Versenyelőnyünk a gyógyításban
A koronavírus-válság során a sok támadást megért, gyakran lesajnált magyar egészségügyi rendszer szervezettsége, rugalmassága, az ágazatban felhalmozott tudás és szakértelem minden korábbinál jobban megmutatkozott. Maurer Szemerével, a Századvég egészségügyi üzletágának vezetőjével a magyar ellátórendszer történelmi előnyeiről beszélgettünk. Többek között arról, miként alakult ki az egyik legszélesebb bázisú gyógyítóstruktúra Európában.
– Tavaly döbbent tanúi lehettünk annak, hogy a sokat irigyelt gazdag nyugati országok ellátórendszere hogyan omlott össze a járvány első támadásaira. Ezalatt itthon azt tapasztaltuk, hogy a háziorvosok, a mentősök, a kórházak egyik hétről a másikra átálltak a háborús viszonyokra.
– Maga a járvány mutatott rá, hogy a magyar egészségügyi ellátás képes alkalmazkodni az aktuális kihívásokhoz. A járványhelyzet véleményem szerint értelmetlenné tett minden korábbi vitát arról, hogy az állam túl sok eszközt és kórházat tart fenn, a kormány nem építi le a „felesleges” kapacitásokat, és elzárkózik a rendszerszintű privatizációtól. Ugyanis kiderült, hogy a meglévő kapacitások nagyon jó tartalékot képeznek, mert a válság tetőpontján is volt mivel gazdálkodni: volt elég kórházi ágy, intenzív osztály, jól felszerelt mentőautó és így tovább, miközben a nyugati országok ellátórendszerei nem vizsgáztak jól. Kiderült az is, hogy az állami szerepvállalásnak továbbra is van létjogosultsága a XXI. században, mert békeidőben is előfordulhatnak olyan előre nem látható események, amelyek egyszerre nagyobb létszámú beteg szervezett ellátását teszik szükségessé. Azaz olyan helyzetek állhatnak elő, amelyek nem kezelhetők az üzleti logika szerint.
– A nyugatról érkező tudósításokban tavaly megrázó képeket láthattunk a kórházi folyosókon, a földön fekvő betegekről, vagy akik a kórházi parkolókban, az autójukban várták, hogy jöjjön egy orvos, aki enyhíti a szenvedésüket. Hogy juthattak ide az úgynevezett jóléti társadalmak?
– Összességében nagyon eltérő a különböző országok ellátórendszerének szervezettsége, az állami szerepvállalás mértéke. A törésvonal valahol az 1945 utáni két világrendszert elválasztó vasfüggöny környékén húzódik. Számos nyugati országban a 2. világháborút követő gazdasági fellendülés, a piacgazdaság kiépülése magával hozta az egészségügy átfogó privatizációját is. Ennek egyik szélsőséges példáját Svédországban láthatjuk, ahol az ellátást csaknem teljesen eltolták az otthoni ápolás felé. A kórházak és az ágyszámok drasztikus csökkentésével arra ösztönözték az embereket, hogy csak végszükség esetén menjenek kórházba. A járvány idején ez a gyakorlat drámaian visszaütött. Sok fertőzött úgy halt meg az otthonában, hogy nem kapott kórházi ellátást, és még csak nem is regisztrálták. Természetesen vannak előrelátó, bölcs államok is, Németország ilyen, amelyek megőrizték a jelentős állami szerepvállalást az egészségügyben, és olyan fenntartható rendszert hoztak létre, amely hozzáférhető mindenki számára. Nagyon beszédesek a számok, amelyek a százezer lakosra jutó kórházi ágyak számát mutatják. E tekintetben Németország az első Európában. Bulgária a második, majd Ausztria után kissé lemaradva Magyarország áll a negyedik helyen. Mindennek természetesen történelmi okai is vannak.
251 éves a tisztiorvosi hálózat
Immár több mint 250 éves múltra tekint vissza a magyar tisztiorvosi szolgálat. Először Mária Terézia adott ki rendeletet arról, hogy az alkalmazott orvosoknak kötelessége a közegészségügyi állapotok megfigyelése, a viszonyok javítása. E munka irányítása a megyei „physicusokra” várt, feladataik nagyjából hasonlóak voltak, mint a mai tisztiorvosoknak. A tisztiorvos elnevezés a XIX. század elején jelent meg.
A Nemzeti Népegészségügyi Központ első jogelődje az 1925-ben alapított, 1927 óta működő Országos Közegészségügyi Intézet, amelynek legfontosabb feladata a lakosság egészségének védelme, az újonnan jelentkező kockázatok felmérése és csökkentése volt. Ezt az egész országra kiterjedő, egységes szemléletű hálózat kiépítése tette lehetővé. A magyar népegészségügyi rendszer azóta is e szellemben működik. A mostani járványkezelés hatékonyságát szolgáló magyar módszer megszületésében vélhetően nemzedékek egész sorának tapasztalatai is szerepet játszottak.
– Vagyis a mai járványkezelés sikerét vagy kudarcát a messzi múltban kell keresnünk?
– Ezt így nem merném kijelenteni. De tény, hogy a német állami ellátás kiépítése az egyesítés után, a XIX. században kezdődött el. Ezt az akkor a világ élvonalának számító, központosított, állami irányítással megkezdett fejlesztési modellt választotta az Osztrák–Magyar Monarchia is. Nálunk szintén a XIX. század utolsó évtizedeiben lendült fel annak az egyetemi, klinikai és közkórházi hálózatnak a kiépítése, amelynek épületei ma is megtalálhatóak Budapesten, és amely ma is alapját képezi a szintén egyedülálló orvosképzésünknek. Azt sem tagadhatjuk le, hogy az egészségügyi és kórházi hálózat kiépülésében az 1945 utáni fejlesztéseknek is komoly szerepük van. Mindennek köszönhetően elmondhatjuk, hogy a magyar ellátórendszer hagyományai olyan erősek, hogy mind az országos lefedettség, mind a szaktudás tekintetében megvan az alapja az ország versenyelőnyének, amit érdemes fenntartanunk, sőt továbbfejlesztenünk.
– A járvány előtt Szlovákia is a bezzegországok közé tartozott. Része volt a Monarchiának is, nem kerülte el a szocializmust sem. Mi az oka, hogy az ellátórendszerük most mégis kudarcot vallott?
– A szlovák problémák gyökereit valahol a kilencvenek években és a kétezresek elején kell keresnünk. Ők nagyon korán elkezdték az ellátórendszer szinte teljes privatizációját, először a háziorvosi praxisokat, majd a szakorvosi és a kórházi ellátást adták magánkézbe. Súlyosbította a problémákat, hogy egymással is szemben álló, egymással is versengő cégcsoportok léptek a piacra. Mindezek nyomására még jóval a járvány előtt úgy döntött a szlovák kormány, hogy még inkább felgyorsítja a privatizációs folyamatokat. Ez a szerencsétlen döntés a legrosszabbkor született meg, és nagyon komoly ellátási gondokhoz vezetett, hiszen az üzleti érdekek nyilvánvalóan dominálnak még járványhelyzetben is. Ráadásul a különböző szlovákiai egészségügyi magánbiztosítók eltérő filozófia és eljárásrend szerint működnek. Ez viszont gyakorlatilag lehetetlenné teszi a járványhelyzet óriási logisztikai és szervezőmunkát igénylő, az egész országra kiterjedő egységes kezelését. Különösen úgy, hogy nincs az országnak olyan legitim kormánya, amely élvezné a lakosság nagy többségének bizalmát.
– A magyar kormányt támadta az ellenzék azért is, mert nálunk nem nyitottak oltóközpontokat stadionokban. Szükség lett volna ilyesmire, hisz enélkül is nálunk a második legmagasabb az átoltottság az Európai Unióban?
– Magyarország hagyományainak köszönhetően nagyon szerencsés helyzetben van. Nemcsak a kórházak és szakrendelők működnek az országos lefedettség elve alapján, hanem az alapellátás is. Azért tudtuk viszonylag rugalmasan megszervezni az oltást, mert a háziorvosok is egyik pillanatról a másikra hadrendbe álltak. Hiszen az első védvonalat éppen a több mint 5000 felnőtt- és nagyjából 1200 gyermek-háziorvosi praxis jelenti. Ez a hálózat, az alapellátás orvosainak magas színvonalú tevékenysége, széles szakmai kompetenciája szintén kuriózum Európában. Mindezek mellett a kontinensen lassan szinte ismeretlen az a személyes, tartós orvos-beteg kapcsolat, ami nálunk a napi gyakorlat része. Igaz, a világon mindenütt hatalmas orvoshiány van, és ez a hiányhelyzet éppen a háziorvoslás területén a legnagyobb. Nyugat-Európában ennek megoldására sokféle kísérletnek lehetünk tanúi. Vannak országok, ahol nagy létszámú praxisközösségeket hoznak létre, amelyek több százezer ember ellátásáról gondoskodnak. Másutt a területileg illetékes kórházban nyitnak egy irodát rendelőnek, ott a kórházi orvosok valamelyike vizsgálja meg a beteget. E módszer nehézsége, hogy így nem lehet elkülöníteni a sürgős ellátást igénylő, például fertőző eseteket azoktól, akik csak receptért vagy tanácsért jönnek. A háziorvosok hiánya számunkra is megoldandó probléma, mert a gárdánk tekintélyes része hamarosan nyugdíjba vonul; égetővé válhat itthon is a háziorvoshiány.
– A hungarikumok között szokták emlegetni az Országos Mentőszolgálatot is.
– Európában általában területi szervezéssel kórházak vagy egyesületek látják el a mentési feladatokat. A közel száz éve az egész országra kiterjedő, egységes szakmai koordinációval működő mentőszolgálat valóban unikális szervezet. Ráadásul a világon egyedüliként nálunk folyik felsőfokú mentőtisztképzés, ami a szakmai színvonal szempontjából óriási jelentőségű. De ha már itt tartunk, szót kell ejteni a tisztiorvosi hálózatról is. Ez a több mint 250 éve működő szervezet, a Nemzeti Népegészségügyi Központ egyéb tevékenységei mellett monitorozza a népegészségügyi helyzetet, időben kiszűri és jelzi az esetleg felmerülő járványkockázatokat. És mint most, a Covid-pandémia idején, főszerepet játszik a járványkezelésben.
– Ezek szerint miénk a világon a legjobb egészségügyi rendszer?
– Ezzel azért nem ámíthatjuk magunkat, az orvostudomány hatalmas fejlődése miatt számos részterületen kell majd újragondolni, megújítani a jelenlegi hazai gyakorlatot. Ugyanakkor olyan ellátórendszerünk van, amelynek története során rendkívül sok tudást és tapasztalatot halmoztak fel az előző nemzedékek. Ennek az értékét a mostani járványhelyzetben mérhetjük fel igazán. Nyilván az utóbbi tíz évben számos működési problémával is szembe kellett nézniük az egészségpolitikusoknak. Fel kellett számolni a szocializmus örökségeként ránk maradt problémákkal, a hálapénz rendszerével, az alacsony orvosbérekkel, a pazarló gazdálkodással összefüggő rendszerszintű anomáliákat. Ugyanakkor a paraszolvencia megszüntetése megkezdődött, a bérek rendezése zajlik. De be kell hozni azt a lemaradást is, amit örökül hagytak a balliberális kormányok azzal, hogy 800 milliárd forintot vontak ki az egészségügyből. Az infrastruktúra fejlesztése, az eszközellátottság javítása, a digitalizáció jó úton halad. Arra kell törekednünk, hogy a modernizáció révén hosszú távon is működőképes, válsághelyzetek kezelésére is alkalmas, bevethető tartalékokkal rendelkező, de a teljes országot egyenletesen lefedő, a lakosság számára hozzáférhető, hatékony ellátórendszert működtessünk.
– Lassan napvilágot látnak az ellenzék elképzelései az egészségügyi rendszer átalakításáról. A DK meghirdette a többsebességes társadalombiztosítási modellt, amelyben a többet fizetők magasabb színvonalú ellátásra lesznek jogosultak.
– Ez az első lépés a fizetős egészségügyi ellátás megteremtése felé. A következő pedig, mint a 2010 előtti tapasztalataink mutatják, a profitot hozó tevékenységek kiszervezése magántulajdonosoknak, végső soron pedig az intézmények privatizációja. A Gyurcsány–Bajnai-kormányok alatt ez a törekvés a társadalom ellenállásán egyszer már megbukott. Egyéni egészségbiztosításra egyébként ma is van lehetőség, ez ugyanakkor a jelenlegi rendszerben nem az általános egészségügy kárára, hanem annak kiegészítéseként valósul meg. A járványhelyzet kezelése bizonyította, hogy van mit féltenünk, és vannak értékeink, amiket meg kell védenünk.
A WHO is beszállt a hazai monitorozási és elemzési módszer világszintű megismertetésébe – A magyar megoldás
Tudományos kíváncsiság, komoly elszántság és sok-sok összehangolt munka kellett ahhoz, hogy a Nemzeti Népegészségügyi Központ szakemberei kidolgozzák és működtessék azt a világon egyedülálló közösségi szűrési módszert, amellyel Magyarország képes a szennyvízvizsgálatok adataiból megítélni a kór terjedésének mértékét és előre jelezni a Covid-járvány alakulását.
A nagy érzékenységű molekuláris vizsgálatokon alapuló módszer annyira egyedi, hogy a WHO nemzetközi fórumain is bemutatták az NNK szakértői, igyekezvén megismertetni a lehető legtöbb állam járványügyi szakembereivel. Az Európai Unió munkacsoportjai pedig azon dolgoznak, miként lehetne megoldani, hogy minden uniós tagállamban monitorozzák a járvány terjedését úgy, hogy a mért adatok összehasonlíthatóak legyenek. Ebben a munkában a magyar szakemberek is részt vesznek.
Mint dr. Pándics Tamás, a módszert kidolgozó, az elemzéseket végző főosztály vezetője elmondta, a világjárvány kapcsán számos országban kezdődtek kutatások azzal a céllal, hogy közösségi szintű szűrésekkel felmérjék a kór terjedésének ütemét. Hollandia komoly eredményeket ért el
e területen, az ottani szakértők is képesek néhány nappal előre jelezni az újabb és újabb hullámok közeledését. Ám a magyar megoldáshoz hasonló módon még nem mutatták ki a vírust sehol a világon. A módszer révén Magyarország azon kevés országok egyike lett, ahol sikerült egy jól működő, a járvány alakulásáról pontos képet adó rendszert kiépíteni, így 4-6 nappal előre lehet jelezni a megbetegedések számának várható alakulását. Pándics Tamás szerint ennyi idő elegendő az egészségügyi ellátórendszer és a lakosság felkészítésére a változásokhoz.
– Kettős feladatunk volt a módszer kidolgozásakor – szögezi le a járványügyi szakember. – Meg kellett találnunk a módját, miként kapjunk pontos adatokat a Covid–19 megbetegedés terjedéséről, hiszen a kórokozó már azelőtt jelen lehet az emberek szervezetében, mielőtt az első tünetek mutatkoznának. Vírusok szennyvízből való kimutatásában már sok évtizedes gyakorlatunk volt. Ám nehezítette a megoldás megtalálását, hogy a szükséges anyagok és eszközök beszerzése rendkívül nehézkessé vált mindenütt a világon. Olyan módszert kellett hát kifejlesztenünk, amihez országon belül megvan minden, ami a vizsgálatokhoz és az elemzésekhez szükséges. A módszerfejlesztésben sikerrel jártunk, a hazai gyártótól származó eszköz pedig lényegesen pontosabb eredményt ad, mint a külföldről beszerezhetők.
Pándics Tamás szerint a módszer kifejlesztése és alkalmazása nagyon komoly előnyökkel jár. Mert igaz ugyan, hogy a járványkezelésben, a betegek kiszűrésében az elsődleges vizsgálati módszer a PCR-alapú teszt. Ám a tünetmentes betegek nem feltétlenül esnek át ilyen vizsgálaton, vagyis láthatatlanok maradhatnak az egészségügyi és a járvány kezelésében részt vevő más szakemberek számára. A szennyvízvizsgálatok azonban fényt derítenek az összes vírushordozóra, hiszen azok az emberek is ürítenek koronavírust, akik nem is tudják magukról, hogy megfertőződtek. Így ez a közösségi szűrési rendszer fontos kiegészítője a klasszikus járványügyi követési módszereknek, segíti a járvány megfékezéséhez szükséges döntések meghozatalát. Az összegyűlt tapasztalatoknak köszönhetően pedig van eszközünk az esetleg később bekövetkező járványok monitorozására, a helyzet kezelésére, például az évi rendes influenzaszezon idején.
A szakértő azonban kiemeli: a módszer hatékony működtetése rengeteg ember összehangolt munkáját igényli. Tizenkilenc megye és a főváros szennyvíztisztítójában zajlik mintavétel, a mintákat a kormányhivatalok munkatársai szállítják a fővárosba, ahol a Nemzeti Népegészségügyi Központ szakértői elemzik őket. Így a járványügyi szakértők négymillió ember átfertőzöttségéről kapnak képet.
Pándics Tamás szerint a szennyvíz alapú vizsgálat hatékonyabb eszköze a járványkövetésnek, mint a tömeges PCR-tesztelés, különösen a járvány csúcsán. Egyetlen országnak sincsenek erőforrásai arra, hogy a lakosság 40 százalékát hetente szűrjék, a szennyvízminták révén viszont ekkora tömegről lehet tájékozódni. A tömeges tesztelés erőltetése és a pozitív tesztek arányának 5-10 százalék alatt tartása azokban az országokban bír nagy jelentőséggel, amelyeknek nincs másodlagos módszerük a magyarhoz hasonló pontos közösségi szűrésekre.
Nagy Ida
