Vannak bőven tartalékaink

– Ön azt állítja, hogy a jelenlegi, 80 százalék feletti importenergia-igényünk kevesebb mint 30 százalékra csökkenthető hazai források felhasználásával. Hogyan lenne mindez lehetséges?

– Bethlen Gábor szerint „nem mindig lehet megtenni, amit kell, de mindig meg kell tenni, amit lehet”. Jelenleg az energiahordozók 81,6 százalékát importáljuk. Az olaj ebből 32,3, a földgáz 30,8, az atomerőműhöz szükséges fűtőelem importja 18,1 százalékot tesz ki. Ezek azok az energiahordozók, amelyeknek a behozatalát Brüsszel 2027 után megtiltaná.

– Vétóztunk. Szlovákiával együtt.

– Igen, de eddig is azt láttuk, hogy az EU különböző kerülő utakon végül eléri a célját. Remélem, hogy nem ez fog történni, de érdemes legalább egy gondolatkísérlet erejéig felkészülni a lehető legrosszabbra is. Arról nem is beszélve, hogy az energiaimport-függőségünk és az államadósságunk között egyenes összefüggés van, vagyis az energiaimport növeli az államadósságot. Ezt is jelentősen csökkenteni lehetne, ha jobban támaszkodnánk a hazai forrásokra.

– Miért kezdett el energetikával foglalkozni?

– Két okból. Az egyik, hogy mindig is érdekelt, hogy miért nem működünk együtt a természettel, miért távolodunk el egyre jobban tőle, miközben sok más ország nem így tesz. A másik, hogy aztán geotermikus-szakmérnökként a helyére került a fizikatudásom is, ami kellett ahhoz, hogy komplexebb ismeretekre tegyek szert. Máig tanítok a Miskolci Egyetemen, és immár a 26. tanulmányt írom az Életünk az energia sorozatban.

– Életünk az energia? Nem a levegő, az ivóvíz, vagy az élelmiszer?

– Energia nélkül ma már tényleg nincs élet. Az energia felkerült az első helyre a legfontosabb életfeltételek közé az élelem és az ivóvíz mellé.

– Azt látjuk, hogy az energetika a geopolitikai játszmák fő mozgatórugójává vált. Ennek mi az oka?

– A föld lakosságának a 75 százaléka ma már városban lakik, és a városok 90 százaléka az északi féltekén található. Az a 2,4 milliárd földlakó, aki ma ellátja magát és másokat is élelmiszerrel, egyre fogy, mert a városok lélekszáma egyre nő. Ha megnézzük a földrajzi területviszonyokat, azt látjuk, hogy 150 millió négyzetkilométer a Föld szárazulatának a területe. Ennek mindössze a 3,5 százalékán található város. Csakhogy a városok energia nélkül nem tudnak működni. Ha nincs áram, nincs víz a vezetékekben, nincs fűtés, hűtés és így tovább, megáll az élet.

– Ezt láttuk Spanyolországban. Mi a helyzet idehaza?

– Magyarországot tekintve még rosszabb a kép. Mi ugyanis 82 százalékban import-energiahordozókból élünk. Hazánk 2021-ben fosszilis energiahordozókból és atomenergiából 85 százalékot fogyasztott, ám ennek a 82 százalékát külföldről szerezte be. Pedig a szénféleségeink és köztük elsősorban a lignitvagyonunk engedné, hogy akár száz százalékban is saját primer energiahordozóból fedezzük a villamosenergia-igényünket. Áramunk 30-40 százalékát mégis külföldről szerezzük be, hiszen 2011 óta nem építünk erőművet, csupán napelemparkokat. A közel 4000 milliárd forintot felemésztő, 8000 megawatt kapacitású beépítettnapelem-teljesítmény azonban csupán annyit tud termelni évente, mint egy 420 megawattos teljesítményű ligniterőművi blokk, ami mai áron körülbelül 600 milliárd forintba kerülne.

– Szemben a naperőművekre fordított 4000 milliárddal?

– Pontosan. A hazai lignittel működő erőművünk megawattóránként 40 eurós áron termeli a villamos energiát, folyamatosan, éjjel-nappal és egész évben. Jelen műszaki állapotában a lassan 55 éves kora ellenére 5,5 terawattórára lenne képes, ami az éves igényünk 12 százaléka. Ám az Európai Unió szén-dioxid-kvótája miatt ehhez hozzájön kétszer ennyi, tonnánként 80 euró, ami az önköltséget a háromszorosára emeli. Pedig lignitünk van elég. Olyannyira, hogy a ma ismert készletünk több mint ötmilliárd tonna. Megtermelhetnénk vele a mai éves áramszükségletünk felét akár 130 esztendőn keresztül. Mégsem használjuk, pedig az Európai Unió egyes tagállamai – Németország, Csehország, Szlovákia, Lengyelország, illetve Görögország megteszi: ezek a tagországok kértek és kaptak is deregulációt az uniótól.

– Itt állunk a salgótarjáni Bányamúzeum, az egykori József lejtős akna előtt. Bányamérnökként biztosan fáj a szíve a bezárt bányáink miatt.

– Hogyne, de igyekszem nem érzelmi alapon megközelíteni ezt a kérdést. Lényegesen fontosabb, hogy a világ energiaellátásának a 80 százalékát továbbra is a fosszilis primer energiahordozók adják, és ez minden ellenkező híreszteléssel szemben így van Európában is. 2022-ben a fosszilis- és az atomenergia-fogyasztás együttesen 81,3 százalék volt a kontinensen, míg a világ egésze ettől mindössze fél százalékkal fogyasztott többet.

– Döbbenet. Közben egyfolytában a megújulókról regélnek.

– A zöldátállást a fizika törvényei nem támogatják, erre volt bizonyíték a nyár elején a nagy kiterjedésű spanyol–portugál–francia áramkimaradás is.

– Bekövetkezhet nálunk is egy ilyen blackout?

– Mi szerencsére nem a kontinens szélén fekszünk, ezért el tudjuk adni a felesleget a szivattyús-tározós erőművekkel rendelkező szomszédos országokba, de negatív áron, tehát fizetnünk kell érte, amikor pedig energiahiány lép fel a hálózaton, ugyanezt az energiát vásároljuk vissza, és ismét mi fizetünk!

– Nem túl okos megoldás. Mi lenne az energiatárolás legjobb eszköze?

– Szivattyús-tározós erőmű építése, ami több célt is szolgálna egyszerre: turisztikai, illetve öntözési célra is használható, mivel két jelentős szintkülönbséggel fekvő tóról vagy egy tóról és egy folyóról van szó. A szivattyús-tározós erőművek a víz helyzeti energiáját kihasználva tárolják az energiát, amikor pedig hiány lép fel, pótolják a hálózaton anélkül, hogy energia behozatalára kényszerülnénk.

– Hogy állunk a geotermikus energia hasznosítása terén?

– Hazai geotermikus-készletünk jelentős, 455 ezer petajoule, de nem mindenhol termelhető ki gazdaságosan. Primerenergia-felhasználásunk összesen 950 petajoule évente, amelyből a földhő reálisan évi 265 petajoule energiaigényt fedezhetne. Ezzel szemben a jelenleg kitermelt geotermikus energia mindössze évente 9,64 petajoule. Évszázadokra elegendő geotermikus energiával rendelkezünk tehát, és érthetetlen, hogy ahol lehet, miért nem használjuk.

– Hogy néz ki tehát az ön által kiszámolt B terv, a hazai forrásokra támaszkodó energiamix?

– Primerenergia-felhasználásunk 950 petajoule évente. Az atomenergiából, a lignitből, a vízerőművi, a szél- és napenergiából, valamint a hazai földgázból összesen évi 70,6 terawattóra nyerhető, ami évi 254 petajoule-nak felel meg. A 254 petajoule villany a saját uránércünket is igényli. Így a saját forrásból gyártott villanyunk 2030-ra a mai igényünk 1,6-szorosa lehetne. Ehhez jön a hőtermelés földhőből: évi 265 petajoule, valamint a saját kőolajunk: évi 125 petajoule, ami összesen 644 petajoule évente. Elméletileg tehát hazai forrásból fedezhető lenne az éves energiaigényünk kétharmada, és csak harminc százalékban szorulnánk behozatalra.

1 2 3 4 5 6 7 8 9 / 9