Mindig van abban valami báj, amikor a nemzeti kormányok tagot jelölnek az Európai Bizottságba. Hiszen az EU legfőbb végrehajtó szerve vérbeli európai testület, amelynek éppen a nemzetállamok gyakran ellentétes irányú törekvéseivel szemben kell képviselnie az összeurópai célokat. És ezek bizony a további és még mélyebb integráció, a nemzeti szuverenitás gyengítése felé mutatnak. A helyzetet ugyanakkor bonyolítja, hogy egy erős és szakképzett biztos növelni tudja hazája tekintélyét és érdekérvényesítő képességét, végső soron pozícióját Brüsszelben.

2004-ben egy rossz döntésnek köszönhetően kényszerpályára került az ország, és könnyen lehet, hogy ennek 2014-ig issza a levét. Kovács Lászlót a Medgyessy-kormány jelölte, majd a Gyurcsány-kabinet küldte ki Brüsszelbe, de a tervezett energiaügyi biztosi poszt helyett egy csúnya fiaskót követően végül a kevésbé fajsúlyos adó- és vámügyivel kellett beérnie.

Szeptember közepén véglegessé vált, hogy José Manuel Barroso, a bizottság elnöke újabb öt évig vezetheti a testületet, és ezzel jelentős mértékben csökkent az esélye annak, hogy újraosztanák a pozíciókat: magyarán, sok biztos újrázik, a fontos pozíciókat pedig a régi-új nagyok féltve őrzik. Így Németország már szinte kisajátította a vállalkozáspolitika és ipar területét, Anglia a kereskedelmét, Franciaország az igazságügyét és a belbiztonságét és Lengyelország a regionális politikáét. A szakértelem is kamatozik: a luxemburgi Viviane Reding már harmadik ciklusát kezdené, ebből a másodikat mint az információs társadalomért és a médiáért felelős biztos. Magyarország esélyeit egy idei kedvező fordulatra tovább csökkenti, hogy az újonnan csatlakozó tagállamok a betanulási időszak után ellentmondást nem tűrően lobbiznak egy fontosabb területért, például Románia (Leonard Orban személyében most a többnyelvűségügyi biztost adják) mindent megtesz azért, hogy egy politikusa felügyelje az agráriumot. Ráadásul sok pozíció (például a fogyasztóvédelmi, a halászati, az EU-bővítési vagy az újonnan létrehozandó bevándorlási) inkább visszalépést jelentene hazánk számára. Sok választási lehetőség nem maradt.

Döntésficam

Itthon pontosan tudják, hogy a 70. életévét betöltő Kovács László egykori külügyminiszter és MSZP-elnök nem képes a mostaninál jobb területet kiharcolni magának. Túl sokan akarnak a szocialisták közül egy történelmi választási vereség küszöbén Brüsszelbe utazni ahhoz, hogy engedjék, hogy valaki közülük tíz évre bebetonozza magát az unió központjában. Ennek megfelelően már hónapok óta folyik a pozícióharc a kormánypártban.

Az idő sürget, október végén lejár az első Barroso-bizottság mandátuma. Egy lélegzetvételnyi idő maradt csupán: október másodikán az írek másodszor is szavaznak a lisszaboni szerződésről. Addig mindenki rejtegeti a lapjait. Bármi is lesz a referendumon a döntés (eldől, hogy a korábbi, nizzai vagy az új, lisszaboni úton megy tovább az unió), utána már mindenképpen be kell jelenteni és „menedzselni” a jelölteket, hiszen a jelölés nem jár automatikusan a szakterület megszerzésével: ezt Kovács öt évvel ezelőtti példája bizonyítja.

Más kérdés, hogy mintha megint nem egy kiváló és tapasztalt szakemberhez keresnének területet a szocialisták (az ellenzékkel való egyeztetést nem is említve), hanem egy kiszolgált pártkatonát küldenének ki azzal, hogy majd „talál magának” kint egy területet. Így csak remélni lehet, hogy nem fullad komédiába a kiválasztási folyamat, mint történt az a tavaszi miniszterelnök-jelölés alkalmával. A korábban felmerült személyek (a szocialista párt erős emberei: Gyurcsány Ferenc volt kormányfő, Veres János egykori pénzügyminiszter) esélyét jelentősen rontotta a második Gyurcsány-kabinet csúfos bukása.

Gráf József egyedül az agráriumhoz ért, ennek viszont az EU-ban óriási a büdzséje, így valószerűtlen, hogy komolyan számításba vegyék őt. Esélyesként emlegetik a közgazdász végzettségű Iván Gábor külügyi szakállamtitkárt, aki baráti kapcsolatot ápol Bajnai Gordonnal, és most a magyar uniós elnökségre való kormányzati felkészülést koordinálja. Ám a hírek szerint ő nem különösebben vágyik a bizottságba, az Európai Parlament volt és jelenlegi szocialista képviselői (köztük Fazakas Szabolcs vagy Herczog Edit) pedig kishalak egy ilyen versenyben. Adódik persze a női vonal erőltetése: Szili Katalin mellett Göncz Kinga volt külügyminiszter neve is felmerült.

Az is elképzelhető, hogy végül mégis inkább egy területhez keresnek személyt, mint ezt többször hangsúlyozták a kormány részéről. Mivel Bajnai egyértelműen a jobbközép Barroso újraválasztása mellett állt ki, joggal várható, hogy cserébe kapott is valamit a régi-új elnöktől.

Legalább egy komoly biztosi poszt ígéretét. Amire a szocialista pártnak égető szüksége van, mert pontosan tudják: legalább négyéves Fidesz-kormányzás kezdődhet tavasszal, amit valahogyan, de túl kell élniük. Egy ötéves mandátum Brüsszelben olyan ziccer, amit nem fognak kihagyni.

Cserepozíció

A végső döntést Bajnai Gordon hozza meg, és nem kizárt, hogy végül saját magát küldi majd egy, a szocialistákra oly jellemző manőverrel Brüsszelbe. Kormánykörökben ugyanis felmerült, hogy november 30., a költségvetés elfogadása után feloszlatnák az Országgyűlést.

Ezzel (attól függően, hogy ez december 14-ig, az őszi ülésszak utolsó napjáig mikor történik meg), akár február 14-re is előre lehetne hozni a parlamenti választások első fordulóját. A szocialisták így át tudnák venni a politikai kezdeményezést a Fidesztől. Ráadásul, mivel december 12-én tartják miniszterelnök-jelölő kongresszusukat, ezt a lendületet meg is tarthatnák, és jelentősen lerövidítenék a kampány idejét, gesztust téve ezzel a társadalom felé is.

A büdzsére a szabad demokrata képviselők informálisan már igent mondtak, így tulajdonképpen már csak az a kérdés, hogy a miniszterelnök rástartol-e az uniós biztosi pozícióra, és ha igen, ki lép a helyébe? Egy újabb bizalmatlansági indítvány azonban már nevetségessé tenné a szocialista pártot, és kérdéses, hogy meg tudnák-e szerezni hozzá a parlamenti többséget. Egy valamivel népszerűbb vezető (például az Országgyűlés elnöki tisztéről a minap leköszönt Szili Katalin) irányította szocialista „villámkormány” létrejöttének lennének pozitív hatásai a népszerűségi mutatókra, de Bajnai Gordon egyelőre semmi jelét nem mutatta, hogy érdekelné egy brüsszeli állás. A teóriát viszont erősíti, hogy egy esetleges ír „igen” után kerülne csak sor a lisszaboni szerződés cseh, lengyel és német ratifikációjára, ezért az új bizottság megválasztása és munkába állása jövő év elejéig elhúzódhat, így Bajnainak jutna ideje a kinti szereplésekre november után is.

Az uniós posztok és a belpolitikai tisztségek cserélgetése természetesen nem magyar sajátosság. Dalia Grybauskaite litván miniszterből lett uniós pénzügyi tervezési és költségvetési biztos. Idén visszatért hazájába, miután az ország első női államfőjévé választották. Peter Mandelson hasonló utat járt be, a brit Munkáspárt tagjaként vezetett egymás után több tárcát, 2004-től négy évig kereskedelmi biztos volt Brüsszelben, majd Gordon Brown kormányában lett miniszter.

Az is rendszeresen előfordult (például a lengyel Danuta Hübner vagy a már említett Reding esetében), hogy egy biztos vezette országa egyik pártjának EP-listáját. Más kérdés, hogy utána megtartotta-e a megszerzett mandátumát (mint Hübner) vagy nem (mint a luxemburgi politikus).

Ugyanaz a folyó

Félő, hogy ha a kormány megint elköveti a hibát, és pártembert küld ki Brüsszelbe, az újra egy gyenge területet és egy kihasználatlan lehetőséget jelent majd. Amennyiben a reformszerződés életbe lép, 2014-től már csak a tagállamok kétharmada ad majd biztost és még nagyobb lesz a harc a helyekért. Olyan lépés nem várható az MSZP-től (és Bajnai Gordontól), hogy a Fidesz véleményét is kikérik.

Az EP-listájuk ugyanakkor megmutatta (azt három nő vezette), és Szili Katalin legutóbbi pécsi választási veresége élesen rávilágított arra, hogy a kormánypárt döntő pillanatokban olyan (igaz, később sikertelennek bizonyuló) megoldást választ, amivel a céljuk a teljes társadalom rokonszenvének elnyerése. Talán most is abban bíznak, hogy egy hármas jelöltállítással (pl. Göncz Kinga biztosi jelölésével, Szili Katalinnak az országos választási lista első helyén szerepeltetésével, egy fiatal vagy kívülről jövő vagy helyben, egy nagyvárosban sikeres miniszterelnök-jelölttel) maguk mellé tudják állítani a bizonytalan szavazók és a tőlük elpártoltak egy részét. A végcél változatlan: megakadályozni a Fidesz kétharmados győzelmét, és Brüsszelben, illetve a helyhatóságokban túlélni a várható hosszú narancsos esztendőket. Ameddig van bennük szufla, küzdeni fognak.

Monostori Tibor

ADATOK ÉS DÁTUMOK

A Barroso-bizottság mandátuma 2009 utolsó napján jár le. A régi-új elnök személyéről már megszületett a döntés: először az állam-, illetve kormányfők döntöttek a személyéről, majd az Európai Parlament is jóváhagyta azt. Az év végéig felálló második Barroso-bizottságot az elnök állítja össze a tagállamok kormányainak jelöltjeiből. Amennyiben Írország elutasítja a lisszaboni szerződést, akkor a nizzai marad hatályban. Előbbi létrehozná a biztonság- és külpolitikai főképviselő posztját, az utóbbit adó tagállam nem delegálhatna külön biztost.

2009. június 4–7. Az európai parlamenti választások a jobbközép erők győzelmével zárulnak.

2009. július 1. Svédország veszi át az EU-elnökség feladatát.

2009. szeptember 16. José Manuel Barrosót újra kinevezik az Európai Bizottság elnökének.

2009. október 2. A második ír népszavazás a lisszaboni szerződésről.

2009. október 29–30. EU-csúcs elemzi az eredményeket és döntéseket hoz az új bizottság összetételéről.