Otthon lovagok és kortársak között
Lendvai múmia
Nem kell megijedni, nem a közéletből szerencsésen kikopott elvtársnőről szól az alábbi írás. A történelmi Zala vármegye kedves kisvárosában jártunk.
Jelenleg szlovén közigazgatás alatt áll, de történelmileg Zala vármegyéhez tartozik, annak alsólendvai járásnak székelye a Murától kissé északra, az azonos nevű patak két partján fekvő Lendva. Ha néprajzilag nézzük, az Őrség és a Göcsej mellett kevésbé ismert Hetés kisvárosa. Itt született mások mellett Mayer György néven a nagy magyar szobrászművész, Zala György, akinek többek között gróf Andrássy Gyula lovasszobrát (megsemmisülése okán ma újraöntött mása áll a budapesti Országháznál), gróf Tisza István megrendítő és magasztos szobrát (ugyancsak újraalkotott mása ékesíti az Országház teret), Erzsébet királyné ülő alakos szobrát a róla elnevezett híd budai hídfőjénél a Döbrentei téren, nem utolsósorban az aradi Szabadság-szoborcsoportot köszönhetjük.
A mai Lendva területén már a késő rézkorban, a korai bronzkorban is éltek emberek, és később is folyamatosan lakott vidék volt. A honfoglalás, másképpen visszatérés vagy honvisszafoglalás időszakában a nyugati gyepűhöz tartozott, első írásos említése 1192-ből való, akkoriban a Hahót nemzetség birtoka volt – belőlük lettek később a Bánffyak, családfájuk a lendvai vár állandó kiállításán látható.
Vára egy okirat tanúsága szerint 1272-ben már biztosan állt. 1367-ben Nagy Lajos királyunk a Hahót-nembeli Lendvai Miklós bán két fiának, Istvánnak és Jánosnak vásártartási jogot adományozott Simon és Júda napjára. 1476 szeptemberében Budára menet itt szállt meg Mátyás királyunk menyasszonya, Beatrix, később, 1480. augusztus 28. és szeptember 4. között maga a király is táborozott itt hadba menet.
Lendva szerencséje, hogy a törökdúlást nagyjából elkerülte, igaz, 1603-ban megpróbálták bevenni az oszmán hódítók, de Bánffy Kristóf és vitézei visszaverték a támadókat. Soha nem került török kézre, így töretlenül fejlődhetett. Szellemi, kulturális értelemben is, 1573-ban már nyomdája volt.
Lendva a XVII. század végén az Esterházy grófok birtoka lett, ők alakították ki a vár ma is ismert alakját. Békésen, folyamatos fejlődéssel peregtek az évszázadok, 1835-ben Lendván megnyitott a Muravidék első gyógyszertára is. Az 1848-49-es események sem viselték meg annyira, mint az ország más vidékeit. 1918-ban viszont horvát csapatok próbálták bevenni, de a lendvaiak visszaverték a támadókat. Egy évvel később egy szlovén pap, Klekl József atya vezetésével néhányan megkíséreltek kikiáltani egy önálló államot Szlovenszka Krajina, azaz Szlovén Határvidék néven, de a próbálkozást a magyarországi kommün elfojtotta. Ugyanazon évben, 1919. május 29-én Tkálecz Vilmos kántortanító vezetésével kikiáltották a Vendvidéki Köztársaságot, de nyolc nap múlva, június 6-án ez a kísérlet is elbukott.
Sajnos elbukott az alsólendvai ellenforradalom is, az első felkelés, amely nyíltan fellázadt az 1919-es vörösterror ellen. 1919. április 21-22-én Fangler Béla jogász vezetésével az antibolsevisták megkísérelték átvenni a hatalmat, de a kommün terroristái lecsaptak rájuk, letartóztatták a szervezőket. Csodával határos módon Fanglert csak börtönbe zárták, túlélte az első magyarországi bolsevista diktatúrát.
Lendva viszont az újonnan létrejövő Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd az abból kialakított Jugoszlávia uralma alá került. A megszállók kegyetlenül elnyomták a magyarokat, nem csoda, hogy 1941-ben, amikor Bácska és a Drávaszög felszabadult, és Bárdossy László miniszterelnök kormánya – nem akarván konfrontálódni a Jugoszláviából kivált, német támogatást élvező usztasa Horvátországgal – lemondott a Muravidékről, az ottani magyarság zúgolódott. Nem kevesebb, mint 33 táviratot küldtek Horthy Miklós kormányzó úrnak, 12 ezer magyar nevében kérve szülőföldjük visszacsatolását. Szerencsére befolyásos pártfogót találtak Mindszenty József zalaegerszegi apátplébános személyében, aki személyesen járt közben ügyükben a kormányzó úrnál és Bárdossy miniszterelnöknél. A megbeszélés végén, amint azt Maróthy-Meizler Károly egykori országgyűlési képviselő Az ismeretlen Mindszenty című, 1958-ban Buenos Airesben kiadott könyvében részletesen leírja, a zalaegerszegi apátplébános emelt hangon torkolta le a Muraköz elengedése mellett érvelő Bárdossyt: „Miniszterelnök úr, vegye tudomásul, hogy egy magyar ember nem beszélhet így!”Ezután Mindszenty kiviharzott, rácsapva az ajtót az elképedt kormányfőre. Minden bizonnyal e közjátéknak is szerepe volt abban, hogy végül a Muravidék, így Lendva is felszabadult és hazatért. Sajnos 1945 után ismét jugoszláv uralom alá vettetett, ma az 1991 óta független szlovén állam fennhatósága alatt áll. El kell ismerni, hogy Ljubljana, egyedüliként a trianoni utódállamok közül, példás jóindulattal viseltetik az e vidéken élő mintegy ötezer magyar testvérünk iránt, a magyar nyelv például hivatalosan is használható, és szembetűnő a példás kétnyelvűség mindenütt.
Ha Lendván jár az ember, tudnia kell, hogy Lendvahegy kitűnő borok hazája, a bortermelés itt sok évszázados hagyomány, ma is sokan élnek ebből és a turizmusból. A legfőbb látványosság azonban Lendva csinos vára, amelyben állandó és időszaki kiállítások is vannak.
Folyamatosan megtekinthető a város és vidéke történetét alaposan bemutató tárlat, melyből kiderül, hogy az 1727-28-ban az előkelő Gludovácz család által emelt csonkadombi Szentháromság-kápolnában őrzik legendás tábornokunk, gróf Hadik András atyjának, II. Hadik Mihálynak természetes úton mumifikálódott holttestét. A kiállítás bemutatja az egykori lovagvilágot, bevezeti a látogatót a vidék egyháztörténetébe és a népi élet mindennapjaiba, de természettudományos ismereteket is nyújt, hiszen itt található a XX. század jeles festőművészének és grafikusának, a lendvai születésű Gálics Istvánnak lenyűgöző lepke-, pók-, skorpió-, rovargyűjteménye. Zala Györgynek külön emlékszobát rendeztek be.
Időszaki kiállításoknak is helyet ad a lendvai vár, ezidőtájt, még október végéig például megtekinthető a Történetek a Szentírásból Salvador Dalí és Otto Dix grafikáin című tárlat, mely felvonultatja többek között a nagy katalán szürrealista festő Keresztes Szent János Krisztusa című, a művészettörténetben egyedülálló módon négy különböző perspektívát használó remekművét, valamint a jeles német expresszionista piktor, Otto Dix 33 műből álló, Szent Máté evangéliumát megrázó erővel láttató litográfia-sorozatát.
A vár tetőterében pedig a Lendvai Nemzetközi Művésztelep legutóbbi két alkotói sereglésének bronzszobor-terméséből válogató tárlat látható. A kortárs képzőművészet nehéz műfaj, a Lendván látható, elsöprő többségben szándékoltan nonfiguratív művek között akad bőven blöff, de azért találni érdekes, értékes alkotásokat is.
A várból lesétálva megcsodálhatjuk az Alexandriai Szent Katalin tiszteletére 1751-ben szentelt, 2023-ban felújított barokk plébániatemplomot, mellette Szent Flórián, Szent István (Király Ferenc lendvai szobrászművész alkotása a millennium alkalmából) és Boldog Anton Martin Slomšek, a nagy XIX. századi maribori püspök szobra áll. A Zala György téren pedig a Makovecz Imre által tervezett színház és művelődési központ épülete nyűgözi le a mester által megteremtett szerves építészet rajongóit.
Otthonos, hangulatos kisváros a nem egészen háromezer lelkes Lendva, nem mellesleg a muravidéki magyarság központi települése – igaz, testvéreink a város lakosságának csak nem egészen 40 százalékát teszik ki. Érdemes felkeresni, megismerni.
