Gyurcsány Ferenc megbukott. Pontosan úgy, ahogyan fél évvel ezelőtt megírtuk. A koalíció szakadása után a Magyar Demokrata úgy becsülte, hogy talán négyszázat sem kell már aludni a következő választásokig, azokra 2009 nyarán sor kerülhet. Lehet, hogy e tekintetben túlértékeltük a Gyurcsány-kormány képességeit. Egyebekben azonban az valósul meg, amit hónapokkal előbb láttunk.

Már hat héttel a bevezetőben idézett cikk előtt megírtuk, hogy az akkori zavaros helyzetben az SZDSZ számára az egyetlen ésszerű megoldás a koalícióból való kilépés. A februári végén megjelent, Reset című cikk így fogalmazott: „Ebből a helyzetből az SZDSZ számára van egy racionálisan végiggondolható kiút. Az, amit a számítástechnikában resetnek, teljes újraindításnak neveznek. Magyarán a koalíció felbontása, az előre hozott választás. Nem azért, mert a jobboldal azt szeretné, ez az SZDSZ számára inkább erős ellenérv. Hanem azért, mert erre az akcióra ismét felépíthető egy párt, ehhez meg lehet nyerni a választók öt-hét százalékát. Kókának mennie kell, de az SZDSZ szempontjából az az előnyös, ha a népszavazás után megy, a nyilvánvaló vereségért legyen ő a bűnbak, vigye ő a pusztába a többiek vétkét.”

És lőn. Idézet a áprilisi cikkből: „Az SZDSZ utolsó lehetőségként csapott le az egyébként ordítóan alkalmatlan egészségügyi miniszter leváltására, hiszen így elkerülhette az árulás vádját, sőt a sértett fél pozícióját vehette fel, ami elvileg morális előnyt biztosít a számára a folytatáshoz. Ha a szabad demokratáknak lesz erejük a saját házuk táját tisztára söpörni, jövő nyárra akár újra felkapaszkodhatnak a parlament küszöbéig, ami a túlélést jelentené a számukra.” Majd a cikk így folytatódik: „Az SZDSZ legtöbb politikusa nem hisz abban, hogy az MSZP oldalán még egyszer bejuthatnak a parlamentbe, a szocialistákat pedig a hideg leli arra a gondolatra, hogy megint SZDSZ-es diktátum alapján hozzák meg a legfontosabb döntéseket. A béka túl kövér és gusztustalan ahhoz, hogy még egyszer lemenjen a szocialista torkokon. A tavasz majd eltelik valahogy, a szocialisták a »végre magunk vagyunk az egész lakásban« felszabadító érzésével veszik az akadályokat. A nyár csöndes lesz és meleg, az országgyűlés sem ülésezik, úgy tűnik majd, hogy a vihar elvonult, a béke visszatért. Az ősszel azonban megkezdődik majd a kormány vergődése, és ebből már nem lesz felépülés.”

Hát nem is lett. Ami most zajlik, az már a végjáték. Nyerő lépése a baloldalon már senkinek nincs, Gyurcsány Ferenc politikai megsemmisülése, s ezzel az MSZP súlyos veresége hetek kérdése, talán annyi sem. Igazi ütőlap már nincs a kezében, az SZDSZ-nek állított csapdái kiismerhetők, kikerülhetők. Csupán az még a kérdés, mekkora kárt tud okozni a saját pártjának és volt koalíciós partnereinek. Ebben a tekintetben okozhat még némi meglepetést, Dugovics Tituszként magával ránthatja a szabad demokrata törököt a mélybe, de ezzel már tényleg eltűnik a politika színpadáról.

Igen, ebben a történetben Gyurcsány Ferenc a főszereplő, az elhúzódó magyar rendszerváltás különös teremtménye, aki 2004. szeptember 29-i megválasztását követően négy hosszú évre meghatározta Magyarország politikai viszonyait. Gyurcsány Ferenc tehetséges ember. Kellemes megjelenésű, gyors eszű, kitűnően érvel, meggyőzően beszél. Mindezt nyilvánvalóan fiatal kora óta tudja magáról. Ezerszer kipróbálta már saját képességeit, és mindig sikert aratott. Abban, hogy már az általános iskolában az úttörőcsapattanács elnöke lett Pápán, nem politikai nézetei tükröződnek, hanem hogy már ekkor kitűnt a többiek közül a börtönviselt, félalkoholista apa és a gyári munkás anya mélyszegénységből érkező gyermeke. És a karrier egyre ívelt felfelé, szédítő magasságokba. Egyszerűen minden sikerült neki.

Gyurcsány Ferencnek ez a siker lett a végzete. Hogy a környezetére figyelve, a visszajelzéseket gondosan mérlegelve, kitartóan tanulva, önmagát sikertermelő géppé fejlesztette. Bármibe fogott, abban sikeres lett. Bármit hirdetett, elhitték neki. És a sok siker lassan önmaga és a környezete előtt is elfedte egy súlyos hiányosságát: hogy nincsenek elvei. Pontosabban hogy a sikerhez vezető úton nem hagyja magát elvek által korlátozni.

Nem sokkal bukása előtt Medgyessy Pétert e sorok írója minden rendszer eminens tanulójának nevezte, aki bármely leckét ötösre megtanul, legyen az szocializmus vagy kapitalizmus. Másféle elvtelenség ez, mint Gyurcsányé: a gyenge akaratú ember jellegzetessége ez, aki a kiváló képességei mellé gyurmatermészetet kapott a sorstól, s bárki formáló keze alatt bármivé alakítható. Gyurcsány ezzel szemben inkább a szívós gumihoz hasonlít, sokfelé nyújtható, de ha elengedik, mindig visszaugrik eredeti formájába. Ennek a guminak az összetartó ereje a siker vágya. És a siker mintha bőségszaruból ömlött volna a lábai elé. Dúsgazdagság, politikai villámkarrier, fel egészen a miniszterelnökségig – egyáltalán el lehet érni ennél többet? A politikai senkiföldjéről érkezve, 2000-ben csatlakozva az MSZP-hez, két év múlva már miniszterelnöki főtanácsadó, újabb egy év múlva miniszter, rá egy évre miniszterelnök. Az utóbbi posztot ráadásul látványos, nyílt színi kontrapuccsal nyerte el, vállalva a konfrontációt. A szocialista párt kongresszusi képviselői ámulva nézték a parádés alakítást: íme egy ember, aki nem ijed meg a saját árnyékától, akinek van jövőképe, és aki értelmes, meggyőző módon ki is tudja azt fejteni.

Aztán a választási győzelem, amire nem sokan fogadtak volna. Úgy tűnt, ez az ember mindenre képes, a vízen is tud járni. Vele az MSZP minden ütközetből győztesen kerül ki. Ura volt a pártnak, ura volt az országnak. A siker mámorában még azt is megengedte magának, hogy zárt körben kimondja az igazságot: a siker, a választási győzelem érdekében megválasztása óta egyfolytában hazudott. Reggel, éjjel meg este. És közben kormányzás helyett nem csinált semmit. Az őszödi pártértekezlet hallgatói némán tűrték, ahogy verbális ostorával végigcsapkod rajtuk, mert hitték, hogy ebből is sikert kovácsol. Ő is hitte. Négy hónappal később még azt is megengedte magának, hogy a vesztésre álló önkormányzati választások előtt az ország arcába vágja ezt az őszödi beszédet, a kirobbanó felháborodást pedig rendőri erőszakkal töresse le. Úgy tűnt, neki mindig minden sikerül.

A sikernek ez a cifra palotája azonban fövenyre épült. Gyurcsány Ferenc nem rendkívüli teljesítményekre vágyik, amelyek mellesleg személyes sikert is hoznak a számára, hanem magához a sikerhez vezető leggyorsabb utat keresi, teljesen függetlenül a teljesítménytől. Nem a leggyorsabb, legerősebb, legmagasabbra jutó akar lenni, hanem a leggyorsabbnak, legerősebbnek, legmagasabbra jutónak járó jutalmat akarja, bármi áron.

Valószínűleg évtizedes tapasztalat igazolta számára, hogy a nagy ívű tervek, a fényes jövő ígérete mindig sikeresebbek, mint a szürke jelenben végzett sziszifuszi munka. Gyurcsány Ferenc mindig tele van hatalmas tervekkel, és mindig nagy meggyőző erővel képes róluk beszélni. Négy éve áll a kormány élén, és négy éve áll elő a nagyszerű jövő újabb és újabb vízióival. Hogy közben miniszterelnöksége első két évében nem csinált semmit, ami kormányzásnak nevezhető, azt tőle magától tudjuk. („És közben egyébként nem csináltunk semmit négy évig. Semmit.”) Hogy a következő két évben sem, azt pedig az ország állapota igazolja. De tervei mindig bőven vannak.

Négy évnek kellett eltelnie, mire saját koalíciós társai számára is egyértelművé vált, hogy ezek mögött a tervek mögött nincs semmi más, csak a siker vágya. Gyurcsány Ferenc nem nagy célok felé törekszik, hanem nagy célok felé törekvőnek akar mutatkozni – mert azzal sikert lehet aratni. Négy éve folyik ez a szemfényvesztő játék, de immár elérte a kritikus tömeget azok száma, akik tudják, hogy a látványos, sokat ígérő tervek nem egymásra és nem az elvégzett munkára épülnek, csupán a szebb jövő újabb és újabb fedezetlen ígéretei. Ahelyett, hogy a jelen feladatait végezné el, Gyurcsány Ferenc egyre a jövőt kínálja, mint egy evőkanál kristályból kikevert hatalmas vattacukrot.

De ebből most már nem kér az ország. A szemfényvesztő ideje kitelt. Hetei vannak hátra. De hogyan kerülhetett egy ilyen ember az MSZP élére? Úgy, hogy az MSZP-nek belső lényege az elvtelenség. A párt tagsága szíve szerint kádárista lenne, de azt nyíltan nem vállalhatja, ezért inkább nem vall semmilyen elvet. A vezetőség döntő többsége a minél kevésbé korlátozott piacgazdaság híve, mert így tud a legtöbb pénzt szerezni, de ezt szocialistaként nem képviselheti, hát inkább nem mond semmit. Ebbe a pártba egyetlen vezető elv sem fér bele – ezért hasonlít inkább egy nagy káeftére, mint politikai pártra. Rövid ideig úgy tűnt, Gyurcsány még ezt az egyébként fájó űrt is betölti, a hiányzó elveket, az úgynevezett korszerű baloldaliságot is szállítja, de mára kisült, hogy ez is csak blöff volt, porhintés, vattacukor.

Gyurcsány Ferenc, az elvek nélküli ember, bármilyen zsonglőre volt is eddig a sikernek, megbukott. A végjáték elkezdődött. Igaz, Gyurcsány még keményen küzd. A kormány által pénzelt értelmiségiek a rendelkezésükre álló összes médiumban átok- és rágalomözönt zúdítanak Fodorra, megpróbálják megbuktatni őt, mielőtt ő buktatná meg a főnöküket. Az MSZP vezetői ingatag jellemű képviselőket próbálnak vásárolni az ellenzéki oldalról, és biztosak lehetünk abban, hogy nagyon nagy pénzekről beszélnek. Innen azonban sok pénzzel sincs visszaút. Fodor Gábor ezúttal – némileg meglepő módon – megkaparintotta a varázspálcát, és úgy látszik, él is a lehetőséggel. Megmenti pártját a végső megsemmisüléstől.

Az SZDSZ öreg bolsevikjai, akik az egykor huszonhárom százalékos pártból egyszázalékosat csináltak, háttérbe szorultak, és az ifjak nem félnek megtenni azt, ami átmentheti őket a jövőbe. A helyzet kétségkívül kényes, előrehozott választásokról nem beszélhetnek, mert az SZDSZ törzsszavazói között még mindig számosan vannak, akik a fekete ördögöt is inkább elfogadnák, mint Orbán Viktor akár csak egy nappal hamarabb színre lépő kormányát, és Fodort büntetnék, ha úgy éreznék, hogy miatta jött vissza idő előtt a Fidesz. Gyurcsány szájtépő hadai éppen ezen a ponton támadnak, a Fidesszel szembeni, nagyrészt általuk életre hívott irracionális gyűlöletre alapozva Fodort Orbán szálláscsinálójának állítják be – mintha a politikai váltógazdaság maga lenne a végítélet, amelyet a pokol erőivel szövetkezve is el kell kerülni. Ezt a csapdát nem lesz könnyű elkerülni.

Az SZDSZ új vezetői az MSZP hóhérainak sem mutatkozhatnak, hiszen leendő szavazóik egy részét onnan kell majd megszerezniük. Ám úgy látszik, Fodor és csapata elég ügyesen lejti a politikai táncot, és az SZDSZ, MSZP és MDF körüli térségben megtalálja azt a háromszázezer embert, akik biztos helyet szavazhatnak számukra a következő országgyűlésben. Egy alkalmatlan politikus megbukott. Sokba került ez a kaland, de Magyarország lakossága hamarosan nekiállhat országot építeni.

Bencsik Gábor

VÁLTOZATOK VÉGJÁTÉKRA

Az egyes parlamenti pártok érdekei a kormányválság kibontakozásának függvényében, avagy annak bizonyítása, hogy miért nincs jobb megoldás az előrehozott választásnál.

1. Gyurcsány Ferenc lemond. A kormányfő lemondásával az egész kormány bukik. A köztársasági elnök a legerősebb párt (vagy pártkoalíció) miniszterelnök-jelöltjét kéri fel kormányalakításra. Mivel az MSZP-nek már nincs abszolút többsége, ha sem az MDF, sem az SZDSZ nem szavaz át, a harmadik sikertelen kormányalakítási kísérlet után az elnök feloszlatja a parlamentet és kitűzi az előrehozott választásokat. Ez a változat a Fidesz MPSZ-nek jó, mert az előrehozott választást az előrejelzések szerint magabiztos fölénnyel megnyeri. Rossz az MDF-nek, mert a továbbiakban a kutya sem figyel rá és ugyanezért rossz az SZDSZ-nek is, mert ebben az esetben nem ők a kezdeményezők, így a továbbiakban alacsony támogatottságuk okán érdektelenné válhatnak. Viszonylag jó az MSZP-nek, mert az, hogy a válságot ők oldják fel, némi erkölcsi többletet ad nekik, amit a kampányban egy új arc felmutatásával még valamelyest kihasználhatnak.

2. A parlament megszavazza saját feloszlatását. Ehhez egyszerű többség kell, azt követően a forgatókönyv az előzővel azonos, de a kezdeményező – aki megszabadítja Magyarországot Gyurcsánytól –, mint egy sárkányölő Szent György, felértékelődik. Ez az SZDSZ forgatókönyve, ebbe szeretne most sietve belekavarni Dávid Ibolya, hogy neki is jusson valami a dicsőségből. A Fidesz MPSZ számára ez a megoldás is jó, hiszen az előrehozott választásokhoz vezet.

3. Az MSZP új miniszterelnököt állít és az SZDSZ visszatér a kormányba. Ennek a valószínűsége azért csekély, mert Gyurcsány leváltásával nem jár együtt a kormány mögötti többezres korrupt klientúra cseréje, akik minden érdemi változtatást megakadályoznának, nem kis részben saját jól felfogott érdekeik miatt (lásd az M6-os autópályáról szóló cikkünket), tehát az országra nehezedő gazdasági válságot nem lehetne megoldani, és a már sikeresen négy százalékra erősödött SZDSZ ismét elveszítvén támogatottságát, a MIÉP sorsára jutna.

4. Az MSZP új miniszterelnököt állít, az SZDSZ minden kérését teljesíti, cserébe az SZDSZ megszavazza az új költségvetést, és minden marad úgy másfél évig, ahogy most van. Ez az MSZP számára a legjobb megoldás lenne, mert aki időt nyer, életet nyer: másfél év alatt egy új miniszterelnökkel (és pártelnökkel) jelentősen megjavíthatnák arculatukat. Az SZDSZ számára azonban a lassú, de biztos elszürkülést eredményezné, ráadásul a liberális párton belüli növekvő feszültségek a másfél éves helybenjárás során előre nem látható robbanásokhoz vezethetnek. A Fidesz MPSZ szavazóbázisa nem kis mértékben Orbán Viktor karizmájának köszönhetően kibírná ezt az időszakot is, ráadásul az EP-választások nyilvánvalóan főpróbaként működnének, azaz a nemzeti-konzervatív szavazótábor felélénkülne és a csalódott konzumszavazók tömegét is magával sodorhatná, vagyis a szavazóbázis még tovább nőhetne.

5. Gyurcsány marad a miniszterelnök, az ellenzék nem szavazza meg a költségvetést, de sebaj, az előző évi marad érvényben és a kisebbségi kormány – Lendvai Ildikó szellemi útmutatásai szerint – kibekkeli a másfél évet. Ebben az esetben a 2. pont lép életbe.

6. Szakértői kormány. Ilyen állat nincs. A szakértői kormány egy kommunikációs blöff, ugyanis az Alkotmány értelmében kormány csak úgy jöhet létre, hogy a parlament megszavazza. Ha a politikai pártok közös felkiáltással egy úgynevezett szakértői kormányt hoznak létre a választásokig, akkor az valójában egy nagykoalíciós kormány, aminek üzenete a lakosság felé rendkívül rossz lenne, ez ugyanis azt jelentené, hogy az ellenzéki pártok gyávák a csőd rendbetételét közvetlenül elvállalni, s a piszkos munkát szeretnék elvégeztetni mással. Mivel a piszkos munka az elkerülhetetlen megszorítások bevezetését jelenti, a lakosság hamar felfogná, hogy átverték, és kivétel nélkül minden pártot megutálna. Vagyis relatíve a ma legnépszerűbb Fidesz MPSZ veszítené a legtöbbet és a ma legellenszenvesebb MSZP a legkevesebbet. Sokan szakértői kormány alatt a kormánybukás utáni ügyvezető kormányt értik, amelyik a választási eredmények kihirdetéséig, illetve az új kormány eskütételéig vezeti korlátozott jogkörrel az országot. Ezt szokás ironikusan bakterkormánynak is nevezni, mivel nem választói felhatalmazással, hanem kijelöléssel hozzák létre, többnyire nem túl ismert szakemberekből.