Megbukott az Orbán-kormány! – harsogta örömittasan a balliberális média azután, hogy az Európai Bíróság elutasította Magyarország és Szlovákia keresetét, amelyet az ideiglenes kvótahatározat ügyében adott be a két állam. Ami az ítéletet illeti, bonyolult kérdésről van szó, amely akaratlanul is meglepő tényeket tárt fel az uniós mechanizmusok logikájáról, a brüsszeli elit jogérzékéről és a bírói függetlenségről. Kovács Istvánnal, az Alapjogokért Központ stratégiai igazgatójával beszélgettünk.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Valóban le kell telepítenünk a nekünk kiosztott migránsokat?

– A mostani ítéletnek legfeljebb áttételesen van köze ehhez a kérdéshez, hiszen a döntés arról szól, hogy megfelelt-e a jogi előírásoknak a belügyi tanács 2015. szeptember 25-én hozott ideiglenes kvótahatározata. Ezt firtatta az Európai Unió Bíróságához benyújtott magyar és szlovák kereset, amelyhez Lengyelország is csatlakozott. A bíróság most azt mondta ki, hogy a belügyi tanács betartotta az előírásokat, a kvótás döntés jogszerű. Ennyi. Nem azt mondta ki, hogy hazánknak és Szlovákiának, illetve bárki másnak innentől kezdve kötelezően végre kellene hajtania a kvótadöntést. Ami amúgy is végrehajthatatlan.


– Gyakran hozzák fel most Szlovákiát, mondván, ők bezzeg tudomásul vették a döntést…

– Mégis, mit tehettek volna? Hazánk is így tett, és mindenki más is. Fellebbviteli lehetőség nincs, ezzel az ítélettel kell együtt élnünk. De ez nem jelenti azt, hogy Szlovákia, Magyarország vagy Lengyelország változtatni akarna a betelepítéssel kapcsolatos elutasító álláspontján.


– Akkor mire jó egyáltalán az Európai Bíróság?

– Az uniós jogszabályokkal kapcsolatos jogvitákat kell eldöntenie. Ahogy az évtizedek során egyre terebélyesebb lett az uniós jogszabályok köre, a bíróság tevékenysége is egyre több területet fed le. Nem először esik meg, hogy a grémium túllép azokon a kereteken, amelyeket az uniós szerződések ráruháznak. A bíróság mindig is azon volt, hogy Brüsszel minél több jogosítványt vonjon el a tagállamoktól és leginkább a saját javára. Így dolgozta ki például azt az alapelvet még évtizedekkel ezelőtt, hogy az uniós jog mindig erősebb a nemzetinél. Ezt ma mindenki készpénznek tekinti, pedig a tagállamok soha nem mondtak ilyet, ez kizárólag a bíróság találmánya. Mindez nem azt jelenti persze, hogy a bíróság minden döntése rossz lenne, de ki merem mondani, hogy az igazán sorsfordító ügyekben mindig EU-párti ítéletek születnek, természetesen a tagállamok rovására.


– Úgy tudni, tíz logikus, kristálytiszta jogi érv szerepelt a magyar keresetben. Hogy lehet, hogy ezekből egyet sem fogadott el a bíróság?

– Már az előzetes eljárásban, azaz a főtanácsnoki indítványban is látszott, hogy el akarják utasítani a kereseteket. A főtanácsnok, de a bíróság sem cáfolta érdemben a jogi érveinket, ehelyett olyan politikai kijelentéseket tettek, hogy a szétosztási mechanizmus alkalmas válságkezelő eszköz, ami legfeljebb azért nem működik, mert a renitens országok nem hajtják végre. Hangsúlyozandó ugyanakkor: a döntésben egyértelműen benne van az is, hogy a 2015-ös kvótás határozat által létrehozott mechanizmus olyan ideiglenes intézkedés, aminek szeptember 26-án végérvényesen lejár a hatálya. Ebben a tekintetben legalább következetesek voltak a bírák.


– Igen, de az ítélet abból a szempontból is elég nyomasztó, hogy átgázol minden jogi megállapodáson, minden szerződésen, Schengenen éppúgy, mint Dublinon. Már csak az erő számít?

– A kvótaper a politikáról szól. És a bíróság részesévé vált egy nagy politikai játszmának, alárendelte ennek a jogi objektivitást és a logikát is. Sajnos ez nem egyedi eset, a testület renoméján sok politikai ítélet ejtett már foltot.


– Úgy látszik, mintha Juncker és csapata egy ketrecharcos dühével küzdene azért, hogy
kicserélődjön Európa lakossága. Mi lehet ennek a háttérben?

– Bánjunk csínján az ide vonatkozó összeesküvés-elméletekkel, bár nem állítom, hogy mindegyik légből kapott volna. A bevándorlás mostanra az első számú politikai kérdés lett Európa-szerte. Brüsszel olyan álláspontot foglalt el a migrációval kapcsolatosan, amelyből már nem tud visszakozni. A migránsok betelepítésében és szétosztásában látja minden probléma megoldását. A demográfiai problémákét, a munkaerő-problémákét, a nyugdíjproblémákét is. Erőforrásnak tekinti a migránsokat. Itt nem a brüsszeli elit gonoszságáról van szó. Hanem arról, hogy Junckerék annyira elveszítették a hajdani ideológiai, erkölcsi iránytűjüket, ki a jobboldalit, ki a baloldalit, ki a liberálisat, annyira megszűntek európainak lenni, hogy azok az érvek, amelyeket mi magától értetődőnek tekintünk, például a nemzetállamok létét és szükségességét, leperegnek róluk. Ők már régen nem a klasszikus értelemben vett Európában gondolkodnak.


– Mi lesz azokkal, akik ellenállnak nekik?

– Azért dühösek, mert az ő politikájuk sikertelen, azoké viszont, akiket folyamatosan kárhoztatnak, sikeres. Lássuk be, ez tényleg elég frusztráló lehet. Ezért próbálnak akár a hatalmukkal is visszaélve mindenkit rákényszeríteni arra, hogy álljon be mögéjük a sorba.


– Lehet, hogy a 2020-tól kezdődő új költségvetési ciklusban már tényleg nem kap uniós támogatást az, aki nem fogad szót?

– A nagyon is valós fenyegetések ellenére ehhez azért sok tagállamnak lenne néhány keresetlen szava. Ugyanakkor tényleg könnyen felismerhető Brüsszel taktikája: a leghangosabbakat zsarolással, vagy akár erőszakkal is, rá kell venni, hogy beálljanak a sorba, mert akkor bemegy mindenki más is. Ezért van az, hogy hosszabb ideje már Magyarországot és Lengyelországot próbálják a szégyenpadra ültetni. Mindeközben több olyan ország van például, amely a V4 körüli lármát kihasználva szép csendben szabotálja a kvótát. Mások meg végrehajtanák, de nem tudják, mert eleve hibás mechanizmusról van szó. Ilyen például a kvótapárti Németország, Belgium, Hollandia és Luxemburg…


– Miért nem hajtják végre, ha annyira tetszik nekik?

– Itt jön elő a mechanizmus alapvető hibája. Mert kizárólag azokat a migránsokat lehet úgymond szétosztani, akik valószínűsíthetően jogosultak a menekültstátuszra. Ez azt jelenti, hogy olyan országból kellene érkezniük, ahonnan a kérelmezők legalább 75 százaléka menekültstátuszt kap. Ilyeneket kellene elhozni az olaszoktól és a görögöktől is, csakhogy efféle emberek már nincsenek náluk. Szíriaiak nem jönnek, helyettük gazdasági migránsok érkeznek Pakisztánból, Bangladesből, Marokkóból és Fekete-Afrikából.


– Következetességével, kiállásával most erkölcsi győzelmet aratott Magyarország?

– Egy peres eljárásban nehéz erkölcsi győztesről beszélni. A migráció körül kialakult vitában azonban egyre inkább nyerésre állunk. Ez győzelem, és egyben erkölcsi győzelem is, hiszen ez az ország volt az első, amelyik bátran vállalta különutas véleményét. Azok helyett is mi vittük el a balhét, akik ugyanúgy gondolkodnak a bevándorlásról, mint mi, csak nem mernek szembemenni a brüsszeli elittel. Például Ausztria és Bulgária is szép csendben szabotálja a kvótát, miközben velük nem foglalkozik senki.


– Mi következik most?

– Az ellenzéki állítások ellenére jó helyzetben van a magyar kormány, nem az ő térfelén pattog a labda, hiszen a bíróság kimondta, hogy szeptember 26-án véget ér a kvótahatározat hatálya. Ettől persze az Európai Bizottság tovább erőlteti a kvóta végrehajtását a szeptember 26. utáni időszakra is. Mi jön majd? Kristálygömböm nincs, de valószínű, hogy a Juncker-féle testület bírósági szakaszba lépteti a Magyarország ellen már folyamatban lévő kötelezettségszegési eljárást. Ezzel újabb jogvita kezdődik, ahol újra alkalmunk lesz megvédeni az álláspontunkat. Ott már nem arról lesz szó, hogy jogszerű volt-e a kvótás döntés, hanem arról, hogy kikényszerítheti-e az EU a döntés végrehajtását. Akármilyen ítélet születik azonban, nem a magyarok lennének a legnehezebb helyzetben. Ha ellenünk ítél a bíróság, akkor mindenkinek végre kell hajtani a kvótát, de ahogy már említettem, a gyakorlatban ezt képtelenség megtenni.


– És ott a végső lehetőség, hogy az Alkotmánybíróság kimondja: nem lehet a magyar jogrendbe illeszteni a kvótás döntést. Juncker egyébként arra spekulál, hogy meghosszabbíttatja a 2015-ös kvótadöntést, illetve hogy átúsztatná azt a tervezett állandó kvóta intézményébe…

– Az Európai Bizottság igen kreatívan értelmezi az ideiglenesség fogalmát. Szerinte szeptember 26. nem a határozat hatályának végét jelenti, hanem azt, hogy azokat a migránsokat kell szétosztani, akik szeptember 26-ig beérkeznek. Lehet, hogy ez azért már az Európai Bíróságnak is meredek érvelés lesz. Hozzáteszem, ha elbukik az ideiglenes kvóta, az az állandó kvóta koporsójába is beüti az utolsó szöget.


– Elfajulhat-e annyira a vita, hogy a magyar kormány úgy vélje, jobb inkább kilépni az EU-ból?

– Nem kilépni kell, hanem megváltoztatni az Európai Uniót, és nem hagyni, hogy az a hazug elit irányítsa továbbra is, amelyik elárulta Európát. A kilépést egyébként a magyar választók sem támogatják. Ezért történt meg a Jobbik pálfordulása is az unió ügyében.


– Hogy érintette a bírósági döntés a szlovákokat és a lengyeleket? A szlovákok be akarnak fogadni 120 migránst…

– Ezt a gesztusértékű lépést Pozsony már a bírósági ítélet előtt bejelentette. Azonban a szlovák politikai élet minden komoly szereplője arról beszélt az ítélet után, hogy országa nem változtat korábbi migrációs politikáján. Más kérdés, hogy a hazai, ellenzéki sajtó megpróbálja bebizonyítani, hogy innentől Szlovákia elhagyja a V4-et, és befogadó ország lesz. Valójában azonban a visegrádi országok túllépték már azt a pontot, ahonnan még visszafordulhatnának, és sajnos így van ezzel a brüsszeli elit is. Ebből adódik a kibékíthetetlen konfliktus, amelynek feloldásához valamelyik félnek előbb-utóbb buknia kell.

Sinkovics Ferenc