Világraszóló példát adtunk bátorságból

A magyar nép 1956-ban a szabadságba vetett hittől vezérelve és a szabadság népeinek szolidaritásában reménykedve világraszóló példáját adta a bátorságnak és a szabadság szeretetének – mondta Gulyás Gergely (Fidesz) parlamenti alelnök hétfőn Budapesten, a Veritas Történetkutató Intézet és az Országgyűlés Hivatala által megrendezett konferencián.

Az 1956-os magyar forradalom és szabadságharc és a melbourne-i olimpia című tanácskozáson a politikus hangsúlyozta: mindez más irányba terelte a történelem menetét. Megmutatta: a szovjet birodalom nem legyőzhetetlen, fel lehet ellene lázadni, és „a nyugati világ számára is egyértelművé tette, hogy Kelet-Közép-Európa népei nem mondtak le természetes helyükről a nyugati civilizációban”. 
    
Az 1956-os forradalom és szabadságharc a magyarokban két fontos élményt is örökre rögzített: a bátorság és a hősiesség, valamint az elhagyatottság és az árulás élményét – jelentette ki Gulyás Gergely. A pesti srácok a kor legfélelmetesebb elnyomó rendszerével szemben vívták ki, ha csak napokra is, a szabadságot, de a szabad világ végül nem sietett a segítségükre, így „a magyar forradalom győzött ugyan, de a szabadságharc elbukott” – fogalmazott.
    
Azt mondta, a szuezi válság és a status quo fenntartása miatt feláldozták a magyar szabadság ügyét. Hozzátette: tudjuk és értjük a világpolitika formálóinak racionális döntését és a hátterét, de soha nem felejthetjük el Babits Mihály sorát: vétkesek közt cinkos, aki néma.
    
A nagyhatalmak szavakban támogató, tettekben közönyös magatartását szemlélve lehet csak igazán nagyra értékelni minden kiállást, segítséget és támogatást. Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak „akkor is volt bátorsága kiállni a magyar szabadság mellett és tanúbizonyságát adni a magyar nép iránti barátságuknak, amikor a nyugati világ vezetői közül csak nagyon keveseknek” – emelte ki. 
    
Gulyás Gergely hangsúlyozta: a magyarok ösztönös szabadságvágyból fogtak fegyvert, nem érdekelte őket a második világháború győztes hatalmainak jaltai megállapodása, az, hogy a szovjet hadsereg tartós jelenlétére alapozva építették ki a „minden ízében romlott, elnyomó, hazug és gyilkos diktatúrát”. 
    

Az Országgyűlés alelnöke a házelnök emlékplakettjét nyújtotta át Spanyolország és Svájc budapesti nagykövetsége képviselőinek, az eseményen magát nem képviseltető Hollandia nagykövetségének pedig később juttatják el az elismerést. 
    
Szakály Sándor, a Veritas intézet főigazgatója az eseményen azt emelte ki: akkor tartották a melbourne-i olimpiát, amikor „ebben az országban szovjet harckocsik tiporták el a szabadságot és a szabadságért tenni akarókat”, ám volt három ország – Hollandia, Spanyolország és Svájc -, amelynek indulói és sportvezetői szolidaritásból áldozatot vállaltak és távol maradtak a játékoktól.
    
José Ángel López Jorrin, Spanyolország budapesti nagykövete arról beszélt: hazájában – amely az 1930-as évek polgárháborúja után éppen kilépett a nemzetközi elszigeteltségből – nagy visszhangot és szolidaritást váltott ki a magyarok szabadságharca; a francóisták a szovjetellenességet, a köztársaságpártiak a szabadságért és a demokráciáért vívott harcot méltatták, imádkozva, élelmet, támogatást gyűjtve a magyaroknak.
    
Urs Brönnimann svájci követtanácsos azt emelte ki: hazájának az ötkarikás játékoktól távolmaradó sportolói közül többen is részt vállaltak a magyarok megsegítésére indított akciókban. Jelentős visszhangot váltott ki a forradalom és a leverése, ennek egyik megnyilvánulása volt a szolidaritás vezérelte távolmaradás. 
    
Schmitt Pál volt köztársasági elnök, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagja arról beszélt, hogy az 1956-os bojkott nem az első, de nem is az utolsó volt az olimpiák történetében. Húsz évvel korábban hét állam maradt távol a „nagyon erősen náci jellegű” berlini játékoktól, 1948-ban pedig a Szovjetunió maradt távol politikai okokból a londoni olimpiától. 1956-ban Kína Tajvan elismerése miatt lépett vissza, míg Egyiptom, Irak és Libanon a szuezi válság, a három nyugat-európai állam pedig a magyar forradalom eltiprása miatt, de a későbbi olimpiákon is fordultak elő ilyen esetek – idézte fel. Schmitt Pál köszönetet mondott Hollandiának, Spanyolországnak és Svájcnak a kiállásáért.

(MTI)