Az egy teljes hónapig tartó eseménysorozatot Pálinkás József, az MTA elnöke nyitotta meg. Ünnepi beszédet mondott Schmitt Pál köztársasági elnök az Akadémia Székházában.

– Minden tudományág saját megismerő módszereivel, saját értelmező logikájával, saját nyelvén beszél. Ez adja rendjét, ez szabja meg fogalmait, ez jelöli ki határait – fogalmazott köszöntőjében Pálinkás József, kiemelve annak a párbeszédnek a fontosságát, amely a tudományágak között létrejön. Az Akadémia elnöke a különböző tudományágak szoros kapcsolatát és a közöttük lévő határok eltűnését szemléltetve példaként említette, hogy a matematika szigorú bizonyítási eljárását a fizikában a modellek valóságot leíró és jelenségeket előrejelző képessége veszi át. A matematika és a fizika éppen ezen összetett rendszerek tanulmányozásával éli új virágkorát – vélekedett Pálinkás József, hozzátéve, hogy a párbeszéddel, a „határátlépéssel” a tudomány művelői az alkotó kockázatot vállalják, a tudásegész iránti elkötelezettségüket fejezik ki, amellyel a határokon belül nem kezelhető problémák megoldhatóvá válnak.

A 2010-es Tudomány Ünnepének üzenete a műveltség mai eszményéből merít. Abból a tudományköziségből, amely felismeri az egységes természet és társadalom, az ’életegész’ összetett világát, hogy válaszolni tudjon a legfontosabb, a mindannyiunkat érintő, lényeges kérdésekre – hangsúlyozta az MTA elnöke. Pálinkás József párbeszédre, „beszélgetésre” hívta a különböző tudományágak művelőit. „ Ez a dialógus a tudományágak legfontosabb, 21. századi kalandja. Nem kényszer, hanem visszatérés. Visszatérés ahhoz, amit ’tudásegésznek’ nevezünk.”

Az ünnepi megnyitót követően adták át azokat a tudományos elismeréseket – köztük az Eötvös-koszorút –, amelyeket hagyományosan a tudományünnep nyitónapján osztanak ki. Az Akadémia kitüntetéseihez saját díjával csatlakozott számos, a magyar tudományhoz kötődő intézmény, illetve két magánszemély a mecenatúra követendő példáját mutatva.

A 15 díjazott neve és kitüntetéseik hivatalos indoklása külön összefoglalóban olvasható.

Az ünnepélyes megnyitót követő vezérelőadásban „A királynő és a szolgálóleány” címmel Lovász László akadémikus, a Nemzetközi Matematikai Unió elnöke adott nagy ívű áttekintést arról, hogy mit jelentett az elmúlt évezredekben a matematika és mit jelent ma. „Eszközöket alkot-e a matematikus, vagy a természet és a gondolkodás meglévő törvényeit fedezi fel” – tette fel a kérdést a tudós, hangsúlyozva, hogy olyan választ, amelyet akárcsak a saját gondolkodásában teljesnek tekintene, ő sem tud adni. Ezért arra vállalkozott, hogy a matematika alkalmazásainak és mai kihívásainak néhány példáján keresztül bemutassa: milyen változatos a matematikai tevékenység. Néha az alkalmazások adják a fő hajtóerőt, például a fizika a 17.-18- században, vagy az informatika az elmúlt évtizedekben. Néha belső logikája kényszeríti a matematikát olyan fejlődésre, ami aztán megdöbbentő módon készen áll a más tudományokban való alkalmazásokra, mint például Bolyai és Lobacsevszkij nem-euklidészi geometriája, ami a görbült terek Riemann-féle elméletén keresztül a relativitáselmélethez vezetett. Lovász László napjaink nagy kihívásának nevezte azon nagy rendszerek és hálózatok megértését, amelyek a matematika számos, korábban távolinak tekintett ágát kapcsolják össze.

Az MTA Székháza ad otthont Magyar Tudomány Ünnepe 2010. rendezvénysorozat november 3. és 10. közötti kiemelt rendezvényeinek. Az MTA Elnöksége a 2010. év kiemelt témájául a tudományágakat elkülönítő határok „átlépését”, az interdiszciplinaritást választotta – Határok nélküli tudomány. Kihívások és lehetőségek a tudományterületek határán címmel. Ennek szellemében november 3-án a matematika és határterületei, november 4-én az élettudományok és határterületei, november 5-én a természettudomány és határterületei, november 8-án pedig a bölcsészet- és társadalomtudományok és határterületeik állnak az előadások valamint a tudományos rendezvények középpontjában.

Egy-egy ismert kutató vezérelőadását követően délutánonként tudós „mesterek” és tehetséges ifjú tanítványaik számolnak be az adott nap tudományterületeihez kapcsolódó kutatási eredményeikről a „Diákok az Akadémián” előadásokon.

Mi a hasonlóság egy fiatalokból álló társaság és a sejtjeikben dolgozó fehérjék, valamint a fehérjéket alkotó aminosavak között – egyebek mellett erre a kérdésre is válaszol Csermely Péter biokémikus, hálózatkutató, aki a középiskolás kutató diákból tudóssá lett Kovács Istvánnal és Iglói Ferenccel tart előadást a november 3-ai első napon, amelyen a hálózatokról és azoknak az emberi életben betöltött szerepéről beszélnek a szakemberek.

Másnap, azaz november 4-én a genetikáé a főszerep. „Darwin a mindennapokban” című előadásában Pál Csaba, a Szegedi Biológiai Központ kutatója az evolúciós elmélet jelentőségéről beszél. A kutató elsősorban arra ad majd választ, hogy milyen gének befolyásolják a változás gyorsaságát, megváltoztatható-e a baktériumok evolúciójának sebessége és növelhető-e az antibiotikumok hatékonysága?

Mogi Robival, a robotkutyával ismerkedhetnek meg a délutáni „Diákok az Akadémián” rendezvény résztvevői Korondi Péter, az MTA doktora, Miklósi Ádám, az MTA doktora, valamint Kovács Bence, Száyer Géza és Varga Balázs mérnökhallgatók közreműködésével. Az eldobott labdát visszahozni képes robotkutyával való találkozás igazi élmény mind az állatbarátok mind a technika szerelmeseinek.

Miniatűr világba, a nanorészecskék birodalmába kalauzolják el a közönséget a november 5-i rendezvények előadói. Kaptay György, az MTA doktora vezérelőadásában nem csupán azt magyarázza el: hogyan is működik a nanovilág, hanem azt is, hogy miként lehet eljuttatni például egy gyógyszerrel teli nanokapszulát egy beteg sejthez.

A nanotechnológia jövőjéről, az egyre kisebb, érzékenyebb és intelligensebb érzékelők korszakáról lesz szó délután a „Diákok az Akadémián” előadáson is. Bársony István akadémikus, az MTA Műszaki Fizikai és Anyagtudományi Kutatóintézet igazgatója, valamint Volk János PhD azt a hatalmas utat tekintik át, amelyet a tudósok jártak be a mikroelektronikától a nanoérzékelőkig.

Térben és időben egyaránt mozognak azok a kutatók, akik a november 8-ai előadásokon a bölcsészet- és társadalomtudományok határterületeire vezetik az érdeklődőket. Kóczy Á. László, az MTA Közgazdaságtudományi Intézetének kutatója, az Akadémia elnöke által kezdeményezett Lendület Program egyik idei nyertese arról beszél majd, hogy miként tud egy kis ország érvényesülni a „nagyokkal” szemben a nemzetközi színtéren. A játékelmélettel foglalkozó közgazdász-matematikus előadásából kiderül, hogy a nemzetközi porondon zajló hatalmi játszmákban nem mindig az a gyenge, aki annak látszik.

Felségáruló, véres kezű diktátor, illetve ország-mentő, hongyarapító – a jelzők változatosak, és akit ezekkel a jelzőkkel illetnek: Horthy Miklós. Magyarország 1920 és 1944 közötti kormányzójának és a nevével fémjelzett korszaknak a megítélése máig tartó viták tárgya. A „Diákok az Akadémián” utolsó előadásának keretében Romsics Ignác akadémikus és Turbucz Dávid doktorandusz közreműködésével bepillantást nyerhetnek az érdeklődők a két világháború közötti Magyarország életébe.