Hirdetés

A Stockholmi Egyetem kutatói újraértelmezték a Forsaringon található rúnaírást. Az ősi jogi szöveg új értelmezése szerint egyértelmű, hogy a vikingek pragmatikusan álltak hozzá a bírságokhoz, amelyek ráadásul viszonylag magasak voltak.

A Forsaring egy vasgyűrű, amelyet a hälsinglandi Forsa középkori templomában találtak. A gyűrűt eredetileg az előcsarnok és a templomi helyiség közötti ajtóra erősítették, de megmaradt, amikor a templomot 1840-ben lebontották. A gyűrű a 9. vagy a 10. századra datálható, és a rúnával írt szöveg egy bűncselekményért járó, ökörben és ezüstben fizetendő pénzbírságot ír le. Ez a legrégebbi fennmaradt jogi szöveg Skandináviában.

A gyűrű „uksa … auk aura tua” feliratát korábban úgy értelmezték, hogy a bírságot egy ökörrel és két uncia ezüsttel kellett megfizetni.

„Ez azt jelentené, hogy a bűnös félnek két különböző pénznemmel kellett fizetnie, ami nem lett volna praktikus és időigényes is lett volna” – jelentette ki Rodney Edvinsson, a Stockholmi Egyetem gazdaságtörténeti professzora egy sajtóközleményben.

Korábban írtuk

Az „auk” szót korábban „és”-nek fordították, de az „is”-re való változtatással a jelentés megváltozik. Az új értelmezés szerint a bírságokat vagy egy ökörrel, vagy két uncia ezüsttel lehetett kifizetni, mivel egy uncia körülbelül 25 gramm ezüstnek felel meg. Ez a rendszer arra utal, hogy a vikingek rugalmas fizetési rendszerrel rendelkeztek.

„Ha valaki könnyebben jutott ökörhöz, mint ezüsthöz, akkor a bírságot ökörrel is kifizethette. Ezzel szemben, ha valakinek volt ezüstje, de nem volt ökre, akkor két uncia ezüsttel is fizethetett” – magyarázta Edvinsson.

Az ökrök értékesnek számítottak, és némileg szentnek tekintették őket, amit az U – Uruz – rúna is tükröz, amely a régebbi írásban az őstulkot szimbolizálja.

Edvinsson, aki korábban már dolgozott egy 13. századig visszanyúló fogyasztói árindex létrehozásán, úgy véli, hogy ez az újraértelmezés további betekintést nyújt a történelmi árszintekbe. Az új értelmezés szerint egy ökör 2 uncia ezüstbe, azaz körülbelül 50 grammba került volna, ami mai értéken, órabéres munkával számolva nagyjából 100 000 koronát jelent.

Egy rabszolga jellemzően 12 uncia ezüstbe került, ami ma körülbelül 600 000 svéd koroának felel meg. A szabad ember megöléséért járó kártérítés, az úgynevezett emberölési kártérítés magasabb volt, általában öt kilogramm ezüst körül mozgott, ami ma körülbelül 10 millió svéd koronának felel meg.