Jelenleg a 27 tagállam szárazföldi területének 20 százalékát fedi le a Natura 2000 hálózat. Míg egyes európai országok területi lefedettsége 14-15 százalékos, Magyarország területének 21 százalékát vonták be az uniós természetvédelmi programba. A hazai nemzeti parkoknak 2004. május 1-jei határidővel kellett elkészíteniük azt a részletes térképet, amelyen feltüntették a Natura 2000-be bekerülő területeket. Az érintett földtulajdonosok a 2005. júniusi Magyar Közlönyből, a minisztériumi közleményben kihirdetett helyrajzi számok alapján tájékozódhattak, hogy földjük az uniós program részévé vált-e, majd 2006 végén megkezdődött a Natura 2000 jogi feljegyzése a tulajdoni lapokra. Az oltalom alá helyezett területek között azonban Magyarországon nagy százalékban találhatók mezőgazdasági földterületek, gyepek, tavak, folyók, amelyeken évszázadok óta gazdálkodás folyik.

Magyar Gábor, a Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium Natura 2000 főosztályvezető-helyettese elmondta, hogy ezeken a területeken a jelenlegi földhasználat bizonyos módosítása szükséges (például gyepeken a legeltetett állatok számának maximalizálása, kaszálókon a szénagyűjtés idejének korlátozása), de alapvető változásokra véleménye szerint nem lesz szükség. Korábban a környezetvédelmi minisztérium arról biztosította az érintetteket, hogy akik bizonyíthatóan hátrányt szenvednek a Natura 2000 program miatt, kártérítést igényelhetnek. Ám ezt a mai napig csak a gyeppel rendelkező földtulajdonosok tehetik meg. Radovits László ügyvéd a Natura 2000 hazai bevezetésével szemben komoly aggályokat fogalmazott meg. Mint mondta, a 275/2004 (X. 8.) számú kormányrendelet rögzíti a Natura 2000 területek lehatárolásával és kijelölésével kapcsolatos eljárás menetét, illetve az érintettek értesítésének módját. Ezért abszurdnak tartja, hogy az érintettek csupán a Magyar Közlönyből, illetve a minisztérium honlapjáról értesülhettek, hogy földjük bekerült az uniós természetvédelmi programba.

Az ügyvéd szerint aggodalomra ad okot az is, hogy a minisztérium a védett területek úgynevezett pufferzónájáról, védőövezetéről nem beszél, amellyel együtt a védettség nemcsak a hivatalosan közzétett 21 százalékot jelenti, hanem az ország területének 30 százalékát is érintheti. Ráadásul a természetvédelmi program kártalanítási rendszerét nem dolgozták ki alaposan, míg a bírság mértékét máris meghatározták. Egy földtulajdonos szabálysértés esetén 100-500 ezer forintos hektáronkénti bírsággal is sújtható.

– A magyar földárak ismeretében tudható, hogy egy ötszázezer forintos bírság esetén nagyobb a büntetési tétel értéke, mint az ingatlané – tette hozzá.

Arra a kérdésre, hogy az uniós átlaghoz képest a magyarországi 21 százalékos Natura-lefedettsége mennyire indokolt, Radovits László elmondta, úgy véli, hogy a magyarországi szántóföldek Natura 2000-be való bekerülése az uniós átlaghoz képest aránytalanul nagy mennyiséget jelent. Példaképpen a szomszédos Ausztriát említette, ahol ügyeltek arra, hogy a termelésből ne vonjanak ki területeket, így a programba arányaiban kevés szántóföld került be Burgenlandból és sok az Alpok környékéről. Az ügyvéd úgy véli, hogy azokban az országokban, amelyeknek az agrártermelés és támogatás alapján vezető piaci helyzetük lehetne (Bulgária, Magyarország) Nyugat-Európában, aránytalanul nagy területeket vontak a Natura 2000 alá. Radovits elmondta, hogy bár a Natura 2000 kijelenti, hogy a kijelölések nem a gazdasági termelés korlátozását szolgálják, úgy tűnhet, mintha egy agrártermelési konkurens megszüntetéséről lenne szó. Az ügyvéd brüsszeli forrásokra hivatkozva elmondta azt is, hogy ennek oka az lehet, hogy a Natura 2000-es kijelöléseket nemcsak természetvédelmi, hanem egyfajta termelési korlátozási cél is vezette. Véleménye szerint ezt támasztja alá az, hogy bőkezűen mérték a magyarországi területek bevonását az uniós programba. Radovits úgy véli, most, amikor globális élelmiszerválsággal állunk szemben, felül kellene vizsgálni a területek nagyságának jogosultságát.

Az ügyvéd az uniós mezőgazdasági versenyen túl, a magyar termőföld külföldi tulajdonba kerülésének veszélyére is felhívta a figyelmet. Elmondta, hogy a természetvédelmi törvény értelmében a védett területek felvásárlásakor az elővásárlási jog az államot illeti. Ezenkívül még 2006-ban módosították a 1995/93-as évi törvényt, melynek értelmében 2010. december 31-ig a magyar állam köteles kisajátítani a magántulajdonban lévő védett területeket, s ebben a végrehajtó természetvédelmi igazgatóságoknak mérlegelési joguk nincsen, ellenben a jogszabály szerint, ha egy területnek megszűnik a védettségi indoka, akkor azt meg kell szüntetni.

– Fennáll a veszélye tehát annak, hogy az állami tulajdonba kerülés érdekében egy területet védetté nyilvánítanak, így a piaci értékcsökkenés miatt az állam olcsón vásárol, majd a védettség megszüntetése után szabadon választja meg, hogy kinek ad el és milyen áron – mondta Radovits.

Hozzátette, félő, hogy az így állami tulajdonba kerülő földekkel megindulhat a spekuláció, a politikai klientúra kiszolgálása, illetve 2011-től a magyar termőföld külföldi kézbe kerülése ezáltal is könnyebbé válhat. Nemcsak a gazdálkodók, hanem a hazai erdőtulajdonosok is értetlenül állnak a kijelölés menete előtt. A Magyarországon található kétmillió hektár erdő 43 százaléka magántulajdonban van, ami több mint 800 ezer hektárnyi területet jelent. A Natura 2000 természetvédelmi programban a magánerdők egynegyede érintett.

– Kész helyzettel szembesültünk. A tulajdonosok nagy része nem tudja, hogy a Natura 2000-be esik a földterülete és azt sem, hogy ez mivel jár – mondta dr. Sárvári János, a Magyarországi Erdőtulajdonosok és Gazdálkodók Országos Szövetségének (Megosz) főtitkára. Véleménye szerint a Natura 2000-be kerülő erdőterületeket – talán a határidő miatt – túl gyorsan jelölték ki, így erre a munkára nem volt rálátása a magánerdő-tulajdonosoknak, illetve a mezőgazdasági termelőknek sem. Sárvári János elmondta, hogy jelenleg csak a gyepterületek vonatkozásában tudják, hogy a kijelölések milyen korlátozásokat jelentek.

A főtitkár szerint a területek kijelölésének túlzó mennyisége elgondolkodtató, hiszen a Natura 2000 programba tartozó hasonló ökológiai adottságú országok esetében csupán 5-10 százalékos lefedettséget jelöltek ki. A főtitkár megemlítette, hogy míg például az Európában legnagyobb, 35 százalékos lefedettségű Natura 2000 területtel rendelkező Szlovéniában (Magyarország e tekintetben a második) a földtulajdonosnak nem jelent valódi korlátozást a program, hiszen a korlátozások ott javarészt nem a kiváló termőképességű területeket érintik, hazánkban döntően gazdálkodási célú erdőket vontak a programba, így a tulajdonosokat, gazdálkodókat megfelelő módon kellene kártalanítani. A kártérítés összegével kapcsolatban elmondta, az erdőt érintő hozzájárulás csupán 40 eurót, körülbelül 10 ezer forintot jelent évente hektáronként.

Sárvári János hangsúlyozta, hogy ez a vidékfejlesztés jogcímen adható legkisebb területalapú támogatás. Véleménye szerint megoldást jelenthetne, ha a zöld szervezetek és a minisztériumok bevonásával az európai viszonylatban is a legszigorúbb gazdálkodási előírásokat tartalmazó magyar körzeti erdőterveket alapul véve közelítenék a felek álláspontjaikat egymáshoz.

Cseresznye-F. Melinda, a Megosz jogásza lapunknak elmondta: jelenleg a védett, illetve a Natura 2000-es területté nyilvánításokkal kapcsolatban a tulajdonosoknak nincsen fellebbezési joguk, ami alkotmányellenes. A Natura 2000-be sorolt területek helyrajzi számát a 45/2006-os KVVM rendelet tartalmazza, amely alapján a földhivatal köteles bejegyezni a terület Natura 2000-be sorolását. A tulajdonos csak a bejegyzés ellen élhet fellebbezéssel, a besorolás tekintetében nem. Két alkotmánybírósági határozat is született már, amelyek kimondták az eljárás alkotmányellenességét, de eddig ennek megfelelő szabályozást nem fogadott el az Országgyűlés. Az Alkotmánybíróság döntése szerint a természetvédelmi hatóságnak határozatot kell hoznia arról, hogy a tulajdonos területe védett, illetve Natura 2000 besorolásba esik, és így a tulajdonos – amennyiben a besorolást jogtalannak tartja – megfellebbezheti a határozatot. De vajon kivonható-e a terület ezek után az oltalom alól?

A KVVM szerint egy terület addig tartozik a Natura 2000 hálózatba, ameddig a kijelölés feltételei fennállnak, tehát ha az adott fajok és/vagy élőhelytípusok a természetes változások (pl. klímaváltozás) következtében a területről eltűnnek, akkor a terület az Európai Bizottsággal történt egyeztetést és tudományos mérlegelést követően kivonható. Erre azonban még kialakult gyakorlat nincs az Európai Unión belül, hiszen a hálózat teljes egészében még fel sem állt, a természetes folyamatok sebességéből adódóan pedig jelentős változások tíz-húsz évnél hamarabb nem várhatók.

Az Európai Bizottság 2008. május végi ülésén az élővilág fenyegetettségével kapcsolatos aggodalmát fejezte ki a Biológiai Sokféleség Világnapján. Stravos Dimas, az Európai Bizottság környezetvédelmi főbiztosa elmondta, közös cél, hogy 2010-ig Európa megállítsa a biodiverzitás csökkenését, s ehhez fel kell gyorsítani a kijelölési folyamatot. A következő természetvédelmi bővítés várhatóan a tengereket és óceánokat érinti majd.

Usztics Anna


A Natura 2000 programot az Európai Unió indította útjára a kontinens biológiai sokféleségének megőrzéséért. Az uniós program Európát lefedő védett területek hálózatát hozta létre, a kontinens szempontjából legjelentősebb, egyedi vagy veszélyeztetett fajok és élőhelytípusok védettsége érdekében. A Natura 2000-nek köszönhetően körülbelül 2 millió hektárnyi földterület került uniós oltalom alá. A Natura 2000 területek kiválasztásának alapját két európai uniós jogszabály határozza meg: az 1979-ben kiadott Madárvédelmi, illetve az 1992-ben elfogadott Élőhelyvédelmi Irányelv. A Natura 2000 oltalma alá eső területekre más szabályok érvényesek, mint a jelenlegi védett területekre. A legfontosabb különbség, hogy míg egy nemzeti parkban vagy tájvédelmi körzetben minden élőlény védelmet élvez, a Natura 2000 területeken csak bizonyos fajok, élőhelytípusok kerülnek oltalom alá. Az uniós előírások értelmében a Natura 2000-ben érintett birtokokon művelési korlátozásokat kell bevezetni, a megóvandó faj, illetve élőhely védelmében. A Natura 2000 területeinek kijelölése a tagállamok mindenkori kormányának feladata, míg a kijelölés menetét, illetve eredményét az Európai Bizottság követi és bírálja el.