Eszéken évezredek történelme sűrűsödik össze. A Dráva jobb partján fekvő város környékén őskori leleteket tártak föl, a rézkorban már bizonyíthatóan lakott terület volt, s később, Kr. u. 8-ban, Augustus császár uralkodása alatt – mivel fontos átkelőhely volt – itt alakult ki a Mursia római légiós tábor. A keresztes hadjáratok kapcsán 1030 és 1043 között íródott jeruzsálemi útikönyv, a Via Hireosolymitana már olyan településként említi, mely bővében van a kenyérnek. Egy oklevélben 1196-ban Ezeek néven szerepelt, később a várost többféleképp is említik: Össek, Eszek, később németesen Essegg vagy Essec.

Eszéket a török háborúk sem kerülték el, II. Szulejmán szultán itt kelt át a Dráván a végzetes mohácsi csata előtt, később, 1664-ben Zrínyi Miklós, téli hadjárata során, felégette a folyón átívelő fahidat, hogy ily módon feltartóztassa az oszmán sereget. A török megszállás így is 1687-ig tartott, ezután viszont jelentős fejlődésnek indult Eszék, s mivel a hódítás megtizedelte a térség magyar és horvát népességét, ekkoriban németesedés kezdődött a városban és környékén.

Az 1710-es években épült fel ma is látható formájában az eszéki vár, mely fontos erődítménnyé tette a települést. A barokk stílusú vár ma is Európa egyik legkomolyabb ilyen jellegű építménye, ennek megfelelően műemléki védelem alatt áll.

Eszék számos jeles személyiség szülővárosa, leghíresebb közülük talán a német származású djakovói (magyar neve Diakóvár) horvát püspök, Josip Juraj Strossmayer, a délszláv egység – igaz, utóbb illúziónak bizonyult – gondolatának egykori szószólója. Ugyancsak a Dráva-parti város szülötte az 1998-as labdarúgó-világbajnokságon bronzérmet nyert horvát válogatott legendás csatára, egyben a torna gólkirálya, Davor Suker.

Eszék az évszázadok alatt horvát többségű várossá vált, ma az ország keleti felének legfontosabb közlekedési, kereskedelmi, kulturális csomópontja. Nem véletlen, hogy a horvát függetlenség 1991-es kikiáltása nyomán a nagyszerb lázálmot kergető Jugoszláv Néphadsereg és a mellé szegődött martalóc szabadcsapatok azonnal ostrom alá vették. 1991 és 1993 között többször is megkísérelték bevenni, ám a város védői mindannyiszor hősiesen visszaverték a támadókat. A harcokban Eszék számos épülete súlyosan megrongálódott – a belövések nyomai még ma is láthatók több épületen, bár a város az utóbbi években nagy lendülettel épül-szépül –, és mintegy ezren meghaltak.

A Drávától északra fekvő Baranya-háromszöget ráadásul megszállták a szerbek, és a nyugati nemzetközi politikacsinálók ellenséges hozzáállása miatt csak 1998 januárjában vehette újra birtokba a horvát közigazgatás.

Eszék tehát súlyos veszteségeket szenvedett, a környező falvakat pedig szinte teljesen kifosztották a szerb martalócok, így aztán hosszú évekig tetszhalott állapotban volt a ragyogó természeti és kulturális adottságokkal rendelkező vidék. A turizmus a tengerpartra korlátozódott, a mezőgazdaság újraindítását pedig a szerbek által elhelyezett és otthagyott aknák nehezítették. Azonban minden hátrány ellenére a 115 ezres lakosságú – és ezzel Horvátország negyedik legnagyobb városának számító – Eszék optimista, barátságos, bizakodó hangulatot áraszt.

És öntudatot. Ottjártunkkor épp belecsöppentünk az augusztus 5-i nemzeti ünnep alkalmából rendezett fáklyás felvonulás kellős közepébe. Ez a győzelem és a hálaadás napja, emlékezve az ország dalmáciai területeit felszabadító 1995-ös, Ante Gotovina tábornok által irányított Vihar hadművelet diadalmas befejezésére. Huszárok, rendőrök, katonák, veteránok és civilek emlékeztek a hősökre és az áldozatokra, volt kézművesvásár, katonazenekar és színvonalas emlékműsor. Másnap pedig az egyik veteránegyesület aktivistái aláírásokat gyűjtöttek a háborús bűnökkel vádolt horvát katonatisztek érdekében. Nyoma sincs tehát a közönynek vagy a felejtésnek – a horvát büszke nép, megbecsüli nagyjait.

Az egészséges életszemléletből fakad az is, hogy Eszék ma már lendületesen fejlődő, izgalmas város, derűs emberekkel és pezsgő kulturális élettel. Vezetői egyre bővülő testvérvárosi kapcsolatokat építenek, jelenleg Budapest XIII. kerülete, Pécs, a németországi Pforzheim, a szlovéniai Maribor, a romániai Ploiesti, a svájci Lausanne, a felvidéki Nyitra és a Koszovó tartományban található Prizren szerepel a listán.

Eszék egyszerre hordozza a történelmet és a XXI. századot, a monarchiás közép-európaiságot és a mediterrán könnyedséget, s mindezt sajátos, utánozhatatlan egységgé formálja. Érdemes hát felkerekedni, és akár egy hétvége, akár több nap keretében fölfedezni ezt a kedves, bár kevéssé ismert vidéket. Annál inkább, hiszen a Dráva mente ma már gyorsan elérhető, Eszék például autóval két és fél óra Budapestről, de tetszés szerint repülővel és vonattal is megközelíthető.

Az utazókat számos kitűnő szálloda, panzió várja, éspedig nem életunt személyzettel, hanem segítőkész emberekkel, akiken érezni, hogy tényleg fontos számukra a vendég. A legtöbb helyen beszélnek angolul, netán németül és olaszul. Az angollal egyébként is könnyedén el lehet boldogulni a városban bárhol.

A szállásfoglalásban segítséget nyújt az Eszéki Turisztikai Egyesület. Eszék több szempontból is érdekes és értékes város. Figyelemre méltó először is az építészeti örökség szempontjából. Erről már akkor meggyőződhetünk, ha megállunk és körültekintünk a dr. Ante Starcevicről (1823–1896) elnevezett téren. (Starcevic jeles politikus, publicista, a Horvát Jogpárt egyik alapítója volt, a horvátok a nemzet atyjaként tisztelik, miként ez a téren nemrég felállított szobra talapzatán is olvasható, híres gondolataival együtt: „Csak Isten és a természet törvényei állnak Horvátország népének szabad akarata fölött. Isten és a horvátok.”)

A tér és a Zupanijska utca sarkán áll a neoklasszicista stílusban épül Szent Péter és Pál katedrális, a város legnagyobb római katolikus temploma, melynek 90 méteres harangtornya Eszék minden pontjáról látható. A tér maga harmonikusan eklektikus képet mutat, miután a barokk és a klasszicizmus jól megfér a szecesszióval. Ez egyébként az egész városra jellemző, s különösen gazdag és lenyűgöző e szempontból az Európa sugárút (Europska avenije), ahol egymás után sorjáznak a szebbnél szebb, főképp szecessziós épületek, melyek még esetleges kopottságukban is megragadják a szemlélőt. A Zupanijska utcában található megyeháza ellenben a klasszicizmus szép példája.

Eszék leglátványosabb része e szempontból az óváros, mely a dr. Franjo Tudjmanról, a független Horvátország első államelnökéről elnevezett híd déli hídfője mellett található várnegyedben van. A várat földtöltésű, vastag kőfal keríti, látványra is masszív, biztonságérzetet ad. E városrész utcácskáin végigsétálni felér egy időutazással. Számtalan barokk és historizáló épületben gyönyörködhetünk, a Szentháromság tér ódon hangulata szinte andalító. A sokat látott épületekben ma különböző közintézmények, múzeumok vannak, némelyikben laknak, illetve kedves kiskocsmák, vendéglők működnek bennük. Érdemes végigsétálni a kis utcákon, de aki nem szívesen talpal, akár fiákerrel is végigjárhatja az óvárost.

Szót kell ejteni a belváros térköves sétálóutcáiról is, melyek számos hangulatos kávézónak adnak otthont, középütt pedig járdába süllyesztett síneken korosodó, de ipartörténeti szempontból annál értékesebb villamosok nyikorognak. Eszék hangulatára jellemző a nyugodt időtlenség, mely ugyanakkor egyáltalán nem álmosító, épp ellenkezőleg, fölfedezésre, újabb élmények keresésére ösztönöz. Már csak azért is, mert Eszék nem csak a múltidézés miatt vonzó város, hiszen a mai kor is jó ízléssel hagy nyomot.

A Dráva partján sétálva modernebb stílusban épült szállodák, éttermek, kávézók csalogatnak, lépten-nyomon kisebb parkokat és derűs zsánerszobrokat találunk. A város egyik jelképe az 1980-ban épült és 2009-ben teljesen felújított, gyalogos és kerékpáros közlekedésre szolgáló kábelhíd, melyen keresztül könnyedén megközelíthető a Dráva északi partján található, Copacabana nevet viselő strand és rekreációs központ, illetve a nyugatabbra fekvő állatkert. A biciklisták egyébként is otthon érezhetik magukat a Dráva partján, számukra sok helyen létesítettek külön sávot.

A folyóparti sétányon éjszaka is pezseg az élet, számos kávézóban zene szól, fiatalok és idősebbek egyaránt derűsen kvaterkáznak a vendéglők teraszán, sőt, akár spontán szabadtéri mulatságba kezdenek, az egyik parkban néhány önfeledt táncoló fiatalokra lettünk figyelmesek. A zene hangszórókból szólt, de az egész mégsem volt harsány, kihívó randalírozás, a hangerőt ugyanis nem engedték elszabadulni. A kis táraságból könnyed báj és életöröm áradt, és ez óhatatlanul átragad a külső szemlélőre is. Aki harsányabb könnyűzenei rendezvényre vágyik, azt várja az immár hagyománnyá vált rendezvény, az Urban Fest Osijek (UFO), mely évről vére több látogatót vonz.

Az építészeti örökség és a könnyed, fiatalos kikapcsolódás mellett még számos kulturális látnivaló várja az utazókat. Eszéknek két színháza is van, az egyik gyermekeknek szóló darabokat tart műsoron, a másik a Horvát Nemzeti Színház helyi intézménye. A városban ugyancsak két mozi van, az Europa és az Urania (utóbbi szecessziós épülete külön is figyelemre méltó), továbbá jól fölszerelt könyvtár, valamint több galéria kínál értékes művelődési programot.

Szintén Eszéken található a Dráva mente és a délebbre található területek sajátosságait, történetét, az itteni horvátok külön regionális öntudatát bemutató, 1877-ben alapított Szlavón Múzeum.

E sajátos arculat a gasztronómia terén is megmutatkozik, még ha van is hasonlóság más tájak közismert étkeivel. Az Eszéktől északra fekvő Baranya-háromszögben például – mivel errefelé sok magyar falu található – közkedvelt a bajai stílusban, vagyis alaplé és passzírozás nélkül készült halászlé, amit horvátok és magyarok egyaránt kitűnően, egyesek virtuóz módon készítenek.

A halászfaluként ismert Kopácson helyi gasztronómiai különlegesség az úgynevezett csíptetett ponty. Ez úgy készül, hogy a hal pikkelypáncélját meghagyják, s rendhagyó módon a gerinc mentén tárják föl, eltávolítva a csontot és a belsőséget, majd behasítanak egy szárazfa vesszőt, s az így keletkezett nyílásba ügyesen beletűzik a széthajtott pontyot, amit szükség esetén hústűkkel kimerevítenek. A nyársat azután kissé ferdén a földbe szúrják, alatta gyenge tüzet raknak, amin szép komótosan ropogósra sül a ponty. Hozzá tetszés szerint lehet zöldséget, különböző mártásokat fogyasztani.

Kopács legfőbb nevezetessége, egyedülálló látványossága azonban a Duna és a Dráva összefolyásánál található, az áradások miatt évente átlagosan 99 napig víz alatt lévő lápos-mocsaras Kopácsi-rét. A természetvédelmi területen tudományos feljegyzések szerint 298 madárfaj és 44 különböző halfaj él, és számos rovar-, hüllő-, illetve növényfajnak is otthona.

A szlavón konyha jeles különlegessége a kulen, ami nem egyéb, mint sertés- és marhahúsból készült, apróra vágott szalonnadarabkákkal gazdagított, általában sertésvakbélbe töltött vastagkolbász, mely hagymát nem, vagy csak igen kis mennyiségben tartalmaz, annál fontosabb alkotóeleme a fokhagyma. És persze a finomra őrölt pirospaprika, ami errefelé a legnépszerűbb fűszerek közé tartozik.

Valamire való gasztronómia azonban elképzelhetetlen bor nélkül. Eszék és környéke e szempontból is ragyogó adottságokkal rendelkezik. A várostól délnyugatra található kutjevói borvidéken, illetve a Duna mentén található erdődi borvidéken egyaránt elsőrangú nedűket szűrnek a vincellérek, a Drávától északra fekvő Baranya-háromszög pedig – mely történelmileg, földrajzi sajátosságait tekintve a valaha volt Villány–Mecseki borvidék része – szeretetre méltó, könnyed fehérborokat termő táj. Egyes mendemondák szerint maga a Baranya elnevezés a bor anyja kifejezésből származik; hogy ez helytálló-e, azt nem tudhatjuk, marketingfogásnak mindenesetre kiváló.

E tájon ma közel 300 gazda foglalkozik bortermeléssel. Nem akármilyen eredménnyel. A pincék kitűnő olaszrizlingeket rejtenek (horvátul grasevinának mondják), emellett még a sauvignon blanc, a chardonnay, a rajnai rizling, a tramini, a szürkebarát, a kékszőlők közül pedig a kékfrankos, a kékoportó és a cabernet sauvignon számít főszereplőnek.

A térség legjelentősebb, nagyüzemi stílusú borgazdasága Bellyén található, azon faluban, ahol Savoyai Eugén herceg reneszánsz és barokk jegyeket egyaránt magán viselő egykori vadászkastélya is áll, amit I. Lipót adományozott neki a török kiűzése terén szerzett érdemei elismeréseként. Mellette azonban egyre több kézműves kispincészet mutogatja oroszlánkörmeit, horvátok és magyarok egyaránt. A borrajongóknak érdemes ellátogatniuk Laskóra, Sepsére, Csúzára, Hercegszőlősre, Vörösmartra és más falvakba.

Vörösmarton külön említést érdemel a két pincesor, egyiket a főútról a katolikus, másikat a református templom mellett fölkanyarodva lehet megközelíteni, igaz, nem árt előtte érdeklődni és bejelentkezni, tekintve, hogy a gazdák nincsenek mindig ott. Eszékről e települések könnyen és gyorsan, 30-45 perc alatt elérhetők, és az autóvezetőknek sem kell lemondaniuk az élményről, egy 2008-as törvénymódosítás nyomán ugyanis Horvátországban – kultúrország lévén – 0,5 ezrelék véralkoholszintig szabad vezetni. Ezzel együtt a 24 év alattiak és a hivatásos sofőrök esetében továbbra is zéró alkoholtolerancia áll fenn, az engedélyezett határértéket túllépő autósok pedig sokat kockáztatnak, mivel ilyen esetben – átszámítva – a büntetés meghaladhatja a félmillió forintot, sőt, szélsőséges esetben rács mögé is kerülhetnek a renitensek.

Lám, kultúrországokban összefér a felelős szabadság és a kemény rendtartás… Eszék és a Dráva vidéke minden évszakban kínál látnivalót, programot az érdeklődők számára. Tavasszal megelevenedik a Kopácsi-rét, nyáron, júniusban a Baranya-háromszög több településének együttműködésével rendezték meg a Szurdok Fesztivált (Surduk Festival), mely nagyjából a magyarországi Művészetek Völgyéhez hasonlítható, és Eszéken több állandó nyári program is van. A farsangi időszakban pedig a Duna menti falvak némelyikében is sor kerül busójárásra, mely itt is a mohácsihoz hasonló látványosság.

Érdemes hát elindulni, és felfedezni a barátságos Eszéket és a tüneményes Baranyát.

Ágoston Balázs

Segítség az Eszéket és környékét fölfedezni vágyók számára:

Eszék Város Turisztikai Egyesületét (Turisticka Zajednica Grada Osijeka) a +385-31-203-755-ös telefonszámon és a grad-osijek@os.-t-com.hr e-mail címen lehet elérni, illetve tájékozódni lehet a www.tzosijek.hr és a www.osijek.tu-za.hr honlapcímeken.