Elszakított ezeréves közigazgatási egységeink nevének megjelenítése ma is erőt adna
Vármegyéink emlékeznek
A trianoni békediktátumot követően hozták létre az úgynevezett közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyéket, nemcsak azért, mert több megcsonkított vármegye nem volt önállóan életképes, hanem azt is kifejezve az elnevezéssel, hogy Magyarország a szétszakítottságot csak átmeneti állapotnak tekinti, megjelenítve az idegen uralom alá került vármegyéket. Ma is érdemes volna utalni a közigazgatási elnevezésekben mindazon történelmi vármegyéinkre, amelyekből akár csak egy kicsi is a csonka országnál maradt – mondta a Demokratának Jeney János térképész, a Magyarságkutató Intézet szakértője.
– Valóban feudális anakronizmus a vármegyék visszahozatala?
– Egyáltalán nem. Európában több példa is van a hagyományos közigazgatási elnevezések használatára a svájci kantonoktól a horvátországi zsupánságokig, amelyek élén zsupánok, magyarul ispánok állnak. A megye fogalma teljesen idegen a magyar közigazgatási hagyományoktól. Rákosiék vezették be 1950-ben. A változtatás elsőre jelentéktelennek tűnhet, de nem az, mert nagyon is lényegi átalakítást jelentett. A magyar közigazgatási berendezkedésben az erős jogosítványokkal felruházott, szinte autonóm vármegyék az önkormányzatiság és az alkotmányosság őrei voltak, egyensúlyt képeztek a központi hatalom esetleges túlkapásaival szemben is. A kommunisták felszámolták az önkormányzatiságot, a megyék végrehajtó szerepbe kerültek. A megye történelmi értelmezésben egyet jelent a tanácsrendszerrel. Ezért örültem, amikor az Alaptörvény tervezetében a vármegyékhez való visszatérés szerepelt, és elkedvetlenedtem, amikor ez mégsem történt meg. Úgy látszik, mostanra érett meg az idő a helyreállításukra. Tovább is kellene haladni ezen az úton.
– A főispáni cím visszaállítása is megtörtént.
– Ezt is 1950-ben törölték el az alispáni címmel együtt. Utóbbi a vármegye közigazgatásának mindennapi ügymenetét vezette, nagyjából a vármegyei közgyűlés elnökének feleltethető meg. Nem volna ördögtől való e titulus helyreállítása sem. De a vármegyék neveit is érdemes volna újragondolni.
– Miért?
– A nemzeti öntudatot erősítő történelmi hagyományok okán. A trianoni békediktátumot követően a közszolgálatban álló tisztviselők és egyéb alkalmazottak létszámának csökkentéséről és egyes kapcsolatos intézkedésekről szóló 1923. évi XXXV. törvénycikkel hozták létre az úgynevezett közigazgatásilag egyelőre egyesített (k. e. e.) vármegyéket, nemcsak azért, mert több megcsonkított vármegye nem volt önállóan életképes, hanem azt is kifejezve az elnevezéssel, hogy Magyarország a szétszakítottságot csak átmeneti állapotnak tekinti, megjelenítve az idegen uralom alá került vármegyéket. Így jött létre Borsod, Gömör és Kishont, Csanád, Arad és Torontál, Győr, Moson és Pozsony, Komárom és Esztergom, Nógrád és Hont, Szabolcs és Ung, Szatmár, Ugocsa és Bereg k. e. e. vármegye. Nyitra és Pozsony k. e. e. vármegye, Bereg és Ugocsa k. e. e. vármegye, k. e. e. Bars és Hont vármegye pedig a Felvidék déli sávjának felszabadulását és hazatérését jelentő 1938-as első bécsi döntés után született meg. Eddig valószínűleg nem lehetne ma elmerészkedni, de érdemes lenne utalni a közigazgatási elnevezésekben mindazon történelmi vármegyéinkre, amelyekből akár csak egy kicsi is a csonka országnál maradt.
– Melyek ezek?
– A Makó központú Csanád vármegyéből például csak Nagylak és környéke került idegen uralom alá, 1950-ben mégis eltüntették a kommunisták, felosztották Csongrád és Békés megye között. Bár 2020. június 4. óta létezik Csongrád-Csanád megye, január 1. óta vármegye, helyes volna önálló közigazgatási egységként helyreállítani. Arad vármegye egy kis része ma Békéshez tartozik. Miért ne lehetne Békés-Arad vármegye? Ugyanígy indokolt volna a Csongrád-Toronál vármegye elnevezés. Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegyében is ott van Ung vármegye egy darabkája Záhonnyal és Győröcskével. Ugocsa vármegye zsebkendőnyi területe is átlóg ide. Északabbra ott van Edelény és környéke, ami Torna vármegye része volt évszázadokig. Ma Borsod-Abaúj-Zemplénhez tartozik, akárcsak Putnok és környéke, ami meg történelmileg Gömör és Kishont vármegye része. Félreértés ne essék, ez egyetlen vármegye, nem kettő, csak a nevet valamiért nem kötőjellel alkották meg, mint a többi esetben. Tény, hogy nem egyszerű feladat ezt mind megjeleníteni, de meg kellene próbálkozni vele.
– Van még hasonló példa?
– Van. A történelmi Hont vármegyét elszakították, de egy része Nógrádnál, más része a mai Pestnél maradt. Lehetne Nógrád-Hont, illetve, rehabilitálva a történelmi Pilis vármegyét, Pest-Pilis-Hont vármegye. Bács-Kiskun vármegye is érdekes, mert a történelmi Bács-Bodrog vármegye legdélebbi része, Újvidék és környéke volt 1802-ig Bács vármegye. A XIX. század elejéig önálló Bodrog vármegye központja Szabadka volt, aminek egykori külterületei, Tompapuszta és Kelebiapuszta ma Tompa és Kelebia néven csonka magyarországi települések. Létre lehetne hozni tehát Bács-Bodrog-Solt-Kiskun vármegyét, újból megjelenítve a történelmi Solt vármegyét, aminek a neve 1950 után, Pest-Pilis-Solt-Kiskun vármegye megszüntetésével szintén eltűnt a térképről. De Nyugat-Magyarországon is találunk az elszakított vármegyékből kisebb részeket.
– Hol?
– Mint ismeretes, a Trianonnál is igazságtalanabb 1947-es párizsi békediktátum az úgynevezett pozsonyi hídfő további három települését, Horvátjárfalut, Oroszvárt és Dunacsúnt is elszakította. De a történelmi Pozsony vármegye két települése, a ma Győr-Moson-Sopron vármegyéhez tartozó Rajka és Bezenye a csonka Magyarországnál maradt. Van tehát alapja, hogy ez a vármegye elnevezésében is megjelenjen. 1990-ben már történt néhány üdvözlendő változtatás az akkori megyék elnevezésében, így lett Szabolcs-Szatmárból Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Győr-Sopronból Győr-Moson-Sopron, Komárom megyéből Komárom-Esztergom megye. Most érdemes lenne újabb lépést tenni a történelmi valóság helyreállítása felé.
