Világszenzáció a magyar pusztán

„A mi falunk Hortobágy, alig 45 éves, híre révén már világot járt, ez nem kétséges” – dobolta a kisbíró 2011 nyarán, a hortobágyi falunapon. Azóta több mint kilenc év telt el. Debrecen egykori legelője, vagy másképpen „ménes birtoka” napjainkban azzal hívja fel magára a figyelmet, hogy hatalmas fejlődési ívet bejárva a világ egyik leginkább inspiráló úti céljává vált.

A szakértők szerint a megyeszékhelytől való közigazgatási elszakadás bár lényeges, de csupán az egyik mérföldköve a fellendülésnek. A szocializmus évtizedeiben kulcsfontosságú erőforrásnak számított a virágzó helyi állami gazdaság teljesítménye is. A természetvédelmi szempontok európai előretörésével pedig Hortobágy értékét tovább növelte az őshonos puszta 1999-es világörökséggé nyilvánítása, és hogy a terület nemzetközi egyezménnyel is védett vizes élőhely besorolást kapott. A világ felfigyelt a magyar pusztára.

A rendszerváltás utáni felpezsdülés ugyanakkor idegenforgalmi központtá is varázsolta az azonos nevű tájegységet és települést. Az elmúlt ötven év fejlődéstörténete azonban nem volt mindig konfliktusoktól mentes.

Termelés helyett természetvédelem

– Ahogy a tiszai vízlépcső táplálja mesterségesen a Hortobágy folyót, úgy jutott az elmúlt fél évszázad során újabb és újabb lehetőségekhez a tájegység és a település is – kezdi beszámolóját Bujdosó Attila, aki fiatal erdőmérnökként a 60-as évek elején került az akkor még Debrecen irányítása alatt álló Hortobágyi Állami Gazdasághoz, amelynek az évek során az egyik csúcsvezetője lett. 

– A 70-es években a gazdaság 2700 dol­gozónak adott munkát. Szorgalmas emberek voltak, akik főként a környező településekről, Balmazújvárosból, Tiszacsegéről, Egyekről érkeztek. A letelepülők telket, szolgálati lakást kaptak, az utcák és a házak szó szerint a semmiből nőttek ki a régi csárda körül – ismerteti a szakember.

A környező tanyavilág közigazgatási összevonása után kiépült a telefon- és villanyhálózat, a mocsaras-lápos vidéken közutakat építettek, ami jelentősen javította a lakosság életszínvonalát.

– A Hortobágyhoz kapcsolódó csikós-gulyás-juhász romantika az itt élők számára eleinte bizony kevésbé volt szentimentális. Jól példázza az akkori viszonyokat, hogy a csikósok kék munkaruhában jártak, és mellé leginkább svájcisapkát viseltek, ami a városi népművelőket arra ösztönözte, hogy tudatosan alakítsák ki a pásztorkultúra megjelenési formáit. A puritánabb hétköznapi élet és a kultúraszervezők által megálmodott „színpadkép” között gyakran ellentét feszült, aminek a komoly élettapasztalatú helyiek hangot is adtak. Idővel azonban elkezdtek egyre öntudatosabb hortobágyi polgárokká válni, és büszkeséggel viselni nagyapjuk cifraszűrét leginkább az ünnepnapokon. A Debrecenből kijáró néprajzosok visszatanították nekik a már elfeledett táncokat és népdalokat, vagyis kihozták a kultúrát a pusztára, aminek befogadására a helyiek fogékonynak bizonyultak.

Bujdosó Attila szerint a következő nagy horderejű változást a Hortobágyi Nemzeti Park (HNP) 1973-as megalakulása idézte elő. A korábbi termelésközpontú gazdasági szemlélettel szemben ugyanis kezdett egyre hangsúlyosabbá válni a természetvédelem és a turizmus fejlesztése. A folyamatra a rendszerváltás után az állami gazdaság megszűnése tett pontot.

– Napjainkban egy új periódus szemtanúi lehetünk. Az ország teljesítőképessége ugyanis ma már lehetővé teszi, hogy a Hortobágy fő profilja a mezőgazdasági termelés helyett a turizmus és az élőhelyvédelem legyen.

Középpontban az őshonos puszta

– Ha nem is jelentős számban, de ma is élnek még a település központjában olyan egykor ültetett tanúfák, amelyek emlékezhetnek az 1966-os alapításra – meséli Jakab Ádám, Hortobágy tavaly ősszel megválasztott fiatal polgármestere. – Jómagam a 80-as években születtem, így nem lehetnek személyes tapasztalataim a község hivatalos létrejöttéről, arra azonban élénken emlékszem, hogy számomra mindig is élettel teli, nyüzsgő település, egyszóval a világ közepe volt a Hortobágy, ahová tanulmányaim befejeztével a tenni akarás vágya szólított vissza.

A településvezető elmondja, hogy a Hortobágyi Állami Gazdaság jogutódjával, a híres Mátai Ménest is működtető Hortobágyi Természetvédelmi és Génmegőrző Nonprofit Kft.-vel és a nemzeti park igazgatóságával az önkormányzat kiváló partnerségi viszonyt alakított ki.

A magyar pusztával kapcsolatban a National Geographic (NG) többek között kiemeli, hogy a terület Európa legnagyobb kiterjedésű őshonos füves pusztája, amely több száz itt telelő, illetve vonuló madárfaj élőhelye, de otthont ad Európa legjelentősebb vadló populációjának, a veszélyeztetett Przewalski-lovaknak is.

Ahogy a világ közel 40 nyelvén megjelenő magazin ajánlása fogalmaz, itt élnek a „magyar cowboyok”, vagyis a kék-fekete népviseletbe öltözött csikósok is, akik – a rackanyájukat terelő pásztorokkal és a világszerte ismert ősi magyar terelőkutya-fajtával, a szőrmók pulival együtt – a legeltető állattartásra épülő pusztai életforma jelképei.

Jakab Ádám szerint a nemzetközi elismerés egyik legfontosabb összetevője, hogy a Fidesz–KDNP-kormány 2017-ben elfogadott Nemzeti turizmusfejlesztési stratégiájában Debrecen, Hajdúszoboszló és a Tisza-tó társaságában a kiemelt fejlesztési térségek közé sorolta a Hortobágyot. Ennek nyomán indulhatott útjára az a 3 milliárd forintból megvalósuló Hortobágy – Világörökségünk a Puszta című uniós projekt, amelynek köszönhetően a közeljövőben teljeskörűen megújul a település arculata, annak szimbolikus középpontjával, a Közép-Európa leghosszabb közúti kőhídjaként számontartott Kilenclyukú híddal együtt.

A Hortobágy márka

Danyi Zoltán, a területet kezelő HNPI Ökoturisztikai és Környezeti Nevelési Osztályának vezetője arról tájékoztat, hogy hazánk első és legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkjának hatásköre – Borsod-Abaúj-Zemplén, Hajdú-Bihar, Heves, valamint Jász-Nagykun-Szolnok megyében – csaknem 82 ezer hektár védett területre, ezzel együtt több mint húsz településre terjed ki.

– A NG rangos listájába nemzetközi zsűrizéssel kerültünk be, és külön örvendünk annak, hogy családi kategóriában soroltak bennünket a legjobbak közé. Sajnos ebben az évben a Covid-járvány miatt jelentősen csökkent a látogatóink száma, leginkább az iskolás csoportokat érinti a drámai visszaesés. Míg tavaly több mint 5200 diák látogatott el hozzánk, addig idén mindössze 720-at tudtunk fogadni. Jó hír azonban, hogy a szabadtéri létesítményeink iránt, mint amilyen például a Tisza-tavi Vízi sétány, a nyári hónapokban az átlagosnál is nagyobb volt az érdeklődés.

Danyi Zoltán azt is elmeséli, hogy az élet bár lelassult, de a pandémia ellenére sem állt meg a Hortobágyon. Többek között folytatódik a település centrumának, a Vásártérnek a rehabilitációja. A pályázati fejlesztések érintik a nemzetközi érdeklődésre is számot tartó szafaritúrákat a Hortobágyi Vadasparkban, a pusztai szekérprogramot és a Közép-Európa egyik legfontosabb vízimadár-élőhelyén, az Öreg-tavak vidékén zakatoló kisvasutat is. Idén újult meg az ország legnagyobb nóniuszállományával rendelkező Mátai Ménes, valamint a Hortobágy állatvilá­gát bemutató Pusztai Állat­park több eleme. Javában zajlik a nemzeti parki látogatóközpont átalakítása, és modernizálják a Pásztormúzeumot is. A szakember kiemeli, hogy a beruházások egy egységes, a világörökségi helyszínhez méltó hortobágyi arculat megteremtését célozzák.

Jakab Ádám, a település polgármestere úgy véli, a Hortobágyban éppen az a különleges, hogy itt mindenki megtalálhatja azt a színes választékot, amiben maximálisan ki tud teljesedni. Hangsúlyozza, az elmúlt évtizedekben rengeteget változott a tájegységről kialakult közvélekedés. Míg a szocializmus évtizedeiben a területet főként a csikósokkal, a gulyásokkal, a karikás ostorral meg a slambuccal azonosították, addig – az előítéleteket erényekké kovácsolva – mára a Hortobágy olyan márkává vált, amely máshol át nem élhető élményeket kínál az idelátogatóknak, átörökítve a pusztai élet évszázados hagyományait a XXI. századba.