Végigtapostunk Brüsszel tervein

– Megmozdult az ország. Legalább akkora lendülettel, mint először, 2012-ben. Ugyanabban a vitában áll a nemzet Brüsszellel mint akkor, vagy most kiterjedtebbek a konfliktus dimenziói?

– A vita alapjai ugyanazok. Az unió akkor konkrétan az új alaptörvényünket, valamint a médiaszabadság állítólagos hiányát, illetve a multikat sújtó különadókat ostorozta. Kimondva, hogy Magyarországon nincs jogállamiság és demokrácia. Már akkor sem tetszett a brüsszeli elitnek, hogy megpróbáljuk a saját utunkat járni, megőrizni a szuverenitásunkat. Zavarta ezt az elitet az is, hogy nem fogadjuk el a multik kiemelt szerepét, és hogy a magyar kormány él a választók által megszerzett kétharmados parlamenti többségével. Igen, napjainkra kiszélesedett a velünk szemben indított támadások terepe, sőt, azok radikálisabbak is lettek, látva, hogy egyre több kérdésben megyünk szembe az uniós fősodor akaratával.

– Konkrétan mi ad okot erre a radikalizmusra?

– Egyrészt az, hogy 2015-től következetesen fellépett az ország az illegális migrációval szemben. Másrészt az, hogy a béke eszméjét képviseljük az orosz–ukrán háborúban, kezdettől fogva. És nem vagyunk hajlandók elfogadni Ukrajna gyorsított felvételét az EU-ba. Brüsszel átfogó támadást indított ellenünk, és amíg a 2010-es években politikai akciók zajlottak ellenünk különféle bizottsági és EP-jelentések formájában, a 2020-as évekre már bírósági ítéletekkel, büntetésekkel, a nekünk járó kifizetések visszatartásával igyekszik sarokba szorítani Magyarországot. Brüsszel alig várja az alkalmat, hogy kirúghasson bennünket az unióból, mert útjában állunk a globalista törekvéseinek.

– A szervezőket dicséri, hogy összekapcsolták a mostani Békemenetet október 23. ünnepével. Mennyire fedi egymást a szabadság és a szuverenitás fogalma?

– A két fogalom feltételezi és kiegészíti egymást. Igen, 1956 forradalma és szabadságharca erre a legékesebb példa. Hiszen akkor szabadságra vágytunk, de semmi esélyünk sem lehetett rá addig, amíg a Szovjetunió uralkodott felettünk. Ezért hősies módon megpróbáltuk kiűzni az országból az elnyomókat, hogy szuverénné válhasson az ország. Bárki mondja is, akár a balliberális, akár a nemzeti oldalról, hogy értelmetlen volt az ’56-os hősök áldozata, ez elfogadhatatlan megállapítás. A hősök megpróbálták azt, amit az ország szabadságáért mindig meg kell próbálni.

– A brüsszeli elitnek látnia kell, hogy azt a nemzetet, amelyek ilyen felemelő és átszellemült módon ünnepel, mint most a Békemeneten, nem lehet leírni. Mekkora szerepe van a társadalom életében az ilyen rituáléknak?

– Óriási. Ugyanis mind a pozsonyi csata 907-ből, mind az egri várvédők sikere, mind Rákóczi bátorsága, mind az 1848–1849-es szabadságharc és még élő jellege miatt főleg az ’56-os forradalom belevésődik a magyar lelkekbe. Egy olyan ország, amelyik többször szembe mert és tudott szállni nálánál jóval nagyobb és hatalmasabb erőkkel, valóban függetlenségre és szuverenitásra teremtetett. Ezen senki sem tud változtatni. Egyébként én úgy vélem, hogy számunkra a legadekvátabb működési forma a függetlenség, a semleges státus. A pesti srácok sem arra törekedtek ’56-ban, hogy egyből átlépjünk a Varsói Szerződésből a NATO-ba. Semlegességet deklarált az ország. Ha már nem tudunk mit kezdeni az unióval, és reménytelen a megváltoztatása, akkor a semleges státus az egyetlen járható út a magyarok számára.

– Megdöbbentően sok fiatalt lehetett látni a Békemeneten. Mégsem happolta el az ifjakat az ellenzéki politika? Mert folyton ezt halljuk a balliberális elemzésekben…

– A 2024. júniusi, tehát a tizedik Békemeneten kicsit aggódtam, hogy meddig bírja az a generáció, amelyik 2012-ben még mondjuk 55-60 éves volt, de most már 70-80 felett jár. De már akkor láttam a sorok között fiatalokat, növekvő számban. A tizenegyedik menetünkön pedig megtörtént az áttörés, olyan sok fiatal vett részt a rendezvényen. Tehát megvan az utánpótlás! Hogy miért? Egyfelől azért, mert a szülők megteszik a magukét, azaz nevelik, tanítják a gyermekeiket, másfelől mert nagyon sok fiatal számára válik vonzóvá a nemzeti és szuverenista értékrend annak mértékében, ahogy a mi oldalunk is képes modern eszközökkel élni, megújítva a polgári gondolkodást akár az interneten, akár a kultúra egyéb területein. Vagyis a nemzeti értékrend ebben a formában nem öreges, avítt dolog, hanem a fiatalok számára is befogadhatóvá, trendivé válik.

– Ha már ellenzék… A Tisza olyan lopott képet közölt saját rendezvényéről, amely a Békemenet tömegét ábrázolta. Meddig tud még folyamatosan hazudni ez a párt?

– A tényeket nem győzhetik le. A cellainformációk szerint a Kossuth téren 80 ezer ember volt jelen, a Hősök terén 45 ezer. Ezek az operatív törzs hivatalos adatai. Más kérdés, hogy hazudozni bármeddig lehet, ahogy Gyurcsány Ferenc is tette, de a mai fiatalok szeretik a pontos és hiteles információkat.

– A Hann-féle elemezők félrevezetik saját táborukat is. Felméréseikkel azt akarták bizonyítani, hogy vészesen fogy a hazafias tábor. És akkor tessék…

– Azt látni, hogy 2006 után először megjelent egy olyan ellenzéki csoportozat, amelyik valóban komolyabb kihívója a nemzeti oldalnak, mint a korábbi, teljesen szétesett és egymással marakodó, Gyurcsány irányította balliberális tömeg. De a politika folyamatosan akció-reakció üzemmódban működik, vagyis ha az egyik oldal tesz valamit, arra a másik oldal igyekszik válaszolni. A Fidesz–KDNP a nyár elején, érzékelve a veszélyt, hatalmas munkába kezdett, hogy megújítsa a talán kissé elkényelmesedett párszövetséget és annak tagságát, illetve két-hárommilliós szavazótáborát. Ebben Orbán Viktor kiemelkedő szerepet játszott. Valamelyest visszafogta külpolitikai tevékenységét, ami talán a belpolitika rovására ment némileg, és minden erejével újra a belpolitika felé fordult. Kezdeményezésére elindult a Harcosok Klubja, majd kicsivel később a Digitális Polgári Körök Mozgalma, és alapvető cél lett az online térben való szervezett megjelenés. Ez a fiatalokat célozta meg elsősorban, de nem kizárólag. Mindez a nyár végére nagy fordulatot hozott az erőviszonyokban, a Fidesz–KDNP ismét átvette a vezetést, és a kezdeményezést a Tisza Párttól. Amit viszont már én tennék hozzá: az online jelenlét sohasem pótolhatja a tényleges jelenlétet, a kettő együtt fontos. Nos, az offline jelenlét egyik leglátványosabb megnyilvánulása éppen a Békemenet volt!

– Valós-e az a feltételezés, hogy a Tisza kaotikus, nemzetellenes, háborúpárti, brüsszelista propagandája felhergelte az embereket, ezért jöttek annyian a Békemenetre?

– Arról van szó, hogy a Fidesz és jelesül Orbán Viktor világos, egyszerű alternatívával fordult az emberekhez. Azt kérdezte, háborút vagy békét akarnak-e. Válasszanak itt és most! Mert világosan látszik, hogy a Tisza Párt azoknak a brüsszeli erőknek a markában van, amelyek a háború mindenáron való folytatását, Ukrajna nyakló nélküli támogatását és az unióba való felvételét szorgalmazzák. Hátukban az olyan globális szuperhatalmakkal, mint a BlackRock és a Vanguard. A béketeremtés szimbólumává vált, és lehet, hogy ez lesz a 2026-os választások döntő kérdése, akárcsak 2022-ben. Itt és most valóban a béke vagy a háború ügye a meghatározó törésvonal. A Békemenet legtöbb, előzetesen meginterjúvolt civil részvevője is a háború elutasításáról beszélt… A béke akarása gyűjtötte egybe az embereket, ez nem kérdés.

– Ön szerint mi volt Orbán Viktor beszédének legfontosabb gondolata?

– Természetesen a béke, hiszen mi is erről beszélünk. De nagyra értékeltem, hogy Orbán Viktor köszönetet mondott a Békemenetnek és ezzel a civileknek, áttételesen a CÖF-CÖKA-nak és egyáltalán, a Fidesz és a kormány mögött álló polgári társadalomnak, a régi és a mostani polgári köröknek. Miért volt fontos ez? Azért, mert már 2012 óta pontosan tudjuk, hogy demokráciában a kormány, a miniszterelnök csak akkor érhet el valamit, ha a nemzet támogatja. Diktatúrában nem fontos a népakarat, de mi jogállamban és demokráciában élünk. Számunkra a népakarat, a népszuverenitás elsődleges. Orbán Viktor a polgárok támogatása nélkül erőtlen, súlytalan lenne, mi, polgárok pedig Orbán Viktor nélkül lennénk erőtlenek és súlytalanok. Ez a demokrácia lényege. Örültem, hogy ez a kölcsönös egymásrautaltság ha más szavakkal is, de nagy hangsúlyt kapott a miniszterelnök beszédében.

– Érdekes volt a gesztus, amit Ukrajnának tett Orbán Viktor. Azt mondta, partnerség igen, integráció nem… Képes ez a kijelentés kihúzni azt a brüsszeli méregfogat, amellyel a vétónk miatt megint a magyarokba akarnak harapni?

– Nagyon kreatív gondolat Orbán Viktor részéről az Ukrajnával kapcsolatos kompromisszumos megoldás, a stratégiai partnerség felvetése. Bevallom, sok évvel ezelőtt a törökök esetleges tagsága kapcsán jutott ilyesmi az eszembe, igaz, azóta velük kapcsolatban ezt már nem tartanám jó ötletnek. Valamint nagyon helyeslem Orbán Viktor Kötcsén elhangzott felvetését is arról, hogy szükség van az unió radikális átalakítására, hogy a szorosságot illetően ötszintes együttműködési forma jöjjön létre, szemben a totális föderalizmussal. De sajnos a brüsszeli elittel kapcsolatban nincsenek illúzióim, mivel az unió nem szuverén formáció, azt hajtja végre, amit a City of Londonban a globalista nagyfiúk parancsolnak. Le akarják győzni Oroszországot, ehhez pedig szükségük van Ukrajnára, így semmilyen kompromisszumos megoldást nem fogadnak el. Itt tart az unió. Nem szuverén szervezet, hanem vén gazemberek játéka, mondaná Bereményi.

– Hagyjanak békén bennünket, mondta uniós vegzálásunk kapcsán a miniszterelnök. Jól hangzik, de most már olyanok vagyunk sok európai ember számára, mint a fáklyaláng. Irányt mutatunk…

– Hagyjanak békén a brüsszeliek, akik el akarják venni a szuverenitásunkat, és gazdasági csődbe akarnak vinni bennünket ostoba és elhibázott háborús politikájukkal! Viszont támogassanak azok, akik szintén hisznek a szuverenitásban és a nemzetekre épülő Európában, ne féljenek a fősodrú globalistáktól, merjenek színre lépni, vállalják fel, hogy valóban velünk értenek egyet. Ez ezt jelenti.

– Unió igen, Brüsszel nem! Ez az orbáni szlogen még nagyot fog menni a józanodó EU-s polgárok körében…

– Az üzenet világos, kell egy európai szövetség, viszont a jelenlegi brüsszeli elit eltorzította az uniót, birodalommá akarja formálni és alávetni a globális hatalmaknak, egyben el akarja venni a tagállamok függetlenségét. Valójában önálló nemzetek laza, döntően gazdasági együttműködésére épülő, alulról építkező, váltakozó együttműködési formákban gondolkodó szervezetére van szükség. Viszont egy erőszakos és minket megvető unióban nem szabad bent maradni, ezt követeli meg tőlünk 1956 szelleme, és ebből a szellemiségből építkezünk ma is.

– Láttunk lengyel zászlókat a tömegben. Talán kevesebbet, mint korábban, de még sincs vége a barátságnak?

– A lengyel–magyar barátságot meg kell védenünk. A liberális Donald Tusk kormánya bántóan és sértően nyilatkozik rólunk, ezt nem szabad szó nélkül hagyni, régi barátság ide vagy oda. Meg kell védenünk az igazságunkat, ha kell, az aktuális lengyel vezetéssel szemben, vitákat is vállalva. A lengyel kormánypolitika megpróbálja tönkretenni a barátságot. De a két nép majd újraéleszti! Ahogy az angol mondja, minden változik, csak a változás nem.