Viszlát, Kulti!
A pesti Kultiplexben már egy hónapja tart a Dózerfesztivál, ahol ingyenes rendezvénysorozat keretében február 24-ig koncertek, fellépők várják a szórakozni, emlékezni, és a bezárás ellen tiltakozni vágyó liberális fiatalokat. A lebontás ellen szervezett sajtótájékoztatón a rendezők bejelentették, hogy aktivistáik beköltöznek a lebontásra ítélt épületbe, mert így akadályoznák meg a bontási munkálatok megkezdését.
– Körbe lehet telefonálni a volt alternatív művésztársadalmat. Meg is tesszük, és felemeljük a hangunkat a Kultiplex bezárása ellen, mert még itthon is méltósággal kell megdögleni. Beköltözünk ebbe a házba, és a fénypont, a gyönyörűség az lesz, ha a rendőrség támad. Van logónk is: egy összeszorított ököl, benne egy hálózsákkal. Jártam jogi egyetemre, ezért is tudom, hogy a jog nem az Isten, sőt erkölcsi alapnak sem lehet csak a jogot tekinteni – jelenti ki az épületben Bakács Tibor kritikus, aki a Kultiplex megmentésére szervezett mozgalom egyik élharcosa. Elszántságát jelezvén, egy gitárt nagy erővel a falhoz vág, amely darabokra törik.
Kender-nap a Kultiban
A Kultiplexben február 8-án, a fent említett Dózerfesztivál keretében került sor a Kendermag Egyesület rendezvényére, a Kendernapra. Az alaphangot a mintegy negyven érdeklődő számára egy amerikai és egy magyar dokumentumfilm adja meg. Az elsőben nyugalmazott rendőrök és jogalkalmazók beszélnek, hogy milyen problémákat okoz a drogtilalom: bűnözés, erőszakos bandaháborúk, AIDS, feketegazdaság, korrupció, terroristák pénzelése. Egy szövetségi rendőrtiszt, aki a „drogháborúban” harcolt húsz évig, kijelenti, munkája során megtett mindent, de kudarcot vallott. Rájött, hogy nem lehet győzni a drogbűnözők felett, így eljött az idő, hogy „tegyünk valami hazafiasat”.
– Ha eltörölnék a drogtilalmat, drámailag csökkenne a bűnügyi statisztika – érvel.
– Legalizálni kell, hogy a kormány kezében, és ne a bűnözőkében legyen az ellenőrzés. Hogy az államtól vásároljunk, ne a bűnözőtől. Próbáljuk meg biztonságosabbá tenni a fogyasztást, hogy minőségi drogokat tudjanak használni – hangzik el egy volt ügyész felhívása.
A gondoskodó állam mint drogárus? Nehéz elképzelni. Közben a vetítés alatt a teremben többen rágyújtanak.
– Egy mozi, ahol lehet dohányozni? – csodálkozunk, és az ötvenes évek olasz neorealista filmjei jutnak az eszünkbe, azokban láttunk moziban cigiző nézőket, majd egy 16 év körüli lányhoz fordultunk. – Ne haragudj, van egy szál cigid?
A lány elkezdi tapogatni a zsebeit.
– Normál! – tesszük hozzá gyorsan.
– Ja, olyan nincs – fordul vissza tekintetével a vászonhoz, ahol már a következő dokumentumfilm megy. A mintegy hétperces filmet a Társaság a szabadságjogokért (TASZ) készítette. A kábítószerjelenséggel foglalkozó szakma szakértői (Oláh Miklós nyugdíjas rendőralezredes, Németh Zsolt, a Rendőrtiszti Főiskola docense, Topolánszky Ákos volt kábítószerügyi helyettes-államtitkár) beszélnek arról, miért szükséges megváltoztatni a jelenlegi jogszabályokat. A büntető törvénykönyv módosításának szövegét Frech Ágnes, a Fővárosi Bíróság büntető kollégiumának vezetője írta. A módosítás lényege, hogy a kábítószer fogyasztása és csekély mennyiségben saját használatra történő megszerzése és tartása a jövőben nem bűncselekmény, csak szabálysértés lenne.
A két dokumentumfilm után élő beszélgetéssel folytatódik a rendezvény. A résztvevők: Juhász Péter és Sárosi Péter, a Kendermag Egyesület képviseletében, valamint Bartha András moderátor. Sárosi szerint a 2003-as Vörösmarty téri tüntetésük óta (amit az ellentüntetők hangos sípszóval ugrasztottak szét) egyre türelmesebb a közvélemény a drogok legalizációjával kapcsolatban. A kérdésre, hogy akkor a következő években tartott tüntetéseket mégis miért tartották a Margitszigeten, elzárt helyen, Juhász Péter közli, a Margitsziget védettséget ad az ellentüntetők ellen.
– Különben is, Budapesten ez a legnagyobb zöld terület, így a helyünkön vagyunk – érvel Juhász.
Sárosi rámutat, nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy a jobboldali szavazók ellenzik a drogreformot, a liberálisok és a baloldaliak pedig támogatják.
– A jobboldali szavazók ugyanúgy szívnak, mint a baloldaliak – hangzik el az évezred legzseniálisabban kétélű mondata.
Juhász hozzáteszi, a baloldali politikusok sem állnak ki az ügyük mellett, és a liberálisok közül is csak néhányan. Sárosi ismerteti az egyesület egyik vívmányát, amely szerint sikerült megakadályozniuk, hogy a hazai középiskolákban bevezessék a szúrópróbaszerű drogtesztet. Megtudjuk azt is, a huszadik század második feléig mindenhol legálisak voltak a drogok, és az ENSZ kábítószerekkel kapcsolatos egyezményeit az Egyesült Államok erőltette a világra. Ezeket mindenhol aláírták, így Magyarországon is.
– Ezért teljesen irreális elvárni a magyar Országgyűléstől, hogy legalizálják a drogokat. Csak nemzetközi szinten történhet előrelépés – mutat rá a nemzetközi összefüggésekre Sárosi.
– Az a közös bennetek és a rendőrökben, hogy mindketten a világ jobbítására tettétek fel az életeteket. Vannak, akik gyógyítanak, vannak, akik tanítanak. Ti megjavítjátok a világot – emeli egy szinttel feljebb a beszélgetés színvonalát Bartha, miután Sárosi kifejtette, hogy a drogmentes világ utópiája ugyanolyan káros utópia, mint a szocializmus volt, és ugyanúgy bukásra van ítélve. Reményei szerint 2025-re lehet elérni a drogtilalom teljes feloldását.
Ma még büntetik
A beszélgetés után meglátogatjuk a regisztrációs pultot, ahol jelentkezni lehet a III. Nemzeti Sodróversenyre.
– Nincs kedvetek benevezni a versenyre és támogatni az egyesületet? Csak ötszáz forint – invitálja a Demokrata munkatársait mosolyogva egy fiatal lány a pult mögött.
– Szolgálatban nem sodrunk – hárítjuk el a kérdést.
Megtudjuk, hogy hatan jelentkeztek a nagy sodróversenyre. A fődíj egy bécsi út. Március 10-én az ENSZ egy konferenciát tart Bécsben. 1998-ban kiadták a jelszót: „Drogmentes világ! Megcsináljuk 10 év alatt!” A tüntetők szerte a világból azért érkeznek az ENSZ-gyűlés helyszínére, hogy felhívják a világ közvélemény figyelmét arra, hogy ez nem sikerült és nem is sikerülhet, mert ez egy utópia. A pultnál még a kezünkbe nyomnak egy szórólapot. Ez egy boltot reklámoz, „ahol minden megtalálható, ami az otthoni termesztéshez szükséges. Tájékoztatunk, hogy a boltunkban kapható termékek alkalmasak lehetnek kábítószer, pszichotróp anyag előállítására is. Felhívjuk a figyelmedet, hogy a kábítószerrel való visszaélést a törvény ma még bünteti”.
Míg a regisztrációs pultnál időzünk, egyre többen érkeznek a rendezvényre. Ekkorra már a hátul lévő kerthelyiség is szépen megtelik.
A sodróversenyre végül tízen adták be a nevezésüket, így az eseménynek nagyobb volt a füstje, mint a lángja. A résztvevőknek az egyesület biztosítja az alapanyagot, a dohányt és a papírt; és csak tizennyolc éven felüliek vehetnek benne részt. Kezdődhet a selejtező, mintegy száz érdeklődő előtt. Hármas csoportban mérik össze sodrási technikájukat a vállalkozó szelleműek. Közülük a leggyorsabb kezűek jutnak a döntőbe. (Sportszakmailag értékesnek tűnik az információ, hogy a győztesek a selejtezőkben körülbelül 10-15 másodperc alatt sodorták meg a jointot. Egy földi halandónak körülbelül ennyi időbe telik elővenni a dobozból a cigit. Továbbá volt olyan versenyző is, aki rögtön rá is gyújtott a frissen készült sporteszközre, ami más sportágakra nem jellemző.)
A döntőre alaposan megnehezítették a versenyt: állva kell sodorni. A győztes óriási fölénnyel nyer. A többiek még fel sem fogják, hol vannak, ő már büszkén emeli magasba a sodort cigarettát. Kemény, sportszerű küzdelemben győzött: a leggyorsabban sodró került az élre, övé a dicsőség. A többieknek füstbe ment terv lett a bécsi útból.
Liberális ellenállás
Mint arról a Demokratában már beszámoltunk, a budapesti ferencvárosi képviselőtestület tavaly májusban jóváhagyta, hogy eladják az Üllői út egyik nagy foghíjtelkét, s azt a vevő beépítheti. Hogy a kerületben ne csökkenjen a zöld terület, döntés született arról, hogy lebontják a Kultiplex épületét, amelyet előtte megvásárolnak a tulajdonosától, a Budapest Film Zrt.-től. A mellette lévő Markusovszky tér így megnövekedő területén egy nagyobb park létesülhet.
A környék házai közül egyedül a Kultiplexet lehet lebontani, először is azért, mert ronda, illetve mert többszörösen toldott-foldott, és rossz állapotban van. Az épületet a Budapest Filmtől a Kultiplex Kft. bérli, amelynek többségi tulajdonosa a Sziget Kft., kisebbségi tulajdonosai között pedig ott van a Tilos Rádió.
A Kultiplexnek a Budapest Filmmel kötött szerződése kötelezi a bérlőket bizonyos tevékenységek folytatására, így például mozi fenntartására. Ehhez képest a Kultiplexben december 31-én tartották az utolsó mozielőadást. A mozivetítések látogatottsága 2007 első negyedévében a budapesti Art Mozi-hálózat látogatottságának mindössze 1,2 százalékát tette ki, ami nem túl nagy érdeklődésre utal.
A Tilos Rádiónak is helyet biztosító épület elsősorban a liberális fiatalok közkedvelt szórakozóhelye. Meglepő, hogy Bakács és a lebontás ellen ágáló, úgynevezett „művésztársadalom” említést sem tesz arról, hogy a IX. kerületi önkormányzat szigorúan ballib vezetésű. A polgármester Gegesy Ferenc SZDSZ-es, az alpolgármesterek is ballibek: Bánsághi Tamás (MSZP–SZDSZ), Hardi Róbert (SZDSZ–MSZP), Pál Tibor (MSZP). Így az a sajnálatos helyzet állt elő, hogy amint mondani szokás, holló a hollónak ezúttal kivájta… Talán ezért nem esik szó erről a sajátos politikai összefüggésről a rendezvényen, nem akarják tudatosítani, hogy a saját oldaluk fordult ellenük.
Érdekes módon a természetvédő mozgalmak, a zöldek is elfelejtettek üdvözlő közleményt kiadni, hogy végre egy épület helyén zöldövezet létesül a pesti flaszteren. Ezzel szemben Bakács Tibor megemlítette a Critical Mass természet-, város- és környezetvédő kerékpárosait, akiket felkért a házfoglalásban való részvételre. Vajon ha konzervatív önkormányzat lenne a kerületben, akkor is csak civil ellenállásról beszélnének, és hangsúlyoznák, hogy ez nem politikai ügy?
Úgy tűnik, a 2006-os őszi események után a hálózsák most a liberálisok jelképe lesz. Elképzelhető, hogy a házfoglalás után a „rendőri erőszak”, a „rendőri brutalitás”, és hasonló kifejezéseket hamarosan felveszik a liberális fogalomtárba is. Változik a világ.
Lass Gábor