Washington fél a szegények népvándorlásától

Magyarország kicsi és gyenge, az Egyesült Államok pedig nagy és erős. Ebből a nyers politikai logikából következik, hogy a magyaroknak még mindig vízumra van szükségük, ha az Egyesült Államok területére akarnak lépni, az amerikaiak azonban jöhetnek hozzánk szabadon. Ezt a magyar társadalom teljes joggal bántó egyoldalúságnak érzi a többi volt kelet-európai ország lakóival együtt. Ráadásul nem tudni, mikor változtat igazából Washington ezen a helyzeten, mikor tekint bennünket egyenrangúnak. Nem katonailag, nem gazdaságilag, csak mint embereket…

Tom Lantos elszólta magát. Azt ígérte, hogy kitiltatja az Egyesült Államokból a Magyar Gárda tagjait. Az elkeserítő az, hogy nagyon is megvan az esély arra, hogy szavai valóra váljanak. Még akkor is, ha a Magyar Gárda tagjai rendelkeznek már érvényes amerikai vízummal. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének internetes portálján is olvasható, hogy a vízum nem jelent automatikus belépést az államokba. Arról, hogy beléphet-e valaki, vagy sem, az Egyesült Államok bevándorlási tisztviselője dönt az adott határállomáson. Legyen az repülőtér, kikötő, vagy egy közúti bódé…

Politikai naivitás

Az amerikai vízum különleges dolog. Tükre annak a politikai és gazdasági viszonyrendszernek, amely az Egyesült Államokat más országokhoz fűzi. Az Antall-kormány 1990 novemberében megszüntette az Egyesült Államok polgárai számára a vízumkényszert. Kelemen András, az MDF akkori politikusa, ma a parlament külügyi bizottságának fideszes tagja szerint ez a lépés gesztus volt Washington felé. A magyar társadalom és a magyar vezetés rendkívül sokat várt az Egyesült Államoktól új gazdasági és politikai életének beindításában. A gesztus azonban – tizenhét éve! – viszonzatlan maradt. Konkrét és átvitt értelemben is. A vízumkényszer feloldása az Antall-kormány egyik legnaivabb politikai lépése volt, mondta Kelemen András, még akkor is, ha ezzel egyébként szélesre tárta a kaput az Amerikában élő, közel másfél milliós magyarság előtt. Washington eddig 27 állam polgárainak adta meg a vízummentességet, főként az EU korábban belépett tagállamai részesültek e kegyben. Csak Görögország maradt ki a sorból. Viszont az újak közül megkapta Szlovénia. A többiek türelmetlenek, sőt egyre türelmetlenebbek. Lettország, Litvánia, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Csehország ez év augusztus közepén közös tiltakozó nyilatkozatban fordult Washingtonhoz a vízumkényszer eltörléséért. És persze a politikai egyensúly megteremtéséért, az Egyesült Államok nagyhatalmi erejét szimbolizáló egyoldalúság megszüntetéséért. Hiszen Amerika polgárai vízum nélkül léphetnek minden uniós tagország területére, tíz EU-s államra viszont továbbra is vonatkozik az amerikai vízumkényszer.

Brüsszel is támogatja a tiltakozókat, erről többször is nyilatkozott már Manuel Barroso. A hatás azonban rendkívül csekély. Ez év augusztus 3-án George Bush amerikai elnök ugyan aláírta azt a terrorizmusellenes törvényt, amelyben benne van a vízummentesség kiterjesztésének lehetősége is, a kérdés mégsem ilyen egyszerű. Az új jogszabály szerint azok az országok kerülhetnek a lehetséges vízummentesség listájára, amelyekkel szemben 10 százalék alatt marad a beutazási kérelmek visszautasításának aránya. Csakhogy a visszautasítás joga is az USA-é, így saját feltételeinek saját maga felel meg, kizárva ebből az érintett felet.

Jelenleg a volt keleti blokk országai közül csak Csehország felel meg a 10 százalékos feltételnek. A többieknek – hivatalos amerikai értékelés szerint – tovább kell fokozniuk biztonsági intézkedéseiket.

A magyar Külügyminisztérium a Demokratának küldött nyilatkozatában sikerként könyvelte el a 10 százalékos határ megszületését. Nyilvánvaló, hogy az új rendelkezést Washington reménykeltő gesztusnak szánta minden vízumra kötelezett kelet-európai ország számára, mivel korábbban 3 százalék volt a kvóta. De ez álságos eredmény, hiszen azt, hogy a térségünkben dolgozó amerikai követségek mikor mennyi vízumkérelmet utasítanak vissza, csakis tőlük függ. Igazából nincs egzakt szabályozás, minden teljesített követelmény után jöhetnek újabb és újabb követelmények.

A legtöbb ember azt hiszi, hogy Amerika a 2001. szeptember 11-i terrortámadás hatására vonakodik a vízumkényszer feloldásától. A tiltakozó európai államok közül ezt a csehek vették a legkomolyabban, mindjárt meg is ígérték, hogy 2008-ra elkészítik azt a biometrikus, tehát egy digitális arcképpel, s két ujjlenyomattal is ellátott útlevelet, amelyet egyébként minden EU-tagállamtól követel majd Washington. A lényeg azonban nem ebben rejlik. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetségétől kapott tájékoztatás szerint is a vízumkérdést elsősorban Amerika bevándorlási és letelepedési politikája befolyásolja. Vagyis Washington nem a terrorista támadásoktól, hanem az illegális betelepülőktől és munkavállalóktól fél elsősorban. Őket akarja kiszűrni és távol tartani saját vízumpolitikájával.

Több mint tízmillió illegális bevándorló él az országban, akik nemcsak a fekete gazdaságnak adnak olcsó munkaerőt, de növelik a szervezett bűnözők számát is, és nem várt terhet jelentenek egyes államok, például Kalifornia szociális ellátó rendszerének. Hogy mennyire fontosak a gazdasági szempontok a vízumkérelmek elbírálásánál, jól látható a kérelmezőnek feltett írásbeli, illetve szóbeli kérdésekből. Az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége természetesen kíváncsi arra is, hogy volt-e katona a kérelmező, tagja-e valamilyen félkatonai szervezetnek, akar-e robbantani Amerikában, de ez inkább vicc, még ha az amerikaiak úgy tesznek is, mintha komolyan gondolnák…

Annak viszont már fele sem tréfa, hogy az amerikai követség kíváncsi a beutazást kérő munkahelyére, munkáltatói igazolást kér a béréről, és kéri az elmúlt három hónapi bankszámla-kimutatását is. Maga a követség is leírta szerkesztőségünknek küldött válaszában, hogy a személyes interjú során – ez zárja különben a kérvényezés folyamatát – a „konzulátusi tisztviselő általában a kérelmező utazási terveiről, valamint magyarországi személyes körülményeiről szeretne megbizonyosodni, elsősorban munkavégzéséről és anyagi hátteréről…” Ennyit a személyiségi jogok sérthetetlenségéről.

Prága és Varsó

Az új csatlakozók közül leginkább a lengyeleknek fáj az egyoldalú vízumkényszer. Először is: tízmillió lengyel él az Egyesült Államokban, ez a lengyel népesség egyötöde. Ráadásul Varsó legfontosabb szövetségesének tekinti az Egyesül Államokat. Lengyelország az oroszoktól és a németektől tart, a franciák és az angolok pedig cserbenhagyták 1939-ben, az úgynevezett „furcsa háborúban”. Lengyelország önmagát is az USA fontos szövetségesének tekinti. Példa erre Irakban tanúsított katonai hűsége, s az, hogy vállalta az amerikai rakétapajzs telepítését is saját területén. Varsó sokáig úgy gondolta, mindezekért kivételeznek vele, s a szlovénekéhez hasonló gyorsasággal megkapja az amerikai vízummentességet.

Nem kapta meg. A kérdés mindennapos téma a lengyel sajtóban és politikai életben, Lech Kaczynski lengyel elnök és George Bush közelgő amerikai találkozóján is az egyik fő kérdés lesz a rakétatelepítés mellett. Vagy éppen azzal összefüggésben.

A másik Csehország. Tavaly októberben éppen Prága és Varsó sürgette az unióban, hogy ha nem kapja meg minden új tagállam a vízummentességet az Egyesült Államoktól, akkor az EU vezessen be vízumkényszert a szolgálati és diplomata-útlevéllel utazó amerikaiakra. Félreérthetetlen üzenet a washingtoni döntéshozóknak. Már csak azért is, mert nekik van elsősorban szolgálati vagy diplomata-útlevelük…

A magyar Külügyminisztérium szóvivője, Polgár Viktor persze rögtön leszögezte egy nyilatkozatában, hogy hazánk semmiképpen sem alkalmaz szigorításokat az Egyesült Államok polgáraival szemben. Bush taktikája egyébként az „oszd meg és uralkodj” jól bevált módszere: az USA nem fogadja el az EU-tagországok közös fellépését vízumügyben, csak egyenként hajlandó tárgyalni velük. A szolgalelkű magyar kormány mindig segíti az EU egységének megbontását. Ezt nemcsak Polgár Viktor külügyi szóvivő nyilatkozata jelzi, de az is, hogy Magyarország nem írta alá a tiltakozó államok közös nyilatkozatát augusztus közepén. Érdekes, de ezért nemcsak Németh Zsolt, a parlament külügyi bizottságának fideszes elnöke rótta meg a Gyurcsány-kormányt, de az SZDSZ külügyi szakértője, Szent-Iványi István is.

Aggasztó adatok

Az Egyesült Államok budapesti nagykövetsége kérdésünkre közölte, összesen húszféle, úgynevezett nem bevándorló amerikai vízum létezik. 2006-ban 25 ezer magyar állampolgár folyamodott vízumért, közülük 23 104 fő kapott beutazási engedélyt. A visszautasítottak a kérelmezők 12,7 százalékát teszik ki. Talán nem véletlenül: Magyarország még messze van a megváltó tízszázalékos határtól. Bush forgatókönyve érvényesül. Sikerült minden új EU-s tagállamot külön, egyenkénti tárgyalásokra bírni. Ezeken a lengyelek a rakétapajzsra és iraki szerepvállalásukra, a csehek pedig szintén a hozzájuk is telepítendő rakétapajzsra és stabilan magas életszínvonalukra hivatkoznak.

És Litvánia? Közel van Oroszországhoz, Fehéroroszország közvetlen szomszédja. Amerikai szemszögből ez önmagában is erény lehet. Bár Vilnius is aláírta az augusztusi tiltakozó jegyzéket, Darius Semaska, budapesti litván nagykövet a Demokratának elmondta, ma már csak az a kérdés, hogy mikor adja meg Washington az új csatlakozóknak a vízummentességet, és nem az, hogy megadja-e. Ezért nincs értelme ellenlépéseken spekulálni.

Nem tudni viszont, hogy mit kínál Magyarország. Esetleg egy kivételesen liberális befogadó politikát saját területén arra az esetre, ha elhúzódna a közel-keleti válság? Vagy egy új taszári légibázist? Bármiben is reménykedik Gyurcsány Ferenc, hazánk esélyei sokat romlottak. A statisztikák a magyar lakosság vészes eladósodottságáról, vásárlóerejének csökkenéséről tudósítanak, s látható közelségbe került a negyedik Gyurcsány-csomag is.

Ezeket az információkat Washington is megkapta. És nyilván arra a következtetésre jutottak az amerikai elemzők, hogy újabb magyar kivándorlási hullám fenyeget. Olyan, amilyen az 1900-as évek elején érkezett az ígéret földjére. Amerika azonban azóta megtelt, s bár ott mindenki bevándorlónak számít, az ország legfőbb gondja éppen a bevándorlás lett. A Külügyminisztérium illetékesei azt közölték a Demokratával, hogy nincs magyar-amerikai munkavállalói kvóta sem. Tehát 500 új magyar munkavállaló éppúgy lehet sok, mint ahogy lehet kevés is Amerikában. Mindent a pillanat dönt el.

A pillanat pedig nem kedvező: a Le Figaro című francia lap korábban arról értesült, az Egyesült Államok titokban arra készül, hogy mind a 27 uniós tagországgal szemben fenntartja majd a vízumkényszert. Akiknek nincs mentességük, azok már nem is kapnak, akiknek van, azokkal szemben pedig visszaállítják a vízumkötelezettséget. Jóllehet, ez egy Ausztráliában már kipróbált, online, vagyis internetes vízumrendszer lesz. Állítólag gyors és zökkenőmentes.

Vona Gábor, a Magyar Gárda vezetője szerint Tom Lantos budapesti nyilatkozata az elmúlt évtized legsúlyosabb beavatkozási kísérlete belügyeinkbe, mivel bármit mondott, azt nem magánemberként, hanem az amerikai kongresszus külügyi bizottságának elnökeként mondta. Vona Gábor úgy véli, Tom Lantos nyilatkozata hazai politikai megrendelésre született. És szinte biztosan azért tették, hogy a Gyurcsány-kabinet ezzel magyarázhassa majd a vízummentesség kérdésében elszenvedett kudarcait, noha annak gazdasági okai vannak.

Biztonságiak nem is lehetnek. Vona Gábor felháborítónak tartja, hogy Tom Lantos a nyilatkozatakor még meg sem alakult Magyar Gárdát összemosta az al-Kaidával. De ha Tom Lantos logikáját követjük, akkor éppenséggel Magyarországnak lenne oka visszaállítani a vízumkényszert az Egyesült Államokkal szemben. Amerikában ugyanis számtalan olyan terrorcselekmény történt és történik – iskolai lövöldözések, szektákon belüli erőszakos cselekmények és gyilkosságok, valamint a véres utcai bandaháborúk -, hogy Magyarország inkább érezheti veszélyben magát a beutazó amerikaiaktól, mint fordítva.

Gyurcsányék cinkosságát, a politikai megrendelés tényét mutatja, hogy a magyar kormány nem tiltakozott Tom Lantos fenyegetései ellen. Noha rendes körülmények között válaszul megígérhette volna Lantosnak, hogy akkor Magyarország sem engedi be területére az amerikai Nemzeti Gárda tagjait.

Sinkovics Ferenc