„A parlament asztalán fekszik Navracsics Tibor előterjesztése, egy kész törvényjavaslat a parlament létszámának a mai 386-ról 200-ra való csökkentéséről. Ez a mi programunk. Általában a hivatásos politikusok, beleértve az önkormányzati tisztségviselők világát is, félbevágásának, megfelezésének vagyok híve” – nyilatkozta Orbán Viktor múlt héten, amikor az Origo internetes portál látogatóinak kérdéseire válaszolt. A Fidesz elnökének szavai sokaknak talán az újdonság erejével hatottak, pedig a kisebb parlament ötletét már mindkét politikai oldal többször felvetette az elmúlt években.

Ötvenhétszer nem

De ne szaladjunk ennyire előre, hiszen az Orbán Viktor által említett Fidesz-elképzelés is megér néhány mondatot. Már csak azért is, mert a T/295-ös számmal futó törvénymódosító javaslatot még 2006 júniusában nyújtotta be a fideszes Répássy Róbert, valamint a KDNP-s Rubovszky György és Salamon András, ám azóta nem került még napirendre sem, mert a kormánytöbbség leszavazta. Pontosan ötvenhét alkalommal.

Érdekesség, hogy az ötvenhét szavazás alkalmával voltak ingadozók. Az időközben miniszterré előlépett Gyenesei István volt, hogy igennel szavazott, volt, hogy nemmel. Az SZDSZ többnyire elutasító volt, ám idén június másodikán például nyolc képviselő (így Fodor Gábor és Kóka János is) támogatta a napirendre vételt. Az MDF-frakciót is megtalálhatjuk mindkét oldalon. Ám ettől függetlenül tény, hogy az Országgyűlés két év alatt nem vette napirendjére a törvénymódosítást. A javaslat egyébként az Alkotmányban rögzítené a csökkentést, így pontos útmutatást nem ad a parlament létszámának megváltoztatására. A 19. paragrafus 2. bekezdése mindössze annyit tartalmaz, hogy az Országgyűlés „legfeljebb kétszáz főből áll”. Hogy a kis híján ötvenszázalékos létszámcsökkentést miként kellene véghezvinni, ahhoz a választójogi törvény módosítására van szükség – az alkotmánymódosítás elfogadása után.

Listás számháború

A parlamenti létszám csökkentésére már számos ötlet volt a ’90-es évek közepe óta. A Horn-kormány idején például a Fidesz egy kevésbé drasztikus változást, 290 fős Országgyűlést javasolt, de ezzel is magára maradt a balliberális többséggel szemben. A párt akkori elképzelése az volt, hogy 152 főt egyéni választókerületben, 138 képviselőt pedig területi listán válasszanak meg, ami az egyéni körzetek erősödését jelentette volna.

2001-ben Medgyessy Péter miniszterelnök-jelölt ötlete az volt, hogy legyen kétkamarás parlament, az alsóház létszámát pedig kétszáz képviselő körül állapította volna meg. Terve szerint a felsőházban többek között az egyházak, a civil szervezetek, a felsőoktatási intézmények és a kisebbségek képviseltethették volna magukat, míg az alsóházi képviselőket a pártok jelölték volna. Az ötlettel alapjaiban egyetértett Dávid Ibolya akkori igazságügyi miniszter, valamint pozitívan reagált a Fidesz és az FKGP is, az SZDSZ azonban kifejezte, senkinek sem partnere az alkotmányos rendszer szétzilálásában. A választási reform aztán szépen feledésbe merült.

Szintén a polgári kormány idején működött egyébként egy választási reformot előkészítő eseti bizottság is, a pártok elképzelései azonban itt is nagyon távol álltak egymástól. Az MSZP 152 egyéni körzettel és szintén 152 listás hellyel számolt, a Fidesz meghagyta volna a 176 egyéni körzetet és a jelenlegi 210 helyett 100 listás helyet javasolt, az SZDSZ pedig 250-300 fős parlamentet képzelt el. Végül ezúttal sem született megegyezés.

Három évvel később a vesztét érző Medgyessy Péter kormányfő évértékelőjében újfent bedobta a kisebb parlament ötletét, 250 képviselőt javasolt. Ezt az ötletet Wiener György szocialista képviselő azzal egészítette ki, hogy 250 főnél már nem lenne értelme egyéni választókerületek kialakításának, így ez a csökkentés akár egy tiszta listás rendszer kialakítását is jelenthetné. A koalíciós partner SZDSZ ugyanakkor azt mondta, egyetért a 250 fős Országgyűléssel, de más rendszerben. A liberálisok a választókörzetek számát 176-ról 152-re csökkentették volna, megszüntették volna a területi listákat, az országos listáról szerzett mandátumok számát ugyanakkor növelni akarták, 98 főben állapították volna meg.

Egy esztendővel később, 2005-ben újra előkerült a létszámcsökkentés. Az MSZP akkor a 290 fős parlament mellett kardoskodott, egyéni és listás mandátumokkal, egyfordulós választással. A Fidesz a 200-250 fős vegyes rendszer mellett tette le a voksát, úgy, hogy a parlamenti arányok érdemben ne változzanak. A párt rögzítette, prioritásként kezeli az egyéni választókerületek lehető legnagyobb számban való megtartását, ami fontos a választókkal való kapcsolattartás szempontjából. Az MDF a 200-250 fős létszámmal egyetértett, de semmi másban nem: a Fidesszel ellentétben ők csak listás, egyfordulós választást javasoltak. A 2006-os választások kampánya miatt aztán ez az egyeztetés-sorozat is lezárult, természetesen megegyezés nélkül.

Végtelen monológok

Mint látható, az elmúlt bő egy évtizedben számtalan ötlet felmerült már, de a parlamenti pártok mindig elbeszéltek egymás mellett. A Fidesz konzekvensen az egyéni körzetek megtartását szorgalmazta, a csökkentést nagyjából arányosan, ugyanakkor inkább a listás mandátumok kárára oldotta volna meg. A kis pártok érdeke azonban az, hogy a listás helyek szerepe ne csökkenjen (inkább nőjön), hiszen ők az egyéni körzetekben nem nagyon rúgnak labdába. Nem véletlen például az MDF 2005-ös elképzelése az EP-választáshoz hasonló, csak listás szavazással. Az MSZP álláspontja változó, a párt hol a vegyes rendszer, hol a csak listás szavazás mellett foglalt állást, az azonban megfigyelhető volt, hogy a kis pártokhoz hasonlóan a listás mandátumok kárára ők sem akartak soha módosítani, vélhetően azért, mert ez a szocialistáknak sem kedvezne. Az álláspontok távoliak: a parlamenti létszám csökkentése vélhetően még jó néhány évig újra és újra előkerül majd a magyar közéletben.

Bándy Péter

A Fidesz komolyan gondolja

– Ötvenhét alkalommal szavazta le a parlament, hogy napirendre kerüljön a javaslatuk. Elhangzott a kormányoldal részéről valamilyen indok?

– Ennek az lehet az oka, hogy a baloldalon nem fogadják el, az Alkotmány tartalmazza a parlament létszámát – mondta a Demokratának Répássy Róbert frakcióigazgató, a Fidesz és a KDNP két éve benyújtott javaslatának egyik beterjesztője. – Ők azt mondják, a választójogi törvényt kell módosítani, magyarul ehhez a törvényhez kell igazítani a létszámot, és nem fordítva. Mi azonban úgy véljük, mivel az utóbbi években sosem jutottak egyetértésre a pártok, ezért az Alkotmány is tartalmazza a képviselők számát, mert ez minden politikai erő számára kényszert jelent a megegyezésre.

– A szavazások alkalmával csak az MSZP utasította el következetesen a napirendre vételt, több SZDSZ-es képviselő ingadozott.

– Nehéz lehet fenntartani a kettős retorikát, miszerint a balliberális oldal támogatja a kisebb Országgyűlést, mégsem szavazza meg a csökkentést. A szocialistáknak több javaslatuk volt már, de a legutóbbi alkalommal nem javasoltak drasztikus csökkentést, emlékeim szerint csupán 50-60 fővel kevesebb képviselőt akartak. A Fidesz álláspontja szerint azonban érdemi változásra van szükség, ezért javasoltunk lényegében megfelezést.

– Ezt milyen módon vinnék véghez?

– Azt szeretnénk, ha a mostani vegyes rendszer megmaradna. A jelenlegi szisztémában három módon lehet mandátumhoz jutni: egyéni körzetből, direkt területi listákról, illetve az országos listán keresztül kompenzációs listáról. Javaslatunk szerint ez a rendszer nem változna, a parlamenti arányok így módosulnának legkevésbé. Hozzáteszem, az ötleteinket senkire sem akarjuk ráerőltetni. Ezért mondtuk azt: szavazzuk meg a létszámcsökkentést az Alkotmány részeként, hiszen a nyilatkozatokból az derül ki, hogy minden párt kisebb parlamentet akar. Ha az alaptörvény tartalmazná a létszámot, az kényszert jelentene a részletekben történő megegyezésre is, így talán sikerülne minden kérdésben dűlőre jutni. A baj az, hogy úgy látom, a másik oldal részéről inkább csak kampányszerűen merül fel a csökkentés kérdése. Mi azonban ezt komolyan gondoljuk.

– Az őszi ülésszakon ismét előveszik a kérdést?

– Ötvenhét leszavazás persze elgondolkodtató, mégis úgy vélem, hogy igen, ezzel is jelezzük szándékunk komolyságát. Egyébként azt gondolom, hogy el lehet utasítani az alkotmánymódosítási javaslatunkat, ez minden pártnak szíve joga. De hogy a szocialisták még csak annak az esélyét sem akarják megadni, hogy napirendre kerüljön a tervünk, és érdemi vitát folytassunk róla, számunkra elfogadhatatlan.

Milliárdos megtakarítás

A kisebb parlament ötlete leginkább pénztakarékossági okokból merül fel. A Demokrata készített egy hozzávetőleges számítást, hogy az átlagos képviselői jövedelmet alapul véve mennyi pénzt lehetne megtakarítani, ha pusztán azt vesszük, 186 honatyával kevesebb lenne. Egy hónapban 186 képviselő tiszteletdíja közel 69 millió forint, a költségtérítés 41 millió, a szállásdíj pedig 14,3 millió forint. Ez azt jelenti, hogy évente a megtakarítás 186 főre vetítve számításaink szerint csaknem másfél milliárd forint lenne. Mindez természetesen durva számítás, hiszen az egy képviselőre eső átlag sem százszázalékosan pontos, ráadásul ez a mostani állapotokat tükrözi. Ám ebben a megtakarításban nincs benne a többi, képviselőre eső költség: a titkárság fenntartása, a telefonhasználat, a papírköltség és így tovább. Így azt bizonyosan kijelenthetjük, hogy egy 200 fős Országgyűlés minimum kétmilliárdos megtakarítást jelentene évente.

Érdekességképpen említsük meg, hogy a szomszédos, nyolcmillió lakosú Ausztriában 245 képviselő van (183 a Nemzeti Tanácsban, 62 a Szövetségi Tanácsban), az öt és fél milliós Szlovákiában 150 tagú a parlament, míg a kétkamarás parlamenttel rendelkező, kétmillió lakosú Szlovéniában a két házban összesen 112 honatya ül. Ha ennél nyugatabbra nézünk, akkor a 7,2 milliós, mintademokráciának tekintett svájci alsóházban 200 képviselő van, míg a felsőházban a kantonokat 2-2, a félkantonokat 1-1 ember képviseli.