Viszlát, gettó!
Jól haladnak a tárgyalások a Hős utcai társasházak lakói és a kőbányai önkormányzat között. Bár civil szervezetek mindent megtettek annak érdekében, hogy megakadályozzák a környék szanálását, most mégis úgy tűnik, pont kerülhet a történet végére. De hova költöznek a Hős utcai lakosok? És mi lesz a főváros legrosszabb hírű háztömbjeinek a sorsa?
Elhagyott szellemváros képe tárul azok elé, akik mostanában a Hős utca két hírhedt háztömbjéhez ellátogatnak. Befalazott ajtók és ablakok, amelyeket több helyen megbontottak az éjszakára szállást kereső drogosok. Néhány ruhaszárító a folyosón árulkodik arról, hogy itt-ott még családok élnek az egykor elviselhetetlenül zsúfolt épületekben.
A két elhíresült Hős utcai társasház már 1938-as építésekor is korszerűtlennek számított. A Mária Valéria és Auguszta telepek oda beköltöző lakóinak viszont minőségbeli ugrást jelentettek a szoba-konyhás, fürdőszoba és WC nélküli lakások. A két említett telepen az országcsonkítás után Magyarországra szökött hivatalnokréteg kapott nyomorúságos szállást. A szocializmusban az önkormányzat tudatos döntése következtében aztán főként romáknak adtak bérbe lakásokat, így idővel szegregátum alakult ki. Ezzel eldőlt a házak további sorsa: főként szegény emberek költöztek oda, és csak azok maradtak, akik nem tudtak jobb helyet megfizetni.
D. Kovács Róbert Antal, Kőbánya polgármestere több mint két évtizeden keresztül volt pedagógusa és igazgatója a Hős utcához közeli katonai lakótelep általános iskolájának, így szemtanúja lehetett, miként válik egyre élhetetlenebbé a környék: a házakban problémás családok laktak, börtönviselt emberek, munkanélküliek. Az 1990-es években tovább erősödött a lakóházak szegregált jellege, aki tehette, elköltözött, helyükre pedig újabb roma családok érkeztek.
A felújítás több évtizedes halogatása miatt 2010-re a háztömbök menthetetlen állapotba kerültek, a frissen megválasztott polgármesternek egy válsághelyzetben levő közösség gondjaival kellett szembenéznie. D. Kovács Róbert Antal hivatalba lépése első pillanatától azt a célt tűzte ki maga elé, hogy mindenki számára megfelelő megoldást találjon a Hős utca problémájára.
Az előzményekhez hozzátartozik, hogy az egyik háztömb második emeletén 2004-ben gázrobbanás történt, aminek következtében több lakás végleg lakhatatlanná vált. Nem függetlenül attól, hogy egyesek a vizet, az áramot és a gázt is lopták… A helyreállítás költsége százmillió forintjába került az önkormányzatnak. Az akkori szocialista városvezetés úgy döntött, hogy az összeget beépíti a közös költségbe. Ez azonban túl nagy teher volt az egyébként is jelentős közműtartozásokat felhalmozó lakóknak.
Ugyanebben az időszakban kikapcsolták a házban a közösségi terek világítását, egyre gyakoribbak lettek a rendőrségi ügyek, a bűnözési statisztikák pedig azt mutatták, hogy a két háztömb immár a főváros egyik legsúlyosabb veszélyzónája. A helyzet a dizájnerdrogok megjelenésével vált igazán drámaivá: a Hős utca 15 A–B éveken keresztül drogelosztóként működött, gyakori lett a késelés, mindenütt eldobált tűk és emberi ürülék borította a földet.
– Tele volt a környék szerhasználókkal, nemcsak a háztömbök környezete, hanem az Örs vezér tere, a Pillangó park és a VIII. kerület egyes részein is az itt vásárolt drogoktól bódult emberek lézengtek – meséli a polgármester.
A villamosmegállókat is ellepték a drogosok, akik kitisztulás után visszamentek újabb adagért. A kerület hajléktalanellátó intézményei pedig azzal szembesültek, hogy a kannás bornál is olcsóbb drogok a hajléktalanok körében is népszerűek; kiszámíthatatlan hatásaik miatt a szociális munkások dolga is megnehezült.
– Mielőtt elkezdték elköltöztetni az embereket, gyakori volt a sorban állás a drogért, aki pedig megkapta, azonnal be is szedte a tömb melletti részen. Valóságos szemétdomb halmozódott itt föl mellettünk, mindenütt drogosok és hulladék hevert a földön – mondja egy hatvanas évei közepén járó férfi, aki még mindig a Hős utca egyik lakásában lakik. Úgy tűnik a beszámolók alapján, a lakhatási viszonyoknál is kínzóbb volt a drogprobléma.
– Amikor 2010-ben elkezdtem a munkát a kerületben, minden eszközt felhasználtunk, hogy véget vessünk a droghelyzet miatti áldatlan állapotoknak. Szociális munkások segítségét kértük, és az Emberbarát Alapítvány is küldött egy missziót – meséli a polgármester.
Az eredmény nem maradt el. A lakótömbök továbbra is lepusztultak, de a környezetük példásan tiszta. A két tömb közötti füves rész néhány éve még amolyan szemétlerakóként szolgált, ma legalább az udvari részek rendezettnek, tisztának nevezhetők, már nem néznek ki drogtanyának. A helyzet javulásához a rendőrség fellépése is nagyban hozzájárult.
Az önkormányzat azzal is próbálkozott, hogy kerítést építsen az ingatlan köré. Így csak a lakók és vendégeik léphettek volna be, kapukóddal, kulccsal. Ezt azonban különféle jogvédő szervezetek megfúrták. Szerintük ugyanis az emberi jogokkal ellentétes, ha egy társasház körül kerítés van.
Így viszont még ma is folyamatosan ellenőrizni kell a kiürített lakásokat, mert előfordul, hogy a befalazott ajtókat betörik, és ideiglenesen drogosok költöznek be. Már nem is téglával foltozzák be a lyukakat, hanem valami olcsóbb anyaggal, mert kidobott pénz az önkormányzatnak mindig újra és újra falazni. A lakók pedig a háztartási hulladékot dobják be a kibontott réseken. A konténerek üresen tátonganak a házsor előtt, a lakások azonban tele vannak gyömöszölve szeméttel. Időnként oldalról is megnyitják a lefalazott lakásokat, hogy mindenféle illegális tevékenységet folytassanak odabenn, például drogot csomagoljanak át.
Ottjártunkkor is több olyan kivont lakást láttunk, amelyet nyilvánvalóan illegális beköltözők használnak. A házbeliek arra panaszkodnak, hogy egyesek a kibontják falból a vezetékeket, így a kiömlő víz elárasztja az alsó lakókat, vagy órákra elmegy az áram a házakban.
A lakásfoglalás nem új jelenség a Hős utcában. Néhány éve ingatlanhoz lehetett jutni a háztömbökben egy meglehetősen rendhagyó módszer segítségével. Előfordult, hogy valaki elment otthonról, és mire hazaért, már mások laktak a helyén. Vagy épp csak a vécére szaladt ki a függőfolyosón, és már rendezkedtek is be nála a hívatlan vendégek.
– Nem a rendezetlen tulajdonviszonyok, hanem a rendezetlen közállapotok tették lehetővé az ilyen típusú „tulajdonszerzést” – magyarázza a polgármester.
Többen vásároltak úgy ingatlant a Hős utca két elhíresült háztömbjében, hogy fogalmuk sem volt a környékbeli viszonyokról. A két tömb közös képviselője meséli: sokakat megtévesztett a főváros mértani közepén fekvő, olcsó ingatlan, ezért megtakarított pénzükből itt vettek garzont. Néhány nap múlva aztán eljött az igazság pillanata, amikor megértették, miért is adta mélyen a piaci ár alatt a lakást az előző tulajdonos.
Egy neve elhallgatását kérő helyi hivatalnok szerint valószínű, hogy mai napig csomagolnak drogot a házakban, illetve fogyasztók is akadnak a lakók között, de koránt sincs akkora mértékben jelen a probléma, mint korábban. A bűnözési statisztikák is javultak, ma már nyugodtan el lehet sétálni a házak mellett, térfigyelő kamerák pásztázzák a környéket. A környék boltosai, a közeli telepek lakói is megkönnyebbültek.
2010-től az önkormányzat már nem utalt ki bérlakást a Hőst utcában, és – ahol volt készség az együttműködésre – elkezdődött az ottaniak más önkormányzati bérlakásokba való átköltöztetése. Nem volt könnyű feladat, hiszen a háromszáz lakás közül nem egyben több népes család is lakott. A családok létszáma alapján az önkormányzat kisebb vagy nagyobb lakást utalt ki azoknak, akik igényt tartottak a segítségre.
A kiürítést az is megnehezítette, hogy a rendszerváltást követően a lakások mintegy felét privatizálták, a tulajdonosokkal pedig nehezebb volt megállapodni, mint a bérlőkkel. Még ma is van ötven lakás, amelynek lakói nem írtak alá szerződést a kerülettel. Az önkormányzat a tulajdonosoknak felújított önkormányzati bérlakást vagy ingatlanonként 4,5-6 millió forint közötti kárpótolást ajánlott. Van, aki kevésnek érzi a kínált összeget, ahogy egyesek azt is nehezen fogadják el, hogy saját helyett bérlakásba költözzenek. Az ingatlanok értékét azonban független értékbecslő állapította meg, az önkormányzat pedig a vagyontörvény szerint eljárva az adott értéken vásárolja meg a lakásokat.
– Ennyit sem értek volna ezek, ennek ellenére annyit adtunk, amennyit tudtunk. Az önkormányzat korábban részt vett elárverezett ingatlanok megvásárlásában, és tapasztalatunk szerint ezen az áron keltek el lakások a két lakótömbben. Akkor is csak azért, mert voltak, akik spekulációs céllal akartak vásárolni, és felverték az árat – teszi hozzá D. Kovács Róbert Antal polgármester.
A fővárosi ingatlanárak általános növekedéséből nem sokat érezni a Hős utcában. Ezek a lakások jelen állapotukban majdnem értéktelenek. A felajánlott bérlakások komfortfokozata pedig magasan a saját tulajdonú Hős utcaié fölött van. Rengeteg lehetőség közül lehet választani, a kerületen belül és azon kívül is vannak az önkormányzatnak bérbe adható lakásai. Társasházak, ahol családok is kényelmesen ellakhatnak.
A kormány 2,1 milliárd forintot adott az önkormányzatnak a Hős utcai helyzet megoldására. Ebből kifizették a lakók által felhalmozott közműtartozásokat, újabb lakásokat vásároltak, amelyeket bérbe adhatnak, illetve rengeteg meglévő ingatlant felújítottak és újítanak fel jelenleg is, hogy a Hős utcaiak tisztességes körülmények közé kerülhessenek.
D. Kovács Róbert Antal megválasztása óta bevezették a határozott idejű lakásszerződéseket is. MSZP-s elődje idején évi 600-800 millió forintos kintlévősége volt az önkormányzatnak a ki nem fizetett lakbérek, közüzemi díjak miatt. Ez mára évi 10-20 millióra csökkent, miután a fizetési fegyelem 90 százalék fölötti értéket mutat.
Az önkormányzat rugalmasságára jellemző, hogy a Hős utcaiak kedvéért alkalmanként kivételt tettek, és a megegyezés érdekében határozatlan időre kötöttek velük bérleti szerződést. Ez minden esetben tartalmazza, hogy a bérbe kapott lakást rendeltetésszerű módon kell használni, fizetni kell a bérleti díjat és a közműszámlákat. A szerződések a bérlők életvitelére is kitérnek, a bérlakások lakóközösségének életminősége nem romolhat az újonnan érkezők miatt.
Noha eleinte sokan aggódtak, hogy Hős utcaiakat költöztetnek a lakótömbjükbe, komolyabb panasz egyelőre nem érkezett az önkormányzathoz. A polgármester nem tűri a rendbontást. Probléma esetén 1-2 hónap lakbértartozást is hajlandóak elnézni, és adnak időt a törlesztésre, a mások nyugalmát sértő viselkedéssel szemben azonban már sokkal kevésbé megértőek.
A jelek egyelőre biztatóak. A lakók és az önkormányzat között folyamatos a párbeszéd, havonta átlagban 3-4 új szerződést írnak alá. A Hős utcai lakók azt látják, hogy aki már elfogadta az önkormányzat ajánlatát, az most szépen felújított lakásban lakhat, a jó tapasztalatok pedig sokakkal beláttatják, hogy régi tulajdonuk kevesebbet ér, mint az önkormányzat által kínált bérlemény.
Egy Endre utcába költözött, kisgyerekeket nevelő hölgyet kerestünk fel új otthonában. Elmondta, hogy a Hős utcainál leírhatatlanul jobb körülmények közé jutott családjával. Korábban a csótányoktól az egereken át a patkányokkal is meggyűlt a bajuk; a költözés óta a múlté ez a rémálom. Szépen kifestett, tiszta lakásban élhetnek a gyerekekkel. Ő is tulajdonosa volt a korábbi lakóhelyének, azonban a körülmények olyannyira elviselhetetlenné váltak, hogy örült az önkormányzat ajánlatának.
Az elmúlt 11 év alatt 250 lakást ürített ki a városvezetés, és a polgármester abban bízik, hogy a többi lakóval is meg fognak tudni állapodni. A kerületben élők is szeretnék, ha megoldódna a helyzet, és nem térnének vissza a 2000-es évek közepén tapasztalt közállapotok.
És hogy mi létesül a Hős utcai horrortömbök helyén? Bárhogy döntsön is az önkormányzat, a lényeg, hogy sok évtizedes kálvária után végre rendeződik a főváros egyik legproblémásabb utcájának helyzete.
