Nagy fölénnyel nyerte az agrárkamarai választásokat a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz), a hozzá csatlakozó szövetségeseivel együtt. Ezzel semmilyen akadály nem maradt annak az útjában, hogy a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara valóban fejlődő pályára segítse az utóbbi években amúgy is látványosan teljesítő magyar mezőgazdaságot. Jakab Istvánt, az Országgyűlés alelnökét, a Magosz elnökét kérdeztük.

Fotó: T. Szántó György/Demokrata

– Mi múlott ezen a választáson?

– Két lista volt, az egyik a Magosz listája, amelyet tizenhét szakmai szervezettel együtt állított. A másik pedig az egykori tsz-arisztokráciát és üzemeiket tömörítő MOSZ listája. Mi összesen tizenkilenc megyében tudtunk listát állítani, ők kilencben. A MOSZ egy kis létszámú, kicsi apparátussal működő gyenge kamarát szeretne, és a kötelező tagság megszüntetését. Mi viszont rendet, átláthatóságot az agráriumban, együttműködést a termelők között, és kellő figyelmet a gazdák és a családi gazdaságok számára is. Ezért mondtam azt a kampányban, hogy a választás az értékek közötti választás lesz.


– Mit jelentene a gyenge kamara?

– Mondom, hogy mi az erős kamara. Például az, hogy már most is hatszázötven falugazdász, valamint száz kiemelt tanácsadó segíti a gazdák és a családi gazdaságok támogatási pályázatainak összeállítását, mert az nem is olyan egyszerű dolog. A nagyüzem persze megoldja magának, tehát ők eleve feleslegesnek tekintik a falugazdászokat. És azt gondolják, ha kevesebb gazda pályázik, több marad nekik. Most elbukott ez a szemléletmód, és az agrárium szereplőinek összefogása győzött. Együtt van a vidék, együtt van a szakma.


– Győztek, rendben, de megvan-e a kellő erő a rendteremtéshez, például a rossz minőségű élelmiszerek importjának radikális letöréséhez…

– Megvan. És ennek elsősorban a kötelező tagság a záloga, mert ez szigorú fegyelmet és etikus magatartást követel az élelmiszerpálya minden hazai szereplőjétől. A kihágásokból származó ügyek akár a legmagasabb igazságügyi fórumokhoz vagy a Gazdasági Versenyhivatalhoz is eljuthatnak, de nem ez a lényeg. Hanem az, hogy az adott termelő vagy kereskedő ellehetetlenül a hazai piacon, mert olyan összefogás és erő áll fel vele szemben már a Nemzeti Agrárgazdasági Kamara keretei között is.


– Többek között azzal támadták a baloldali médiában ezt a választást, hogy csak 13 százalékos volt a részvételi arány. Igaz, a lengyeleknél pedig, akik erős mezőgazdasággal rendelkeznek, 2,8 százalékos. No de mennyi ez például Ausztriában?

– Ott 25 százalékos. De Ausztriában az agrárkamarai rendszer nagy múltra tekint vissza, erős hagyományokkal rendelkezik. Ami bennünket illet, nálunk nem tízezer – mint a parlamenti választások során –, hanem csak 248 szavazókörben zajlott a választás. Ha valaki szavazni akart, annak még utaznia is kellett, adott esetben nem is keveset. A másik, hogy a 361 ezer kamarai tagnak csak a fele működtet tényleges vállalkozást, a többiek azonban azon a jogon, hogy gazdálkodó családok tagjai, mint őstermelők fenntartják a kamarai tagságukat. Persze, mi is magasabb részvételi arányt szeretnénk. Volt olyan körzet Hajdú-Biharban, ahol ez elérte a 40 százalékot is, de például Budapesten, 20 ezer kamarai tag mellett csak egyszázalékos volt.


– A MOSZ szerint fennáll a veszélye, hogy a kamara kiszorítja a nagyüzemeket az agráriumból. A Magosz viszont épp ellenkezőleg nyilatkozott, mondván: keresi a nagyüzemek helyét a rendszerben…

– Politikamentes kamaráról beszéltek, miközben a legvadabb politikai támadásokat indították a szakma ellen. Nekimentek a sajátjaiknak is, mert a tíz megyében, ahol nem voltak képesek listát állítani, ott az embereik a Magosz oldalán szerepeltek. De ahol volt listája a MOSZ-nak, ott is gyakran előfordult, hogy az emberük inkább bekopogott a Magoszhoz. Most árulózzák ezeket a termelőket, mert ők úgy látták, hogy mi képviseljük a valódi szakmai érdekeket és értékeket.


– Jó, de mi lesz a MOSZ-os nagyüzemek szerepe? Korábban felvetődött, hogy tőkeerejüknél fogva segítsék az élelmiszeripar talpra állítását. Ám ez elmaradt.

– Mélyebb elemzést igényelne a téma, de enélkül is látni a főbb tendenciákat. Generációváltás zajlik a MOSZ-os körben is. Akik jókor, jó helyen voltak a rendszerváltás idején, akik fillérekért szereztek vagyonokat, azok jelentős része lassan kiöregedik a szakmából, és ha nem tudják tovább adni gyerekeiknek a gazdaságot, akkor inkább átjátsszák külföldi befektetőnek. Mi viszont nemzeti kézben akarjuk tartani ezeket a vagyonokat, és olyan hazai szereplőket keresünk, akik átvehetik ezeket a vállalkozásokat. Szívesen segítjük ebben a fiatal, feltörekvő gazdanemzedéket.


– Mi lesz az élelmiszeriparral, ami az agrárium motorja?

– A kormány hozzájárul a fejlesztésekhez, méghozzá jelentős hazai források bevonásával. Azért hangsúlyozom ezt, mert azt terjeszti az ellenzék, hogy csak uniós pénzekből képes fejleszteni. Épp ilyen fontos a marketingtevékenység és a kereskedelem fejlesztése is. A kamara célja is az, hogy magyar kézben legyen és ott is maradjon az egész vertikum. Sokat tehetünk érte. El tudjuk kezdeni például az egész országra kiterjedő jégkármérséklő rendszer kiépítését, amelyre csak egy kamara képes. Ez a rendszer ötvenmilliárd forintot spórol meg az agráriumnak évente. Most egy igen kedvező, elektromosenergia-beszerzési tenderen gondolkodunk.


– Mikor fejeződik be az a kötelezettségszegési eljárás, amit földügyben indítottak ellenünk?

– Azt nem tudom, de mint ismert, az Európai Bizottság problémája az, hogy a 2013-ban született földtörvényünk alapján a magyar emberek, a magyar társadalom tulajdonában akarja tartani a termőföldet a kormány. A legmagasabb fórumokig is elmegy a budapesti kabinet ebben a kérdésben. Mert nemcsak migránsok sorakoznak fel a határainkon, hanem a migrációs tőke is, ami a földjeinkre ácsingózik. Óriási a nyomás.


– Kik jönnek?

– Járt nálam egy külföldi delegáció, amelyik bejelentette, hogy szeretne százezer hektárt vásárolni Magyarországon. Erre azt feleltem, hogy mi inkább a piacteremtésben és az adott állammal kívánunk együttműködni. Abban komoly partnerek vagyunk. Nem véletlen, hogy a Magosz és a kamara azt kérte a kormánytól, dolgozzon ki egy olyan hitelkonstrukciót, amelyben meg tudják vásárolni a magyar gazdák a hazai földeket. Nehogy késő legyen.


– Ezek szerint végleg elúszott az az agrárbankra vonatkozó igény, ami már a rendszerváltás idején is hangot kapott?

– Így, külön nem sikerült létrehoznunk. Az állam azonban visszavásárolta a hazai bankok jelentős részét, és a Magyar Fejlesztési Bank segítségével sikerült egy olyan hitelkonstrukciót kialakítani, amely húszéves futamidővel rendelkezik, kizárólag a termőföld a kölcsön fedezete, és a kamata két százalék. Az MNB is kidolgozott egy hitelformát az agrárium számára, nullához közelítő kamattal. Büszkék vagyunk rá, mert ezt az Agrárgazdasági Kamara is kezdeményezte.


– Csak nem akarja lezárni Brüsszel az orosz embargót, annak ellenére sem, hogy kiderült, mekkora károkat okoz az uniós tagállamok agráriumának…

– Az embargótól nemhogy nem omlott össze az orosz ellátási rendszer, hanem az intézkedés rákényszerítette Oroszországot arra, hogy jelentősen és látványos tempóban fejlessze élelmiszer-gazdaságát, ami már most is kellően erős és stabil. Eközben hatalmas károkat szenvedtek el az EU-s tagországok, beleértve azokat is, akik elöl lengették az embargó zászlaját. Eközben az USA, amely kikövetelte az uniótól a Moszkva-ellenes bojkottot, hihetetlen mértékben felfuttatta oroszországi exportját. Ez egyszerűen megdöbbentő. December 3-án a Magyar Országgyűlés képviseletében Oroszországba és Kirgizisztánba utazom, ott találkozni fogok az orosz mezőgazdasági érdekképviseletek vezetőivel, és áttekintjük majd, miként növelhetnénk együttműködésünket az embargó által nem érintett területeken.


– Folytatódik az élelmiszereket érintő áfacsökkentés?

– Persze, hiszen nagyon pozitívak a tapasztalatok. A csökkentés következtében sokat fehéredett a gazdaság, szigorítani tudta az ország a külföldről érkező gyenge minőségű élelmiszerek behozatalát, amit amúgy is mérsékelni és ellen­őrizni tudtunk az EKÁER-rendszeren keresztül.


– Nagy kérdés, hogyan alakul a 2020-szal kezdődő uniós költségvetési ciklusban a mezőgazdasági támogatások sorsa. Szó volt arról is, hogy megszűnnek, esetleg a migránsok befogadásához kötik a kifizetésüket…

– Soros Györgyöt sejtem az egész mögött. Sok rosszat tett már a világgazdaságnak. És itt az új uniós módszer, köze lehet ehhez is. Svédország először csak lehetőséget kér arra Brüsszeltől, hogy mivel nincs elegendő pénze a migránsok ellátására, szeretné átcsoportosítani erre a területre vidékfejlesztési forrásainak egy részét. Brüsszel természetesen igent mondott. Majd javasolta a többi tagállamnak, hogy nyugodtan alkalmazzák ők is a svéd módszert. A következő lépés nyilván az lenne, hogy nemcsak javasolja, de kötelezővé is teszi.


– Elhangzott olyan uniós ötlet is, hogy migránsokat kellene telepíteni az elnéptelenedő magyar falvakba…

– Őrültség! Pont az ellenkezőjén, a vidék népességmegtartó erejének növelésén dolgozunk. Ebbe az irányba mutat a kiépülő nemzeti vízgazdálkodási, vízhasznosítási rendszerünk is. További nagy lökést adhat a magyar agráriumnak a tervezett fehérjeprogram megvalósítása, élelmiszeriparunk fejlesztése, valamint a GMO-mentes élelmiszerek előállítása. A tervezett programok megvalósulása évente közel 800 milliárd forinttal növelheti a hazai agrárium kibocsátását.


– A határainkon túli magyar gazdák már régóta szeretnének hozzánk tartozni. Mit tehet a kamara ebben az ügyben?

– Az egész Kárpát-medencében jelen vagyunk, tevékenykedünk, létrehoztuk a Kárpát-medencei magyar gazdák együttműködési fórumát is, amelynek a kamara a gesztora. Támogatás, szakmai segítség, piaci kooperáció és sok hasznos információ, kapcsolat a többi agrárszereplővel, ezt tudjuk nyújtani a határainkon túliak számára. Önkéntes tagjai is lehetnek a mi agrárkamaránknak, és döntés született arról is, hogy amint a kárpátaljai gazdák csatlakoznak a magyar kamarához, első éves tagdíjukat a Magosz vállalja magára.


– A V4 közös agrárstratégia kidolgozását tervezi. Ön hogyan értékeli ezt?

– Hála istennek ezzel túllépünk az eddigi, migránsügyi és politikai együttműködésen. Ez a lépés megszüntetheti a térség országainak kitettségét is, amit a különféle szabadkereskedelmi megállapodások okozhatnak. Végre magunkra találtunk.

Sinkovics Ferenc