Hulmánnal gyarapodott a Nyíregyházi Állatpark
Nőstény hulmán (Semnopithecus entellus) érkezett a Nyíregyházi Állatparkba.
Az ötéves, korábban Hannoverben élő állat a karanténidőszak letelte után csatlakozott a kétfős tenyészcsapathoz – közölte Révészné Petró Zsuzsa, az állatpark oktatási osztályvezetője hétfőn az MTI-vel.
Elmondta, hogy a közepes termetű majomfaj zárt tartási körülmények között ritkaságnak számít, az egész világon összesen 183 egyede él állatkertekben. Az Európai Fajmegőrzési Program keretében érkezett jövevényen kívül egy 2010-ben Németországban született nőstény és egy Lengyelországból kapott, most tizenöt éves hím él Nyíregyházán.
A park állatai nappal aktívak, leggyakrabban a lombkorona szinten tartózkodnak, ahol elsősorban a fák leveleivel táplálkoznak, de rügyeket, magvakat és gyümölcsöket is fogyasztanak – mondta a szakember.
A hulmán a karcsúmajomformák alcsaládjába tartozik. Bundája sárgásfehér, csupasz testrészei ibolyaszínűek, szemei fölött fekete szőrök nőnek, homlokán, arcán és állán fehér a szőr. A felnőtt hím 78-80 centiméter magas, farkhossza 100 centiméter, 21 kilogramm a testsúlya, a nőstények kisebbek, 41-60 centisek, farkhosszuk 70 centiméter, súlyuk pedig 6-10 kilogramm.
A fajnak bámulatos az alkalmazkodóképessége. A természetben éppúgy megtalálható a Himalája négyezer méter feletti hófödte hegyei között, mint Ázsia félsivatagos vagy trópusi esőerdőiben, sőt Észak-India sűrűn lakott városaiba is bemerészkednek a hinduk által szent állatokként tisztelt hulmánok.
A hinduizmusban Hanumán majomisten leszármazottjának tartják, akinek akkor perzselődött meg az arca, keze és lába, amikor Ráma isten feleségének kiszabadítása után felgyújtotta Lanka városát. Ez a különleges színezet, azaz a fekete szőrtelen arc, valamint kéz-és lábfej a szürke majmok jellegzetessége.
A hulmánok Rudyard Kipling, irodalmi Nobel-díjas angol író A dzsungel könyve című művében is megjelennek, ők az Elveszett Városban élő „majmok népe”. Annak ellenére, hogy szent állat, természetes élőhelyének pusztulása miatt egyre inkább visszaszorul. A földművesek is egyre kevésbé tűrik el a földjeiken és kertekben garázdálkodó állatokat, így a faj egyedszáma Indiában időközben nagyjából 200 ezerre csökkent, ezért is fontos, hogy zárt tartási körülmények között szaporítsák őket.
