Ószövetségi ismert nőalak Zsuzsanna – február 19-e –, akit meglestek a vének és hamis vádak alapján házasságtöréssel vádoltak. A történetből népi misztériumjáték bontakozott ki, talán a XVI. században. Zsuzsanna-játékot adtak elő főleg só- és aranybányászokból álló társaságok, másutt gyermekek játszották el házról házra járva. A gazdák a pacsirta megszólalását várják Zsuzsannakor, mert az a tavasz közeledtét jelzi. Ha nem szólal meg, „befagyott a szája” – tartja a néphit, és még tovább tart a hideg.

Mátyás napjához – február 24-e (az idén 25-e) – sok hiedelem kötődik. Jeget tör, ha talál, ha nem talál, csinál. A hideg jó termést jósol, a szél sok tojást. A halászok is igyekeznek kifogni Mátyás csukáját, mert az bő zsákmányt ígér egész évben. A Mátyás-napi lúdtojást érdemes megjelölni, mert abból jó szaporító gúnár kel ki. Jézus kereszthalála után Júdás felakasztotta magát, így az apostolok 11-en maradtak. Pünkösd előtt választották Júdás helyére Mátyást, a tanítványok szűkebb köréből. Később ő is vértanúhalált szenvedett. Mátyás az első a három, a tél hatalmát szekercéjével megtörő szent közül. Aztán jön márciusban Gergely és Benedek.

A farsangi bálok február végén sűrűsödnek igazán, a „farsang farkán”. Hamvazószerdával – február 29-e – véget érnek a vígasságok és megkezdődik a nagyböjt, amely 40 napig, húsvétig tart. Farsangvasárnap – 22-én – hagyományos ételeket, kocsonyát, káposztát, tepertőt, fánkot esznek. A moldvai csángó-magyarok a szegényeknek is adnak a fánkból.

A velencei karnevál ideje is február. Eredete még a korai időkre nyúlik vissza: Itáliában a tavasz hivatalos kezdőnapja február 10-e volt. A legrégebbi ismert római naptárban február 23-a, Terminus isten ünnepe volt az év határa. Ezért iktatták erre az időre 24-ét, a szökőnapot, amely szokást máig megtartottak.