokuknál előfordul a rühesség is.
Etetése sem filléres mulatság, és figyelni kell a változatos táplálására is. A felnőtt rókát javasolt főtt hússal etetni, mert bár a nyers húsnak magasabb – a róka számára fontos – taurintartalma van, parazitákat és más nem kívánt kórokozókat hordozhat. A száraz eledel nem ajánlott, a konzerv macska- vagy kutyatáp viszont igen, és nagy súlyt kell fektetni a gyümölcsökre, zöldségekre is.
Az öntörvényűség árnyoldalai
Ha valaki a könnyebbik utat választaná, és többgenerációs tenyésztett, szelídebb rókát szeretne otthonra, mélyen a zsebébe kell nyúlnia, nálunk a tenyésztőtől vásárolt farmrókák ára kétszázezertől akár több mint félmillió forintig is terjeszkedhet.
A rókatartás árnyoldalairól az állatvédők is rendszeresen tájékoztatják a lakosságot. A legfőbb tudnivaló, hogy a róka öntörvényű, csak jutalmazással lehet nevelni, naponta több órát kell foglalkozni vele, hogy a bizalma ne apadjon. Az Állatmentő Szolgálat Alapítvány arra is figyelmeztet, hogy ha a gondozó később meggondolná magát, akár évekbe is telhet, amíg a róka valaki mással bizalmi viszonyt tud kialakítani, már ha egyáltalán. Ha pedig megszökik, akkor a vadász kilőheti.
A rókatartás feltételeit valójában kevesen tudják teljesíteni, ezért az állatvédők nem is ajánlják a hétköznapi háziállatokon edződött gazdiknak. ν
