– Megdőlt az életfa című könyvének alcíme: indirekt népirtás. Azt állítja, ami hazánkban történik, nem véletlen körülmények szerencsétlen összejátszása, hanem tudatos, indirekt népirtás. Mivel lehet ezt bizonyítani?

– Az indirekt népirtást demográfiai adatok bizonyítják, és az, hogy évtizedek óta semmi nem történik, hogy ez a helyzet megváltozzon. Magyarországon egy álcázott, vértelen, de rendkívül pusztító háború zajlik. Ezt bizonyítja a nyolcvanas évek óta tartó tragikus népességfogyás. Mintha évente egy harmincöt-negyvenezernyi lélekszámú várost törölnének el a földről. A genocídium nem egységes fogalom, a direkt és az indirekt népirtás fogalmát élesen meg kell különböztetnünk egymástól. A direkt népirtás nyílt, véres és idegenkezű. Az indirekt népirtás álcázott, vértelen és önkezű folyamat. Az indirekt népirtás nem más, mint az önpusztítás kikényszerítése. Önként és dalolva, méhen kívül és méhen belül is pusztítjuk önmagunkat. Évente 130-140 ezer halálozás mellett az élveszületések száma kilencvenezer, az abortuszok száma ötven-hatvanezer. 1956 óta közel hétmillió abortuszt hajtottak végre Magyarországon.

– A demográfiai adatok szerint a népességfogyás csak a nyolcvanas években kezdődött. A kommunizmus romboló hatása miért csak később ért be?

– A Ratkó-korszakban, amikor tilos volt az abortusz, a kórházak falára kiírták, hogy „asszonynak szülni kötelesség, lánynak szülni dicsőség”. Az abortusz liberalizációjára 1956 után került sor. A halálozások száma először az 1980–81-es években haladta meg az élveszületések számát, és a népességfogyás mértéke a kilencvenes években volt a legmagasabb. A társadalombiológiai, társadalomlélektani folyamatok nem rögtön érzékeltetik hatásukat.

– Mivel magyarázható, hogy a természetes népszaporulatot népességfogyás váltotta fel?

– Azzal, hogy a magyar társadalom beteg. Beteg testileg, lelkileg és szellemileg is. A magyar népesség fogyatkozik, hovatovább csont és bőr, lassan már jártányi ereje sincs. Mint a ketrecben élő vadállat, nem szaporodik, és elvándorol, mint a költöző madarak. Közösségi ereje is meggyengült, a nemzeti öntudat kohéziós ereje foszlányokban. A nemzetköziség lett a divat, és ez kötelező, mert az egészséges nacionalizmus csak egyes népeknek megengedett. Ha valaki hazánkban vállalja, sőt bátran megvallja magyarságát, gúny tárgya, mert „magyarkodik.” A szellemi hanyatlásról az oktatás és a média gondoskodik, hogy a nép könnyen kézben tartható, manipulálható legyen. Kultúráját elhallgatják, és a legsilányabb hamburgerkultúrával helyettesítik. Történelmét meghamisítják, és a nyelvét is rombolják, bár egyelőre az anyaországban még beszélhetünk magyarul. A magyar társadalom lelki erejét is megtörték, a többség hitetlenné vált és erkölcse is megromlott. De Isten nélkül nincs erkölcs, erkölcs nélkül nincs egészség. Az egészséges populáció szaporodik vagy legalábbis stabil, a születések és halálozások egyensúlyban vannak.

– Miért bomlott meg ez az egyensúly?

– Mert megbontották. Az életfa nem dől ki magától. A folyamat megértéséhez biológiai ismeretekre van szükség. A biológiai törvények az emberi társadalmakra is érvényesek. A kompetitív kizárás elve szerint az azonos ökológiai igényű populációk tartós együttélése nem lehetséges, mert az erősebb, életképesebb faj kiszorítja a gyengébbet. Az utódállamokban és a csonka országban egyaránt kisebbségi sorban élő magyarság mint gyengébb populáció fogyatkozása bizonyítja, hogy a többségi nemzetek, illetve a globális hatalom elnyomása következtében a magyarság túlélése kétségessé vált. A kompetitív kizárás elve a direkt és az indirekt népirtásokban válik gyakorlattá.

– Hogyan valósul ez meg?

– A népesség fizikai és lelki ellenálló képessége ellen irányuló módszerekkel. Egy népesség erejét, fizikai ellenálló képességét a létszáma határozza meg. Minél nagyobb, minél népesebb egy nemzet, annál erősebb, annál ellenállóbb. Az indirekt népirtás alapvető célja tehát a létszámcsökkentés, amely a természetes szaporulat visszaszorításával, a halálozás növelésével és az elvándorlás elősegítésével érhető el. Az ön- és a fajfenntartó ösztön szembeállítása esetén az önfenntartás az erősebb. Az indirekt népirtás módszerei ezért a fajfenntartás ellen irányulnak. Ha valaki munkanélküli, ha éhezik, ha beteg, akkor sokszorosan meggondolja a gyermekáldást. Az, aki nyomorban él, és nem tudja, mit hoz a jövő, nem fog családot alapítani. Amikor az önfenntartás is nehézségekbe ütközik, el fogja nyomni a fajfenntartást. A nemzetgazdaság tönkretétele, az életszínvonal romlása, a munkanélküliség növekedése, a jövő elbizonytalanítása az önfenntartást állítja előtérbe. Magyarországon a szociálpolitika bünteti a gyermekvállalást és jutalmazza a gyermektelenséget. Mindezen túl a gyermekáldás megakadályozását szolgálja a fogamzásgátlás népszerűsítése, az abortusz liberalizációja, az abortusztabletta és az éretlen fiatalok művi meddővé tétele is. A létszámcsökkentés másik útja a halálozások számának növelése. Ezt a célt szolgálja a népesség egészségi, fizikai állapotának rombolása, az egészségtelen, önkizsákmányoló hajsza, a dohányzás, az alkohol- és a drogfogyasztás népszerűsítése, valamint a betegellátás beszűkítése és megdrágítása. Vietnamra van, magyar kórházakra nincs pénz. Végül a létszámcsökkentés érdekében lehetővé és vonzóvá tették a külföldi tanulást és munkavállalást. Egy társadalom integritása, belső szervezettsége önvédelmi erő. Minden közösségnek, vallási, sport- vagy bármilyen civil szervezetnek megtartó ereje van. A közösségek erőt és biztonságot jelentenek. A létszámcsökkentés mellett tehát a közösségi erő gyengítése, a társadalmi dezintegráció, a társadalmi önvédelmi rendszerek bomlasztása a másik tényező, amely az ellenálló képesség csökkentését szolgálja. Nem véletlen, hogy a diktatúrában a faluközösségeket szétverték, a civil szervezeteket betiltották, a vallási közösségeket elnéptelenítették. Az egyház és családellenesség napjainkban is tapasztalható. Egy szolidáris és önvédelemre épülő társadalom helyett egy individualizált, önző egyénekre bomló társadalmat hoztak létre. Sikerült szétzilálni azt az összetartó erőt, amely még lehetővé tette 1956-ot. A súlyos ideológiai átnevelés következtében az emberek elbizonytalanodtak, és nem ismerik fel a saját érdeküket sem.

– A népességfogyás ellenére nem őrizhető meg a lelki ellenálló képesség?

– Elvileg lehetséges, de a magyarság elleni hadviselés megroppantotta a népesség lelkierejét, és előidézték azokat a változásokat, amelyek a kollektív védekezés elégtelenségéhez vezettek. A legnagyobb súlyt a hit- és erkölcsrombolásra helyezték, de emellett a lelki sérelmek okozásával, a megfélemlítéssel, megbélyegzéssel, a magyarság gúnyolásával és becsmérlésével egészítették ki a lelki hadviselés eszköztárát. A tartósan, generációk sokaságára ható katonai, politikai, gazdasági és kulturális elnyomás felmorzsolta a magyarság fizikai és lelki ellenálló képességét, és megteremtették az önpusztítás belső feltételeit.

– Nem látjuk a veszélyeket? Miért hiányzik az egészséges védekezés?

– A szervezet védekezőképességének alapvető feltétele a saját és az idegen struktúrák tévedhetetlen felismerése, és ezek megkülönböztetése. Ha egy nyúl azt hiszi a rókáról, hogy az is nyúl, csak egy kicsit nagyobb és vörös, akkor felfalódik. Ha a szervezet a baktériumot mint idegen struktúrát nem ismeri fel, akkor az immunrendszer nem védekezik, és a szervezet el fog pusztulni. De az is előfordulhat, hogy a szervezet a saját szöveteket, saját sejteket véli idegennek, és ezért önmaga ellen fordul. A magyar társadalomban a felismerés zavara, az ítélőképesség kisiklása, a védekezés gyengesége és az önpusztítás egyaránt felismerhető.

– Hogyan lehetne ellenállni az indirekt népirtásnak?

– Az élővilágban számos példát látunk a közös védekezésre. Például az énekesmadarak a vércsét, a karvalyt közösen el tudják kergetni. A páviáncsapat is képes megfutamítani a nagyragadozókat. Csak fel kell ismerni a kórokozókat és mozgósítani kell a védekezőrendszert. Ha egy populáció nem védekezik, ne csodálkozzon, ha végeznek vele. A veszély lekicsinylése a védekezés feleslegessé nyilvánítása, a megalkuvás nemzeti öngyilkosság. Hogy a megdőlt életfa végleg kidől-e, vagy mégis talpra állítható, a védekezőképesség regenerációján múlik. Tisztánlátásra, a kórokozók felismerésére, az ellenállás fokozására és a kollektív önvédelemre volna szükség. A gyógyulás feltétele a hit és az erkölcsi megújulás.

– Emancipációs bumeráng című könyvében azt írja, le kell leplezni, nevén kell nevezni, és szembe kell fordulni a világot elárasztó, életünket megnyomorító tévtanokkal. Mire gondolt?

– A feminizmusra és az emancipációra. A könyv a család és az anyaság védelmében született. A modern világban szembeállították a nőket az anyasággal. Az emancipáció az anyai hivatást lenézetté és megvetetté tette. A nőkkel elhitették, hogy az önmegvalósítás, a karrier fontosabb, mint az anyaság, és ezáltal tönkretették őket. Hiába akarja valaki húsz-harminc évesen megvalósítani önmagát, amit huszonéves korában elmulaszt, negyven-ötven éves korában nem tudja bepótolni. Ha egy nő nem szül gyermeket, és elmarad a családalapítás, akkor számára garantált a boldogtalanság és a magányos öregség. Az emancipáció tönkretette a nőt, a férfit, a gyermeket, a családokat, és roncsolja a társadalmat. Visszaütött, mint egy bumeráng. Az „áldott állapot” kifejezésből előbb „állapotos”, majd „terhes” lett. De a gyermekvállalás szavunk is helytelen. Nem vállalni kell, hanem elfogadni, mert a gyermek Isten ajándéka. Erdélyben azt mondják a kismamára, hogy „jövője van”. Hogy lesz-e magyarság a Kárpát-medencében a XXII. században? Erre a választ még nem tudjuk, csak annyi bizonyos, hogy a Kárpát-medence azé lesz, aki teleszüli. Ha helyreállítjuk kapcsolatunkat Istennel, megbocsátja vétkeinket, gondoskodni fog rólunk és megőriz bennünket.

Lass Gábor