Világok harca 3.

A Szovjetunió bukásával Budapesten is összekuszálódtak a szálak. A Magyarországon dolgozó orosz titkosszolgálati ügynökök gyakran önállósították magukat, miközben a világ más hírszerző szervezetei fokozták erőfeszítéseiket átcsábításukért vagy éppen az események befolyásolására.

Az illegális kábítószer-, fegyver- és embercsempészetben is átalakulóban voltak a viszonyok. Amerikai nyomásra a nyolcvanas évek végére Magyarország látszólag felszámolta az illegális fegyverraktárakat, és beszüntette a korábban barátinak számító terrorszervezetek támogatását, a terroristák kiképzését magyar laktanyákban.

A hazai alvilágban szintén változások kezdődtek, nálunk is megjelentek az oroszok. Az erőviszonyok átrendeződését nyílt maffiaháborúk mutatták. Az Aranykéz utcai robbantás, utcai tűzpárbajok és leszámolásos kivégzések jelezték: a szervezett bűnbandák újraosztják a prostitúció, a szerencsejáték és a kábítószer-kereskedelem piacát. Ezek a küzdelmek nem amatőr szinten folytak. Sőt egyes figurák arra is felhasználták a zavaros viszonyokat, hogy beszállva a spontánnak nevezett privatizációba, áttegyék működési területük egy részét a legális gazdaságba.

Az évtizedeken át Magyarországon is működő, török–kurd–örmény hátterű terrorszervezet, a Szürke Farkasok sokat tett azért, hogy a bandaháborúk kellőképpen véresek legyenek. E terrorszervezet az állambiztonsági iratok szerint részt vett különböző bűnözői körök felfegyverzésében. Talán jól szemlélteti a helyzetet, hogy egy Jakubinyi Róbert nevű bűnöző is tőlük jutott fegyverhez. Később Jakubinyi Róbert az Egymásért Egy-Másért Alapítvány ötletadó gazdájaként tűnt fel. A 2007-ben csempészési ügybe keveredett alapítvány vezetői szinte kivétel nélkül a magyar titkosszolgálatokhoz kötődtek, majd Jakubinyit 2011-ben Ausztriában magyar kérésre letartóztatták, miután a vád szerint strómanként több milliárd forintnyi Mol-részvényt próbált felvásárolni és az oroszok kezére juttatni, a jelek szerint szintén titkosszolgálati háttérrel.

Szeva bácsi „rendet” tesz

A magyarországi alvilági és ügynökségi káosz 1990 után hamarosan olyan méreteket öltött, hogy zavarni kezdte az üzletmenetet. Ráadásul egyre jobban borzolták a kedélyeket a különböző robbantásos vagy leszámolásos merényletek, amelyek a kelleténél jobban ráirányíthatták a figyelmet arra, milyen események zajlanak a látható világon kívüli tartományokban. Ilyen figyelemre pedig nem volt szükségük sem az alvilági szereplőknek, sem a különböző szolgálatok ügynökeinek, az oroszoknak pedig végképpen nem. Ekkor jelent meg a színen a nagy hatalmú maffiavezérként ismert Szemjon Judkovics Mogiljevics, alias Szeva bácsi, a szovjet titkosszolgálat egykori tisztje, aki 1991-ben költözött Budapestre, innen működtetve európai és amerikai hálózatait is.

Szeva bácsi akkor már busásan jövedelmező bűnözői karriert tudhatott maga mögött. Vagyonát a 80-as években alapozta meg a Szovjetunióban. Kapcsolataira hivatkozva vállalta, hogy az Izraelbe sietősen kivándorló zsidók vagyontárgyait, ékszereket, műkincseket eladja, és a pénzt utánuk küldi. Ez utóbbi ígéretből azonban semmit nem valósított meg. Mogiljevics ezután nagy lendülettel vetette bele magát illegális üzletekbe. Nukleáris anyagokkal, kábítószerekkel, prostituáltakkal, műkincsekkel és drágakövekkel kereskedett, toplessbárokat tartott fenn Csehországban és Budapesten.

Orbán-Schwarzkopf Balázs azonban kétli, hogy Szeva bácsi egyszerű maffiavezérként élte volna az életét. Szerinte közelebb járunk az igazsághoz azzal a feltételezéssel, hogy fedett orosz katonai parancsnokként operatív műveleteket irányított Budapestről, miután újjászervezte az oroszok Magyarországon működő hálózatát. Legfontosabb feladata az lehetett, hogy biztosítsa a Szovjetunió által használt balkáni drogútvonalat és az illegális fegyverkereskedelmet, valamint a délszláv háború kapcsán a hagyományosan szövetséges szerbek érdekeinek védelmét. A fegyverszállítmányok megrendelői közé ugyanakkor immár feliratkozott a szárnyait bontogató al-Kaida is.

Kender a lugasban

A történész szerint Mogiljevics tevékenysége, mozgása azt mutatja, hogy a jelcini Oroszországnak nem állt szándékában feladni pozícióit Magyarországon a csapatkivonás után sem. Hogy mennyire nem, azt jól mutatja, hogy Mogiljevics felvásárolta a magyar hadiipar jelentős részét, köztük a Diósgyőri Gépgyárat is.

De az orosz befektetők megjelentek például a magyar vegyipari vállalatok környékén is. Az ezredforduló táján a Gazprom a Borsodchemben szerzett jelentős tulajdoni hányadot, és kísérletet tett a Tiszai Vegyi Kombinát megszerzésére is. A Borsodchem nem sokkal korábban, 1992-ben, a kiskapukat kijátszva több száz kilogramm illegális kábítószerrel, amfetaminnal bukott meg, amit állati takarmánynak álcázva gyártottak le és adtak el egy holland–magyar vegyesvállalaton keresztül Hollandiában. Szintén nagy visszhangot váltott ki, főleg az Amerikai Egyesült Államokban William Leonard Pickard letartóztatása. Pickard 2000-ben történt kiiktatásával bedőlt az USA LSD-piacának 95 százaléka. Ügyéről rengeteg információ olvasható, de arról jóval kevesebb, hogy az LSD egyik legfontosabb alapanyaga, az aranyrozs jelentős részben Magyarországról érkezett. Szintén érdekes fejlemény volt a tiszavasvári Alkaloida 90-es évek közepén lezajlott privatizációja. A vállalat annak a Milan Panić vezette konzorciumnak a kezébe került, aki korábban Slobodan Milošević jugoszláv elnök hívására 1992–1993-ban Szerbia miniszterelnöki posztját is betöltötte, miközben a szerb hadsereg a délszláv háború idején működésének jelentős részét kábítószer-kereskedelemből finanszírozta, ők tartották fenn például szőlőlugasnak álcázva Európa legnagyobb cannabisültetvényét. Később ennek a konzorciumnak a vezetésébe 1998-ban beválasztották Andrej Kozirjevet, Borisz Jelcin 1996-ban leköszönt külügyminiszterét is. Jelcinnel kapcsolatos az az eset is, amikor egy koszovói albán építési vállalkozó egymillió dollárt utaltatott, vélhetően néhány oroszországi megbízás – mint például az 1993-as puccs után megsérült elnöki palota renoválása – fejében, az orosz elnök javára. Az átutalás egy magyarországi bankba történt.

Orbán-Schwarzkopf Balázs szerint érdemes megemlíteni, hogy az 1990-es években rendkívüli mértékben felfutott az autólopások száma is. Volt olyan időszak, amikor évi 15-20 ezer darabnak is nyoma veszett. Még 2010-ben is körülbelül 5000 gépjárművet tulajdonítottak el, amely szám a legutóbbi években már 1000 körülire csökkent, pont akkorára, mint amekkora a rendszerváltás előtti időkben volt. Igaz, akkoriban lényegesen kevesebb gépjármű futott az utakon. Az elkövetői kör jellemzően szerb, bolgár, orosz és magyar elemekből állt. Az ellopott autók részben az alkatrészpiacon, részben a Balkánon, részben a Közel-Keleten bukkantak fel újból. Eközben a Mogiljevics által leszállított fegyverekből jutott Szerbia mellett például Iránba, Irakba is. Az embargó sújtotta Irak és Irán olajbevételeinek egy részét pedig nemcsak fegyverekre, hanem európai pártok finanszírozásra is fordította. Magyarországon például a szélsőjobboldali csoportok juthattak így anyagi forráshoz. A Magyar Demokrata Fórum korábbi képviselője, Király B. Izabella is az Irak által támogatottak között volt – ha hihetünk a korabeli sajtó híradásainak. Király B. pártjának alelnöke később a diplomatának álcázott orosz ügynökökkel katonai kiképzésben részesülő, bőnyi rendőrgyilkosként elhíresült Györkös István szervezetének szóvivőjeként tűnt fel. Az irániakról pedig már az 1980-as években feljegyzik az állambiztonsági iratok, hogy számos nyugati pártban jelen voltak, például a nyugatnémet és osztrák zöldek, valamint az olasz szocialisták soraiban. Azt is megemlítik az iratok, hogy Irán saját olaját szárazföldön az orosz hálózaton keresztül adta el.

Mogiljevics környezetében pedig olyan jól ismert nevek is feltűntek, mint a magyar sajtó által csak bombagyárosként emlegetett Dietmar Clodóé, de a rettegett terrorszervezet, az al-Kaida is több szálon képbe került.

A Vörös Hadsereg Frakciótól a pénzmosodáig

Clodo a Vörös Hadsereg Frakció néven hírhedtté vált szélsőbaloldali német terroristacsoport tagjaként kezdte a pályáját. Orbán-Schwarzkopf Balázs szerint azonban tevékenysége nem merült ki ebben. Később Khomeini ajatollah párizsi emigrációjának idején a főpap biztonsági főnökeként teljesített szolgálatot, majd a részt vett a Seychelle-szigeteken a Rhodesian SAS zsoldosaként, jótékonykodó rögbijátékosnak álcázva, a René elnök elleni, kudarcot vallott puccsban is, ahol a nevéhez kötik a figyelmeztetések ellenére leszálló, a szigetek érintésével India és Zimbabwe között közlekedő Air India-repülőgép eltérítését.

Clodo később az ortodox keresztény George Habash vezetése alatt álló Népi Front Palesztina Felszabadításáért (PFLP) nevű szervezet tagja lett, innen ment Iránba kiképzésre, majd került át Afganisztánba immár kiképzőnek. A legenda szerint orosz katonák életét mentette meg, és ott találkozhatott Oszama bin Ladennel, az al-Kaida vezetőjével is.

A történész szerint itt érdemes megállni egy pillanatra, ugyanis nagyon sok tévhit él az 1980-as évek afganisztáni háborújával kapcsolatban. Miután Iránban, jelentős szovjet támogatással, győzött a forradalom, Moszkva riválisai nem maradtak tétlenek, 1979 őszén Afganisztánban kínaiak által kiképzett, de Pakisztán támogatását is élvező maoista csoport került uralomra, kiütve a Szovjetuniót a helyi hatalomból. Ezt nem nézte jó szemmel Kína és Pakisztán hagyományos riválisa, India, valamint Irán sem. Amikor az oroszok bevonultak Afganisztánba, akkor vele egy időben Irán is kiterjesztette fennhatóságát az országban. Az állambiztonsági iratok egy másik fontos dologra is felhívják a figyelmet, nevezetesen, hogy a mohamedán harcosok egymást is lőtték. Ez csak úgy volt lehetséges, hogy a harcosok egyik részét Szaúd-Arábia és Pakisztán, másik részét Irán támogatta. Sőt, mivel jelentős részük zsoldos volt, néhányan mindkét oldalon feltűntek. Ezek tehát egymással is rivalizáló csoportok voltak, így fordulhatott elő, főleg az irániak támogatását élvező egységeknél, hogy orosz katonákat élve kimenekítettek.

Orbán-Schwarzkopf Balázs úgy látja, nem tudni pontosan, hogy Clodo végül is mely titkosszolgálatoknak dolgozott. Bizonyosnak látszik, hogy többnyire iráni és orosz érdekeket szolgált. Az is valószínű, hogy az izraeli Moszadhoz, valamint a német titkosszolgálathoz is fűzték szálak. Tulajdonképpen minden fontosabb szereplőről elmondható, hogy az amerikai, az izraeli vagy valamelyik nyugati szervezet megpróbálta megkörnyékezni és a maga oldalára átállítani. Mogiljevics csapatába Clodo nem bombagyárosként, hanem pénzmosóként került. Emellett a német hatóságok sugárzó anyagok kereskedelme miatt is keresték. Clodo ismerhette Jan Philipp Reemtsma német milliomos elrablásának hátterét is, hiszen az 1996-os ügy felgöngyölítésében segítette a német hatóságok munkáját, ha hihetünk a korabeli sajtójelentéseknek. Egyébként az emberrablók egy ideig Magyarországon bujkáltak. Ahogyan hónapokig itt talált menedéket, szír fedőokmányokkal, az al-Kaida 2004-es madridi merényletének egyik támadója is.

Mindezek tükrében talán érthetőbb, miért került kapcsolatba Mogiljevics az al-Kaidával. 1999-ben hagyta el Magyarországot. Távozása leginkább azzal állhat összefüggésben – így Orbán-Schwarz­kopf Balázs –, hogy 1998-ban Vlagyimir Putyint nevezték ki a Szövetségi Biztonsági Szolgálat vezetőjének, majd egy évvel később ő lett Oroszország vezetője. Ez pedig az operatív műveletekben taktikai váltást is jelentett.