Mogyoró, a tapsifüles

Az állatokhoz való viszonyulást az ember kisgyermekként tanulja meg a szüleitől. Ha szeretettel közeledünk az állatokhoz, a gyermek is azt fogja másolni.

Gyermekek természetes érzelmeiknél fogva eredendően szeretettel fordulnak az állatok felé. Alig teszik meg az első lépéseket, ejtik ki az első szavakat, máris  szeretnének maguknak otthonra állatot. Kezdik kutyussal, cicával, amelyeket  simogatni lehet. Ha a lakáskörülmények megengedik, a megfelelő fajtájú állatka kiválasztása után orvossal, állatorvossal történő megbeszélés és ajánlás alapján érdemes a gyereknek kisállatot ajándékozni. Az állatok gondozása, tisztítása, etetése, sétáltatása, a velük való kommunikáció igen jó hatással lesz a fejlődő gyerekre. 

Az állatokhoz való viszonyulást az ember kisgyermekként tanulja meg a szüleitől. Ha szeretettel közeledünk az állatokhoz, a gyermek is azt fogja másolni, nem bántja, nem kiabál vele, elviseli a közeledését. A természetes óvatosságra is ebben a korban tanítható a csemete, nehogy a túlzott bizalomnak végül baj legyen a vége. Azt mindig szem előtt kell tartani, hogy az állat ösztönösen cselekszik, beteg, védekezik, féltékeny, irigy, óvatos, éhes – ezekre tekintettel kell lenni.

Nagy kérdés, hogy városi lakásban vagy ha a család napközben nincs otthon, milyen állatot válasszunk, ami jól tűri a hosszabb egyedüllétet is. Legjobbak erre a kisemlősök és a madarak. Húsvétkor nyuszik kerülnek a központba, de a legtöbb helyen csak bizonyos ideig tűrik el a tapsifülesek jelenlétét. Ideiglenesen nagyobb dobozban tartják, így nem is derülhet ki, milyen aranyos és intelligens – amiről nem is tudnak – kisállat. Jómagam – egy tengerimalac mellett – minden évben vettem a kislányomnak egy húsvéti nyuszit. Az egyik feltűnően érdeklődő volt, Herbert névre hallgatott, és amíg a férjem születő könyveit gépelte, két lábra állva az írógép mögé helyezkedett, onnan nézte a műveletet. Teljesen szobatiszta volt, visszajárt a dobozba a dolgát végezni. 

Akkor határoztuk el, hogy veszünk egy „állandó” nyulat. Így került hozzánk a most nyolcéves, színe után elnevezett nyuszi, a Mogyoró.

Az előbbiekkel szemben kistestű hobbinyúlnak vettük állatkereskedésben. A házinyulak fajának mintegy 80 fajtája van, közülük egyik az ún. oroszlánfejű fajta, gyönyörű, nyaka köré fonódó sörénnyel, tompa arcrésszel, kerek fejjel. Eredete Belgiumba vezethető vissza, ahol a belga törpe és a rókanyúl keresztezésével tenyésztették ki. A nyulak a korai domesztikáció után morfológiailag és viselkedésben is változtak.  

A hozzánk tartozó Mogyoró egy nagy ketrecet kapott, az egyik sarkába macskaalmot tettünk, a másik oldalra száraz kenyeret, zöldet (saláta, lucerna, répa, alma, fű, karalábé levele). A foga koptatásához rágókarikát, sópótlásra nyalósót, valamint golyós önitatót. Miután láttuk, hogy tökéletesen szobatiszta, be sem zártuk a ketrecet. Az egész lakást birtokba vette, kifejezetten okos állat volt, tanulékony, szelíd. A napirendünket ismerte, már előre oda feküdt, ahova mi is mentünk: ebédlőasztal mellé, ágy mellé, TV-nézéshez fölugrott a kanapéra. Ha simogatás közben megállt a kezünk, a fejével emelgette a könyökünket, hogy folytassuk. Sziesztázott a fotelban és nagyon szeretett labdázni. 

Azt is kevesen tudják, hogy a nyuszi nagyon játékos. Nagyon tiszta magára, gyakran mosakszik, mint a macska. Kezdi a fejével, majd mulatságos módon mellső lábaival egyenként lehajlítja a füleit, és alaposan lenyalogatja, így halad hátra, egészen a farkáig. Igénytelen, tartása nem költséges.

Akik kaptak nyuszit húsvétra és megunják, ne engedjék el a parkokban, mert a kóbor kutyák széttépik őket. Állatvédőket kell megkérdezni, hogy hol fogadják be a megunt nyuszikat. Ne feledjük: az állattartás felelősséggel jár, állat nélkül lehet élni, de nem érdemes. 

Hankó Ildikó