Washington fókuszában

Még messze nem lehetett tudni az amerikai elnökválasztások eredményét, amikor Orbán Viktor 2016-os tusványosi beszédében, az uniós kormányfők között elsőként fejezte ki támogatását Donald Trump felé. Noha Trump elnök beiktatása után a személyes találkozó sokáig váratott magára, már kezdetekben biztató jel volt, hogy 2018 februárjában Donald Trump régi barátját, a nyolcvanéves New York-i ékszermágnás David Cornsteint nevezte ki nagykövetnek, aki deklaráltan az Obama-kormányzat alatt megromlott kapcsolatok helyreállításának céljával érkezett Magyarországra. Elődjével, Colleen Bell-lel ellentétben Cornstein ezt követően minden alkalmat megragadott arra, hogy méltassa a magyar kormányt, az amerikai külügyminisztérium pedig felfüggesztette azt a 700 ezer dolláros csomagot, amelyet még a demokrata kormányzat különített el a hazai kormányellenes sajtó támogatására. A demokrataszimpatizáns lobbicsoportok nyomása ellenére a republikánus vezetés még a CEU mögé sem állt be teljes mellszélességgel.

Az Obama-kormányzat idején feszültté vált amerikai–magyar kapcsolatok Trump elnök beiktatása után javulni kezdtek. Fél évvel korábbi washingtoni találkozójuk után Szijjártó Péter február 11-én fogadta Budapesten Mike Pompeo amerikai külügyminisztert, és megegyeztek az 1997-ben kötött közös védelmi együttműködési megállapodás megújításáról. Külügyminiszterünk már akkor egyértelművé tette, hogy a keleti nyitás ellenére Magyarország továbbra is stabil katonai szövetségese az Egyesült Államoknak. Ugyanakkor Washington kelet-európai politikájára utalva közölte, hogy hazánk számára a 150 ezer kárpátaljai magyar érdeke élvez elsőbbséget. Mike Pompeo ezt nem vitatta, és már akkor megígérte, hogy mindent megtesz a demokrata kormányzás alatt megromlott amerikai–magyar politikai kapcsolatok helyreállítása érdekében.

A mindenkori amerikai kormány számára különösen fontos a fegyveripar. Áprilisban az amerikai és a magyar kormány kétoldalú védelmi megállapodást írt alá, amely szerint Magyarország légvédelmi rendszereket vásárol az Egyesült Államoktól. Ez önmagában bravúr volt a magyar kormány részéről, hiszen míg Lengyelország, Románia és más regionális országok az orosz kapcsolatok rovására vásároltak be amerikai fegyverekből, addig az amerikai–magyar szerződés tárgyát képező, amerikai–norvég közös fejlesztésű norvég föld-levegő rakétarendszer (NASAMS) rakétái típustól függően 55-180 kilométer hatótávolságúak, így elsősorban repülők elleni védekezésre jók, tehát nem sértik az orosz stratégiai érdekeket.

A fegyvereladások mellett az Egyesült Államok számára stratégiai fontosságú az energetika is, konkrétan, hogy versenyt generáljon a közép-európai régió energiaigényének kielégítésében, megtörve az orosz energiahordozók piaci egyeduralmát. Orbán Viktor fogadásával tehát Trump elnök célja részben az, hogy Magyarországon is piacot találjon az amerikai vállalatok által cseppfolyósított földgáznak.

Az Orbán–Trump-találkozó bejelentése tökéletesen illik abba a geopolitikai stratégiába, amit Wess Mitchell vázolt fel a The Unquiet Frontier című 2017-es könyvében. Az amerikai külügyminisztérium korábbi európai ügyekért felelős helyettes államtitkára Kínát, Oroszországot és Iránt jelölte meg a globális amerikai hegemóniára leginkább kockázatot jelentő országokként. Wess Mitchell – akinek véleményét budapesti látogatása során Mike Pompeo is megismételte – a korábbi demokrata kormányzatot tette felelőssé, amiért elhanyagolta a közép- és kelet-európai régiót, ezzel rákényszerítve annak országait a Peking és Moszkva irányába történő nyitásra. A szelek változását mutatja, hogy Donald Trump a többi térségbeli országoknak is gesztusokat tett: Andrzej Duda lengyel elnökkel 2018 szeptemberében találkozott, idén márciusban Andrej Babiš cseh miniszterelnökkel tárgyalt, múlt hét pénteken pedig Peter Pellegrini szlovák miniszterelnököt fogadta.

Aligha véletlen, hogy Donald Trump idáig várt az Orbán Viktorral való találkozással, az európai parlamenti választás hajrájára időzítve azt. A republikánus adminisztráció ezzel teszi egyértelművé, hogy ő maga is a magyar kormány által képviselt nemzetek Európája koncepcióját támogatja a brüsszeli föderalista elképzelésekkel szemben.

Az elmúlt években az Orbán-kormány három pontban is kivívta Washington elismerését. Az első, hogy az Egyesült Államokhoz hasonlóan Magyarország is szembeszállt az ENSZ migrációt elősegítő terveivel. A második, hogy míg a legtöbb NATO-tagország a védelmi szerződésben foglaltakra fittyet hányva nem hajlandó GDP-jének két százalékára növelni katonai kiadásait, addig Magyarország nemzetstratégiai megfontolásokból 2024-re magától tűzte ki az előirányzott arányt. A harmadik pedig az, hogy Magyarország európai fronton mára az egyik legfontosabb szövetségesévé vált Izraelnek és Benjamin Netanjahunak, akivel Donald Trump is személyes jó kapcsolatot ápol. Mindezek mellett ott van a már szimbolikus szintre emelkedett kerítés ügye, valamint a konzervatív magyar családpolitika, amely az amerikai republikánusok figyelmét is felkeltette.