Válságból ki, válságba be. Nagyjából erről szólt az Magyar Demokrata Fórum története 1993-tól kezdődően. A rendszerváltoztatás utáni első kormánypárt frakciója előbb szétszakadt a kormányzati ciklus közben, majd az 1994-es választást is elbukta az MDF. De ezzel még nem lett vége a vesszőfutásnak, 1996-ban újabb szakadás következett be. Miután ugyanis a liberálisnak tartott Szabó Ivánnal szemben márciusban Lezsák Sándor lett az MDF elnöke, a vesztes szárny úgy döntött, új pártot hoz létre Magyar Demokrata Néppárt néven.

A megalakult új erő első megmérettetése 1998-ban volt, s ezt csúfosan elbukták Szabóék – alig 1,3 százalékot szerezve kiestek a parlamentből. Ennek ellenére az MDNP egyik legismertebb arca, az akkor már az elnöki posztot is betöltő Pusztai Erzsébet megkapta az egészségügyi államtitkári posztot a polgári kormányban, ez sem csalta azonban vissza a jobboldali pártok felé a néppártot. Egy évvel az újabb országgyűlési választás előtt az MDNP belépett a baloldal trójai falovába, a középen állónak álcázott Centrum Pártba, s ezzel – mint utóbb kiderült – tevékeny részt vállalt abból, hogy 2002-ben a szocialisták és a szabad demokraták alakíthattak kormányt.

Úgy tűnik, ezek után is van visszaút. Néhány héttel ezelőtt ugyanis kiderült, hogy a mostanában a Fidesztől egyre távolabbi utakon járó MDF visszafogadja a tékozlókat – a két párt kilenc év után újraegyesül.

Február ötödikén jelentette be a Magyar Demokrata Néppárt elnöke, Szabó József, hogy pártja egyesül az MDF-fel. Szabó egyúttal mind a kormánypártokat, mind pedig a Fideszt bírálta, mondván, "azok népszerűségszerzésre törekvő politizálása nem segíti a problémák megoldását és veszélyezteti az ország nemzeti törekvéseit".

– Az országos választmány éppen ezért úgy látja, hogy szükség van az értékelvű konzervatív politika markáns megjelenítésére és megerősítésére. Fontosnak tartja, hogy létrejöjjön egy új jobboldali erőcentrum a magyar politikai életben és a parlamentben. Ennek az erőcentrumnak a konzervatív elvek, az értékek mentén kell politizálni, hogy a magyar értékelvű politikát helyeslő embereknek is legyen kit választani és legyen hiteles politikai képviselete a magyar politikai életben – jelentette ki a pártelnök.

S hogy miként vélekedik minderről Dávid Ibolya? Az Orbán-kormány volt igazságügyi minisztere továbbra is úgy gondolja, hogy pártjának külön utakon kell járnia a siker érdekében: "Csináljunk hát egypártrendszert? Ha a politika színtiszta matematika lenne, ezt kellene tennünk. Mert ott, ugye, egyetlen szavazat sem vész el. A valódi politika – én inkább ebben hiszek – csoportképzésre, érdekképviseletre épül. Ez ad biztonságot és kiszámíthatóságot a politikának. Hosszú távon nem lehet egy táborba szorítani mindenkit – Csurka Istvántól Csintalan Sándorig. A matematikát, a hasznossági szempontot persze össze kell vetni néha az értékelvvel, de ez utóbbi fontosabb a számomra" – nyilatkozta Dávid Ibolya, míg arra a kérdésre, hogy miért bírálják olyan keményen a Fideszt, miért mondják rá, hogy erőszakos vagy őszintétlen, így válaszolt: "Olyan politikusoknak vagy pártoknak címeztünk ilyen jelzőket, akik és amelyek rendszeresen figyelmen kívül hagyják, hogy az MDF független szervezet. Üzentek a sajtón keresztül 2002-ben, hogy ne alakítson önálló frakciót, legyen része egy pártuniónak vagy uniópártnak, illetve fogadja el, hogy a kettős tagság intézménye révén beavatkoznak a függetlenségébe, igazodjon ahhoz, hogy a Fidesz felmondta egyoldalúan a velük kötött megállapodást. Minden olyan esetben válaszoltunk, amely az MDF ellen szól, illetőleg a konzervativizmust vagy a jobboldaliságot gyengítette, például: privatizációügyben, a magántulajdon-ellenesség ügyében vagy a többpárti demokráciánk védelmében" – mondta a pártelnök, aki szerint az egyesülés egyik jelentős eredménye, hogy olyan régi arcok kerülnek vissza a politikába, mint Pusztai Erzsébet, Bod Péter Ákos, Zsigmond Attila vagy Kónya Imre.

Mielőtt az MDF egyesült az MDNP-vel, a pártban újabb szakadás történt. A legutóbbi hónapokban zajló belharcnak jó néhány ős MDF-es esett áldozatul – vagy kiléptek, vagy kizárták őket -, a parlamenti frakció is nyolc főre apadt. A nemkívánatos személyek között volt az azóta megalakult Nemzeti Fórum elnöke, Balogh László is, aki úgy véli, az MDF politizálására egyelőre a bizonytalanság jellemző.

– Az MDF identitászavarban van. Ebben a helyzetben már az is pozitív, hogy a szegedi időközi választáson a párt a Fidesz mellé állt, még Herényi Károly is leutazott kampányolni. Talán rájöttek arra, hogy az MSZP és az SZDSZ összefogással legyőzhető – mondta lapunknak az országgyűlési képviselő. – A Magyar Demokrata Fórum megmaradt képviselői is arról győzködnek a parlamenti folyosón, hogy a jelenlegi viszály csak átmeneti az Országgyűlés két ellenzéki pártja között, és végül úgyis megegyezés születik a Fidesszel.

Balogh László úgy véli, amennyiben az MDF továbbra is középen állónak hirdeti magát és "beszorul" a két nagy tömb közé, akkor vesztesen kerül ki a harcból. Szerinte a kérdés pillanatnyilag úgy egyszerűsíthető le, hogy valaki vagy Gyurcsány Ferenc, vagy Orbán Viktor mellé áll, harmadik lehetőség nincs. Ma egy magát nemzetinek valló pártnak egy lehetősége van: a jobboldalt segíteni.

– Mindent az összefogásnak, a jelenlegi kormány leváltásának kell alárendelni. Ha az MDF mégis önállóan indul és elvisz 2-3 százalékot, akkor világosan bebizonyosodik az MSZP-vel való összejátszás – folytatta a politikus. – Mi, a Nemzeti Fórumban a nevünkkel is vállaljuk, hogy jobboldali, keresztény, konzervatív, nemzeti értékrend szerint politizálunk és vállaljuk a régi Magyar Demokrata Fórum hagyományait. Ezért természetesen mindent elkövetünk, hogy szövetségeseinkkel együtt, őket segítve 2006-ban leváltsuk a balliberális kormánykoalíciót.

Tóth Gy. László politológus szerint, amennyiben az MDF továbbra is a jelenlegi úton megy tovább, még 2-3 százalékot sem kap majd a következő országgyűlési választásokon.

– Az egész társaság Dávid Ibolya népszerűségét próbálja kihasználni. Ez azonban csak egy látszatnépszerűség. Ha ugyanis megkérdeznek egy MSZP-s vagy SZDSZ-es szavazót, könnyen elképzelhető, hogy Dávid Ibolyát a szimpatikus politikusok közé sorolja, mégsem fog rászavazni. Hasonló a helyzet a jobboldali szavazókkal – bár sokan az elmúlt hónapok politizálása ellenére szimpatizálnak vele, mivel nincs mögötte erő, nem fogják őt választani – mondta lapunknak a politológus, aki szerint az MDF-fel kapcsolatban nem lehet eljátszani a "Centrum-trükköt" sem, hiszen senki sem hiszi el a pártról, hogy középen áll.

– A Magyar Demokrata Fórumnak ebben a formájában nincs jövője. Sok lejárt szavatosságú politikus gyűlt össze benne, többek között a mostani MDNP-s visszatérők, akik azt hiszik, az ismertség egyenlő a népszerűséggel. Ez azonban koránt sincs így.

Tóth Gy. László szerint nem lehet célravezető az MDF azon politikája sem, melynek lényege, hogy kiegyezéssel vádolják a Fideszt és az MSZP-t. Emlékeztetett rá ugyanis, hogy 1990 és 1994 között, amikor a privatizáció során a későkádári nómenklatúra magánosította a közvagyont, éppen az MDF volt a legnagyobb kormánypárt. Ezek után nincs erkölcsi alapja háttéralkukról beszélni.

– Ha Dávid Ibolyáék továbbra is így politizálnak, legfeljebb annyit érhetnek el, hogy az MDNP-hez hasonlóan magukba olvasztják a Vállalkozók Pártját, esetleg a kisgazdapártot is. Ezzel együtt is reménytelennek látom, hogy önállóan bekerüljenek az Országgyűlésbe – jelentette ki lapunknak Tóth Gy. László.