Van múltunk, jelenünk és jövőnk is

– Szinte még meg sem száradt a tinta a szerződésen, amelynek értelmében hazánk Leopard 2-es harckocsikat és PZH 2000-es tüzérségi eszközöket vásárol, és ez csak két példa a nagy volumenű fegyverbeszerzések sorában. Háborúra készülünk?

– Természetesen nem, de a békét és a biztonságot meg kell őrizni. Ehhez viszont elkerülhetetlen a fejlesztés, hiszen bőven van mit behozni. Le kell szögezzük, hogy minden egyes fejlesztés, minden beszerzés, ami most a Honvédségnél zajlik, azért történik, hogy Magyarország és a magyar emberek biztonságát erősítsük. Ehhez több, jobban felszerelt katonára, modern eszközökre van szükség. A korábbiakban még divat volt arra hivatkozni, hogy elég csak a missziós feladatokra felkészülni, és ennek jegyében kivéreztették, leépítették a honvédséget, ezzel brutálisan meggyengítették Magyarország biztonságát, védelmi képességét. Szervezetileg, anyagi megbecsülésében és erkölcsileg is teljesen leépítették a Magyar Honvédséget. Fontos területeken maradtak el fejlesztések, nélkülözhetetlen képességek szűntek meg, értékes harcjárműveket kótyavetyéltek el. Az aszimmetrikus hadviselés, amely a missziós műveletekre jellemző, valóban nem követelte meg, hogy legyenek harckocsijaink vagy tüzérségi eszközeink. Ám míg itthon rövidlátó módon túladtak ezeken, más nemzetek jóllehet nem fegyverkeztek fokozott ütemben, nem is építették le a képességeket. Bár az aszimmetrikus hadviselés elemeire továbbra is szükség van, ennél ma már jóval többre kell készülnünk. Ezt egyébként a NATO is előírja, szorgalmazza ugyanis a nehéz képességek erősítését, ebben benne van a harckocsi és az önjáró löveg is…

– Az ilyen hírek hallatán a laikusból gyorsan előbújik a foteltábornok, egy részük szerint feleslegesek az ilyen nagybevásárlások, mások szerint a valódi eredményekhez ez is kevés. Mi a tényleges helyzet?

– Az igazság valahol a kettő között van. Amit a magyar emberek biztonságára fordítunk, azt erős túlzás lenne felesleges kiadásnak titulálni. A másik vélemény is elég szélsőséges, hiszen a Magyar Honvédség feladata az, hogy a kor követelményeinek és az aktuális kihívásoknak megfeleljen. Olyan képességeket kell teremteni, amelyek ezekre adnak választ, méghozzá úgy, hogy addig nyújtózkodunk, ameddig a takarónk ér. Az ország gazdasági helyzete jelenleg megengedi, hogy nagyot nyújtózzunk. Béke van és biztonság, a munkanélküliség mélyponton, a gazdaság erősödik, a bérek emelkednek. Nem árt hozzátenni, hogy mindennek éppen a béke és a biztonság az előfeltétele. Ha ez megszűnik, minden eredmény elvész. Meg kell tehát őrizni, persze a realitás talaján maradva. Űrtechnológiára például nem költünk, viszont minden olyan biztonsági kihívással foglalkoznunk kell, amely térségünket érinti.

– Fejlesztésre fordítható pénzben most nincs hiány, de meddig érdemes nyújtózni? Mire van szükség ahhoz, hogy elégedetten hátra lehessen dőlni, elmondva, hogy sikeresen lezárult a haderőfejlesztés?

– A technikai fejlesztések vonatkozásában van egy tízéves tervünk. A cél az, hogy mindig a legjobbak között legyünk, ami folytonos fejlődést jelent. Mire négy vagy öt év múlva a jelenlegi céljainkat elérjük, addigra valószínűleg új kihívások jelennek meg, amelyekhez majd szintén alkalmazkodnunk kell. Az új kihívások új biztonsági környezetet követelnek, így azt kell mondanom, nem jön el az az idő, amikor nyugodtan hátra lehet dőlni.

– A kiskunfélegyházi fegyvergyárban hamarosan elkészülnek az első hazai gyártású lőfegyverek. A tervek szerint ezekkel látják majd el az összes magyar fegyveres testületet. A múltban többször is volt már példa arra, hogy politikai indíttatásra megpróbálkoztak a magyar kézbe magyar fegyvert elv megvalósításával, de valahogy mégsem az lett a végeredmény, amit a döntéshozók reméltek. Más lesz most?

– Valóban az a célunk, hogy minden hazai fegyveres testület, legyen szó katonákról vagy rendőrökről, magyar gyártmányú fegyvert használjon. Először az összeszerelés, majd a gyártás kezdődött meg Kiskunfélegyházán. De nem állunk meg itt, arra törekszünk, hogy a hazai fegyvergyártás találja meg a sikeres működéshez nélkülözhetetlen külföldi piacokat. Az üzem csak akkor lehet hatékony, ha a világpiacon is megtalálja a számítását, ebben az esetben hosszú távon is működni fog a hazai kézifegyvergyártás. Erre egyébként jók az esélyeink, hiszen az olyan korszerű és kipróbált kézifegyver, mint amilyet mi gyártunk, eléggé keresett a világpiacon, és természetesen a hozzá való lőszerre is szinte végtelen az igény.

– Nagyon gyorsan változik a biztonsági környezet, új fenyegetések jelentek meg, ezért fejleszteni kell a Magyar Honvédséget – nyilatkozta nemrég. Milyen fenyegetésre gondolt?

– Valóban rendkívül gyorsan változik a biztonsági környezet, aminek mi nemcsak szemlélői, hanem résztvevői, sőt elszenvedői is vagyunk. Beszéljünk akár az orosz–ukrán konfliktusról, akár a tömeges migrációról és terrorfenyegetettségről, ezek megkövetelik, hogy olyan huszonegyedik századi képességek legyenek a birtokunkban, amelyekkel védekezhetünk. A szemünk előtt alakult ki egy új hadviselési forma, a hibrid háború. Ez az összetett fogalom a hagyományos műveletek mellett többek között magában foglalja az információs és a kiberhadviselést is. Ahhoz, hogy az ország biztonságban élhessen, minderre fel kell készülnünk, ezért elengedhetetlen az erős magyar honvédség.

– A célok között olyan honvédség szerepel, amely önállóan is képes az ország védelmére. Nem irreális terv ez a mai világban?

– Nem, ugyanakkor ehhez azt is hozzá kell tenni, hogy azért nem olyan fegyveres erőre van szükségünk, amely a csillagháborútól kezdve minden színtéren megállja a helyét. A térségre jellemző képességekkel kell felvértezni a honvédséget. A csatlakozásunk után szerették azt hangoztatni a véleményvezérek, hogy majd a NATO megóv minket. Habár a washingtoni szerződés ötös cikke kimondja a kollektív védelem elvét, a hármas cikk előírja, hogy minden nemzet köteles olyan haderőt fejleszteni és fenntartani, amely képes a saját biztonságát szavatolni. Nekünk elsősorban azt kell elérnünk, hogy a Magyar Honvédség meg tudja védeni az ország érdekeit, és ha egyszer szükség lenne a NATO segítségére, akkor úgy vegyük igénybe, hogy közben elmondhatjuk, mi mindent megtettünk, nem a NATO potyautasai vagyunk.

– A fegyverkezés kapcsán az elmúlt években sokat hallottunk közös európai megoldásokról. Sikerült előrelépni ezen a téren?

– Ahogy a Magyar Honvédség, úgy más országok fegyveres erői is egyre nagyobb súlyt fektetnek a fejlesztésre, innovációra. Ezen a területen sokkal könnyebb dűlőre jutni és megtalálni a közös érdekeket. A kivitelezésben már sokkal nehezebb dolgunk van, hiszen minden ország a saját érdekeit tartja szem előtt. Ahogy természetesen Magyarország is saját hadiiparát kívánja építeni, úgy más nemzetek is a maguk beruházásait, üzleti érdekeiket támogatják. Ezek összehangolása rendkívül nehéz. Éppen ezért a kutatás-fejlesztés területén születtek meg az első számottevő eredmények. A magyar kézifegyvergyártás is jó példa erre, amely cseh licenc alapján indult be, de említhetném a Currus Aries buszt is, amelyhez a Volvo adta az alvázat, a moduláris felépítményt viszont a minisztérium gazdasági társasága, a HM Currus Zrt. fejlesztette ki. A jelenleg futó huszonöt Pesco-programból tizenötben már mi is benne vagyunk, további négyben még egyeztetünk. Ezek mind közös európai programok, és az eredmények is közösek lesznek. (Pesco = állandó strukturált együttműködés, része az EU közös biztonság- és védelempolitikájának – a szerk.)

– Szintén sokszor elhangzott, hogy erősödik a V4 katonai együttműködése, ám úgy tűnik, bármilyen jól hangzik is mindez, az érdemi előrelépések elmaradnak…

– Ezzel vitatkoznék, hiszen igazi, kézzelfogható eredményeket tudunk felmutatni. Már másodszor állt szolgálatba a visegrádi négyek által az Európai Uniónak felajánlott közös harccsoport. A kiképzés, felkészítés tekintetében is sok a közös programunk, és a már említett kutatás-fejlesztés területén is számos projektet futtatunk együtt. A hadiipari együttműködés terén lenne szükség nagyobb lendületre, a katonaival nincs gond. A másodszor szolgálatot teljesítő közös harccsoport, amelyhez most Horvátország is csatlakozott, azt bizonyítja, hogy a térség biztonságáért felelősséget érző országok között nagyon szoros és gördülékeny az együttműködés. Az, hogy öt ország képes ilyet létrehozni, az egész Európai Unióban példaértékű.

– A Magyar Honvédség a Zrínyi 2026 kezdete óta túl van már számos jelentős bevásárláson. Milyen konkrét eredmények születtek?

– A katonák egyéni felszerelésével kezdtük, a gyakorlóruházat cseréje volt az első lépés, majd folytattuk a kézifegyverekkel. Ezt a légierő fejlesztése követte: kiképző repülőgépeket vásároltunk, hogy újraindulhasson a hazai pilótaképzés. Ez sikerült is, tavaly ősz óta választható ilyen szakirány a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen. A meglévő Mi–17-es és Mi–24-es helikopterek felújítása is megtörtént. Ezek biztosítani tudják a honvédség forgószárnyas képességét, amíg a húsz darab H145M könnyű, többfeladatú katonai és a tizenhat H225M típusú szállító helikopter megérkezik. Ezek megvásárlásáról tavaly kötöttünk szerződést az Airbusszal. Október közepén várjuk az első két könnyű helikoptert, míg az első közepes szállítók 2023-ban érkeznek. A békemissziós feladatokra oda-vissza szállítani kell a katonákat, ezt eddig bérelt gépekkel, évente sok száz millió forintból oldottuk meg. Ezért nagyon fontos volt, hogy legyenek saját csapatszállító repülőgépeink. Először két Airbus A319-es érkezett, ezek már tavaly szolgálatba álltak, majd vettünk két Dassault Falcon 7X típusú gépet. Ezeket a könnyű, szintén többfunkciós szállítógépeket a speciális katonai képességein túl futárgépeknek is alkalmazzuk. Egyébként erre a négyre mondják sokan némi rosszindulattal, hogy kormánygépek. Néha visszakérdezek, mégis hogyan definiálnák a kormánygépet, de eddig senkitől sem kaptam érdemi választ. A rend kedvéért szögezzük le, a csapatszállító és futárgépeink valóban szállítják a kormány tagjait is, de ez az összes repülőgép igénybevételének mindössze hét-nyolc százalékát jelenti. A többi úton katonákat visznek a fedélzeten. Közel állunk már ahhoz is, hogy teherdobásra, légideszant-feladatokra is alkalmas rámpás szállítógépekkel egészítsük ki a flottát. Az biztos, hogy ezek harcászati, taktikai célokra gyártott gépek lesznek. Ami még hiányzik, az a légvédelmi rakétarendszer. E téren keressük a nekünk való típust. A szárazföldi erőket is fejlesztjük, többek között negyvennégy Leopard 2A7+ harckocsi és huszonnégy PZH 2000-es önjáró tarackágyú beszerzéséről kötöttünk szerződést. Hamarosan megkezdődik a katonák átképzése az új típusokra. A harckocsik esetében erre a célra 12 Leopard 2A4 érkezik jövőre a honvédséghez. Komoly feladatot jelent még a páncélozott szállító járművek cseréje. A katonák többsége a lánctalpas eszközöket részesíti előnyben, de szükség lehet a jövőben kerekes járművekre, így ezeket is rendszerben kell majd tartanunk.

– A múlt hónapban mutatták be a honvédek új köznapi egyenruháját. Mondhatjuk ennek kapcsán, hogy a magyar katona az utolsó gombjáig magyar?

– Igen, az volt a célunk, hogy hazai tervező keze nyomát viselje az egyenruha, egyúttal a legkorszerűbb alapanyagból készüljön. Persze nemcsak a tervezés, hanem a varrás és konfekcionálás is itthon történik. A katonai szervezeteknél régebben szabók is működtek, ezt elkezdtük újra bevezetni, a kisebb átalakításokat ők végzik el, hogy mindenkire passzoljon az egyenruha, de az ünnepi ruházatot vagy a díszelgőruhákat eleve a katonákra kell szabni.

– Nemrég működni kezdett a honvédség berkein belül a Modernizációs Intézet. Úgy tudom, eredmények máris vannak, például egy futurisztikus mesterlövészpuska…

– A kutatás-fejlesztés egyre fontosabb feladat, jó a kapcsolatunk az Innovációs és Technológiai Minisztériummal is. Ezért hoztuk létre a Modernizációs Intézetet, ahol a mesterlövészpuska mellett gyalogsági fegyverek tervei is készülnek. Fontos cél, hogy ne kelljen licencet vásárolni, legyen a tervezés is magyar. Óriási szakadékot kell áthidalni, hiszen a korábban felszámolt hadiiparnak fel kellett vennie a ritmust, és alkalmazkodni a XXI. századhoz. Ez nem megy egyik napról a másikra. Emellett persze vannak olyan területek, ahol teljesen újat kell alkotni. Ilyen a drónok fejlesztése, számtalan feladatra, megfigyelésre, felderítésre, információtovábbításra készülnek tervek. És ha már szóba került a hibrid hadviselés: itt fejlesztik a kibertérben történő műveletek kivédésének eszköztárát, olyan vezetési rendszerek készülnek, amelyek biztosítják a zárt csatornás információ­áramoltatást. Folyamatosan fejlesztenünk kell, ez egy végeláthatatlan munka.

– Foglalkoznak-e autonóm fegyverek fejlesztésével is?

– Igen, ezen a téren is folytatunk kutatásokat, jó példa erre a pilóta nélküli járművek vezérlése. Pillanatnyilag bevethető fegyverrendszerekről még nem beszélhetünk, de a munka már elkezdődött. Az autonóm fegyverekhez szükséges mesterséges intelligencia komoly kihívást jelent még az Egyesült Államoknak vagy Izraelnek is, de arról szó sincs, hogy nekünk az esélytelenek nyugalmával kellene fejlesztenünk. Magyarország a történelem során számtalan tudóst, feltalálót adott a világnak, most is megvannak a kiváló szakembereink. A NATO főparancsnoka mellett magyar tábornok a kibernetikai szaktanácsadó, aki innen, a vezérkartól ment ki három évvel ezelőtt. Ezen a téren is van múltunk, jelenünk és biztos vagyok benne, hogy jövőnk is.