Védelmező istenszobrok
Nyolcméteres Mária-szobor Kisgyőr közelében, nyolc és fél méteres Áldó Krisztus-szobor Tarcalon, 22 méteres Krisztus-kilátó Farkaslakán, 13 méteres Miskahuszár Pákozdon… Nem mindenkinek tetszenek az emberi léptéket messze meghaladó, XXL méretű, többtonnás alkotások. Mégis egyre több van belőlük szerte a Kárpát-medencében. Agresszív térfoglalás vagy a nemzet lelki ébredése? Megalomán giccs vagy szakrális reneszánsz? Ennek jártunk utána.
Néhány hete, október végén áldották meg a Betegek Gyógyítója szobrot a bükki Kisgyőr-Mocsolyástelepen. A fehér mészkőből készült Mária-szobor talapzatával együtt nyolc méter magas. A szobrot Miskolctól nem messze, a Kisgyőrhöz tartozó Mocsolyástelep határában, a Mária-út mellett állították fel. A hófehér mészkő szobor háta mögötti erdő és az előtte elterülő dimbes-dombos lankák kontrasztjában, a Bükk távolabbi hegyvonulatainak sziluettjében az alkotás még monumentálisabbnak tűnik.
Mária alakja cseppet sem légies: az alkotó minden bizonnyal azt akarta, hogy az Istenanya erőt sugározzon. Ezt fejezi ki emberi léptéket messze meghaladó, a megszokott Mária-ábrázolásoktól eltérő, meglepően robusztus alkata és aránytalanul nagynak tűnő kezei is. Hatalmas, erős, szilárd és zömök: védelmet, állandóságot, magabiztosságot és erőt sugároz. Az alkotás Petró Attila márvány-, gránit- és kőfeldolgozással foglalkozó gávavencsellői vállalkozó adományából született, Szabó Sándor szerencsi szobrászművész alkotása. Az Egri Főegyházmegye pasztorális helynöke, Juhász Ferenc áldotta meg.
Észak-Magyarországon nem ez az első ilyen gigantikus alkotás. Ugyancsak Petró Attila adományából született meg 2015-ben az Áldó Krisztus-szobor, amely a tokaj-hegyaljai Tarcalon, az Ó-temetőnél lévő dombon áll, és 8,5 méter magas. Öt hatalmas gránittömbből faragták ki. Petró Attila a tarcali Szent Teréz-kápolnában egyszer egy papírlapot talált, amelyen egy Jézus-szobor rajza volt. Ezt üzenetként élte meg, ami arra késztette, hogy megvalósítsa az alkotást. A szobrot Ternyák Csaba egri érsek áldotta meg még 2015-ben, azóta zarándokhellyé vált. Az Áldó Krisztus-szobor is hófehér, gránitból épült, és ugyancsak Szabó Sándor szobrászművész alkotása. Felállításáról a Demokrata is beszámolt. 2015. október 28-án ezt írtuk: „Nyolc és fél méter magas a Tarcal fölé magasló Áldó Krisztus, amely tavasz óta vigyázza Hegyalja népét. Az adományozással és összefogással felállított szobor a közösség újjászületésének szimbóluma is.”
Ennek ékes bizonyítéka a most felállított Mária-szobor mellett a Kisgyőrben 2021-ben átadott, a Szent Koronát ábrázoló 16 méter magas, fából épített kilátó is, amelyből pompás panoráma nyílik a Bükkre, illetve a településre. A kilátóhoz egy hatszáz méteres útszakasz vezet, amelynek mentén Szent István, Szent László és IV. Béla szobra áll. A kilátó átmérője 8 méter, körülötte népviseletbe öltözött emberek tartják a koronát, és 8 tájegységre oszlik a Gyimestől az Őrvidékig. Alján 8 életfa található, amelyeket kisgyőri kapudíszek alapján mintáztak meg. A település arculatában nagy szerepet játszanak a faszobrok és fafaragások, ami nem kis mértékben a település polgármesterének, Kékedi Lászlónak az érdeme, aki népi fafaragó iparművész, a Magyar Művészeti Akadémia rendes tagja és 2010 óta Kisgyőr polgármestere.
Minek köszönhetőek ezek az alkotások, túl az adományozók nagylelkűségén és a művészek munkáján? Nemcsak Észak-Magyarországon találni ilyeneket, hanem szerte a Kárpát-medencében. Erdélyben, Farkaslaka és Székelyszentlélek határában 2013-ban avatták fel azt a 22 méteres kilátót, amely Közép-Európa legmagasabb Jézust ábrázoló alkotása.
Farkaslaka község legmagasabb pontja a Gordon-tető, és a szobor felállításához erre a helyre volt szükség. Miért is? Mert Isten a magasságban lakik, ezt elődeink is tudták, amikor évszázadokkal korábban e helyen ünnepelték a környékbeli székely falvak az őszi betakarítás ünnepét: a hegyen köszönték meg a termést a Teremtőnek. Szent hely volt ez a székelyek számára, összegyűltek, tábortüzet raktak, énekeltek, táncoltak. Kultikus hely volt, aminek emlékét néhány kereszt máig őrzi.
Székelyföldön 2005-ben nagy árvíz pusztított. Ekkor született az ötlet, hogy építeni kellene egy Krisztus-kilátót, hálából, amiért nem okozott nagyobb bajt az áradás. Megálmodói Magyari Árpád és üzlettársa, Péter János. A Magyari házaspár már a 2000-es évek elején anyagi segítséget nyújtott a bogárfalvi közösségnek, hogy felépülhessen a falu katolikus temploma, amelybe Zavaczki Walter Levente székelyudvarhelyi szobrász készítette el a Fatimai Szűzanya szobrát. Ezek után értelemszerűen rá esett a választás a kilátó kapcsán is.
Nem megfeszített, hanem áldó Krisztus – ez volt a megrendelők elvárása. Szakrális jellegű legyen, ugyanakkor kapcsolódjon a székelységhez. A monumentális alkotás miatt a művész számtalan kritikát is kapott. A szobrot pléhkrisztusnak gúnyolták, médiatámadások kereszttüzébe került, de állja a sarat és az idő a megálmodóit igazolja, mivel egyre többen keresik fel: szinte nincs olyan napszak az éjszakát is beleértve, hogy ne legyen ott valaki a szoborkilátónál.
De térjünk vissza Magyarországra, még egy szobor erejéig. A pákozdi Miskahuszár szobra a maga 13 méterével és 120 tonna súlyával szintén beilleszthető ebbe a sorba. Nem tematikájában, sokkal inkább győztes voltában. Soha senki nem épített még ekkora szobrot köztéren, Miskahuszár tehát nemcsak hungarikum, de több tekintetben rekordokat is dönt: 12 év alatt készült el, teljes mértékben magántőkéből, egyetlen fillér közpénz nélkül; a talapzatához nyolcvan, a szoborhoz magához 70 tonna betont használva fel. Talapzata 120 tonnát nyom összesen a vasalattal együtt.
A történet 2006 tavaszán kezdődött, amikor Vlaszák Mihály, a Metalloglobus Fémöntő Kft. ügyvezetője egy álmatlan éjszakán úgy döntött, hogy meg kell építeni a világ legnagyobb ólomkatonáját. Az ötlet annyira őrültnek tűnt, hogy muszáj volt megvalósítani. Mivel volt már egy 9 méter magas társa Kanadában, amely Andersen híres ólomkatonájának állít emléket, magától értetődött, hogy a magyar ólomkatona csak huszár lehet. A huszárság hagyománya Magyarországon egészen a XV. századig nyúlik vissza, a magyar vitézség és hősiesség megkérdőjelezhetetlen szimbóluma. A Bogárhalmon álló óriási Miskahuszár az egyik kezében magyar zászlót tart, a másikkal a kardját támasztja, jelezve, hogy bármikor kész harcolni a hazájáért.
A pákozdi csata az 1848–49-es szabadságharc jelentős ütközete volt, aminek során Móga János altábornagy és társai, köztük a későbbi miniszterelnök, Andrássy Gyula legyőzték Jelačić seregét. A magyar huszár alakja méltó emléket állít a győztes pákozdi csatának, és egyúttal erősíti a nemzeti identitást olyan tettek felidézése által, amelyekre a mai napig büszkék lehetünk.
Mi a közös ezekben az alkotásokban azon túl, hogy az emberi léptéket többszörösen meghaladó méretűek, és egytől egyig magánadományokból, illetve közösségi összefogásból épültek? A válasz egyszerű: mindegyikük szakrális szobor, megidézik Isten jelenlétét, illetve a hősiesség dicsőségét anélkül, hogy ez az első pillanatban az alkotóban, illetve a látogatóban tudatosulna. Hitbéli reneszánsz zajlik, akárcsak minden évben a csíksomlyói búcsún a hegynyeregben.
Ám a szobrok óriási látogatottsága ellenére számos kritika éri őket szakmai körökből is. Wehner Tibor író, művészettörténész, akinek kutatási területe a XX. századi, illetve a kortárs művészet, ezen belül is leginkább a szobrászat, agresszív köztéri térfoglalásnak tartja ezeket az „XXL-es” alkotásokat. Szerinte az a cél, hogy a szobor vagy köztéri műtárgy minél nagyobb teret uraljon, minél meghökkentőbb legyen – tárgyától függetlenül, amivel az alkotó erőteljesen beavatkozik a környezetébe.
– Engem kifejezetten zavarnak ezek a nagy, nem emberléptékű alkotások, mert erőteljesen beavatkoznak a tájba, letaglóznak és a hatásuk alá vonnak – mondta a Demokratának az ismert művészettörténész, aki egyenesen a keleti diktatúrák szobraihoz vagy az amerikai elnökök hegybe faragott portréihoz hasonlította a jelenséget.
Nem így Böjte Csaba ferences rendi szerzetes, aki szerint csendes meditációs tér született például a Gordon-tetőn.
– Többször is voltam fent a hegyen autóval, de gyalog is, a keresztúti állomásokat érintve. Jézus lábánál mindig sokan voltunk, és az ámulattól elcsendesedve, gazdagodva, szép élményekkel a szívünkben indultunk haza.
Böjte Csaba szerint amikor az ember elindul az élete útján, mindenképpen szövetségest keres. Szeretné megfogni valakinek a kezét, akivel együtt valóra tudja váltani az álmait. Csaba testvér számára ez Jézus Krisztus, akinek jó a kezét fogni, nem érezni benne fáradtságot vagy gyengeséget. Ezt a transzcendentális erőt és energiát fejezik ki és hozzák közénk ezek a hatalmas méretű istenszobrok: a lelki ébredés védőbástyái szerte a Kárpát-medencében.
