A hajléktalanellátások igénybevétele sok esetben a hajléktalanok elutasítása miatt hiúsul meg, azaz nagy részük nem azért nem megy szálláshelyre, mert nincs hova, hanem azért, mert nem akar. 2018. október 15-től ez már nem választás kérdése: senki nem dönthet úgy, hogy a szálló helyett inkább az utcán szeretne élni.

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata

Október 15-től szabálysértést követ el az, aki életvitelszerűen közterületen tartózkodik. Az új szabálysértési törvény értelmében ha a rendőr valakit közterületen talál, és feltételezi, hogy életvitelszerűen ott is él, felszólítja a helyszín elhagyására, és felajánlja, hogy segítséget nyújt az elhelyezésében. Ha a hajléktalan együttműködik a hatóságokkal, a rendőr rádión megkérdezi a szociális munkásoktól, melyik intézmény tudná fogadni. Ekkor még csak figyelmeztetést kap, nem kezdeményeznek ellene eljárást. Szabálysértési eljárás az ellen indul, aki a felszólítás dacára nem hagyja el a közterületet, vagy akit 90 napon belül háromszor figyelmeztetnek. Az érintettet előállítják, és a gyorsított bírósági eljárásig – maximum 72 óráig – őrizetbe veszik. A rendőrség ez idő alatt köteles a hajléktalannak tisztálkodási lehetőséget és tiszta ruhát biztosítani. Gondoskodni kell a személy ingóságáról és a vele élő állatról is. Az ingóságokat hat hónapig őrzik, majd megsemmisítik. Az elkövetőt először a rendőrség hallgatja ki, ekkor nyilatkoztatják arról, vállal-e közérdekű munkát. A bíróság büntetésként alapesetben köz­érdekű munkára ítéli, amelynek időtartama minimum 6, maximum 180 óra. Aki nem vállalja a közérdekű munkát, az ellen elzárást szabhatnak ki. Természetesen a bíróság dönthet úgy, hogy nem történt szabálysértés, ez esetben az illetőt felmenti. Ha úgy látják, hogy megvalósult a szabálysértés, de ez nem súlyos, akkor csak figyelmeztetést alkalmaznak. Ha hat hónapon belül már kétszer döntött úgy a bíróság, hogy az illető elkövette az „életvitelszerű közterületen tartózkodás” szabálysértését, akkor elzárást szab ki.

Nem a szankció

A rendőrség az első héten országosan több mint száz hajléktalant figyelmeztetett azért, mert életvitelszerűen közterületen él, két hajléktalan ellen pedig szabálysértési eljárást kezdeményeztek. A frekventált budapesti aluljárókban a legszembetűnőbb a változás, ahonnan teljesen eltűntek a matracokon fekvő hajléktalanok. Terdik Tamás, a Budapesti Rendőr-főkapitányság vezetője egy interjúban elmondta, a rendőrség nem a törvény adta büntetési lehetőséggel akar élni, hanem lehetőleg szankció nélkül visszavezetni az érintetteket rendezett, emberi körülmények közé. Közölte, elvárja a rendőröktől, hogy a legmagasabb fokú empátiával tartassák be a törvényt.

Az ellenzéki politikusok a hajléktalanság kriminalizálásáról beszélnek, miközben a törvény célja nem a szankcionálás, hanem a hajléktalan számára a megfelelő intézményi segítség felajánlása. Főszabály szerint az utcán élő hajléktalan pénzbírsággal nem sújtható, és elzárással is csak akkor büntethető, ha a közérdekű munkát nem vállalja. A rendőrök a naprakész nyilvántartási rendszernek köszönhetően tudják, melyik intézménybe irányítsák az utcán élőket. Az Országos Mentőszolgálat három, a mentésből már kivont autóval nyújt segítséget azoknak, akik önerejükből nem képesek eljutni egy hajléktalanellátóba.

A hajléktalanellátások igénybevétele sok esetben a hajléktalanok elutasítása miatt hiúsul meg, azaz nagy részük nem azért nem megy szálláshelyre, mert nincs hova, hanem mert nem akar. Magyarországon 9800 éjjeli menedékhely és átmeneti szállás, valamint több mint 7600 nappali melegedő áll a hajléktalanok rendelkezésére, télen további 1500 helyet biztosítanak. A tartósabb ellátást igénylő személyek részére 218 férőhellyel hajléktalanok rehabilitációs intézménye és 446 férőhellyel hajléktalanok otthona működik. A jövő évi költségvetés kilencmilliárd forintot fordít a hajléktalanellátásra. A kormány ősszel döntött arról, hogy további 300 millió forintot biztosít elsődleges befogadóhelyek létrehozására. Ide azok kerülnének, akik eddig azért nem mentek szállásokra, mert az ellátórendszerrel szemben bizalmatlanok. Ebből a forrásból az otthonok további fejlesztéseket is megvalósíthatnak. A törvényi változások miatt október 15-től az intézmények 24 órás folyamatos befogadási lehetőséget biztosítanak, mind a nappali, mind az éjjeli szolgáltatás esetében.

Alkotmányos mérce

2012-ben került alkotmányos célként az Alaptörvénybe, hogy az emberhez méltó lakhatás feltételeit az állam törekszik biztosítani. Ezzel párhuzamosan került a szabálysértési törvénybe a közterületen történő életvitelszerű tartózkodás tilalma, amelyet 2012-ben az Alkotmánybíróság Alaptörvény-ellenességre hivatkozva megsemmisített.

Szánthó Miklós, az Alapjogokért Központ igazgatója a Demokratának elmondta, a vonatkozó jogszabályi indokolásokból az alkotmányozó-törvényalkotó célja már akkor is egyértelmű volt, miszerint a hajléktalanokat az utca helyett a szociális ellátórendszer felé kell terelni, azonban az AB akkor ezt nem vette figyelembe. Ezért az Országgyűlés 2013-ban még egyértelműbben rögzítette az alkotmányban, hogy „törvény vagy helyi önkormányzat rendelete a közrend, a közbiztonság, a közegészség és a kulturális értékek védelme érdekében jogellenessé minősítheti az életvitelszerű közterületi tartózkodást”.

– Mivel a bíróságok továbbra sem voltak hajlandóak figyelembe venni az ilyen kérdések eldöntésére hivatott jogalkotó akaratát, és futószalagon semmisítették meg az előbbi passzust konkretizáló települési szabályokat, az Országgyűlés egy még konkrétabb megfogalmazást emelt be az Alaptörvénybe az idén nyáron, amely nem puszta lehetőséget ad a tiltásra, hanem konkrétan rögzíti, hogy „tilos az életvitelszerű közterületen tartózkodás”. Így az ezt átültető törvényi-rendeleti szabályokat az AB és a bíróságok már nem tudják megsemmisíteni egyéb alkotmányos szabályokra hivatkozva, ugyanis a tilalom már magának az alkotmánynak a része.

Szívós Mária alkotmánybíró a fenti AB-határozathoz fűzött különvéleményében rögzítette, az előírás végső soron a hajléktalanok evidens érdekeit szolgálja. Nem sértheti ugyanis az emberi méltóságot egy olyan szabályozás, amely alkalmas arra, hogy az embert az emberhez méltóbb életkörülményeket lehetővé tevő eszközök – például a szociális ellátórendszer – igénybevételére rávegye.

Van hely bőven

Ellenzéki politikusok azt hozzák fel a törvény ellen, hogy nincs annyi nappali és éjjeli menedékhely, amennyi elegendő lenne az utcán élők befogadására, holott az idei első negyedévi adatok szerint az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága országos átlagban 76,3 százalék, az átmeneti szállásoké pedig 83,8 százalék volt. Tavaly, a legnagyobb hidegben, amikor a vörös kódot kellett kihirdetni, 94 százalékos volt a hajléktalanszállók töltöttsége. A törvényi változások az éjjeli menedékhelyeken egyelőre nem hoztak létszámbővülést.

Romhányi Tamás, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat kommunikációs vezetője a Demokratának elmondta, intézményeik az elmúlt években férőhelyhiány miatt senkit nem utasítottak el. Ha megteltek a szállók, a karitatív szervezet ideiglenes férőhelyeket nyitott, amíg erre szükség volt. A Máltai Szeretetszolgálat ugyanezt az elvet követi most is, mindenkinek megfelelő elhelyezést nyújt, aki a felajánlott segítséget elfogadja.

– A fővárosban tapasztalataink szerint mintegy 500-1000 fő tartózkodik életvitelszerűen a közterületeken, pontos adataink nincsenek – nyilatkozta lapunknak Nagy Gábor, a Magyar Vöröskereszt főigazgató-helyettese. – Jellemzően ezek az emberek is igénybe vesznek valamilyen ellátást, mint például az utcai szociális munka szolgáltatásait vagy a népkonyhát. Várhatóan a jogszabály hatására csökkenni fog a számuk, mivel többségük igénybe fogja venni a nappali melegedőket, illetve kevésbé fogunk velük találkozni, mert elképzelhető, hogy a belvárosi közterületekről egy részük külső kerületek elhagyatottabb, például erdős részein fognak megjelenni.

Breitner Péter, a Budapesti Módszertani Szociális Központ és Intézményei (BMSZKI) szakmai igazgatóhelyettese kérdésünkre elmondta, felmérések szerint Budapesten 1500 ember élhet életvitelszerűen az utcákon. Közülük százötven-kétszázan lehetnek azok, akik aluljárókban a járókelők számára feltűnően vannak jelen, esetenként zavarva a közrendet. A BMSZKI-nak összesen 2400 férőhelye van, ez a budapesti helyek felét jelenti. Nappali melegedőikben átlagosan 500 ember fordul meg. Az éjjeli menedékhelyeik kihasználtsága jelenleg 60 százalékos, itt még mintegy háromszáz embert biztosan el tudnak helyezni.

A hajléktalanlétből kivezető út első lépése, hogy minden utcán élőnek fedél legyen a feje fölött, menjen be egy hajléktalanokat ellátó intézetbe, és maradjon is ott. Számos társadalmi és munkaerőpiaci integrációt támogató program létezik a hajléktalanok számára, például az „Elsőként lakhatás” program, amelynek segítségével munkához, jövedelemhez és lakáshoz juthatnak. Csak így tud egy utcán élő odáig eljutni, hogy saját jövedelméből fedezni tudja a megélhetését.

– A jobb állapot felé vezető út mindenképpen az utca elhagyásán keresztül vezet. Nagyon álszentek, és nem is a hajléktalanok érdekéből indulnak ki azok, akik azt mondják, hogy az emberi méltóság része, hogy valaki az utcán aludhasson és rendszeresen ott éljen. Nem az utcán élés az emberi méltóságnak a kiteljesedése, hanem az, hogy segítsünk nekik kikerülni ebből a helyzetből – foglalta össze az Országgyűlésben Rétvári Bence, az Emberi Erőforrások Minisztériumának parlamenti államtitkára a törvényi szabályozás lényegét.

A liberálisok szerint mindenkinek joga van emberhez méltatlan körülmények között a közterületeken élni, randalírozni, saját vizeletben, ürülékben fetrengeni. Ez a szemlélet lehetetlenné teszi, hogy egy hajléktalan valaha is újra integrálódjon a társadalomba. Ha az állam milliárdokat költ a hajléktalanellátó rendszer fenntartására, és a szállókon egyetlen hajléktalant sem utasítanak el férőhiány miatt, akkor semmi nem indokolja, hogy a közterületeken éljenek.