Amit Orbán Viktor nem tehetett meg 1998-ban, azt most megteszi. Saját személyére szabja a kormányzati struktúrát, de meglehet, hogy évtizedes hagyományt teremt ezzel. Az alkotmánymódosítással létrehozandó miniszterelnök-helyettesi poszttól és a Miniszterelnöki Hivatal megszűnésétől, a kevesebb, de nagyobb minisztériumtól végeredményben kisebb bürokráciát, gyorsabb, hatékonyabb és korszerűbb kormányzást vár.

A kormányzás optimalizálása

A leendő tárcavezetők és államtitkárok listája arról árulkodik, hogy Orbán Viktor elégedett volt első kormányával. Volt már miniszter Martonyi János, Matolcsy György és Pintér Sándor, de Varga Mihály egykori pénzügyminiszter, az újonnan létrehozott Miniszterelnökség vezetője mellett egykori államtitkárok sorát is újra a hajóra rendelte a Fidesz elnöke, aki most azzal próbálkozik, hogy koalíciókötési kényszertől mentesen, az alkotmánymódosításhoz szükséges többség birtokában tökéletesítse, akadálymentesítse, beolajozza a kormányzati és tárcaközi munkát.

Sokan már most fanyalognak és nehézkesebb, lomhább működésről, a gigatárcák sűrűjében elakadó kormányzati szándékokról, a centralizáció veszélyeiről, a csúcsminiszterek szétaprózottságáról beszélnek, és egyelőre a második Orbán-kormány egyik formálódó alapvetéséből, a nemzeti együttműködés rendszeréből is hiányolják a tartalmat. Az új struktúráról persze csak évek múltán lehet majd véleményt mondani, de a sikert előrevetítheti, hogy az európai országok példájának gondos tanulmányozása, a pozíciókra kiszemelt politikusok és szakemberek alkalmasságának vizsgálata előzte meg a történelmi kísérletet.

Sokan a brit példát hozzák fel, és az egyik kormányfő-helyettesi poszt várományosa, a tárcák közötti koordináció majdani felelőse, Navracsics Tibor maga is többször említette a szigetország rendszerét.

A csúcsminisztériumok előnye, hogy házon belül lehet megoldani egy sor összetett és stratégiai kérdést, amit egyébként csak a kormányfői vagy a most megszüntetendő miniszterelnöki hivatali szint tudna kezelni. Ezzel pedig kétszeresen is lekerül a teher Orbán Viktor válláról: neki csak a valóban tárcák feletti, a készülő kormányprogramban lefektetett legfontosabb irányvonalak megtartása felett kell őrködnie, és Navracsics Tibor is egyfajta szűrőt jelent majd a tárcák és a kormányfő között. Azaz a miniszterelnökhöz már csak a legfontosabb vagy politikailag legkényesebb ügyek jutnak el, és így – saját szándékai szerint is – több időt tud szentelni a sajtóval és az állampolgárokkal való kapcsolattartásnak.

A rendszerbe „sem rangkórság, sem kormányzati dáridó nem fér bele”, mondta április 29-i sajtótájékoztatóján Orbán, és bizonyos, hogy néhány miniszternek az első hónapokban nem is lesz ideje arra, hogy ilyen kérdésekről elmélkedjenek. Különösen három tárca esetében jelenthető ki, hogy hatalmas nyomás fog nehezedni újonc vezetőikre, és akár a kormányzás sikere is múlhat rajtuk.

Navracsics Tibor eleve egy összevont, integrált tárcát vezet majd (a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumot, amelyhez hozzákapcsolják civil-, egyház- és kisebbségügyeket is), és a kormányzati munka összehangolása is az ő feladata lesz. Irányítási jogai lesznek a többi minisztérium irányában. Sokan a gyakorlati miniszterelnököt látják benne, ám valójában inkább arról van szó, hogy Orbán Viktor az eddigi frakcióvezető személyében megtalálta azt a szakembert, akinek nincsenek sem égbe törő ambíciói, sem kalandor ötletei, és aki (ha betartja az ígéretét) újra versenyképessé és professzionálissá teheti az államigazgatást.

A Nemzeti Erőforrások Minisztériuma egyelőre egy olyan szörnynek tűnik, amit nagyon nehéz lesz megszelídíteni. Az egészségügyet, az oktatást, a kultúrát és a szociális ügyeket magában foglaló tárca élén Réthelyi Miklós áll majd. A Nemzeti Vagyongazdálkodási Minisztérium esetében is nagy kérdés, hogy Fellegi Tamás képes lesz-e egységben tartani a tárca alá tartozó szerteágazó területeket, a fejlesztési pénzektől az informatikai közbeszerzéseken át a környezetvédelemig.

Három harmad

Ahhoz, hogy a fogaskerekek óraműpontossággal forogjanak, persze az is kell, hogy az ellenzéki frakciók ne sorakozzanak fel a Fidesz és a KDNP politikájával szemben. Mert akkor, még ha egy harmad alatt is vannak, egységük azt jelezné a választóknak, hogy a kormány egyes intézkedései még a szocialistákat, a jobbikosokat és a liberális zöldeket is képes egy táborba terelni. Ennek esélye persze elenyészően kicsi, főleg, hogy a Fidesz már az első perctől más taktikát választott.

A választásokon győztes pártszövetség kis túlzással megtehetné, hogy bezárja az ellenzéki frakciókat a parlamenti büfébe és évente egyszer rájuk néz, nem rosszalkodnak-e túlságosan. A Fidesz és a KDNP azonban már az új Országgyűlés megalakulása előtti ötpárti egyeztetésen látványos gesztusokkal jelezte az ellenzéknek, hogy másképp képzeli a demokráciát.

A megbeszélést nyilvánossá tették és a legtöbb területen átengedték a kezdeményezés és a javaslattétel jogát, így a Ház működési rendjére, a bizottsági szerkezetre, a parlamenti alelnökök számára vonatkozóan. A Fidesz nem változtatna az ülésezési renden sem. Ez egyrészt látványos és komoly gesztus, másrészt taktikus húzás: a három kispárt között feszülő ideológiai és politikai ellentétek miatt meglehetősen nehéznek ígérkező egyeztetések konfliktusai, adott esetben kudarcai miatt nem lehet a kétharmados túlsúlyt és a Fideszt hibáztatni.

Az új kormány abból a szempontból is szerencsés helyzetben van, hogy a három ellenzéki frakcióból ketten (a Jobbik és az LMP) az első hónapokban bizonyosan a parlamenti élet kitanulásával, a bizottsági ülések és az épület megismerésével lesznek elfoglalva. Ez újabb lehetőséget ad arra, hogy a megalakuló kabinet villámrajtot vegyen.

Monostori Tibor

* * *

A második Orbán-kormány minisztereinek és eddig ismert szakállamtitkárainak névsora

MINISZTERELNÖK:

Orbán Viktor

Jogász, a Fidesz elnöke. A párt egyik alapítója, 1990 óta országgyűlési képviselő, 1998 és 2002 között miniszterelnök, 2000 óta az Európai Néppárt alelnöke.

MINISZTERELNÖK-HELYETTES:

Navracsics Tibor (kancellária)

Jogász, egyetemi docens, a Fidesz frakcióvezetője.

KABINETFŐNÖK:

Varga Mihály

Közgazdász, a Fidesz alelnöke. 1990 óra országgyűlési képviselő, 2001 és 2002 között pénzügyminiszter.

MINISZTERELNÖK-HELYETTES:

Semjén Zsolt (nemzetpolitika, egyházügyek)

Teológus, szociológus, a KDNP elnöke és frakcióvezetője. 1998 és 2002 között a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának egyházi ügyekben illetékes helyettes államtitkára.

Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (kancellária):

MINISZTER:

Navracsics Tibor

PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁR:

Rétvári Bence

Jogász, ügyvéd, 2006 óta a budapesti közgyűlés tagja, 2008 óta a KDNP parlamenti képviselője.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Gál András Levente

Jogász, politológus, ügyvéd. 1999 és 2000 között az oktatási miniszter biztosa, majd 2002-ig az Oktatási Minisztérium közigazgatási államtitkára.

ÁLLAMTITKÁROK:

Répássy Róbert (igazságügy):

jogász, ügyvéd. A Fidesz alapító tagja, országgyűlési képviselő, frakcióigazgató.

Balog Zoltán (romaintegráció, kisebbségek):

teológus, református lelkész. A Fidesz országgyűlési képviselője. 2003-tól 2007-ig a Szövetség a Polgári Magyarországért alapítvány kurátora és főigazgatója, majd kuratóriumi elnöke.

Kovács Zoltán (kormányzati kommunikáció):

kommunikációs szakember, 2006 óta debreceni önkormányzati képviselő és kommunikációs tanácsnok.

Nemzeti Erőforrások Minisztériuma:

MINISZTER:

Réthelyi Miklós

Orvos, anatómiaprofesszor, a Semmelweis Orvostudományi Egyetem volt rektora.

PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁR:

Halász János

Matematikus, művelődési és felnőttképzési menedzser. 2002-ben a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériumának politikai államtitkára. A Fidesz országgyűlési képviselője és frakcióvezető-helyettese, Debrecen alpolgármestere.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Jávor András

A KDNP egészségügyi szakbizottságának vezetője, az Antall-kormány volt népjóléti közigazgatási államtitkára.

ÁLLAMTITKÁROK:

Szócska Miklós (egészségügy):

orvos, a Semmelweis Egyetem menedzserképző intézetének vezetője.

Soltész Miklós (szociális terület):

városgazdász üzemmérnök, a KDNP országgyűlési képviselője.

Hoffmann Rózsa (oktatás):

középiskolai tanár, pedagógus, egyetemi docens, a KDNP országgyűlési frakciójának tagja.

Szőcs Géza (kultúra):

bölcsész, erdélyi magyar költő. 1990-91-ben a Romániai Magyar Demokrata Szövetség főtitkára, majd 1993-ig elnöke.

Másik esélyes a posztra Baán László, a Szépművészeti Múzeum főigazgatója.

Földművelésügyi Minisztérium:

MINISZTER:

Fazekas Sándor

Jogász, 1990 óta Karcag polgármestere, a Fidesz országgyűlési képviselője.

PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁR:

Ángyán József

Agrármérnök, az MTA doktora, egyetemi tanár, a Fidesz országgyűlési képviselője, a Magosz igazgatója.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Farkas Imre

ÁLLAMTITKÁR:

Czerván György

Agrárközgazdász, 1998 óta a Fidesz országgyűlési képviselője.

Külügyminisztérium:

MINISZTER:

Martonyi János

Jogász, ügyvéd, 1990 és 1994 között közigazgatási államtitkár a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumában, majd a Külügyminisztériumban, 1998 és 2002 között külügyminiszter.

PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁR:

Németh Zsolt

Közgazdász, a Fidesz alapító tagja, országgyűlési képviselője. 1998 és 2002 között a Külügyminisztérium politikai államtitkára volt.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Bába Iván

Irodalmár, műfordító, politológus. 1998 és 2000 között varsói nagykövet, 2000 és 2002 között a Külügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

ÁLLAMTITKÁR:

Győri Enikő (uniós ügyek)

Közgazdász, 1999 és 2003 között római nagykövet, a Fidesz-frakció EU-munkacsoportjának stábfőnöke, európai parlamenti képviselője.

Nemzeti Gazdaságfejlesztési Minisztérium

MINISZTER:

Matolcsy György

Közgazdász, 1999 és 2002 között gazdasági miniszter, a Fidesz ogy. képviselője.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Nagy Róza

1998 és 2002 között a Gazdasági Minisztérium közigazgatási államtitkára, a hévízi Szent András Reumakórház stratégiai igazgatója.

ÁLLAMTITKÁR:

Cséfalvay Zoltán (gazdasági stratégia)

Közgazdász, geográfus, egyetemi tanár, 2000 és 2002 között a Gazdasági Minisztérium helyettes államtitkára.

Belügyminisztérium

MINISZTER:

Pintér Sándor

Jogász, rendőrtiszt, 1991 után öt évig országos rendőrfőkapitány. 1998 és 2002 között az első Orbán-kormány belügyminisztere volt.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Felkai László

Rendőr ezredes, az Orbán-kormány idején a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkára.

Honvédelmi Minisztérium

MINISZTER:

Hende Csaba

Ügyvéd, az MDF volt alelnöke, 1998 és 2002 között az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára. A Fidesz országgyűlési képviselője.

PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁR:

Simicskó István

Kereskedelmi üzemgazdász, közgazdász, jogász. 2000 és 2002 között a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára. A KDNP alelnöke, a parlamenti frakció helyettes vezetője.

ÁLLAMTITKÁR:

Fodor Lajos

Nyugállományú vezérezredes, közgazdász, a Magyar Honvédség volt vezérkari főnöke.

Nemzeti Vagyongazdálkodási Minisztérium

MINISZTER:

Fellegi Tamás

Jogász, politológus, több multinacionális telekommunikációs vállalat felső vezetője és számos jobboldali médium (Heti Válasz, Lánchíd Rádió) tulajdonosa volt.

PARLAMENTI ÁLLAMTITKÁR:

Fónagy János

Jogász, a Fidesz budapesti elnöke és országgyűlési képviselője. 1998-tól a Gazdasági Minisztérium, 2000-től a Miniszterelnöki Hivatal politikai államtitkára, majd 2002-ig közlekedési és vízügyi miniszter.

KÖZIGAZGATÁSI ÁLLAMTITKÁR:

Vízkelety Mariann

A Fidesz Jogi- és Választásbiztonsági Testületének vezetője, az Orbán-kormány kancelláriájának volt helyettes államtitkára.

ÁLLAMTITKÁROK:

Nyitrai Zsolt (informatika):

Jogász, a Fidesz országgyűlési képviselője, 2006 végétől a párt operatív igazgatója.

Bencsik János (energetika):

Hitoktató, szociális munkás, terület- és településfejlesztő, szociológus, településüzemeltető szakmérnök

1990 óta Tatabánya polgármestere, a Fidesz országgyűlési képviselője.