– Milyen veszélyeket rejt magában az egészségügy finanszírozásának privatizációja?

– A legnagyobb veszélyt abban látom, hogy a privát biztosító nem szolidáris: nem a mindenkinek lehető legjobb kezelést nyújtja, hanem nyereséget akar elérni, ami abszolút érthető, mert minden magáncégnek az a célja, hogy nyereséget érjen el. A társadalombiztosító célja viszont az, hogy a lakosság egészségét megtartsa, javítsa, és a betegek ellátását szervezze és fizesse.

– Az ellátás szervezése és finanszírozása állami feladat. Az új törvény szerint a jövőben is megmarad az állam újraelosztó szerepe, hiszen központilag beszedik a járulékokat, majd átutalják a pénztáraknak, amelyek tulajdonosai között ott a magánbiztosító. De mi a szerepük a pénztáraknak?

– A betegpénztár kifejezés nem helyes. A pénztár nem úgy működik, hogy az egyik oldalán befolyik a járulék, és a másikon kiadják, amikor fizetnek a kezelésekért. Az új modell szerinti pénztár egy részvénytársaság, amely akkor tud nyereséges lenni, ha a bevétele több mint a kiadása. Ezért a kiadásai csökkentésében és a bevételei növelésében érdekelt. A társadalombiztosító nem így működik. Nem termel profitot. Bismarck óta azt a célt szolgálja, hogy minden alkalmazott (munkás, tisztviselő) könnyen hozzáférhessen a gyógyszerekhez és a kezelésekhez, egyforma esélye legyen az egészség helyreállításban, függetlenül attól, hogy az illető gazdag vagy szegény.

– Hogyan valósul meg Ausztriában a társadalmi szolidaritás?

– Ausztriában a lakosság kilencvenkilenc százaléka a társadalombiztosító tagja, egyforma a hozzáférés az ellátáshoz, anélkül, hogy az ellátásra jogosult hálapénzt fizetne. Természetesen nagyon súlyos demográfiai problémával kell itt is szembenézni. A nyugdíjasok keveset fizetnek be, mert a nyugdíjösszeg után kell megfizetniük a 7, 5 százalékos járulékot, miközben kimutatták, hogy 50 éves kor felett az idősek mintegy ötven-hatvan százalékkal többet fogyasztanak, mint a fiatalabbak. Tehát a társadalombiztosítónak kölcsönt kell felvennie, a pénzügyminiszternek ki kell pótolnia az egészségbiztosítási alapot, hogy a tb a feladatát el tudja látni.

– Mi a szerepük a magánbiztosítóknak Ausztriában?

– Ausztriában a magánbiztosítók kizárólag a kiegészítő biztosítások terén kapnak szerepet. Ennek ellenére megtalálják a számításaikat: 1,2 millió lakosnak, a teljes lakosság 15 százalékának van privát betegbiztosítása. A magánbiztosítással is rendelkező beteg szabadon választhatja meg az orvosát és a kórházat, ahol az ellátást igénybe veszi. A kórházban egy- vagy kétágyas szobában fekszik, minden nap külön menüt, friss újságokat kap, a biztosító még a szoba méreteit is garantálja. A páciensnek a kórházban meg kell adnia a biztosítási számát, és a kórház mindent elintéz anélkül, hogy a betegnek ezért külön fizetnie kellene. A privát biztosítás alapvetően tehát egy kiegészítés a társadalombiztosítás mellett.

– Mi lesz a szerepük a magánbiztosítóknak Magyarországon?

– Magyarországon a kormány azt tervezi, hogy a privát biztosítók egyesüljenek a társadalombiztosítóval. Ilyen modell nincs sehol Európában. Németországban van ugyan egy olyan lehetőség, hogy akinek a jövedelme elér egy bizonyos összeget, az kiléphet a társadalombiztosítótól és onnantól kezdve csak privát biztosítást köt. Ám ebben a konstrukcióban nincs szó semmiféle fúzióról: a társadalombiztosító és a magánbiztosítók teljesen önállóak. A magyarországi bérszínvonal ezt a modellt kizárja. Magyarországon most sajátos struktúra van készülőben: az alapokat, a társadalombiztosítást készülnek magánosítani. Ez nagyon veszélyes, mert a privatizált társadalombiztosító már nem töltheti be a korábbi feladatát, mert nem felel meg a Bismarck által több mint száz éve kidolgozott esélyegyenlőség és szolidaritás alapelveinek. Fennáll a veszélye annak, hogy a törvény bevezetését követően lesznek betegségcsoportok, amelyeknek az ellátására a biztosítás nem terjed ki. Ezek a betegségek csak jelentős részhozzájárulás megfizetése ellenében lesznek kezelhetők. De lesznek olyan társadalmi rétegek is, akiknek nem lesz biztosításuk és kiszorulnak az ellátásból.

– Milyen kezeléseket finanszíroz az alapbiztosítás Ausztriában?

– Az osztrák társadalombiztosító minden kezelést kivétel nélkül finanszíroz. A kiegészítő biztosítás csak az ellátás színvonalában, a kórházi elhelyezésben jelent különbséget. A betegek gyógyításában, az alkalmazott diagnosztikai és terápiás ellátásban nem. Ez a lényeg: a társadalombiztosítás nem hagyja magára a beteget.

Hernádi Zsuzsa