Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Hirdetés

A világörökség részét képező falu, Hollókő nevének eredete szorosan összeforr a település fölé magasodó, 362 méteres sziklaoromra épített középkori várral. A legenda szerint ugyanis Kacsics András, a közeli Pusztavárhegy ura elrabolt és az épülő vár egyik termébe zárt egy gyönyörű fiatal leányt, akinek a dajkája egyenesen az ördöggel szövetkezett védence kiszabadítására. A boszorkány és a sátán alkuját követően esténként holló képében megjelenő ördögfiak újra és újra elhordták az épülő vár köveit, míg végül a várúr a foglyot szabadon nem engedte…

A generációról generációra szálló mesével szemben azonban a vár születésének egészen más, prózai okai voltak. Az 1241–42-es tatárjárás után ugyanis IV. Béla királyunk nagymértékben szorgalmazta, hogy katonai védekezésre és menedéknek is alkalmas kővárak épüljenek országszerte. Ez az uralkodói szándék alapozta meg a középkori hatalmi harcokat, illetve a török megszállást is elszenvedő kisebb végvár keletkezését.

A világörökségi faluból könnyű erdei séta vezet a várdombra, ahol egyszer csak szemünk elé tárulnak az impozáns, hétszintes építmény masszív falai. Az erődítményt a szépen felújított kovácsoltvas díszítésű várkaputól az eredeti állapotában helyreállított, sisaktetővel megerősített öregtoronyig a tősgyökeres Szabó Csabával, Hollókő polgármesterével járjuk be. A várfalakról csodás panoráma nyílik a Cserhát erdős lankáira. A távolba tekintve szépen kirajzolódik Rimóc, Szécsény és Hollókő települések sziluettje. Séta közben arról beszélgetünk, hogy a XVIII. század elején bekövetkezett várrombolás és az 1966-os első feltárás, illetve állagmegóvás között a vár magányosan, elhagyatottan állt.

– Az 1800-as években még négy család őrizte, de a század végére már teljesen elnéptelenedett. Köveinek egy részét széthordták a falu építkezéseihez. Állaga oly mértékben pusztult, hogy kérdésessé vált, megmenthető-e egyáltalán az utókornak. Az 1996-os első megnyitásig folytak ugyan kisebb-nagyobb felújítási munkálatok, ám azokat nem nevezném igazán intenzívnek, mindenesetre legalább látogathatóvá vált a vár. Az építkezések 2014–15-ben kaptak újabb lendületet, amelynek folytatásaként az utóbbi két évben nagyszabású, hatszázmillió forint értékű fejlesztések zajlottak az erődítményben uniós forrásból – sorolja a település vezetője.

Korábban írtuk

Az állagmegóvás részeként az egész építményt tetővel fedték be, az ötödik szinten tágas terasz jött létre hagyományőrző programok számára, a belső udvarterület falcsonkjait kiegészítették, helyreállították a farkasvermet, amely egykor a várba való bejutást nehezítette, és számos helyiséget készítettek elő kiállítás céljára.

2023 tavaszáig ugyanis sorra megújulnak a vár interaktív elemekkel gazdagított tárlatai. Életre kelnek az egykori lovagtermek, a fegyvertár, a kapitányi szoba, a kápolna és a konyha is. A középkori főúri élet mindennapjaiba már most is bepillantást nyerhetünk, ha sorra látogatjuk a magasba szökő lépcsősorokon át megközelíthető termeket.

A vár első urát és családját bemutató panoptikumban például korabeli vendégfogadás életképe tárul elénk, ahol a várkapitány üdvözli a szolgálatra jelentkező vitéz családját. De láthatunk korhű főúri lakószobát is, a mellette levő több száz éves illemhellyel. A berendezés az 1200-as évek második felének hangulatát idézi, középkori források alapján. A várban belső és sziklába vájt külső ciszternát is találunk. Utóbbiba a monda szerint Csák Máté és a törökök is értékes kincseket rejtettek el…

Fotó: Vermes Tibor/Demokrata
Szabó Csaba polgármester

– Hazánkban nagyon kevés olyan vár található, amely hitelesen kalauzolja vissza a látogatót a kora középkorba – hangsúlyozza a polgármester. – Mi itt, Hollókőn különösen Csák Máté főúr és Róbert Károly király korának szeretnénk emléket állítani többek között vezetett túrák, élő történelemórák, illetve a nemzeti és vallási ünnepekhez kapcsolódó várjátékok alkalmával. Az említett eseményeken a hagyományátörökítő hollókői Szent László Vitézeinek Társasága gondoskodik róla, hogy az érdeklődők minél közelebb kerüljenek a középkori magyar történelemhez, elődeink építészeti hagyományainak, társadalmi berendezkedésének és kultúrájának megismeréséhez.

Szabó Csaba – akinek 1998-as polgármesterré választása óta szívügye a vár helyreállítása – hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben az erődöt elsősorban páratlan panorámája miatt látogatták. Mint kifejti, településvezetőként legnagyobb álma, hogy a folyamatban levő fejlesztések nyomán egykori végvárunk a történelemidézés ikonikus színhelyévé is váljon, harmóniában a világörökségi falu népi kultúrájának megőrzésével. ν

Metszet Hollókő váráról a Vasárnapi Újság 1861. évfolyamában

A kalandos múltú hollókői vár története

Az erődítmény legkorábbi részét, az ötszögletű öregtornyot a Kacsics nemzetségből származó I. Péter építtette az 1260-as éveket követően. A klán tagjai a tornyot magas kőfallal kerítették körbe, és a belső gyűrűjében egy palotarészt is kialakítottak.

A vár fontos szerepet játszott a lázadó főúr, Csák Máté és az Anjou-házi magyar király, Károly Róbert között kirobbant XIV. század eleji hatalmi harcokban. Az 1311-ben kitört fegyveres összetűzés során az uralkodó elkobozta és a hozzá hű Szécsényi Tamásnak adományozta a várat az eredeti birtokosok ellenében, akik Csák Mátét szolgálták. Szécsényi Tamás nemcsak Hollókő várát szerezte meg, de a királlyal szembeforduló Kacsics rokonok többi erődítménye is a birtokába jutott. A Szécsényiek és leszármazottaik ezek után jó gazdaként védték, továbbépítették és bővítették a várat.

Hollókő vára 1541-ben Buda elfoglalása után sorakozott fel a magyar végvárak vonalába. A Buda elestét követő mintegy 150 esztendő során a hollókői erősséget a török többször is elfoglalta. Az erődítményt végül 1683-ban Sobieski János lengyel király szabadította fel a török megszállás alól.

A vár sorsát és addigi múltjának csaknem fél­ezer éves dicső történetét I. Lipót király 1701-ben kihirdetett határozata pecsételte meg. Az uralkodó ekkor rendelte el az ország belsejében levő várak lerombolását. És bár a II. Rákóczi Ferenc fejedelem vezette szabadságharc idején az erődítmény egy évtizedre még megmenekült a pusztulástól, az 1711-es szatmári békekötés után ennek falait is elkezdték lerombolni…