Az Országgyűlés 2008. február 18-án törvényt fogadott el a büntető törvénykönyv (Btk.) módosításáról, amely egy új büntetőjogi tényállást állapított meg „gyalázkodás” címmel. A Btk.-ba beiktatott új tényállás alapján „vétség miatt két évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő az, aki nagy nyilvánosság előtt a magyar nemzettel, vagy a lakosság egyes csoportjaival, így különösen nemzeti, etnikai, faji, vallási csoporttal kapcsolatban olyan kifejezést használ vagy híresztel, amely alkalmas arra, hogy a csoport tagjainak becsületét csorbítsa, avagy emberi méltóságát megsértse”.

Az Alkotmánybíróság (Ab) szerint minden személyt egyenlően megillet a szólás joga, s ez az alapjogi védelem nem tagadható meg csak azért, mert az elhangzottak mások érdekét, érzékenységét sértik, vagy azok egyes személyekre nézve bántóak, lealacsonyítóak. Ezért alkotmányellenesnek nyilvánította az Országgyűlés által elfogadott büntető és polgári törvénykönyv módosításait, az úgynevezett gyűlölettörvényt.

Az Alkotmánybíróság ítélete nem pusztán jogi, hanem politikai és erkölcsi kérdés is, mondta Suchman Tamás MSZP-s országgyűlési képviselő a döntést értékelő sajtótájékoztatón. Szerinte az elmúlt 17 évben az ehhez hasonló alkotmánybírósági döntések biztatást adtak azoknak, akik Magyarországon ha nem is újfasizmust, de olyan szélsőjobboldali eszméket képviselnek, amelyekkel szemben fellépett az egész civilizált Európa. A képviselő közölte, hogy az időzítés alapvetően rossz és sértő. Véleménye szerint az Ab figyelemmel lehetett volna arra, hogy a törvényt ne a magyar zsidóság legnagyobb gyászünnepének közepén semmisítsék meg. Szerinte az Alkotmánybíróság tagjainak történelmi ismeretei hiányosak.

A fasizmus diadalmenete

„Az egyébként is a jobboldal irányában sorozatosan elfogultnak mutatkozó ítéletek hosszú sora nem éppen a mai Magyarország igazságszolgáltatásának dicséretét képes zengeni. Olyan kép láttatja magát, mintha a bírói kar a fasisztoid-fasiszta jelenségekkel szimpatizálna. Mind szélesebb körben és mind gyakrabban lehet hallani az elégedetlenség kifejeződését, egyenesen »fiskális diktatúra« emlegetését. Az Ab határozata olaj volt erre a tűzre; egyértelműen a neonáci-orientáltságú szélsőjobb erők támogatottság érzésének erősítésére alkalmas” – olvasható a Magyar Antifasiszta Liga közleményében.

– Nem fogadhatjuk el, hogy az Alkotmánybíróság, az ügyészségek és a bíróságok eltekintenek a fennálló magyar valóságtól és jogi-szakmai érvek mögé bújva a weimari hősök módjára megnyitják a kapukat a magyarországi neofasizmus előtt – jelentette ki Krausz Tamás történész, aki szerint az Ab döntése, amely a „véleménynyilvánítás és a szabad gyülekezés jogát korlátlanná és parttalanná akarja tenni”, nem egyedi eset. – Legfelsőbb bírósági döntések, bírói ítéletek és ügyészségi eljárások, mint például Ságvári Endre személyének megítélése, mind arra mutatnak, hogy Magyarországon 1989 óta közvetlenül az újkapitalizmus termékeként diadalmenetet fut be a fasizmus kísértete – hívta fel a figyelmet a történész, majd hozzátette, a teremben „nem berezelt kispolgárok gyűltek össze”, hanem olyanok, akik ismerik a magyar történelmet, és tudják, hova vezet a fasizmus.

Hirschler Tamás, a MAL alelnöke felsorolta a közéletben tapasztalható fasiszta megnyilvánulásokat: a melegfelvonulás megzavarása, Ságvári Endre emléktáblájának összetörése, a szabadság téri szovjet emlékmű megrongálása, Horthy Miklós-, Szabó Dezső- és Wass Albert-szobrok avatása, a Fővárosi Bíróság „megszállása” a Magyar Gárda által, valamint „árpádsávos zászló lengetése több napon át a budakeszi országzászló-emlékművön”. Hirschler a fasizmus előretörésének érzékeltetésére ismertetett egy felmérést, amely szerint az elmúlt években összesen 130 állami és egyházi tulajdonú középületen lengett árpádsávos zászló, ebből három bírósági épület volt. – Az igazságszolgáltatás sorozatban szolgáltatja a negatív példákat. Irritálóan nevetséges és enyhe ítéletek sorozata születik a szélső jobboldali rendzavarók ügyében. Az államhatalom gyengeségét, a rasszista és kirekesztő nézetek megnyilvánulását és támogatását lehet érzékelni az Alkotmánybíróság működésében.

A náci beszéd szabadsága

Bárándy Gergely szocialista országgyűlési képviselő elismerte, hogy az Ab határozatait mindenkinek be kell tartani.

– Igaz, azokkal nem kell egyetérteni, sőt a véleményszabadság jegyében szabad bírálni is – tette hozzá a gyűlölettörvény szellemi atyja.

A politikus szerint az „alkotmánybírák gondolkodásában sikerült áttörést elérni”, mert először nem egyhangú döntés született, ahogy a gyűlölet törvényi normakontrolljával kapcsolatban korábban többször is. Bárándy felhívta a figyelmet arra, hogy két alkotmánybíró indoklást, egy pedig különvéleményt fűzött a határozathoz.

– Lévay Miklós alkotmánybíró egyetért azzal, hogy korlátozható a szólásszabadság, csupán nem volt megfelelő a törvény szövegezése. A jobboldal által delegált Kovács Péter szerint a nemzetközi kötelezettségeink előírják olyan jellegű cselekmények büntetendővé nyilvánítását, amelyekre a módosítás irányult. Nem volt tehát elhibázott lépés a törvénymódosítás benyújtása, és a jövőben sem lesz az, ha e probléma megoldását jogszabály-módosításban látjuk – tett hitet Bárándy a törvény szükségessége mellett.

Krausz Tamás, az antifasiszta szervezet alapítója tette fel a nap kérdését: – Ha a magyar alkotmány eredetét és szellemiségét tekintve antifasiszta, akkor hogyan fordulhat elő, hogy az Alkotmánybíróság nem olyan törvényeket támogat, amelyek a fasiszta jelenségeket hivatottak megfékezni? Krausz szerint útját kell állni „a rasszizmusnak, a szélsőjobboldalnak, a fasizmusnak, a fegyveres gárdáknak”, és az a kérdés, jogilag hogy lehet megoldani, hogy ne Magyarország legyen a legjobboldalibb Európában. Ugyanakkor hozzátette, „nem a jobboldal találta ki a náci beszéd szabadságát”. Az idézett fogalmat egyébként Kis János fogalmazta meg először a Népszabadság hasábjain a kilencvenes évek közepén. Innen ment át az Alkotmánybíróság felé ez a gondolatmenet, amely azóta is jellemzi az SZDSZ politikusainak egy részét.

Bukásra ítélve

Az Ab szintén alkotmányellenesnek mondta ki a polgári törvénykönyv személyhez fűződő jogok védelmére vonatkozó módosításait is. A törvény a társadalmon belül a kisebbségben lévők védelmét célozta azzal, hogy a sértőnek tartott megnyilvánulások miatt polgári jogi igények érvényesítését tette lehetővé magánszemélyek és egyes szervezetek számára egyaránt. Gyurcsány Ferenc tavaly augusztusban, a Magyar Gárdáról tartott nemzetközi sajtóértekezleten jelentette be, hogy a kormány a polgári törvénykönyv módosítását fogja kezdeményezni. Gyurcsány szerint erre azért van szükség, mert „a fasizmussal nem együttműködni, azt nem bátorítani, azt nem takargatni kell. Azt nem integráljuk, azt nem magyarázzuk. Azzal küzdünk. Attól távol tartjuk magunkat. Azt legyőzzük, és megóvjuk tőle a nemzetet.”

Gyurcsány elismerte, a törvénymódosítással a kormány elsősorban a zsidóság és a cigányság védelmét kívánja erősíteni. „A magyar jogrendben eddig a közösség elleni izgatással szemben fellépni akkor lehetett, ha valaki önmagát személy szerint támadottnak tekinthette. De nem X és Y-t kívánták megtámadni, csak a zsidóságot, csak a cigányokat. Csak az igazi magyaroknak van itt hely, állítólag” – érvelt akkor Gyurcsány.

Az Országgyűlés a törvénymódosítást október végén fogadta el, de a köztársasági elnök előzetes normakontollt kért. Az Ab kimondta, szabad és demokratikus társadalomban a szélsőséges, kirekesztő vélemény hangoztatása a társadalom alapjait és működőképességét nem veszélyezteti. Az Alkotmánybíróság határozata leszögezi: a módosító rendelkezések a véleményszabadság aránytalan korlátozására vezetnek.

„A megjelölt közösségek sokasága, a közösséghez tartozás törvényi vélelme, a magukat egy közösséghez tartozónak valló személyek önrendelkezésen alapuló, korlátlan perindítási lehetősége nem a lehető legkisebb mértékre szorítják a véleményszabadság korlátozását, hanem éppen ellenkezőleg, gyakorlatilag parttalanná teszik azt. A módosító szabályok által megteremteni kívánt védelem csak a kisebbségben lévő közösségeket illeti meg” és a többség védelem nélkül maradhat. Gyurcsány akkori hangzatos bejelentése tehát óriásit bukott.

Valószínűleg ez lesz a sorsa a Magyar Chartának, az intolerancia ellen meghirdetett gyűlésnek is, amit Gyurcsány a homoszexuálisok elleni tüntetések után jelentett be. A forgatókönyv ugyanaz, mint a gyűlölettörvény esetén, azaz elhitetni az emberekkel, hogy egyedül csakis ő képes a nyugodt, békés Magyarország megteremtésére. Azonban a gyűlölettörvényt még teljes mellszélességgel támogató liberálisok a nyilatkozatok szerint a Magyar Charta mögé már nem fognak odaállni, így ez a lufi még fel sem fújódott, máris kidurrant.

Lass Gábor