Az Europol igazgatója szerint 2007-ben 583 sikeres vagy meghiúsított terrortámadásról érkezett jelentés, amelyek közül 517-et szeparatista terrorista csoportok követtek el Spanyolországban vagy Franciaországban. Tavaly négy meghiúsított iszlamista merényletről számoltak be, és 1044 terroristagyanús személyt tartóztattak le. Az iszlamista terrorizmus kategóriájába tartozó két nagy merénylet tervét tavaly (Németországban és Dániában) a rendőrök idejében leleplezték, kettőt pedig (Londonban és Glasgowban) a tettesek elhibáztak. Új kategóriaként az idén jelent meg először az összefoglalóban a hagyományos politikai erővonalakhoz nem igazodó, alkalmi célokért alkalmazott erőszak. Egyetlen esetet tartalmaz a fejezet: Portugáliában százan támadtak meg egy génmódosított kukoricaföldet. Egyelőre csak szélsőségnek minősítették a nemzeti rendőrségek az olyan eseteket, amikor például bolgár környezetvédők robbantásokkal fenyegetőztek, illetve az angol állatvédők gyújtogatásai és levélbombái is ebbe a kategóriába tartoznak.

Gilles de Kerchove, az Európai Unió terrorizmus elleni koordinátora szerint az unió határain valóságos a fenyegetés, és a tagállamok polgárai kockázatnak vannak kitéve az unió határain belül és kívül egyaránt. Hozzátette továbbá: „az al-Kaida az elkövetkezendő években is nemzetközi fenyegetést jelent majd.” Az internetről szólva – amelyet az Európai Bizottság „virtuális kiképzőtáborként” említ – Kerchove elmondta: „jelenleg ötezer weboldal segít radikalizálni a fiatalokat Európában”.

A nyugat-európai helyzethez hasonlóan Magyarországon a városi lakosság körében is kimutatható a terrorizmustól való félelem. A Gfk. Piackutató Intézet 2007. év végi, 30 országot, köztük hazánkat is vizsgáló Roper jelentéséből kiderül, hogy hazánkban a városi lakosságot az inflációnál jobban érdekli a biztonság hiánya, illetve a terrorfenyegetettség. A kutatás szerint a 13–19 év közötti magyar fiatalokat nem a napi megélhetés, az anyagi létbiztonság vagy a gazdasági instabilitás foglalkoztatja, hanem inkább a bűnözés, a törvénytelenség, valamint a kábítószer-fogyasztás problémája. Ezt követi a környezetszennyezés és a terrorizmus miatti aggodalom, és csak ötödik a sorban az inflációtól való félelem. A felnőtt városi lakosság körében ez a sorrend megfordul, a statisztikák szerint a 30–40 év közötti korosztályt sokkal inkább foglalkoztatja az infláció és a magas árak, a mindennapi megélhetés biztosítása, a korrupció kérdése, s csupán a 12. helyen szerepel a terrorizmus elleni küzdelem.

Mi lehet ennek az oka? Mit lát az egyszeri ember, ha a rendszerváltás utáni időszak közéleti „terrorcselekményeit” figyeli? 1991-ben állítólag az akkori miniszterelnök, Antall József ellen merénylet készült. A merénylet körülményeit homály fedi. Máig nem tisztázott az sem, hogy ki robbantott 1994-ben a Parlament 19-es kapujánál, vagy akár 1998-ban Torgyán József és Szájer József lakásánál, illetve valóban életveszélyben lehetett-e a 2004-ben hazánkba látogató Mose Kacav izraeli államfő. Nincs válasz arra sem, hogy volt-e reális terrorveszély a 2006-os kampány idején, illetve kik lőttek a Teve utcai rendőrszékházra. Nem tudjuk, kik és valójában hányszor akarták megtámadni Gyurcsány Ferencet, továbbá a Magyarok Nyilai Nemzeti Felszabadító Hadsereg elnevezésű csoport kilétével kapcsolatban is csak tapogatózik a Nemzetbiztonság.

Vajon ezek az események egyenes utat jelentenek a terrorizmus felé? Gorka Sebestyén biztonságpolitikai szakértő, a Fejlődő Demokrácia és Nemzetközi Biztonsági Intézet ügyvezető igazgatója a Demokratának a hazai viszonyokat illetően elmondta, bár Magyarország tagja az Európai Uniónak és a NATO-nak is, s kis számban küldhet katonákat Afganisztánba és Irakba, egyáltalán nem rendelkezik olyan szimbolikus értékkel vagy célponttal, amik ellen, ha logikusan gondolkozunk, bármiféle támadást akarnának intézni. Véleménye szerint ma, az internet korában a nemzetbiztonsági szakmán belül nincsenek titkok, így kijelenthetjük, hogy a mi régiónkban nincsen a nyugat-európaihoz hasonló jelentős, nemzeti, ideológiai vagy vallási alapon működő aktív terrorszervezet. A mai magyar belpolitikai viszonyokat érintve Gorka Sebestyén elmondta, a jelenlegi közvélemény-kutatások szerint népszerűtlen a kormány és annak reformintézkedései, így nem meglepő, hogy a terrorveszély mint ütőkártya most kerül elő. Gorka ezt inkább PR-fogásnak, figyelem elterelésnek tekinti.

– A terrorveszély felmérése és az arra való reagálás szakmai kérdés. Nem a kormányfő és nem egy politikus dolga. Ők nem adhatnak ki veszélyértékeléseket, és nem a kormányfő mondja meg, hogy Magyarország veszélyben van, vagy mikor kell mesterlövészeket bevetni a Nemzeti Múzeum környékén. Nyugaton ilyen nincs. Ha van terrorveszély, azt a hatóságoknak titokban kell kezelniük – tette hozzá a szakértő. Gorka Sebestyén szerint a nemzetbiztonsági szolgálat mint szakma csak akkor működik jól, ha a politikai vezetőség, a megválasztott elit, vagyis a kormány megmondja a szakértőknek, hogy melyik ország, illetve melyik csoport jelent veszélyt Magyarországra, és ki ellenében kell dolgozni.

– Magyarországon nem ez történik. A nemzetbiztonságot általában fegyverként használják fel a más párttal szemben. Arra a kérdésre, hogy van-e éles határvonal a radikalizmus és a terrorizmus között, Gorka Sebestyén elmondta, minden demokratikus országban vannak radikális véleményt megfogalmazó, illetve szélsőséges emberek. Aláhúzta, hogy különbség van a között, hogy valaki politikai vagy egyéb alapon, úgymond, nem szeret egy csoportot vagy egy szervezetet, de ez, mint mondta, belefér a demokráciába.

– Ha az illető erőszakkal akarja megdönteni az alkotmányos rendet és rendelkezik olyan eszközzel, amellyel végre tudja hajtani ezt az elképzelést, akkor terroristának minősül – tette hozzá.

Az államellenes cselekmény definíciója azonban országonként változhat. Nagy-Britanniában például már az uszítás is ebbe a kategóriába tartozik.

Skrabski Árpád szociológus úgy véli, a terrorizmus a magyar karaktertől távol áll. A Demokratának elmondta, úgy látja, a hatalom provokál ki indulatokat, s ezekre válaszul érkeznek a támadások.

– Ahogy a fizikában, úgy a szociológiában is: minden erővel szemben fellép egy ellenerő. Ha valaki erőszakot alkalmaz, az visszahat – mondta Skrabski Árpád.

Arra a kérdésre, hogy egy-egy társadalomban hogyan alakul ki a biztonságérzet, Skrabski elmondta, ez az úgynevezett társadalmi tőkétől függ.

– Ez a kölcsönösség elvén alapul: azon, hogy az ember tudja, ha segít, akkor neki is segítenek. Azt jelenti, hogy bízik a környezetében és ő maga is megbízható. A szociológiai felmérések azt mutatták ki, hogy egy társadalom akkor prosperál, ha ez a bizalom erős. Ez szöges ellentéte a terrorizmusnak. Amikor a társadalmi tőkét itthon szinte fölrobbantják azzal, hogy békés járókelőknek kilövik a szemét, akkor elveszíthetjük minden bizalmunkat.

A szakember elmondta, hogy a társadalomban a bizalomhiány az egyének krónikus szorongásához vezethet, ami a legrosszabb esetben azt jelenti, hogy összeomolhat az ember immunrendszere, esetleg rákos betegség vagy infarktus lép fel. Skrabski Árpád hozzátette, Magyarországon a 41 és 69 éves korú férfiak közül évente tízezer munkaképes férfit veszítünk el ilyen okból. A szociológus úgy látja, hogy a bizalomvesztés ellenére a magyar társadalom néhány tagja elvétve reagál erőszakosabb cselekményekkel, ez azonban nem minősíthető terrorizmusnak.

A mindenkori „gonosz elleni harc”, vagyis a terrorizmus elleni küzdelem globális, mégis úgy tűnik, a ráfordított milliárdok eddig nem hozták el a világbékét, sőt. Úgy tetszik, minél intenzívebben harcol a fejlett világ az úgynevezett terrorizmus ellen, annál nagyobb a zűrzavar.

Todd Sandler amerikai közgazdászprofesszor és kutatócsoportja számításokkal igazolta a költekezés hiábavalóságát. Todd a 2008 májusában megrendezésre kerülő Koppenhágai Konszenzus tanácskozására készített tanulmányában leírta, hogy olcsóbb és eredményesebb lehetne a terrorizmus elleni küzdelem, ha hatékonyabb lenne a nemzetközi rendőri együttműködés, illetve körültekintőbb a nemzetközi külpolitika, főleg az Egyesült Államok részéről. A kutatócsoport szerint a kormányok ehhez a kézenfekvő megoldáshoz csupán presztízsokok miatt vagy rövid távú gondolkodásból nem folyamodnak.

A terrorizmus meghatározása alatt az erőszak alkalmazásának, vagy az azzal való fenyegetésnek olyan stratégiáját értjük, amelynek elsődleges célja félelem, zavar keltése, illetve ennek révén meghatározott politikai eredmények elérése, vagy a hatalom megtartása. Azt, hogy ez a leírás milyen nagy mértékben illeszthető rá egyes nemzetközi törekvésekre, illetve a másik oldalról nézve egyes, úgymond, szélsőséges csoportokra – például nálunk Magyarországon –, az több mint meglepő.

Usztics Anna