– Hogy érzi magát?

– Amikor kiderült, hogy megvan a Fidesz kétharmados győzelme, sírva fakadtam örömömben. De már a következő pillanatban a holnapi tennivalóimra gondoltam. Nem tudok SZDSZ-ben, Fideszben, pártokban gondolkodni. Az én fajtám egy keleti nép, amelyiknek ha nincs vezére, egymást marja. Nekem Orbán Viktor személye nagyon fontos. Tessék tudomásul venni, hogy nincs más alternatíva rajta kívül! Vezérre van szükségünk, és nem egy áldemokráciára, ahol háttérhatalmak mozgatják a politikusok kezét, akiknek elemi érdekük a Kárpát-medence megosztottsága. Miért volt Trianon, ha nem azért, hogy megosszák a Kárpát-medencét? Ahol már megvoltak az alapjai egy egyesült Európának, de nem a pénz, a mammon, hanem egy egész más szellemiség jegyében. Hallgatom az értelmiségi mellébeszéléseket, hogy a demokrácia így, és a demokrácia úgy, és az ellenzékre azért van szükség, mert… Nem ellenzékre van szükség. Arra van szükség, hogy szembeszálljunk azzal a hatalommal, amelyik olyan adózási rendszert vezetett be, hogy a multinacionális cégek adómentesen kiviszik a hasznot az országból. Száz forintból nyolc-tizenkét forint marad a zsebünkben. Hát milyen állapot ez? Céltudatosan felszámolták a magyar vállalkozásokat, és potenciális munkanélkülivé tették a lakosságot, amely így ki van szolgáltatva a nemzetközi cégek háttérérdekeinek. Ebben a demokrácia nevű dologban már régen nem hiszek. A kétharmad arra kell, hogy a Parlamentben csücsülő álértelmiségiek ne hónapokig rágódjanak valamin, hanem rögtön lépni tudjunk. Ha valaki emiatt elsiratja a demokráciát, úgy hülye, ahogy van. Vagy pedig gazember.

– Hogyan látja a baloldal jövőjét?

– A kérdés az, mit nevezünk baloldalnak. Azokat a multimilliárdosokat, akik összejönnek és éneklik, hogy „föl föl ti rabjai a földnek”? Őket nem tartom baloldaliaknak. A baloldali én vagyok, aki nem a fővárostól, hanem a magyar vidéktől, a magyar néptől kapja a megbízásokat. Szolgálok vidéken, határon innen és határon túl. A határon túli magyar területeken egymás után építjük a templomokat. Amikor Vargyason, építkezés közben találunk egy bazalttömböt, amire rovásírással ráírták, hogy „Szent Mihály, Isten szentje”, és egy düledező faház helyén felépül a református templom, az emberek pedig körbeállják, és éneklik, hogy „Tebenned bíztunk eleitől fogva”, akkor az ember tudja, hogy otthon van. Számomra a Kárpát-medence a haza, és minél messzebb megyek Budapesttől, annál közelebb jutok a hazámhoz. Nemrég Újvidéken, Topolyán jártam, és az ott élő emberek panaszait hallgattam, akik egy magyarországit azzal a reménnyel fogadnak, hogy gyógyírt is hoz az ő bajaikra. Ugyanezt tapasztaltam Szlovákiában is, ahol most az újnacionalizmus egészen szélsőséges formái érvényesülnek. Nekem polgármesterekkel, munkásokkal, kivitelezőkkel még soha nem volt problémám. Csak a politikusokkal van a baj, akik megrontják az utódállamokban élő emberek életét. A szlovákét ugyanúgy, mint a magyarét.

– Jan Slota szerint háborús konfliktust okozna a kettős állampolgárság.

– Mese habbal. A kettős állampolgárság evidencia. Azonnal meg kell adni, méghozzá szavazati joggal. Ez a minimum, amit kutya kötelességünk biztosítani a határainkon túl rekedt magyaroknak, ha azt akarjuk, hogy Erdély ne tűnjön el, vagy ha megérint minket, hogy Temesváron csak minden tizenharmadik ember beszél magyarul. Brassóban már meg sem lehet szólalni magyarul! Szlovákiában ne lehessen beszélgetni magyarul egy vendéglő teraszán? Ne vicceljünk már! Hogyan különböztetik meg a Magyarországról jött magyart a Svédországból jött magyartól? Félelemből csak ilyen hülyeségek jutnak az emberek eszébe, mint amit Slota mondott.

– Miért félnek tőlünk?

– Menjünk el Bácskába, látni fogjuk, hogy nincs szerb temető, csak magyar. Hogy ez mit jelent egy ott élő szerbnek? Tudja, hogy ő ott vendég. Ugyanez vonatkozik Székelyföldre vagy Dunaszerdahelyre. Egy fura történelmi magány lengi őket körül. Ez a kisebbségi érzés motiválja a nacionalizmust, amit a politikusok csak szítanak. De egy épeszű szlovák nem foglalkozik ezzel. Az álpolitika, amelyet háttérszándékok vezetnek, erre a problémára nem tud megoldást kínálni. Ha nem a politikusok, hanem az emberek dolga lenne ezzel a kérdéssel foglalkozni, akkor beszélhetnénk végre demokráciáról.

– Milyen területeken kellene azonnal változtatni?

– Két ilyet említenék. A kamarák és az adózás. Már jóval a rendszerváltás előtt tiszteletbeli tagja lettem a német, a skót és az angol építész kamaráknak, láttam, a szakmám hogyan működik kint. A kamara köztestületi jogot viselő szervezet, amely előírja, hogy egy fényképért a fényképész mennyit kérhet, de egy fillérrel se többet, se kevesebbet, mert a kamara kizárja, és elveszíti jogosultságát a tevékenységre. A háború előtti Magyarországon is a szakmai kamarák tartottak rendet. Egy asztalosnak, egy építésznek, egy fotósnak a kamara tagjának kellett lennie. Magyarországon ma is vannak kamarák, de nem úgy működnek, ahogy kellene. Disznóóllá változott a szakmagyakorlás üzleti oldala, a vállalkozás kultúrája eltűnt, a minőség egyre halad lefelé. Ugyanez vonatkozik az iparra is. Az új kormány azt tervezi, hogy a kivitelezői, a mérnöki és az építész kamarát összevonja. Ez tilos. Épp ellenkezőleg, minden szakmának külön szakmai kamarát kell létrehozni. Ami az adózást illeti, lehetetlen állapotok uralkodnak, rá vagyunk kényszerítve a csalásra. Aki nem csal, az nem tud fennmaradni. Ezen sürgősen változtatni kell. Ha csak ezt a két dolgot megtennék, már elindulnánk felfelé mind erkölcsileg, mind anyagilag. Ez a válság, amiben élünk, nemcsak gazdasági, hanem általános. Itt van például az időjárás, vagy a föld biológiai egyensúlya. Nagyon komoly bajok vannak, és ezeknek az információknak egy jelentős hányadát elhallgatják. A fehér ember bűne most érik be. Arra gondolok, amikor anno a nyugat-európai országokból hajókkal elindultak Közép- és Észak-Amerikába vagy Afrikába, és kiirtották az ott élő emberek jelentős részét. Nehogy megetessenek azzal, hogy kultúrát vittek oda! A mexikói kultúrán kívül megannyi csoda volt, amelyet ők eltapostak, és behoztak egy áltudományos magatartást, egy materialista természettudományt.

– Említette, hogy már a választások estéjén a tennivalóira gondolt. Min dolgozik most?

– A budapesti tizenkettedik kerületi önkormányzat megbízásából terveztem egy templomot a Felső-krisztinavárosi templom mellé. Itt voltam elsőáldozó. Még gyermekkoromban kezdtek hozzá ennek megépítéséhez, az alagsor el is készült, de közben jött a háború. A háború után, amikor legyőztek bennünket az oroszok, hangsúlyozom, legyőztek és nem felszabadítottak, segélycsomagokat vittünk a családoknak. A Böszörményi úti csendőrlaktanya udvarán tiszti kardok hevertek halomban. A templom tiszteletese azt mondta, szerezzünk onnan egyet. Hoztunk is egy aranyozott kardot, amellyel lovaggá ütött minket, mert segítettünk a nélkülöző családokon. A templom alagsorára később ráhúztak egy emeletet, és egy diszkót nyitottak, majd a rendszerváltás után az egyház visszakapta. Az önkormányzat úgy gondolta, folytatni kell az alépítményt, és egy templomot kellene építeni. Boldogan elvállaltam a feladatot. Mivel az egyház nem állt az ügy mellé, ezért létrehoztunk egy alapítványt, és fel fogjuk építeni a templomot, amelyet Magyar Feltámadás Templomának fogunk nevezni. Szeretném, ha elindulna egy mozgalom, amely a Barcelonában található Sagrada Familia templomának építéséhez hasonló. Azt mondta az öreg Gaudi építész: katalánok, ha nem építitek tovább a templomot, akkor elpusztultok. A templom még napjainkban is épül.

– Katalónia pedig virágzó autonóm tartomány. Az országot, akárcsak egy templomot, újjá kell építeni. Hogyan kell egy építkezést elkezdeni?

– Először a megfelelő alapokat kell lefektetni, hogy arra rá tudjuk építeni a többit. Az alapokhoz, azaz az Alkotmányhoz hozzá kell nyúlni. Az emberi kapcsolatokat át kell hogy hassa a hit és a tudás, hogy miért dolgozunk, mit akarunk létrehozni. Az embereknek ezt meg kell tudni érteni. „Kezdetben vala az Ige, az Ige vala Istennél, és Isten vala az ige.” Ez például egy alapmondat. Nem módosítgatni kell, hanem az alapokat kell megteremteni. A rendszerváltás óta eltelt húsz év. Horthy Miklósnak nem volt ennyi ideje, hogy a széttépett Magyarországot talpra állítsa. Eltelt húsz év, és egyre megyünk lefelé. Hol vannak a magyar vállalatok? Van egy kecskeméti kivitelező vállalat, például a piliscsabai Pázmány Péter Katolikus Egyetemet is ők építették. Most bezárta kapuit, és küldi el az embereket. Fel kell számolni az adózási rendszert, annak kíméletlen és diszkriminatív jellege miatt. Ha ezt a diszkriminációt, ami a külföldi és a magyar vállalatok között van, nem szüntetjük meg a nemzetközi vállalatok terhére, akkor ne számítsunk alapvető változásokra. Nem beszélve az oktatásról. Pont az ellenkezője történik annak, amit Klebelsberg Kunó csinált, aki az utolsó tanyasi központba is létesített iskolát. Vajon átgondolták az emberek, mit jelent gyermektelenül élni? Vagy egy gyerekkel? Az egy gyerek magányos. A kommunikációs készségei teljesen mások, mintha két-három gyerek lenne a családban. A cigányságot is tönkretették. Nekik komoly szakmáik voltak. Nemcsak teknővájók, hanem ácsok, kovácsok, bádogosok is voltak közöttük. Vajdák által vezetett önkormányzati rendszerük volt, amit felszámoltak. Most gyerekeket gyártanak, mert segélyből akarnak megélni. Rengeteg dolgot tudnék még mondani…

– Van egyáltalán valami, amin nem kell változtatni?

– Különös nép vagyunk, mert amíg a háttérpolitika tette, amit tett, közben szívósan épült egy második Magyarország. Tessék elmenni vidékre, és megnézni a népzene újjászületését! Itt van például a Sebő együttes, táncházak működnek, de a tévében ezekről semmit nem hallani. Az emberek még mindig termelnek káposztát, sárgarépát, annak ellenére, hogy ezek a nemzetközi gengszterek egy fillért nem fizetnek érte. Afrikából hoznak be almát, miközben arra kényszerülnek sokan, hogy kivágják az almáskertjüket. De még mindig vannak almáskertek, barackok, van borkultúra, méghozzá nem is akármilyen. Nem tragikus a helyzet, de a tragédiához vezető szálakat el kell tépni. Akik multimilliárdosok lettek, mert annyit loptak és hazudtak, azoknak a gazdasági életben van továbbra is a jövőjük. Az új kormányunkat féltem is tőlük, mert gazdasági erővel fognak politizálni és nem politikai eszközökkel. Ha az elszámoltatás nem lesz radikális, csak húzzuk az időt, és a bíróságok Arany János Fülemile című verse szerint „(Jobb felől üt) nekem fütyöl, /(Bal felől üt) s nekem fütyöl” stílusban intézik az ügyet, akkor baj lesz. Én államosítanék, elvennék tőlük mindent, és akkor tenném fel nekik a kérdést: kommunisták akartok-e még maradni vagy nem? És akkor még úriember vagyok.

Lass Gábor

* * *

Utószó

„Milyen Magyarországon szeretnénk élni? Vajon össze lehet-e rakni kellően sok ember akaratának, vágyainak, reményeinek és félelmeinek mozaikjaiból egy olyan képet, ami mindenki számára felismerhető? Felismerhető és elfogadható? Milyen legyen Magyarország az új választások után? (…) Ezekre a kérdésekre keressük a következő oldalon induló sorozatunkban a választ. A kezdést tudatosan Szent István ünnepére igazítottuk. És épp ugyanilyen tudatosan nem a politikai szekértáborokra koncentrálunk: azt az értelmiséget szeretnénk megszólaltatni, amely képes lehet felülemelkedni a megfagyott frontvonalakon. A tét ugyanis Magyarország.”

2008-ban, Szent István napján ezekkel a sorokkal indítottuk útjára sorozatunkat. Az első megszólaló Koltay Gábor filmrendező volt, aki így zárta a beszélgetést: „Hiszek abban, hogy a XXI. században a várva várt nemzetemelkedés be fog következni. A történelem többször igazolta, hogy a magyarság a nehéz helyzetekből mind ez idáig fel tudott emelkedni, de ezt ki kell szenvednie a közösségnek. Ez egy heroikus küzdelem, ami nem a magyarság vereségével fog végződni, ebben egészen biztos vagyok.”

A sorozat bő másfél éves történetében a szekértáborokon olykor átlépve a legjelentősebb hazai értelmiségieket, művészeket igyekeztünk megkérdezni ugyanarról: Magyarország jövőjéről. Itt ez a sorozat most véget ér. 2010. május 14-én új országgyűlés kezdte meg működését. Magyarországnak pedig olyan kormánya lesz, amelytől méltán várhatja mindenki, hogy lélekben és szellemben egyaránt helyükre kerüljenek a dolgok. Igen, jöjjön el a Te országod!