Válaszd az értékeset!

– Még az Országos Onkológiai Intézet főigazgatójaként nyolc esztendeje eldöntötte, noha tudta, nagyon kényes terület, és pénzbe is kerül, hogy tudományos alapokra helyezi a magyarságkutatást, és a királycsontok genetikai vizsgálatával egyértelműsíti. Most miniszteri szobájában beszélgetve az azóta sikerre vitt vállalásról készült könyv egyik fotóját nézegetjük. Itt éppen kimetszi III. Béla királyunk combcsontjából a kutatáshoz elengedhetetlen mintát.

– Nem a siker, hanem a vágy és lelki kényszer űzött engem mindvégig, ugyanis nagy és szent királyainak, fejedelmeinek emlékét még ma sem tisztelhetjük méltó módon, egyszerűen azért, mert nincs egy nemzeti panteon, ahol megtehetnénk. Az ide vezető út első és legfontosabb lépése, hogy a történelem során épségben maradt földi maradványokból, a csontokból mintát véve megkíséreljük a genetikai azonosítást, immáron nem feltételezésekre, hanem kizárólag a tudományra alapozva.

– Meggyőzően hangzik, de többen, elsősorban a szocializmusban pallérozott történészek közül, például Karsai László, könyörtelenül támadják és kritizálják.

– Hadd ne foglalkozzak Karsai professzor úrral meg az eszmetársaival. Magam nem szoktam kommentálni, hanem kizárólag a tényeket közölni, hiszen a genetika szinte matematikai pontosságú tudomány, tehát akik engem és tudóstársaimat támadnak, azok a DNS-sel vitatkoznak, nem velem. Nem korrekt. Semmilyen szempontból sem. A kutatásra szánt pénz nagy részét a külföldi szakemberek és intézmények kapták meg, míg a hazai kollégák, barátok önzetlenül, ha úgy tetszik, ünnep- és vásárnap, fizetség nélkül dolgoztak. Legalább az elismerést megérdemelnék.

– Mit és hogyan változtat meg a vizsgálat nemzetközileg is hitelesített eredménye a magyarságkutatásban és a tankönyvekben?

– Ezek az eredmények azt bizonyítják, hogy az Árpád-ház férfi őseinek csak a férfiakban öröklődő génszakasza 4500 évvel ezelőtt, az ókori Baktria területén alakult ki, négyezer évvel ezelőtt a dinasztia ősei, rokonai kissé északabbra és nyugatabbra, 2000 ezer évvel azelőtt pedig az Uráltól délnyugatra, a Volga mellett, továbbá a Kaukázus északi területein éltek. Ezekből a tényekből közvetett ismeret és még több új kérdés adódik.

– Mégis szelektív az ellenoldal befogadási gyakorlata, hiszen például a hun–magyar rokonságról, főleg pedig Attila királyról hallani sem akarnak.

– Amikor az ázsiai nagy hun birodalom virágkorát élte, és terjeszkedni kezdett nyugat felé, az Árpád-ház ősei pontosan annak az útvonalnak a területén tartózkodtak. A genetikának köszönhetően tehát ez az új ismeret máris változtathat az eddigi kutatások irányán. Ez persze, hangsúlyozom ismét, közvetett bizonyíték, de a találkozás nem lehetetlen, sőt valószínű. A hunoknak nevezett populáció vándorlása alatt állandóan változott. Számos népet mozdítottak ki helyükről, hódítottak meg, vezették őket, harcoltak velük vagy éppen ellenük.

– A kutatásról megjelent, elsősorban tudományos könyv előszavában azt írja, hogy a munkával tisztelegni szeretne a magyar történelem legfényesebb korszaka és e korszak királyai előtt, leróni a földi kegyeletet a mennyei panteonban nyugvóknak.

– A dinasztia hagyományában, de a krónikákban, legendákban is tovább élt a kereszténység felvétele előtti időkre visszanyúló, mitikus eredet, az égi és földi összekapcsolása, a küldetéstudat, a rendkívüli hadvezéri, államférfiúi képességek. Lásd: Emese álma, Álmos és utódai előrevetített sorsa. A kereszténység felvételével a dinasztia küldetése más szakrális szintre emelkedett, kiteljesedett, például az apostoli király, a szent királyok címben, a Regnum Marianumban, a Szent Koronában és hasonlókban. Szent István Intelmei már összefoglalják az új keresztény szemléletet. Szent László, az első lovagkirály önmagában testesítette meg az ősi és keresztény erényeket úgy, hogy a nép ezeket együtt elfogadta. Ezek az uralkodók eszerint gondolkodtak és cselekedtek. Megszervezték, irányították és biztosították megkerülhetetlenül a két császárság és a Kijevi Rusz közötti roppant területeket évszázadokon át. Nem véletlen, hogy az Árpád-házat a középkorban a Szent Királyok nemzetségének nevezték. Több mint húsz szentet, boldogot és szent életű személyt adott a keresztény egyháznak. Sajnos az eszmetörténetet sokan nem ismerik, ezért megérteni is képtelenek, tagadni viszont szeretik, leginkább ideológiai alapon.

– Ezzel el is érkeztünk a legvitatottabb ponthoz, az oktatáshoz, hiszen a tudományos eredmények hatásai be kell, hogy szivárogjanak a tankönyvekbe, miközben más, divatos teóriák alighanem jogosan kiszorulnak onnan.

– Bizonyos rendezőelvek alapján kell meghatározni azt a közös tudásanyagot, amelyet az életkorának megfelelően minden magyar gyermeknek tudnia kell, hogy eligazodjon a világban. Ehhez persze biztosítani kell a legmodernebb oktatási módszereket és feltételeket, például a digitális eszközöket, amelyekkel az iskolák mellett, akár a nyugati országbéliek, a magyar családok ma már nagyrészt rendelkeznek.

– Nem is annyira ezt vitatják, hanem a magyar- és történelemkönyvek tartalmát. Ősztől 1,2 millió diák először tanulhat ingyentankönyvből, amire az ellenzék úgy reagált, hogy ami ingyen van, az is a mi pénzünkből van, ezért gyanús. Ráadásul nem az van a könyvekben szerintük, aminek lennie kellene…

– Nyilvánvaló, hogy itt életszemléletbeli különbségekről, értékek megítélésének különbözőségeiről van szó. Több mint ezer észrevétel érkezett a Nemzeti alaptantervvel kapcsolatban, amelyek nagy része a tankönyvekbe be is került.

– Mégis, tanári képesítésüket meghaladó módon néhány pedagógus és egyesület szinte felelősségre vonja önöket, hogy mit keres a tanítanivalók között Herczeg Ferenc, Wass Albert, Reményik Sándor, Kós Károly vagy akár Mikszáth Kálmán, esetleg Szabó Magda. Szerintük ez több évtizedes visszalépés.

– Az emberek, köztük a pedagógusok döntő többsége egyetért velünk. Nehezen képzelhető el, hogy minden, ami a kritizálók szerint modern és új, az jó is. Ilyen alapon azt is mondhatnánk, hogy például a görög filozófiát ki kell dobni egyszerűen azért, mert régi. Az ő gondolkodásukat a világmindenségről egyáltalán nem zavarja az, hogy a világmindenség legalábbis alapvetően nem változott meg, még a bölcseleti értelmezésének iránya sem mindenben. Mit jelent az, hogy haladás? Miben haladtunk? A gondolkodás módjában? Az emberi élet minőségének javításában? A civilizáció lehetőségében? Igen, de például mi bajuk van Herczeg Ferenccel, akinek a darabjait a fél világ játszotta? Ami általános és emberi, azt miért akarják mindenáron politikailag felcímkézni és skatulyába zárni? Azt sem értem, mi a probléma Kós Károly regényeivel vagy egy másik zseni, Wass Albert műveivel. Mindketten általános értékekről írtak.

– Talán az, hogy Kuncze Gábor szabad demokrata belügyminiszterként azt sem engedte meg, hogy földi maradványai hazai földben nyugodjanak, most meg a verseit akarják megtaníttatni a magyar gyerekekkel.

– Ha már az „ósdi” görögökről beszéltem, Szophoklész közel 2500 évvel ezelőtt Antigoné sorsával válaszolt a felvetésére. Halott testvérét az élete árán is eltemette, bár Kreón, a király, a hatalom képviselője nem engedte. Változott azóta ez az attitűd?

– Nem. Ám nemcsak neveket kifogásolnak, hanem például azt is, hogy a nemzeti mitológiát kész tényként kezelik csakúgy, mint a honfoglalást vagy a hun–magyar rokonságot. A szittya vagy a turul szitokszavak a számukra. Kiveri őket tőlük a víz.

– Bocsánatot kérek, de ez megint egy markáns csúsztatás, hogy a mítoszokat kész tényként kezelné az alaptanterv. Erről szó sincs. Ugyanakkor a legtöbb nemzet ápolja az eredetmondáját, sőt, akad olyan nép, amelyik mítosz helyett tényként kezeli a sajátját. „Korszerű” elméletek arra persze jók voltak, hogy például történelmi igényeket építsenek fel. A dákoromán teóriát például most már lehetne bizonyítani. Tessék élni a lehetőséggel! Ha feltárnák a dákok csontjait, és elvégeznék a tudományos vizsgálatokat, akkor azonnal többet és igazabbat tudnánk arról, mi a mese, és mi a valóság. Persze a Római Birodalom különböző provinciáiból odavezényelt legionáriusok földi maradványait is genetikai eljárás alá vonták.

– El tudja képzelni, ha nem is a mi életünkben, de eljöhet az az idő, amikor a fejekben is rend lesz, nem csak a csontokban, utalva ezzel a tudományra, az oktatásra, a magyar népművelésre?

– Azt nem tudom, mikor jön el ez az idő, de biztos vagyok benne, hogy be fog következni. Miniszterként magam is ezen dolgozom és szolgálok. Mint ahogyan abban is biztos vagyok, hogy elkészülhetnek, megépülhetnek azok a dicső királyaink sírjával koronázott emlékhelyek, ahová majd gyermekeink, unokáink elzarándokolhatnak. Ezelőtt 2500 évvel már igény volt rá a különböző társadalmakban, hogy a holtakat testileg és lelkileg is eltemessék. Ideje lenne nálunk is elsőként a politikai érzelmeket – amelyek az ösztönvilág területére tartoznak – eltemetni, és helyettük a tények felé fordulni. De visszakanyarodva a tankönyvekhez, azért kell az értékeket és az új és tudományos eredményeket tananyaggá tenni, hogy az emberek ezeket már gyermekkorban megismerjék, később pedig ezek alapján kialakíthassák magyar identitásukat.

– De mit kezdjünk az ideológiai dzsungelek lombjai közül állandóan lekárogókkal meg a pálya szélére szorult bekiabálókkal? Ne vegyünk róluk tudomást?

– Mivel a jó Isten szabad akaratot adott mindenkinek, választhatja valaki az értéktelent, a rosszat is. De választhatja az értékeset és a jót is. Az emberi világ ilyen.