Változtat, vagy távozik a brüsszeli elit
A referendumról, a balliberális agitációról, Soros György újabb ötleteiről beszéltünk Halász Jánossal, a Fidesz-frakció szóvivőjével.Ha csak a közelmúlt brutális terrorcselekményeit nézzük, nem világos, hogy mit akar, miért erőlteti tovább a bizonytalan hátterű migránsok befogadását a brüsszeli elit, illetve szövetségese, a hazai balliberális tábor. A magyar társadalom az október 2-i népszavazáson adhat választ erre a bizonytalan és felettébb gyanús politikára. A referendumról, a balliberális agitációról, Soros György újabb ötleteiről beszéltünk Halász Jánossal, a Fidesz-frakció szóvivőjével.
– Komoly ellenkampány indult balliberális oldalról a kvótanépszavazás ügyében. Azt igyekeznek a társadalom tagjaiba szuggerálni, hogy semmiképpen sem lehet majd eredményes a referendum a várhatóan alacsony részvétel miatt. Ön elképzelhetőnek tartja, hogy különösen Párizs, Köln, Brüsszel és Nizza után olyan kevesen voksolnak október 2-án?
– Nem tudom elképzelni, de a magyarok nem a terrorcselekmények miatti felháborodásukban szavaznak, hanem azért, ahogyan Brüsszel kezeli a migránsválságot. Ez ugyanis minden ízében-eresztékében tarthatatlan és elfogadhatatlan. A népszavazás valóban jelzés és üzenet lesz Brüsszel számára, mely szerint gyökeresen változtatnia kell ezen a politikán. Változtatni, mert a népszavazás eredményét senki sem kerülheti meg. Brüsszel a brit népszavazást is ellenezte, de miután lezajlott, tudomásul vette az eredményt, sőt maga kezdte sürgetni a britek kilépését.
– Azért a miénk egy jóval kisebb ország, vajon október 2. eredményének is lesz olyan súlya, mint a brit voksoknak?
– Nem az ország nagysága a fontos, hanem az, hogy a magyarok várhatóan elindítanak egy folyamatot. Meggyőződésem, hogy a mi referendumunkat sorra követi a többi, szerte az EU-ban. A brüsszeli elit, ahogy maga is nemegyszer nyíltan kimondta már, nem kíváncsi a polgárok hangjára, véleményére. A népszavazásokra azonban oda kell figyelnie.
– Nem is szeretik magát a népszavazást. Már többször megkérdőjelezték a létjogosultságát…
– Félresöpörhetik az emberek véleményét, tekinthetik feleslegesnek a népszavazást, akkor viszont semmi közük a demokráciához, és nincs helyük Európa vezetésében.
– Értjük, de érzik ők annyira okosnak magukat, hogy 500 millió európai helyett gondolkozzanak…
– Tipikusan erre a srófra jár a hazai balliberális politikusok agya is. Amikor nincsenek kormányon, akkor mindent úgy kellene csinálni, ahogy ők mondják, amikor viszont kormányoznak, mindent tönkretesznek.
– A nizzai áldozatok temetésén a gyászoló tömeg azt skandálta a szertartáson részt vevő Manuel Valls francia miniszterelnöknek, hogy „mondjatok le, gyilkosok!”. Valls azzal a nyilatkozatával háborította fel az embereket, hogy nincs összefüggés a terrorizmus és a migráció között. Meg hogy együtt kell élni a terrorizmussal. Ennyire hülyének nézi őket?
– Idehaza a balliberális oldal is folyton ezt a lemezt forgatja. Molnár Zsolt, az MSZP egyik vezető politikusa is arról nyilatkozott, hogy nincs átfedés a migráció és a terrorizmus között. Tagadják ezt az összefüggést. Pedig a párizsi merényletet is migránsok követték el.
– A nizzai terrortámadás után szinte hetente történik valamilyen véres, migránsokhoz, illetve muszlimokhoz köthető akció. A legutóbbi „állomások”: München, Reutlingen és Ansbach. Néhány nappal korábban pedig a würzburgi vonaton egy tizenhét éves afgán migráns, amint kiderült, az ISIS katonája, baltával támadt az utasokra. Négy embernek súlyos, egynek pedig életveszélyes sérüléseket okozott, végül lelőtték a rendőrök. Mire rögtön felcsattantak a német zöldek, hogy lelőni azért nem kellett volna… Normális reakció ez?
– Nem, persze. De Gyurcsány Ferencnél sem lehet minden rendben, amikor sokkal nagyobb gondnak tartja a fővárosi kutyapiszkot, mint a migrációval érkező terrorveszélyt. Közel háromszáz ember halt meg az utóbbi időkben olyan terrorcselekményekben, amelyeket a migrációhoz lehet kötni. Relativizál a brüsszeli elit, de a hazai balliberális tábor is úgy tesz, mintha nem venné észre az összefüggéseket. A kormány viszont népszavazási kampányának tengelyébe teszi a migráció és a terrorizmus kapcsolatát. Erre óriásplakátokon is felhívja a figyelmet.
– Amikor Soros György nemrég az Európai Bizottság vendége volt, adott egy receptet, mely szerint, ha nincs pénze az uniónak migránsokra, akkor vonjon el a mezőgazdasági támogatásokból, vagy vezessen be közös üzemanyagadót… Mondta mindezt akkor, amikor kiderült, hogy már így is 140 ezer forintot költ havonta egy migránsra Magyarország, ami több mint a hazai minimálbér. Sorosnál is gondok vannak?
– Bevándorláspárti. Számára ez egyfajta küldetés, és ő nemcsak elvi-ideológiai értelemben, de a gyakorlatban is támogatja, segíti a migrációt. Az általa pénzelt szervezetek, hálózatok ott nyüzsögnek a határokon, és a humanitárius segítségnyújtás leple alatt hozzájárulnak Európa megszállásához. De nem csak Soros tud képtelenségeket javasolni. Már korábban napirendre került például, hogy 250 ezer eurót kell fizetnie a renitens EU-tagállamoknak minden be nem fogadott migráns után. Ám ha befogadunk valakit, az után viszont csak 10 ezer eurót kapnak. Huszonötszörös a különbség! A 250 ezer euró, vagyis ez a 78 millió forint egy magyar ember 39 évi munkabére. Ráadásul a jelenlegi, hétéves EU-s fejlesztési ciklusban fejenként egymillió forint támogatás jut minden magyarra. Hogyan aránylik ez a 78 millióhoz?!
– Mit mutat mindez?
– A brüsszeli elit arcátlanságát. Ezek az emberek elszakadtak a valóságtól és meg is vannak sértődve, ha mi azt mondjuk, hogy nem számolgatni akarunk a migráció kapcsán, hanem elutasítani. Nem kérünk a terrorizmusból, nem akarjuk, hogy bárki is tönkretegye a kultúránkat.
– Friss adat: a másfél millió frissen érkezett németországi migránsból ötven dolgozik. Márpedig a merkeli migránspolitika egyik legfontosabb hivatkozási alapja a munkaerőhiány volt.
– Ezt hamis érvelésnek tartom. Ha a német gazdaságnak valóban munkaerőre van szüksége, hozza be a spanyol és olasz fiatalokat. A spanyoloknál 52, az olaszoknál közel 50 százalékos a pályakezdők munkanélküliségi rátája. A migránsok nem dolgozni jönnek, az Európában élő másod-harmadgenerációs idegenekre sem jellemző a mindent elsöprő munkakedv, nem érdekli őket az európai kultúra és szokásrendszer, a maguk életét akarják élni, saját törvényeik szerint. Nem lehet megoldani velük a demográfiai gondokat sem. A migránsokkal és a gyerekeikkel nem a németek lesznek többen, hanem a németországi lakosok, ami nagyon nem ugyanaz.
– Dánia munkára akarta kötelezni a migránsokat, hogy ezzel fedezzék saját ellátásukat. Elfogadható módszer ez?
– Magyarországon ilyesmire nincs szükség, ide ne jöjjenek a migránsok. Általános értelemben viszont helyénvalónak tartom a dán kezdeményezést.
– Viszonylag új adat ez is: magyar tapasztalatok szerint a migránsok 90 százaléka nem bizonyul jogosultnak a menekültstátusra…
– A minap tartott kihelyezett ülést a parlament rendészeti bizottsága Röszkén. Láttuk, nyitva vannak a hivatalos határátkelők, érvényes papírokkal bárki beléphet. A legtöbb migráns mégis a zöldhatárt választja, dokumentumok nélkül érkezik. Ha elfogják, akkor hamis adatokat közöl önmagáról. Esze ágában sincs együttműködni a magyar hatóságokkal. Bocsássunk meg neki? Próbálna csak egy magyar ember minden igazolvány nélkül átsétálni Szerbiába!
– Márpedig a hazai balliberális oldal épp azt követeli, hogy ne tekintsük bűncselekménynek az illegális határátlépést, ne kriminalizáljuk a sorsgyötört menekülteket, bontsuk le a kerítést. A brüsszeli elit is ezt várja el tőlünk. Bontás helyett most lengyel fegyveres egység jön erősíteni a magyar határvédelmet, és jönnek cseh rendőrök is. Újabb jele ez a V4-ek együttműködésének. Eközben azonban egy cseh publicista azt írta nemrég a Rudé Právóban, hogy a csehek számára rangon aluli a visegrádi csoport, orientálódjanak inkább Németország felé. Bomlasztás?
– Az, ami régóta folyik a hazai baloldali sajtóban is. Brüsszel félelme állhat a háttérben. Junckerék nyilván attól tartanak, hogy a visegrádiak lesznek az elsők, akik követik majd a magyar referendum példáját.
– Nyugaton olyan cikkek jelentek meg a napokban, amelyek szerint a V4-tagországok komoly összegeket fogadnak el Brüsszeltől, ugyanakkor nem akarnak lojálisak lenni. Korábban Gyurcsány Ferenc is sűrűn ostorozta ezzel az Orbán-kormányt…
– Ne csodálkozzunk: Gyurcsányt manapság a tenyerén hordozza a brüsszeli elit, s ő cserében ki akarja szolgáltatni nekik Magyarországot. Ilyen a balliberális etosz. Mi nem segélyt kapunk az uniótól, nem Brüsszel jóindulatú paternalizmusát élvezzük. Ami érkezik, az az EU piacigazdasági együttműködésének része. Benne vagyunk ebben az együttműködésben. Nemcsak érkezik hozzánk pénz, de megy is. Befizetünk az EU kasszájába. Ami Gyurcsányt illeti, ő Moszkvához is épp úgy viszonyult annak idején, mint ma Brüsszelhez.
– Mi lehet a válság fő oka?
– Ahogy mondtam az előbb, elszakadtak a valóságtól és a maguk abszurd programját követik: szeretnék megteremteni az Európai Egyesült Államok nevű valamit. Pedig bármit nézek, a Brexitet, a migránsválságot, az orosz ügyet, mind olyan kihívás, amelyre képtelen választ adni a brüsszeli elit politikája. Tehát vagy gyökeresen változtatnak a politikájukon, vagy távoznak. Ennyire egyszerű a kérdés.
– A németek most hangos oroszellenes kardcsörtetésbe fogtak. Pedig ők a legnagyobb külföldi befektetők Oroszországban.
– És a gazdasági meggondolások erősebbek lesznek, mint a politikai, ideológiai tényezők. Berlin ma kardot csörtet, de gazdasági érdekei azt diktálják, egyezzen meg Moszkvával. Túl hosszú ideje tart a konfliktus, és ez rossz Európának. Nem véletlen, hogy a ciprusi törvényhozás már határozott is az oroszellenes embargó feloldásáról. Ezek szerint a ciprusiak is a nemzetek Európájában gondolkodnak.
– Színre lép végre a NATO is az európai határok védelmében, igaz, egyelőre csak a tengereken. Régi magyar javaslat valósul meg ezzel…
– A folyamatok elérték azt a szintet, ami után már nem rendészeti, sőt nem is határrendészeti, hanem az egész földrészt fenyegető biztonsági problémának kell tekinteni a migrációt és a vele kéz a kézben járó terrorizmust.
Sinkovics Ferenc
Fotó: T. Szántó György/Demokrata
Demokrata, 30. szám, 2016. július 27.