A helyzet ma gyökeresen más, de legalább olyan súlyos. Nincsenek ugyan külföldi merénylők, nem látszik a szervezett alvilág, nem folyik olaj, de van helyette egy szétforgácsolódó társadalom, amelynek perifériáján a leszakadók, a reményvesztettek és a felülkerekedők is elveszítették gátlásaikat. Magyarok és romák egyaránt. A több mint tucatnyi fegyveres, Molotov-koktélos és kézigránátos támadás, a november 3-i nagycsécsi és az azt követő pécsi kettős gyilkosság indítéka egyelőre ismeretlen.

Különösen aggasztó, hogy az ország két végében, Borsod-Abaúj-Zemplénben és Baranyában is öltek. Uzsora, bűnözők közötti leszámolás vagy rasszizmus? Nem biztos, hogy csak az egyik. A pécsi esetnél a jelentések szerint szó sem volt rasszizmusról, sőt feltételezhető, hogy roma ölt romát, Nagycsécsen azonban ez a valószínűbb forgatókönyv. Lakatos Attila borsodi cigányvajda a Demokratának legalábbis kizárta, hogy magas kamatra adott kölcsön vagy más hitelügylet állna a nagycsécsi gyilkosságok a háttérben.

– Az egy embervadászat volt. A rendőröket és a polgármesteri hivatalt is megkérdeztem, és mindenki tudja erről, hogy nem uzsoraügy. Ezeket az embereket egy az egyben kivégezték, és ez egy nagyon rossz játék.

Vona Gábor, a Jobbik elnöke leszögezte, „egy gyermekes házba kézigránátot dobni, az nem a mi módszerünk, hanem az alvilágé”. A korábbi, bizonyíthatóan a radikálisokhoz köthető akciók (Hollán Ernő utca, Szilvásy-villa) és a nagycsécsi vadászpuskás támadás, az üzengetés és a hidegvérű emberölés között is jelenleg értelmezhetetlenül nagy űr tátong.

Az idei, mintegy félszáz Molotov-koktélos támadásból 14 esetben voltak romák az áldozatok. Két esetben dobtak rájuk kézigránátot. Az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK) szerint egy-két esetben kimutatható az összefüggés a bűnesetek között.

Őrült, szélsőséges csoportok garázdálkodása, cigány klánok közötti leszámolás, avagy szervezett bűnözés, esetleg mindez egyszerre? Kérdés, mi számít szervezettnek: nem kell egyből az alvilágra gondolni. A 10 millió forintos nagycsécsi és pécsi nyomravezetői díjat Garamvölgyi László, az ORFK szóvivője szerint az is indokolta, hogy „szervezett bűnözői körökből ritkán jelentkeznek informátorok, de érdemes megpróbálni”. Bár a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Rendőr-főkapitányság sajtóosztálya megkeresésünkre „teljes mértékben kizárta”, hogy az uzsorabűnözés országos, szervezett, felülről irányított hálózatot alkotna, a kölcsönügyletekhez kapcsolódó helyi bűncselekmény-sorozatok ügyében „bűnszövetségben, üzletszerűen elkövetett csalás bűntette, illetve élet vagy testi épség elleni súlyos fenyegetéssel elkövetett zsarolás bűntette és a hozzájuk kapcsolódó más bűncselekmények megalapozott gyanúja miatt” folytat eljárást.

Az, hogy nem a pesti alvilág, hanem a vidéki „helyi erők” dolgoznak, legalább olyan nyugtalanító. A borsodi rendőrség tapasztalata szerint az uzsorakölcsönök folyósítói az adott településen, illetve körzetekben termelődnek ki, a mélyszegény réteg közvetlen közelében. Az utóbbi esetben, az ott élők jelentős része idős, magatehetetlen, illetve olyan többszörösen hátrányos helyzetű, akinek reménye sincs a munkára. Itt jelentkezik elsődlegesen súlyos problémaként a szegénnyé vált lakosság megélhetéssel kapcsolatos kölcsönigénye, ami az uzsorakölcsönök melegágya. És az erőszaké is, tehetjük hozzá. Ha megnézzük a jövő évi költségvetés számait, akkor kockázat nélkül kijelenthető: a helyzet rosszabbodni fog.

Mali Zoltán, Drávapiski polgármestere sem biztatta semmi jóval lapunkat. Véleménye szerint a robbantásos merényletek legalább egy részéért az uzsora a felelős.

– Űr keletkezett az uzsoráspiacon, és folyamatosan figyeljük mi is azt, hogyan jutnak készpénzhez azok a cigány fiatalok, akik a boltba beszállnak… Ezt most ezek a fiatal kölykök fogják megcsinálni. Az a baj, hogy ők sokkal kegyetlenebbek, mint a régiek voltak. Az a baj, hogy a módszerek megváltoztak, eldurvultak, és semmi nem fog megváltozni, amíg határozott lépéseket nem tesz a rendőrség.

Mali Zoltán állítja, hogy bizonyos cigányvezetők megpróbálnak etnikai problémát csinálni az ügyből.

– Most a cigányság legnagyobb ellenségei a saját vezetői – mondja róluk. A településeken uralkodó hangulat robbanás előtti. – Mindenki fél, mindenhol faluőrségek alakultak… Mi is ezen dolgozunk, hogy mindenhol legyenek embereink, hogy ha valahol felbukkannak, meg tudjuk őket védeni.

De szerinte nem csak az uzsorások utánpótlásával van gond.

– Az a baj, hogy a régi rendőröket elküldik nyugdíjba, vagy elüldözik őket, a fiatal, csikó rendőröket meg otthagyják nyomozgatni. A kormánynak ebben nagyon súlyos felelőssége van. Nem elég, hogy meghozzák a törvényt, ezt kiemelt bűncselekményként kell kezelni. A gyerekeknél elkezdtük a prevenciós munkát az Alsószentmártoni Gimnáziumban. Előadásokat tartunk, hitelezési szakértő, bankszakember, rendőr, hogy tudatos vásárlót csináljunk a cigány fiatalokból, hogy ne „plazmatika” tévét vegyenek, semmi befizetésre, amire aztán hitelt vesznek fel. Megelőzés kell, a törvényt a végtelenségig kell szigorítani.

Ki kezdte? Mi volt előbb, a hibás kormányzati politika, vagy a cigányok körében terjedő bűnözés? Ki vett először Molotov-koktélt és kézigránátot, az utcai suhanc vagy a roma zsaroló? Ki ölt először? Azok az uzsorások, akik öngyilkosságba hajszoltak embereket, azok, akik Olaszliszkán gyilkoltak, vagy azok, akik Nagycsécsen végeztek kíméletlenül minden bizonnyal ártatlan áldozataikkal? Mikor támadtak meg először pártirodát? Annak idején a Fidesz Lendvay utcai székházát, vagy most az MSZP egyik irodáját, amikor az udvarra éles kézigránátot dobtak?

Vagy nincs értelme ezt kutatni, és egyszerűen arról van szó, hogy a magyar emberek közötti nézeteltérések elrendezésének mindennapi módja lett a robbantás és a fizikai erőszak? Ez utóbbira lehet példa a nyár elejei pátkai eset, ahol egyes hírek szerint azért dobtak Molotov-koktélt romák lakóházára, mert korábban egy roma fiú ittasan elgázolta a gyanúsítottak egy családtagját, aki rokkanttá vált. Pécsett pedig vélhetően „üzleti ügyek” miatt kellett meghalnia egy házaspárnak.

Egy biztos: fegyverek ma már mindkét oldalon vannak, elképesztő mennyiségben, bár a borsodi rendőrség nem tapasztalta, hogy az elmúlt időszakban változott volna a lőfegyverrel való visszaélések száma, s úgy látják, a fegyver továbbra sem jelenik meg meghatározó tényezőként.

Hozzá kell azonban tenni, hogy robbanószerkezetet bárki eszkábálhat otthon, kézigránát is könnyen beszerezhető. Nyílt titok, hogy a romák és egyes radikálisok erősen fegyverkeznek, ezt a korábbi tömegverekedések és egyes roma családok közötti összetűzések, a budapesti tüntetések és az azt követő randalírozások is bizonyították. Ez tehát nem bőrszín, származás vagy politikai szimpátia kérdése, valószínűleg a budapesti, abház nemzetiségű, szélsőbaloldali női nyugdíjasok is fegyverkeznének, de nincs meg hozzá az energiájuk, a bátorságuk és szervezettségük. Generációs probléma az erőszak? A felnövekvő generáció gerincét és hitét vesztette?

Az esetekről való világos beszédet nem könnyíti a túlpolitizált beszédmód. Teleki László szocialista politikus, volt romaügyi államtitkár például azon reményét fejezte ki, hogy bebizonyosodik a pécsi gyilkosságról, hogy rasszista indíttatású volt. És ha nem? Akkor lemond, mert alaptalanul uszított? A borsodi bűnüldöző szervek kijelentették, hogy „nem tarthatják nyilván az etnikai hovatartozást sem az áldozatnál, sem az elkövetőnél”, az általuk indított megelőző és felvilágosító kampány programpontjai között mégis az szerepel, hogy az állampolgárok tájékoztatásával együtt fontos minden kisebbségi önkormányzat közvetlen figyelmét is felhívni a kamatos pénzekkel való visszaélések lehetőségeire, „ugyanis a sértetti kör leginkább a kisebbségi állampolgárok csoportjából és azon emberek köréből kerül ki, akik a mindennapi megélhetőségüket csak kölcsönök felvételéből tudják biztosítani.”

A néhány héttel ezelőtti vasmegyeri esetnél (két nagyobb csoport közti tömegverekedés kialakulását akadályozta meg a rendőrség a Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei településen) az erőszakra készülőknél ólmos botokat, viperákat és éles lőszert is találtak, egy személyt emiatt őrizetbe is vettek, de azóta sem derült ki, hogy az illető roma volt vagy sem.

A kormányzat felelőssége több szinten felmerül. Sok kérdés tisztázatlan. Most nem érdemes firtatni, hogy a kabinetnek és a kormányzó szocialista pártnak érdeke-e a békétlenség, a nemzetiségi ellentétek szítása és a szociális egyenlőtlenség fokozása, melyek következményei mindig adu ászt jelentenek számukra, hiszen bármikor rasszizmust kiálthatnak, még ha utólag ki is derül, hogy szó sem volt ilyesmiről. Ennél sokkal nagyobb baj, hogy megint a kabinet alkalmatlansága vezetett az erőszak növekedéséhez.

Ahogy pénzügyi és gazdasági téren, úgy világos és koherens ország- és jövőkép hiányában most is csak utólagos tűzoltásra futja, amikor már csak rossz és még rosszabb között lehet választani. Mert hiába tervez törvénymódosítást uzsoraügyben a kormány, hiába hívta fel a média a közvélemény figyelmét a súlyosbodó helyzetre, ha esetleg éppen ezen bátorodtak fel a megszorongatott adósok, és döntöttek úgy, hogy mostantól nem fizetnek. A roma bűnözők pedig amiatt kaphattak vérszemet, hogy mivel úgyis mindenért a Magyar Gárdát és más radikális jobboldaliakat okolnak, ők többet engedhetnek meg maguknak. Mint ahogy egyenes összefüggés mutatható ki a sodródó, koncepciótlan, az ország leszakadását és sorozatos megaláztatását eredményező gazdaság- és társadalompolitika, az erőtlen, ugyanakkor számító belügyi és pártpolitika, illetve a maroknyi szélsőjobboldali radikalizálódása között.

Elszegényedés, munkanélküliség, kilátástalanság. Mindez nem roma probléma, ám a cigány vezetők ezt teszik meg a terjedő agresszió végső okának. Makai István, a Fővárosi Cigány Önkormányzat elnöke a Demokratának elmondta, hogy nem szeretnének semmit mondani addig, amíg a rendőrség le nem zárja a nyomozást.

– Ma a legfontosabb az, hogy tényszerű, objektív hangnemre, párbeszédre van szükség – közölte. Kérdésünkre, hogy mi az oka annak, hogy nem a fővárosban, hanem vidéken történnek ezek a támadások, úgy vélte, vidéken, a falu szélén lakó romákat, vagy a cigány környezetben élő romákat sokkal könnyebb megközelíteni, megfélemlíteni és nyom nélkül eltüntetni, mint a bérházban lakó, tágabb közösségekben élő budapesti lakosokat megtalálni. – Nagy a valószínűsége, hogy a kiszolgáltatottság, és a helyszínről való gyors eltűnés lehetősége az, ami ide fókuszálja az eseményeket – vélte.

Nem sok jót sejtetnek Makai István szavai arról, hogy mi vár az országra. Szerinte a társadalmi, gazdasági válság leginkább a romákat érintette az elmúlt években, évtizedben. Ez most a tetőfokára hágott és elviselhetetlen az a kiszolgáltatottság, gazdasági-társadalmi perifériára szorulás, amely felelős ezekért a bűncselekményekért.

– A romák döntő többsége, nyolcvankilencven százaléka nyomorúságos körülmények között él… Nem tudnak utat találni a munkaerőpiacra, nincsenek bevételi forrásaik, egy olyan huszonkettes csapdájában vergődnek, hogy vagy ma eszik a gyerek, vagy holnap.

Lakatos Attila hasonló véleményen van, megoldási javaslata utópikusnak tűnik a politikai és gazdasági feltételek mellett.

– Munkához kell juttatni a cigányokat. A rendszerváltás óta minket úgy otthagytak, mint eb a Szaharát. 1971-ben a cigány férfiaknak a 85 százaléka dolgozott, a többségi társadalomnak pedig 87 százaléka. Tehát kisebbségi létünkben sem voltunk lemaradva… Akkor is volt cigányozás, de nem voltunk ennyire megkülönböztetve. Miért? Mert tudtunk dolgozni, tudtunk pénzt keresni.

A cigányvajda sorolja a hihetetlennek tűnő adatokat: 2003-ban a magyar társadalom 65 százaléka dolgozott, s ebből már csak 24 százalék volt cigány.

Kormányzati kommunikációs szinten minden a legnagyobb rendben van: az országos rendőrfőkapitány országos hatáskörű nyomozócsoportot állított fel a Molotov-koktélos, illetve a romák ellen elkövetett kézigránátos, fegyveres támadások felderítésére, Draskovics Tibor igazságügyi és rendészeti miniszter és csapata pedig ezekben a hetekben egyszerre küzd az uzsorakölcsönök és a szélsőjobb megregulázásáért. A gyakorlatban a helyzet rémisztő: jövőre százezer ember is elveszítheti a munkáját és az életszínvonal zuhanni kezd. A biztonsági öveket kéretik becsatolni.

Monostori Tibor, Usztics Anna