Zelenszkij keresi a kiutat

A cikk eredetileg a Demokrata hetilap március 17-i számában jelent meg.

– Jobb lett az élet Ukrajnában a Majdan téri puccs után?

– Összetett kérdés. Az életszínvonalat és a gazdaság helyzetét tekintve nem lett jobb. Sőt, a 2014-es fordulat óriási gazdasági károkat okozott az országnak. A valutaárfolyamok a korábbi háromszorosára emelkedtek, a fizetések elértéktelenedtek, évek kellettek ahhoz, hogy valamennyire is visszataláljanak korábbi értékükhöz. De a rezsiárak is többszörösükre nőttek, onnan kezdve ugyanis Ukrajna nem közvetlenül, hanem különféle európai közvetítőkön, virtuális beszállítókon keresztül vásárol földgázt Oroszországtól. Ráadásul az állam elvesztette a Donyec-medencét, amely a szénkitermelés központja volt, márpedig az ukrán áram jelentős része a szénnel és gázzal fűtött hőerőművekből származik. A szenet is kerülő úton vették, borsos áron.

– Hogyan reagált erre az ukrán társadalom?

– Rosszabbul éltek az emberek, de nem vetették el a 2014-es fordulat céljait. Konszenzus alakult ki abban, hogy az euroatlanti integráció útján kell haladnia Ukrajnának, különös figyelemmel az EU-ra. Azt gondolták, hogy Európa a magasabb bért, jövedelmet és a komfortosabb életet, a kiváló szolgáltatásokat és a korrupció hiányát jelenti. Egyes politikai erők rájátszottak ezekre az illúziókra, a Majdan lendülete is ezekből a reményekből táplálkozott. Az új rezsim ukránosító politikába kezdett, ami nem növelte a népszerűségét, de azért jelentős volt a koncepció társadalmi bázisa, főleg a nyugati országrészben.

– Miért Volodimir Zelenszkij lett végül az államfő? Két éve kezdte tanulni az ukrán nyelvet. A KVN nevű, Sas József szintű színpadi „ökörködés” sztárja volt, nulla politikai tapasztalattal… Ez elég?

– Egy Ihor Kolomojszkij nevű oligarcha tévécsatornáján, az 1+1-en tevékenykedett, és sokak szerint az ő megrendelésére vett elő és figurázott ki politikusokat a műsorában. Főként azokat, akikkel Kolomolszkijnak vitája volt. Azért épp őt választották államfővé 2019-ben, mert addigra teljesen elhasználódott az ukrán politikai elit nyugatos és oroszos tábora is. Ezért új és friss hang volt Zelenszkijé. Ráadásul úgy tett, mint aki megtartaná az európai utat, de megígérte az ukránosító politika visszafogását is, ami addig igen hátrányosan érintette az ország orosz nyelvű lakosságát.

– A Nyugat most arra számít, Zelenszkijnek menekülnie kell, és külföldön alakít emigráns kormányt. Vannak-e olyan pártok Ukrajnában, amelyek inkább Moszkva felé orientálódnának? Mert ha Moszkva terve a jelenlegi ukrán rezsim eltávolítása, akkor szüksége lesz olyan politikai erőre, amelyet a régi helyébe ültethet.

– Azokat a pártokat, amelyek kritizálni merték a Majdan után kialakuló állapotokat, megbélyegezték, vagyis oroszbarát erőként könyvelték el. Noha azok az erők, amelyek kiegyensúlyozott kapcsolatokra törekednek Moszkvával, nem feltétlenül Nyugat-ellenesek, és nem is a Kreml fiókszervezetei. Most azonban komoly atrocitások érik ezeket is.

– A kivégzett Denisz Kirjejev is Moszkva-barát politikusnak számított?

– A tárgyalódelegáció tagja volt, ám a hírek szerint titokban rendszeresen informálta Moszkvát az ukrán vezetés terveiről. Ezért a biztonsági szolgálat, az SZBU likvidálta. Másnap viszont azt állította a katonai elhárítás, hogy Kirjejev nekik dolgozott, és küldetés közben esett el.

– Egy azonban biztos: megölték. Elképzelhető, hogy sok ukrán kémkedik Moszkvának?

– Nyilván vannak ilyenek, de már a kijevi kormány is követelte a kémekkel és diverzánsokkal kapcsolatos hisztéria leállítását, ugyanis az ukrán hátországban elszabadult az ezzel kapcsolatos gyanakvás és erőszak.

– Hát fegyver már van ehhez a civilek kezében is… Van olyan politikus, aki egy új kijevi kormány vezetője lehetne?

– Az Ellenzéki Platform – Az Életért nevű párt a második-harmadik legerősebb formáció volt az ukrán politikai porondon. De 2021 elején a Zelenszkij-féle vezetés rendeleti úton bezárta a hírcsatornáikat, így visszaesett ez a formáció. Ma oroszellenes érzelmek uralják az ukrán népet. Konszolidációra törekvő erőnek most nincs esélye arra, hogy kormányra lépjen, akkora az ellenállás. Más kérdés, hogy ha az oroszok győznek, akkor együttműködési kényszer alakulhat ki, mert valahogy biztosítani kell a társadalom létfeltételeit. Egyelőre nem tudni, pontosan mekkora is az együttműködésre készek tábora. Mert ők most hallgatnak.

– Mi lehet Putyin célja?

– Nem ismerjük az orosz elnök pontos hadi céljait, mondjon bárki bármit is. Most 160-180 ezer katonával harcolnak az oroszok, nagyrészt régi fegyverekkel, és Putyin állítása szerint nem sorállományú, hanem kizárólag szerződéses emberek.

– Eközben zajlik a nyugati fegyverszállítás, bár a németek nemrég egy rozsdásodó, még az NDK-ból származó Sztrela készletet küldtek Ukrajnába…

– Igyekeznek a gesztusok szintjén maradni, és lehet, hogy nem is hisznek az ukránok katonai sikerében. Annak ellenére sem, hogy sokat erősödött az ukrán hadsereg a 2014-es fordulat óta, és megfelelő harci szellemet teremtett soraiban az elmúlt nyolc év kemény oroszellenes propagandája. És az a tény, hogy most Oroszország a támadó fél, vissza is igazolta az ukrán hadsereg számára ennek a propagandának a legfontosabb tételeit.

– Meglehet, arra számított Putyin, hogy néhány ütközet után megadják magukat az ukránok. Egyébként mi lesz a szélsőségesen náci beütésű szabadcsapattal, a Mariupolban védekező Azov zászlóaljjal?

– A nemzeti gárda kötelékébe tartozó Azovot az oroszok azzal vádolják, hogy akadályozza a civilek evakuálását Mariupolból. Az Azov szívós ellenállásának az is oka lehet, hogy a szakadárokkal szemben felgyűlt korábbi, kölcsönös sérelmeik miatt számukra nem sok jót ígérne az esetleges fogságba esés. Pont az Azovot és a hasonló csoportokat célozza Putyin „nácitalanító” propagandája is.

– Elképzelhető-e, hogy egy keleti és egy nyugati részre szakad a jövőben Ukrajna?

– Ez már egy évtizede is szóba került. Mindenesetre most egység alakult ki Zelenszkij elnök körül, Ukrajna nyíltan szemben áll Oroszországgal, és könnyen lehet, hogy a függetlenség eszméje egyelőre összekovácsolja az eddig vitában álló ukrán társadalmi csoportokat.

– Zelenszkij bírálja a NATO-t és a Nyugatot, miután nem tudta berántani őket a konfliktusba. Mi lehet a következő lépése?

– A NATO-ra és a Nyugatra fogja Ukrajna esetleges katonai vereségét, így készítve elő az oroszokkal kötendő kényszerű kompromisszumot. Már üzent is Moszkvának, hogy tárgyalna a két szakadár „köztársaság”, Luhanszk és Doneck sorsáról.

– Mi lesz a kárpátaljai magyarokkal? Érheti-e őket valamiféle bosszú?

– Minél kilátástalanabbá válik Ukrajna katonai helyzete, annál súlyosabb atrocitásokkal kell szembenézniük azoknak, akiket az ukránok ellenségnek tartanak. Csak remélni lehet, hogy a magyarok nem kerülnek be ebbe a körbe a sok szándékosan költött hamis hír és manipulált vád ellenére sem.