Versenyben kell maradnunk

– Egy tavaly év elején megjelent interjúban azt mondta, hogy a következő évben újra kilőhet a magyar gazdaság. Hogy látja most, milyenek a kilátásaink 2024-re?

– Az új évet illetően teljességgel optimista vagyok. Tavaly már a harmadik negyedévben áttörést értünk el, jelentős növekedést tudtunk felmutatni a második negyedévhez képest, a negyedik legnagyobbat az unióban. A recesszióból való kilábalás tehát már 2023-ban megkezdődött, idén pedig folytatódik a visszapattanás. Ezt egész évben érezni fogjuk, négy százalék körüli lehet a növekedés. Az eredmények pedig annak fényében különlegesen értékesek, hogy a tavalyi jelentősen nehezebb év volt, mint az azt megelőző. A háború okozta energiaválság tavaly gyűrűzött át igazán a gazdaságba. Ez idézte elő a megugró inflációt, a vállalatok magasabb energiaköltségeit, az energiaigényes iparágak termelésének jelentős csökkenését. A fogyasztás, a termelés és a beruházás visszaesései pedig súlyosan érintették a belgazdaságot. Mindezek ellenére elvégeztük a házi feladatot, azaz leszorítottuk az inflációt egy számjegyűre: múlt év októberére éves alapon 7,9-re csökkent, a decemberi adatok pedig 6 százalék körüli értéket mutatnak. Az idén éves szinten 5-6 százalék közé várjuk az inflációt, a további csökkentés terén azonban már a jegybanknak van dolga. A mi feladatunk a növekedés helyreállítása lesz.

– Mi a koncepció? Hogyan lesz újra növekedés?

– A rövid távú stratégia szerint először a fogyasztás és a beruházások megélénkülését kell elérni, amelyek összefüggenek. Hiszen ha van fogyasztás, akkor a belföldi fogyasztásnak kitett szektorokban lesz termelés, több árut kell előállítani, hogy kiszolgálják a keresletet. Beruházásokra lesz szükség, hogy bővüljenek a kapacitások. Hogy a lakossági fogyasztás beinduljon, annak szükséges, de nem elégséges feltétele a reálbérek növekedése. A kormány tavaly szeptemberre elérte a reálbérek emelkedését, ez folytatódik az idén is, 4-5 százalékos növekedéssel számolunk. A többletet azonban nem biztos hogy elfogyasztják az emberek. Ehhez az óvatossági motívumnak kell oldódnia, vagyis hogy fokozatosan tíz százalék körülire csökkenjen a háztartások jövedelemarányos megtakarítási rátája. Ez akkor történik meg, ha az emberek biztonságban érzik magukat, ha azt látják, hogy a gazdaság jó pályán mozog, a munkahelyük pedig biztonságban van. Ilyen egyszerű. Egy másik fontos tényező, hogy a beruházásokat, főként a magánberuházásokat ösztönözzük. A kormány célja, hogy a beruházási rátát a GDP-hez mérten 25 százalék fölötti szinten tartsa. Ehhez azonban nemcsak arra van szükség, hogy a fogyasztás felélénküljön, fontos tényező az energiaárak további konszolidációja is. Ezen dolgozunk jelenleg. Jövőre több mint tíz euróval tudjuk a szabályozói árakon keresztül lejjebb vinni az áram- és gázköltségeket. Illetve az energiaár mellett a különböző adópolitikai eszközök is jelentős szerepet kapnak, hogy kedvezőbb beruházási környezetet teremtsünk a vállalatoknak.

– Mi a hosszú távú stratégia?

– Hosszú távon a magyar gazdaság versenyképességét kell biztosítani. Ennek egyik feltétele a független energiarendszer kiépítése, ami zöld és megfizethető energiát szolgáltat. A másik a munkaerő kérdésköre. Magyarország az elmúlt évtizedben jelentős eredményt ért el a foglalkoztatottak számának és az aktivitás mértékének növelésében, mára egymillióval dolgoznak többen, mint 2010-ben, az aktivitási ráta pedig 56,7-ről 67,3 százalékra nőtt a 15–74 évesek körében. Továbbra is elsődleges szempont, hogy a magyar munkaerő aktivitását tovább emeljük, még tovább kell növelni a foglalkoztatottságot, a gazdaság visszapattanásához ugyanis minden lehetséges munkaerő-tartalékot ki kell használni. Ennek érdekében a kormány célzott programot fog kidolgozni. Ha pedig nincs szabad magyar munkaerő-kapacitás, akkor és csak akkor jöhetnek szóba a vendégmunkások. Emiatt a vendégmunkások alkalmazásának szigorítását tervezi a kormány. A harmadik lehetőség az infrastrukturális fejlesztések erőteljes növelése. A vasúti, a vízi közlekedés és az úthálózat fejlesztésére van szükség. Mindenki látja, hogy mennyire leterheltek az utak, ami még akkor is gondot okoz, ha nagyon jó minőségű autópályáink vannak, ugyanis rengeteg kamion közlekedik rajtuk. A kamionforgalomnak helyet kell adni, mert ha meghosszabbodik a szállítási idő, költségesebbé is válik.

– Önök többször kifejtették, hogy az alapkamat csökkentésére is szükség van a beruházási kedv megélénküléséhez. Nemrég történt elmozdulás. Elégedettek a jegybank döntésével?

– Azt gondolom, hogy a jegybank kamatcsökkentése lehetne gyorsabb ebben a helyzetben. Azt is gondolom, az tartja vissza őket, hogy nagyon sok külföldi ül úgynevezett forró pénzen, az MNB diszkontkötvényein. Félnek attól, hogy ha meglódul az eladás, akkor az az árfolyam-volatilitást emeli. Tehát az árfolyam-stabilitás miatt lépdelnek elővigyázatosan. Ezzel együtt nagyon fontosnak tartom, hogy értelmezzük, mit jelent az, ha van reálkamat, és egyáltalán szüksége van-e egy országnak pozitív reálkamatra. Mi azt mondjuk, hogy a vállalatok esetében nincs rá szüksége. Ha az emberek megtakarítanak, az a saját döntésük. A vállalatok esetében viszont ez veszélyes. Sosem jelent jót, ha a cégek megtakarítanak. Az arra utal, hogy nincs beruházás, nincs fejlesztés, nincs munkahelyteremtés. A vállalatok jelenleg pozitív reálkamat mellett tudják elhelyezni a pénzüket, semmi nem ösztönzi őket beruházásra, hiszen kockázatmentes és nagy jövedelmet hoz. Az sem szerencsés, ha pozitív ráta jelentkezik a hiteloldalon, mert az azt jelenti, hogy magasabb a hitelkamatláb, mint a fogyasztóiár-index, amit az árban tudnak érvényesíteni. Ezeket a pozitív reálkamatokat a cégek esetén meg kell szüntetni. Ezért vezettük be a betétikamat-sapkát a vállalatok esetén, hogy a reálkamatokat összetörjük és a cégeket beruházásra ösztönözzük.

– A növekedés serkentése mellett tartható lesz a 2,9 százalékos hiánycél?

– A költségvetési hiánynak csökkennie kell, ugyanakkor a gazdaságfejlesztési célokat is figyelembe kell venni, hiszen az idén a növekedés helyreállítása a kiemelt cél. Ehhez pedig a költségvetés oldalán is szükséges egyfajta impulzus a gazdaságnak. Ebből a szempontból fontos kérdés, hogy milyen lesz az idei gazdasági kormányzat szabályozása, azaz hogy az Európai Unió milyen feltételeket szab, visszatérünk-e a maastrichti kritériumokhoz, ami 3 százalékos hiányt engedélyez. Közben érdemes lesz figyelni, hogy más országok hogyan viselkednek, hiszen két szemben álló szemlélet uralkodik a világban. Vannak államok, amelyek a költségvetési fegyelmet helyezik előtérbe még akkor is, ha a növekedés összeomlik, és vannak, amelyek versenyeznek, állami támogatásokat adnak az új gazdaságnak, főleg a villanyautó-gyártás támogatására, a mesterséges intelligencia kutatására. Ebből adódóan nem érdekli őket a költségvetési hiány mértéke, csak a produktivitás számít. Ezt az utat követi az Egyesült Államok és Kína is. Kérdés, hogy az EU beszáll-e a két szuperhatalom versenyébe, és támogatásokkal javítja-e saját versenyképességét, vagy a költségvetési fegyelmet helyezi előtérbe. Én azt gondolom, hogy ez utóbbi rossz döntés lenne, hiszen ha mások versenyeznek és hét-nyolc százalékos költségvetési hiánnyal és száz százalék körüli államadóssággal futnak, akkor mi is lehetünk megengedőbbek magunkkal szemben. Az én véleményem az, hogy Európának és legfőképpen Németországnak a világ harmadik legnagyobb gazdaságaként be kell szállnia a versenybe, és átmenetileg kontrollált módon fel kell lazítania a költségvetési hiányt. Nyomatékosan hangsúlyozom, ez természetesen nem azt jelenti, hogy bele kellene menni az úgynevezett költségvetési alkoholizmusba. Mindössze arról van szó, hogy az uniós országok költségvetésének jelen pillanatban előtérbe kell engednie a versenyképesség növelését is. Hosszú távú növekedésről van szó, és ezt fiskális politikával lehet segíteni, célzott állami támogatási rendszeren keresztül.

– Apropó Németország. A Magyar Nemzetnek írt cikkében német gazdasági menekülteket említ. Ha jól értem, a német tőke Magyarországra vándorlására gondolt, nem pedig a német polgári lakosság özönére. Profitálhatunk tehát abból, hogy a német kormány éppen falnak vezeti a gazdaságukat?

– Először is szeretném leszögezni, hogy mi a német gazdaság sikerében vagyunk érdekeltek. Az lenne a legjobb, ha a német kormánynak sikerülne helyreállítani a gazdaságuk versenyképességét. Egyelőre azonban nyoma sincs a kilábalásnak, elképesztően rossz tendenciákat látunk. Az olcsó orosz energiára már nem számíthatnak, miközben a nukleáris energiáról is lemondtak. Ezt a gazdasági átállást erőszakosan hajtják végre, nem hallgatják meg a magánszektor véleményét. Közben költségvetési trükkökkel fedik el az államháztartási hiányt. A probléma tehát kizárólag politikai természetű. A politika beavatkozik a vállalatok működésébe, aminek eddig soha nem volt jó vége. Mi vállalkozóbarát kormány vagyunk, ezt szeretnénk látni Németország esetében is. Ez ugyanis kihat Magyarország és az unió egészének a versenyképességére.

– Tehát számíthatunk a menekülő német tőkére?

– Németország után hazánkban jött létre a legkomplexebb autóipari ökoszisztéma. Mi ezenfelül is csak bátorítani tudjuk a német vállalatokat, hogy fektessenek be Magyarországon, ha Németországban nem érzik jól magukat. A tendencia egyébként is az, hogy a kínai és a német tőke együtt akar működni, ennek pedig Magyarország vált a terepévé. Tulajdonképpen a német tőke miatt érkezik a kínai tőke hazánkba, az akkumulátorgyárak nem a lenyűgöző szépségű magyar táj miatt települnek ide, hanem azért, mert a CATL üzemétől 200 méter távolságra van a BMW-gyár. A kínai tőke aztán még több német tőkét vonz, a még több német tőke pedig még több kínait. Ezek egymást erősítő folyamatok. Az üzlet nem állhat meg. Azt pedig különösen értékelik a befektetők, hogy az autógyártás minden eleme megtalálható Magyarországon, illetve hogy mi a kölcsönösen előnyös együttműködésben vagyunk érdekeltek. Nem akarunk okosabbak lenni azoknál a vállalatoknál, amelyek munkahelyet teremtenek nálunk, és befektetésekkel kockáztatják a pénzüket.

– Korábban azt mondta, hogy az uniós támogatások helyett a működő tőkére kell alapozni az ország gazdasági növekedését. A kínai és német tőke magyarországi összekapcsolódása előrelépést jelent e téren?

– Meg kell érteni, hogy uniós pénz addig van, amíg el nem érjük az uniós fejlettség 90 százalékát. Onnantól nettó befizetővé válunk. Az uniós források tehát vészesen végesek, azonban FDI, azaz külföldi működő tőke mindig van, és lesz is. Nem mellékes az sem, hogy az FDI esetében technológiai transzferrel is számolhatunk, míg az uniós pénzek esetében nem. Ha el tudjuk érni, hogy működő tőke áramoljon hazánkba, és újra és újra befektessék, akkor a beruházások önmagukat termelik újra. Egyetlen dologra kell figyelni, hogy a multiplikációs hatás megmaradjon. Ennek pedig egyik feltétele az, hogy a kutatás-fejlesztés eredményesen működjék, például az egyetemekkel közösen létrehozott cégekben. Ez nagy erő tud lenni.

– A Gazdaságfejlesztési Minisztériumból Nemzetgazdasági Minisztérium lett, és a Gazdasági Kabinet – amelyet ön vezet – hatásköre is jelentősen bővült. A miniszterelnök ezek szerint elégedett a gazdaságfejlesztés eddigi irányával?

– Ezt a miniszterelnöktől kellene megkérdezni, egyébként sosem vágytam dicséretre, ez nem az a kávéház. Itt dolgozni kell. Vannak feladatok, amikkel megbíznak, és hozni kell az eredményeket. Pont. Illetve ezen a szinten már saját magának bizonyít az ember azzal, hogy elvégzi azokat a feladatokat. Ezzel együtt élvezem a kihívást.

– Pletykák szerint azonban a kiterjesztett hatáskörök annak az elismerését jelentik, hogy a miniszterelnök méltányolja, Nagy Márton a megoldások embere. Nem problémákat, hanem ötleteket hoz a kormányülésekre.

– A jelenlegi gazdasági helyzetben, de igazából más esetben sem az én személyem a fontos, hanem az ország érdeke. Az új célok érdekében a miniszterelnök olyan új struktúrát dolgozott ki, ami elősegíti a növekedés helyreállításáért folytatott munkánkat. A változtatások mögött tehát leginkább egy kormányfői pragmatikus szándék húzódott meg, ami azt diktálja, hogy a Gazdasági Kabinetet a gazdaságért felelős miniszternek kell vezetnie. És ha a miniszterelnök bízik bennem, akkor én ezt a bizalmat meg fogom szolgálni. Egyébként megjegyzem, minden tisztség a miniszterelnöktől származik, és addig leszek miniszter, amíg használható vagyok, amíg szükség van rám. Azt gondolom, hogy ha valaki képes előre gondolkodni, profán megfogalmazás szerint ötletelni, és több, 3-4 vagy akár 5-6 lépést előre látni, akkor sikeres lesz. Ezt nevezik proaktivitásnak. Reaktivitás esetén a piac vezet téged, nem pedig te a piacot. Ezért a piaccal mindig csínján kell bánni. Ebből az is következik, hogy fontos a piac véleménye, ám a piacnak sincs mindig igaza, ahogy a döntéshozók sem tévedhetetlenek. Pontosan ezért hiszek én alapvetően az együttműködésben.

– Nehéz időszakban lett gazdaságfejlesztési miniszter. Nem bánta meg, hogy politikai tisztséget vállalt? Zseniként számontartott szakértőből politikai támadások céltáblájává vált.

– A támadások egyre kevésbé érdekelnek, igyekszem a hivatásomból származó előnyöket szem előtt tartani, például azt, hogy rengeteget tanulok a főnökömtől. Amikor visszatekintek, akkor azt látom, hogy tényleg gazdag pálya áll mögöttem a jegybanktól a miniszterségig. A múlt azonban sosem számít. Előre kell nézni, ott várnak a megoldandó problémák. Én sosem szerettem a nagy szavakat, nem gondolnám, hogy zseni volnék, sokkal inkább nyughatatlannak mondanám magamat. Keresem, kutatom az ötleteket, a problémákra adható lehetséges megoldásokat, hogy gyorsabban érjük el, amit szeretnénk. A szakma elismerése sem számít, csak a tisztelet. Több miniszterrel is nagyon jóban vagyok, velük el tudok beszélgetni az élet nagy dolgairól. Az azonban tagadhatatlan, hogy ezen a szinten már van egyfajta magány, ami körülveszi az embert.