Kiderült az igazság: a kutyák tényleg felismerik a jó embereket?

Valóban képesek a kutyák az emberi jellem megítélésére? Egy friss nemzetközi kutatás szerint lehet, hogy ez a különleges képesség inkább a mi értelmezésünk eredménye, mintsem a kutyáké.

A kutyákról régóta él az a feltételezés, hogy kivételes jellemismerők. Ha kedvencünk bizalmatlan valakivel szemben, gyakran mi magunk is fenntartásokkal kezdjük kezelni az illetőt. Egy japán–osztrák kutatócsoport azonban arra kereste a választ, hogy vajon tényleg képesek-e a kutyák értékelni mások viselkedését – vagy inkább csak pillanatnyi reakciókról van szó.

A kísérlet során a kutatók azt vizsgálták, hogy a kutyák kialakítanak-e pozitív vagy negatív benyomást emberekről aszerint, hogy azok hogyan bánnak másokkal – például adnak-e ételt, vagy megtagadják azt. Azt is elemezték, hogy a kutyák életkora és tapasztalata befolyásolja-e, hogyan viselkednek ilyen helyzetekben.

A vizsgálatba negyven kutyát vontak be. Az első kísérletsorozatban a kutyák külső megfigyelők voltak: két ember viselkedését figyelték, akik egy harmadik fél kutyájával kerültek kapcsolatba – az egyik ételt adott, a másik elutasító volt. Egy kontrollcsoportban hasonló jelenetet láttak, csak a szereplők nem valódi kutyával, hanem képzeletbeli szituációban szerepeltek. Ezt követően minden kutya személyesen is találkozott a két emberrel, és a kutatók megfigyelték, hogy melyiküket részesítik előnyben – kivel keresnek szemkontaktust, kihez mennek közelebb, kivel töltenek több időt.

Melyik embert részesítették előnyben a kutyák?

A második kísérletsorozat során a kutyák két különböző emberrel kerültek kapcsolatba: az egyik személy barátságosan viselkedett, és étellel kínálta őket, míg a másik megtagadta az étel átadását. Ezt követően mindketten egyszerre ajánlottak fel falatot, és megfigyelték, hogy a kutyák melyiküket közelítik meg. A kutatók feltételezték, hogy a kutyák – különösen az idősebb példányok – a segítőkész embert fogják választani.

Az eredmények azonban meglepetést okoztak:
a kutyák döntései látszólag véletlenszerűek voltak, nagyjából egyenlő arányban választották az egyik vagy a másik embert, függetlenül attól, hogy milyen tapasztalatuk volt velük korábban, vagy hogy hány évesek voltak.

Annak ellenére, hogy a kutyák már évezredek óta élnek szoros kapcsolatban az emberekkel, és gyakran különleges érzékenységet tulajdonítanak nekik, úgy tűnik, hogy az emberi jellem megítélésében nem feltétlenül rendelkeznek kifinomult érzékkel. A kutatás nem cáfolja, hogy a kutyák képesek figyelni vagy együttérezni, csupán arra utal, hogy a mások szándékainak vagy személyiségének felismerésére irányuló képességük – ha egyáltalán létezik – eddig nem nyert tudományos alátámasztást.