Véget ért a hosszú hallgatás
Gyöngyöspata csak a kirakat, valójában sok hazai településen hasonló feszültségek hatják át a mindennapokat, és jobbára az iskola áll a középpontban. Eljött az ideje a nyílt és őszinte beszédnek, Horváth László, a térség fidesz–KDNP-s parlamenti képviselője szerint paradigmaváltásra van szükség. A honatyát minap miniszterelnöki megbízottnak nevezték ki, feladata felzárkóztatási, illetve szegregációs ügyek, valamint az ezekből származó feszültségek, perek, konfliktusok vizsgálata és kezelése. Mindez kihat a cigány–magyar együttélés alapkérdéseire is.– Milyen látlelet alapján lát hozzá ehhez a kemény munkához?
– Az első megállapítás az, hogy ami Gyöngyöspatán történt, az a káros és erőltetett integráció kudarcának legtipikusabb szimbóluma. A városban a romák részaránya a húsz százalékot sem éri el, az iskolában viszont 80 roma és csak hét magyar diák tanul. Ugyanakkor Gyöngyöspatáról 86 gyereket más településre járatnak iskolába a szüleik. Ez nem egyedi eset. A választókerületemben, ahol 56 települést képviselek, legalább tízben ilyen a helyzet. Vagyis az erőltetett és álszent integrációra az a többségi lakosság válasza, hogy kivonul az iskolából, és bezárkózik. Ezekről a helyekről is elviszik máshová a szülők a gyerekeiket.
– Mire hivatkoznak?
– Arra, hogy a szülő úgy érzi, az iskola nem képes biztosítani a gyerekének a nyugodt tanuláshoz és a biztonsághoz való jogát. Tudni kell, az átíratás merőben új életstratégiát követel meg a családoktól. A gyerekeknek jóval korábban kell ébredniük, hogy időben buszra szállhassanak, vagy hogy szüleik elvigyék őket az új iskolájukba. A családnak aztán úgy kell szerveznie a délutánját, hogy mehessen valaki a gyerekért. Még fontosabb, hogy ezek a gyerekek fizikailag és lélekben is elszakadnak a településüktől, másutt alakulnak ki legfontosabb kötődéseik, barátságaik.
– A jogvédők szerint ezek a szülők előítéletesek!
– Sok szülővel beszéltem. Egyikük például azt mondta, jó iskola volt a patai, ő is ott végzett. Megpróbálták oda járatni a nagyobb gyereküket is, de csak egy évig bírták. Kivették, mert annyi atrocitás érte. A kisebbel már nem is próbálkoztak. Azt kérdik a jogvédők, miért nem látja be a szülő az integráció fontosságát, emelkedett szellemiségét? Miért nem hoznak érte áldozatot? A hamis integrációval mindenekelőtt az a baj, hogy nem emeli fel a leszakadó diákot, a jó képességűt viszont nem engedi előre. Sőt, ilyen esetben az egész közösség lefelé, a rosszabb szociális és családi háttérből jövő, nehezen beilleszkedő diákokhoz igazodik. És ahol megjelenik a deviancia és az erőszak, ott az lesz a mértékadó. Ez történt Gyöngyöspatán, de másutt is.
– Pedig mindent orvosló csodaszerként hivatkozott a balliberális kormány az integrációra 2003-ban. Tévedtek, vagy szándékosan akartak zavart okozni az oktatási rendszerben?
– Jó kérdés. Két fontos lépést tettek. Módosították a közoktatási törvényt, és megalkották az egyenlő bánásmódról szóló jogszabályt. Ennek következtében 2004-től már szegregációnak minősült a felzárkóztatás.
– Mi az alapvető gond azokkal a gyerekkel, akik miatt például nem lehet megtartani egy normál tanórát?
– A bírósági ítélet minden felelősséget kizárólag az iskolára hárított. Nem vette figyelembe, hogy egy gyerek életesélyeit nemcsak az iskola befolyásolja, hanem elsősorban a családi háttér és a szociális környezet, valamint az örökölt és szerzett adottságok és képességek játszanak benne főszerepet. Ez mindenkire érvényes, származástól függetlenül. De a szociális környezet és a családi háttér miatt világos, hogy aki a cigánysorról érkezik, az sokkal nehezebb helyzetben van. És az életében sajnos sokkal nagyobb akadályokat kell legyőznie. Segítsük, mondjuk mi! De ha van egy markáns és agresszív, deviáns csoport egy település roma közösségében, akkor az lesz ott a mérvadó. És Gyöngyöspatán ez volt a jellemző. Egyesek a gyerekeiken keresztül beküldték az iskolába a maguk agresszióját. Az a játék, hogy nyakon rúgjuk egymást, elfogadott lehet egy ilyen roma csoportnál, de ezt a játékot egy magyar gyerek nem érti, és nem is tud alkalmazkodni hozzá. Mert másként szocializálták. Volt olyan szülő, aki ezután vitte el a gyerekét, akit nyakon rúgtak, majd lerugdostak a lépcsőn az iskolában. Másnap a szülő megfogta, és bevitte a renitens diákot az igazgató irodájába. Elszámoltatni. Mire kijött a szülő, az iskola előtt már harminc-negyven roma várta, lökdösni kezdték, kis híján meglincselték. Nekem fura, hogy a bíróság nem vette figyelembe a patai ügyben a családok felelősségét.
– Pedig egyesek szerint ha átveszik a családi pótlékot és az egyéb támogatásokat, akkor nevelniük is kell a gyerekeiket…
– Az a szabály, ha egy gyerek igazolatlan iskolai hiányzása meghaladja az ötven órát, akkor el kell venni a szüleitől a családi pótlékot. Megnéztem, Gyöngyöspatán több olyan roma tanuló volt, aki száz, kétszáz, sőt még több igazolatlan órát szedett össze. A csúcstartó diák ötszázötven órát hiányzott. Ez azt jelenti, hogy ő öt hónapig elkerülte az iskolát. És a bíróság erre az öt hónapra is megítélte neki a kártérítést. Van, akit a sok mulasztás miatt osztályismétlésre kötelezett az iskola. A bírósági ítélet alapján kártérítés jár neki arra az időre, amikor hiányzott, és arra is, amikor megismételte az évet. Ez is roppant rossz üzenet.
– Pedagógusoktól tudjuk, hogy a gondok mélyen a Kádár-korba nyúlnak vissza. Miért csak most került igazán terítékre a probléma?
– Mert a hamis integráció most ért el ahhoz a határhoz, hogy kiderüljön a működésképtelensége. És az érintett szülőknek elegük van belőle, úgy érzik, hogy mindig nekik kell alkalmazkodniuk, hátrébb lépniük, és mert mindig ostoba tabukat állítanak eléjük. Arról, hogy mi van az iskolákban, miért okoznak problémát a rossz szülői és családi hátterű roma vagy éppen magyar gyerekek, eddig tilos volt beszélni. Itt törte át a falat a miniszterelnök.
– Nem a szülőket kellene először is kezelésbe venni?
– De, ám én csak egy hatékony módszert ismerek, a munkát. Például Gyöngyöspatán majd tíz éve kezdődött a per, azóta sokat változtak a dolgok, sok roma került át a közmunkából a tényleges munkaerőpiacra. Ez másutt is jellemző. Még nem általános jelenség, de már komolyodnak ezek a szülők, családok. Vitte el már roma szülő is a gyerekét Gyöngyöspatáról. Ismerem őt. A roma közösségek felelőssége az, hogy nem tudják visszafogni, lecsendesíteni maguk között a deviáns szereplőket. Nem tud ehhez összefogni a közösség. Jelzem, ez eddig a másik oldalon is hiányzott, hiszen annak a 86 gyereknek a szülei sem fogtak össze, akik már máshová járnak iskolába. De talán most, a városban a napokban indult egy civil szerveződés. Az ügy kapcsán legalább megnyílt a beszédtér. Ez az első eset hosszú idő óta, hogy a médiából és a máshonnan érkező hangok és magyarázatok egyeznek azzal a valósággal, amelyet naponta tapasztalunk. Eddig ez épp fordítva volt.
– Az Orbán-beszédre nem a diskurzus szándékával, hanem azzal válaszoltak a jogvédők, hogy feljelentették a miniszterelnököt…
– Sőt, fölvetették, hogy a gyöngyöspatai iskolából minta-cigányiskolát kellene csinálni, Vértes András pedig azt javasolta, hogy Gyöngyöspata legyen a cigányság mintafaluja. Jelzem, Pata város már 2013 óta. Nos, a település lakóinak 80 százaléka nem roma származású. Őket deportálni fogják? Az iskolát úgy kell átalakítani, hogy a 86 nem roma diák visszatérhessen a falai közé. És ehhez olyan jogszabályi környezet kell létrehozni, ahol a felzárkóztatás nem büntetendő, és garantálható minden gyermek és pedagógus biztonsága. Ilyen paradigmaváltás nélkül össztársadalmi szinten sem ússzuk meg a bajokat.
– Ön szerint tehát új jogszabályokra van szükség?
– Igen, ezt ki kell mondani. A felzárkóztatás egyáltalán nem ördögtől való. Mindenki nyerhet vele. Mint ahogy most mindenki vesztes Gyöngyöspatán, leszámítva azt a sorosista alapítványi kört, amely elérte politikai célját, feszültséget gerjesztett, kiváltva a miniszterelnök folyamatos lerasszistázását.
– Lát olyan pedagógusokat, akik vállalnák a felzárkóztatás egyáltalán nem könnyű feladatát?
– Látok. Minden pedagógus tudja, miről van szó, de csöndben vannak. Nekik minden gyerek fontos. A gyengébb képességű is. És a szakmai hiúságukat is legyezgeti, ha eredményt érnek el vele. Ők a legboldogabbak, ha egy roma diákot el tudnak indítani egy tisztes foglalkozás és életpálya útján.
– Nagy az ellenállás Gyöngyöspatán a kormány kínálatával szemben. Egyes jogvédők azt terjesztik, vissza is vonul a kabinet, és fizet…
– Álhír. Az alperesek sokszor felvetették a természetbeni kártérítés ötletét a per során, de a bíróság mérlegelés és vizsgálat nélkül mindannyiszor elvetette. Egyébként csak a jogi képviselőket hallgatta meg, az érintett diákokat nem. Egyes jogászok szerint ez eljárásjogi hiba, törvénysértés. Megjegyzem, már a romák és az CFCF alapítvány között is feszültség keletkezett, mert az utóbbi pénzt ígért, de abból még nincs semmi sem. Másutt is nő a feszültség, ha jól látom, az alapítvány futószalagon akarja vinni ezeket a destabilizáló pereket. Amíg teheti, vagyis amíg büntetendő az iskolai felzárkóztatás. Most a Kúriáé a főszerep. Igaz, hogy elutasította a végrehajtás felfüggesztéséről szóló alperesi kérelmet, de van egy felülvizsgálati kérelem is. Ez a természetbeni juttatásról szól. Ezt majd tárgyalja és mérlegeli a grémium, erre vár mindenki.