Vörös vonal

– A NATO 5. cikkelyének életbe léptetése szinte a háború kitörése óta folyamatosan napirenden van. Mikor tekinthető egy NATO-tagország egy harmadik állam által megtámadottnak?

– Az 5. cikkely alkalmazásának kockázata folyamatosan nő, mert egyes NATO-tagországok egyre konkrétabb támogatást nyújtanak Ukrajnának. Jogilag mindig vitatott, mi minősül támadásnak. Ha egy szuverén NATO-tagországot megtámad egy harmadik ország, az 5. cikkely életbe lép akkor is, ha a támadó ország nem azonosítható. Ez történt 2001. szeptember 11-én, amikor az Egyesült Államok elleni támadást nem valamely állam, hanem az al-Kaida terrorszervezet hajtotta végre. Az 5. cikkelyt a szövetség automatikusan érvénybe léptette, mert az egyik szövetségest külső támadás érte. Nem csak az minősülhet támadásnak, amikor harckocsik vonulnak be a megtámadott ország területére. Tavaly ősszel Lengyelország területére csapódott be egy eltévedt ukrán légvédelmi rakéta, és az első reakciók arról szóltak, hogy orosz támadás történt. Kétséges ugyanakkor, hogy a megtámadott ország kéri-e az 5. cikkely alkalmazását. Németország az Északi Áramlat felrobbantása után nem kérte. Az is mérlegelés kérdése, hogy a támadás nemzetközi területen történt-e. Néhány héttel ezelőtt a Fekete-tenger felett az egyik NATO-tagország repülőgépeihez szándékosan nagyon közel repültek orosz gépek, mondván, hogy orosz felségvizek felé tartanak. Egy légi incidens nemzetközi területen történik, de ha egy NATO-tagország repülőgépét éri támadás, vagy légi harcba kerül, akkor azt támadásnak minősítenék.

– Mennyire valós veszély, hogy érvénybe lép az 5. cikkely?

– Ez attól is függ, hogy az oroszok hogyan minősítik a velük szemben álló országnak nyújtott segítséget. Németország eleinte csak védekezésre alkalmas eszközöket bocsátott Ukrajna rendelkezésére, majd elég rövid idő alatt eljutottak a Leopard harckocsikig. Valamilyen oknál fogva van az oroszokban egyfajta visszafogottság. A Moszkva cirkálót az ukránok állítása szerint ukrán mérnökök által egy-két hónap alatt kifejlesztett rakétával süllyesztették el. Ezt senki ne higgye el! Egy ilyen rendszer kifejlesztéséhez sok idő, pénz és komoly szaktudás kell. Az incidens során a Fekete-tengeren olyan amerikai felderítőgépek repültek, amelyek nyilvánvalóan az orosz csapattevékenységről gyűjtöttek információt. A technikai úton szerzett értesülések átadása az ukrán hadseregnek a háború kitörése óta folyamatosan zajlik. Ennek ellenére az oroszok mégsem értékelik úgy, hogy ezzel az USA vagy Lengyelország belépett volna hadviselő félként a háborúba az ukránok oldalán.

– Hol húzódik Oroszország számára a vörös vonal?

– Az F–16-os repülőgépek alkalmasak légi harcra, földi célpontok támadására és egymással való küzdelemre is, például a levegőben egy bombázó elleni támadásra is. Nagy a hatótávolsága, mert levegőben is tankolható. Ezekkel az ukrán fél könnyedén támadhatna érzékeny orosz célpontokat. Az F–16-osok szállításáról az USA egyelőre lemondott, mert az amerikai nemzetbiztonsági tanácsadók szerint visszafordíthatatlan folyamatokat indíthatna el. Van részükről olyan félelem is, hogy az ukránok orosz területeket támadnak meg. Hiába ígérte meg Joe Biden elnök, hogy ez nem fog megtörténni, az ilyen ígéretet már több esetben megszegték. Frontvonali helyzetben nehezen tudom elképzelni, hogy egy hadsereg a rendelkezésére álló fegyverekkel önkorlátozó módon bánna. Előfordult, hogy az ukránok egy vétlen lövés kapcsán is igyekeztek azt a látszatot kelteni, hogy az oroszok NATO-országok objektumaira támadtak. Az ukrán politikai vezetésnek van egy törekvése, hogy hadviselő féllé tegye a szövetségeseit.

– Miért?

– Az ukrán hadsereg egyre nagyobb kihívásokkal néz szembe. Ukrajna gazdasága gyakorlatilag lélegeztetőgépen van, a hadsereg ellátása fegyverrel, lőszerrel, tartalék alkatrésszel pedig kizárólag a külföldi támogatóktól függ. Ha rossz időjárási viszonyok miatt megszakadna a logisztikai lánc, az beláthatatlan következménnyel járna. Ha a megfelelő alkatrész nincs ott a megfelelő időben, akkor a gyártósorok leállnak, nem lesz elég lőszer. Amikor a németek átadták a jó minőségű önjáró lövegeiket, néhány héten belül meghibásodtak. A nem megfelelően kiképzett személyzet nem vette figyelembe a szervizciklusokat, a leadott lövések utáni hűtést és pihentetést.

– Számos amerikai, brit, holland és lengyel katona tartózkodik Ukrajnában. Ha ezeket a katonákat támadás éri, az nem indok arra, hogy az 5. cikkelyt alkalmazzák?

– Az oroszok alkalmanként közzétesznek olyan hangfelvételeket, amelyek azt bizonyítják, hogy az ukrán oldalon külföldi zsoldosok is harcolnak. A XXI. században egyre inkább előtérbe kerül az a hibrid megoldás, hogy az anyaország érdekeiért egy távoli országban nem a reguláris csapatok harcolnak, hanem piaci alapon szerződött zsoldos katonák, akikkel kapcsolatban az adott államnak semmilyen felelőssége nincs. Az Ukrajnát támogató országok kényesen vigyáznak arra, hogy fegyveresei ne az adott állam katonájaként jelenjenek meg, mert az lenne az igazi vörös vonal. Az oroszok ugyanezt játszották 2014–2015-ben, amikor nem orosz, hanem felségjelzés nélküli zöld egyenruhások jelentek meg a Krímfélszigeten. A nyugati világ egyre nehezebben viseli, ha katonái távoli országokban halnak meg, ezért is alkalmazzák az üzleti alapon szerveződő magánhadseregeket, mert arra mindenki mondhatja, hogy nem az én országom katonája. Másrészt a nyugati közvélemény sokkal inkább hajlandó szemet hunyni ezeknek az embereknek a halála felett.

– Ezek szerint nyugati felségjelzésű katonai egyenruhás nincs is Ukrajnában?

– A diplomáciai testületekben jelen lévő katonai attasék saját egyenruhájukban katonai diplomáciai tevékenységet folytatnak. De az teljesen kizárható, hogy a harcolókat támogató egységekben olyan katonák legyenek, amelyek valamely NATO-ország egyenruháját viselik. Kérdés, meddig lehet az üzleti alapon szerveződő struktúrákkal ezt az űrt betölteni. A zsoldosok üzleti alapon mennek Ukrajnába. Lehet, hogy néhány hete még hazájuk hivatalos egyenruháját viselték, majd jelentős titkosszolgálati támogatással gyorsan átöltöztek. Aláírták a leszerelési papírokat, leszámoltak a hivatásos katonasággal, majd önként jelentkeztek, hogy idegen országba mennek pénzért harcolni. Még biztosítást is kötnek rájuk. Mindenki tudja, miről van szó, mégis mindenki félrenéz.

– A katonák mellett nagy létszámmal vannak jelen az ukrán hadseregben azok a katonai szakértők, tanácsadók, szerelők, akiket szintén érhet támadás.

– Központi kérdés a high-tech fegyverek szervizelése, karbantartása és működtetése. Ezekre a fontos, ám kevésbé látványos katonai eszközökre – lokátorrendszer, elektronikai hírszerzés, műholdas információk elemzése – nem lehet gyorstalpalón kiképezni a katonákat. A szervizelést, kezelést ellenőrző tanácsadók elvileg kontrollálni tudják, hogy az ukránok orosz területeket ne támadjanak, de a közelmúlt történései erre rácáfoltak. A brit Stom Shadow rakéta, amely 250-300 kilométer hatótávolságú, orosz területen csapódott be. Múlt héten történt, hogy Ukrajnában élő vagy az ukrán állammal szimpatizáló orosz önkéntes alakulat orosz területet támadott amerikai fegyverekkel. Az ukránok tagadták, hogy előre tudtak volna az akcióról, az amerikaiak pedig azt, hogy fegyvereket adtak volna. Nehezen hihető, hogy egy háborúban álló, megtámadott ország úgy megbízna az agresszor ország zsoldosaiban, hogy ne feltételeznék, az orosz titkosszolgálat küldte őket provokáció céljából. Nyilvánvalóan ez egy öngyilkos küldetés, de az ukránok nem véletlenül amerikai fegyvereket adnak nekik, hogy utána azt lehessen mondani, nem csak ők állnak harcban az oroszokkal.

– Ukrajna szeretné kiszélesíteni a háborút, de ez sem a NATO, sem Moszkva érdekeivel nem esik egybe?

– Az Ukrajnát támogató nyugati szövetséges országoknak egyre inkább figyelniük kell arra is, nehogy az ukrán politikai vezetés még jobban belerángasson más országokat a konfliktusba. A The Washington Post nem véletlenül szivárogtatta ki, hogy Zelenszkij fel akarja robbantani a Barátság kőolajvezetéket, és orosz falvakat támadna. Ezzel az amerikaiak egyrészt jelzik az ukránoknak, hogy minden egyes lépésükről tudnak, másrészt nem engedik, hogy olyan küldetéseket hajtsanak végre, amelyek nem egyeznek meg a nyugati támogatók érdekeivel. A harcoló felek a fegyverektől a nemzetközi közvélemény megdolgozásán át a dezinformációig minden eszközt bevetnek. Itt van jelentősége annak is, hogy az ukránok mellett harcoló nemzetközi csapatok, tanácsadók, szakszemélyzet szerepét ki hogyan ítéli meg. Az oroszok sem szeretnének a NATO-val szembekerülni, holott egészen biztos, hogy az orosz katonai hírszerzésnek vannak információi. Az orosz politikai vezetés jelenleg úgy látja, nem volna szerencsés ezt a háborút úgy kiszélesíteni, hogy az számukra nehezebb helyzetet eredményezzen.

– Egyre több elemző beszél arról, hogy a kiszivárogtatás célja a háború lezárásának előkészítése volt. Egyetért ezzel?

– Egyre inkább haladunk afelé, hogy Zelenszkij nem a megoldás, hanem maga a probléma. A kiszivárogtatott anyag olyannak mutatja, mint aki indulatból dönt, és vadromantikus akciókat is elképzelhetőnek tart. Ő nem katona, nincsenek katonai ismeretei, sokszor megy szembe saját vezérkara elképzeléseivel, mint láttuk Bahmut ostrománál. A nyugati támogató országok őszig adtak határidőt Ukrajnának, hogy amíg az esős rossz idő nem áll be, valamilyen eredményt mutasson fel. Közeleg az amerikai elnökválasztás is. Zelenszkijt személye, radikális megnyilvánulásai nem teszik alkalmassá arra, hogy az oroszok leüljenek vele tárgyalni. Ha elérkezünk oda, hogy a nyugatiak fegyverszüneti tárgyalásokat szeretnének, olyan ukrán vezetőre lesz szükség, akit az oroszok is elfogadnak. Talán nem véletlen, hogy Zaluzsnij, az ukrán vezérkari főnök eltűnt a nyilvánosság elől. Úgy tudni, súlyosan megsebesült a front közelében, és kórházba került. Népszerű az ukránok körében, megfontolt katona, jó hazafi, aki egy tűzszüneti tárgyaláson akár megfelelő is lehet, hiszen az orosz hadvezetés is tiszteli, főként a fogolycserék miatt.