A kerecsensólyom lett az év madara
A kerecsensólyom lett az év madara 2024-ben – közölte szerdán a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület (MME), amely szerint a faj megőrzésében óriási a magyar természetvédelem felelőssége, mert a kerecsensólyom kontinentális szinten is kiemelkedő természeti értékünk.
Az Európai Unióban élő állomány több mint 60 százaléka Magyarországon fészkel, világszinten pedig a Kárpát-medencei a faj egyetlen bizonyítottan stabil, enyhén növekvő állománya – hangsúlyozzák az MTI-hez eljuttatott közleményben, amelyben felidézik, hogy az MME 1974-es megalakulása óta kiemelt figyelmet fordít a kerecsensólyomra, ezért is lett a 2024-es MME 50 jubileumi év madara.
A kerecsensólyom nagy termetű, széles szárnyú, az egerészölyvhöz hasonló méretű és színezetű sólyom, Eurázsiában csak az északi sólyom nagyobb nála. Alapvetően ázsiai elterjedésű madár, ezen belül is elsősorban Kína, Mongólia és Kazahsztán területén él, az európai állomány zöme Magyarországon és Ukrajnában található.
Világállományát 1990-ben 17 400-28 800, 2013-ban 6100-14 900 párra becsülték, Európában ennek töredéke, mintegy 5 százaléka él. Magyarországról az 1980-as években majdnem eltűnt, akkor az ismert kerecsensólyom-párok száma alig tíz volt, az akkor kezdődő, az MME által koordinált természetvédelmi munkának köszönhetően viszont napjainkban ez a szám már 150 pár körül alakul – hangsúlyozza az egyesület közleményében.
Nyílt, pusztai élőhelyigényű fajként talajon élő, közepes termetű rágcsálókra, mint például az ürgékre, hörcsögökre, földimókusokra specializálódott ragadozó, de képes kisebb, egér termetű fajokat is elejteni. Ezek hiányában, klasszikus sólyomként viselkedve gond nélkül átvált a repülő madarak, főként a seregély- és galambméretű fajok zsákmányolására.
A sólyomféle rokonság többi tagjához hasonlóan fészket nem épít, évente egyszer költ. A sziklafalak párkányain hollók fészkét, fészekmaradványát használja, vagy pedig a csupasz párkány törmelékes talajába alakít ki a tojó egy sekély mélyedést a tojásoknak, fás élőhelyeken más közepes és nagy testű madarak, elsősorban ölyvek és sasok üres fészkeibe költözik be.
Mint felidézik, a sziklai fészkelőhelyek esetében az MME éveken át sikeresen alkalmazta az önkéntesekkel végzett fészekőrzést, majd ugyancsak fontos lépés volt az ürge védetté nyilváníttatása, illetve a rágcsálók visszatelepítése egykori élőhelyeikre.
Napjainkban a hazai állomány több mint kétharmada a nagyfeszültségű hálózat fém traverzeire telepített, úgynevezett „örök” élettartamú alumínium költőládákban, a nyestektől és az emberektől is védetten költ – olvasható a közleményben.