Nyomásgyakorlással próbálják ráerőltetni a gyerekekre a szobatisztaságot

Az egyik legnagyobb mérföldkő egy kisgyermek életében, amikor leszokik a pelenkahasználatról. Hogy ez a pillanat mikor jön el, az egyénenként változó. Vannak, akik szinte maguktól kezdik el a bili- vagy vécéhasználatot, másoknak viszont hosszú hónapokra van szükségük az átálláshoz. Ezek az ütembeli eltérések teljesen normálisak, a szobatisztaság ugyanis fejlődési folyamat eredménye, ami nagyrészt attól függ, testileg és szellemileg megérett-e rá a gyermek.

Jó cél, rossz eszköz

Természetesen a környezet támogatása, ösztönzése is fontos a sikerhez, ám sürgetni a dolgot nem érdemes és nem is szabad. Két-hároméves kor alatt már csak azért sem, mert a kicsi nem tudja még szabályozni a hólyagját és a végbelét, vagyis képtelen visszatartani a vizeletet és a székletet. A szakemberek ugyanakkor hangsúlyozzák, akkor sem szabad erőltetni a folyamatot, ha a gyermek az életkorából fakadóan már alkalmas lenne az átszokásra, de még nem kívánkozik a bilire vagy a vécére, bizonyos negatív élmények hatására ugyanis visszaesés is történhet, ráadásul nemcsak a szobatisztaság, hanem az evés, az alvás vagy a szeparáció terén is.

Kudarc esetén a gyermek úgy érezheti, nem felel meg a szülők elvásásainak, ez pedig önértékelési problémákat okozhat.

A teljesítménykényszer miatti szorongás, aminek kialakulásához még csak meg sem kell szidni a kicsit, széklet- és vizeletvisszatartást okozhat: előbbi szorulást, fájdalmas, sőt, akár véres székletürítést, bélműködési zavarokat, utóbbi pedig húgyúti fertőzéseket eredményezhet.

Bár e tények már egész széles körben ismertek hazánkban is, rengeteg szülő próbálja minél előbb letudni a gyermek fejlődési folyamatának ezen szakaszát. Ám az érintetteknek csak nagyon kevés hányada az, aki belülről fakadó késztetést érez erre. A többség külső nyomás hatására cselekszik így, hazánkban ugyanis több intézményből is azt az információt kapják, hogy az a gyerek, amelyik szeptemberig nem tanul meg vécébe pisilni és kakilni, nem kezdheti meg az óvodát. Ez azonban nemes egyszerűséggel fogalmazva:

hazugság.

Magyarországon 2011 óta törvényi előírás, hogy az a gyermek, amelyik augusztus 31-ig betölti a 3. életévét, szeptember 1-től legalább napi 4 órában köteles óvodába járni, s nem létezik olyan „szobatisztaságra vonatkozó jogszabály”, amely ezt felülírná.

Nincs mese, fel kell venni

A lakóhelyéhez legközelebb eső intézményben még abban a szélsőséges esetben is kötelesek fogadni egy gyereket, ha sosem ült még bilin vagy vécén. Az igaz, hogy napjainkban jóval több ilyen esettel találkozni, egyrészt mert a modern pelenkák nedvszívó képessége már olyan jó, hogy a gyerek nemhogy kellemetlennek, de egyáltalán nem érzi, hogy pisis, másrészt

a mai szülőkre általánosságban jellemző az elkényelmesedés, ellustulás, vagyis, hogy gyermekük szocializálását – kezdve az orrfújástól az öltözködésen át a cipőfűző megkötéséig – teljes mértékben a pedagógusokra hagyják.

De ez a jelenség akkor sem jogosítja fel arra, hogy hamis információval riogassák a szülőket.

– Mivel nem voltunk tájékozottak a témában, nagyon megijedtünk, amikor a szülői értekezleten közölték, ha ősszel is pelenkás lesz még a kislányunk, kérvényeznünk kell, hogy egy évig bölcsődében maradhasson – meséli lapunknak egy fővárosi anyuka. Hozzáteszi, indokként elhangzott, hogy az óvodának nincs kapacitása az állandó peluscserére, hiszen az óvodai csoportokba már nem 10–12 fő jár, mint a bölcsődékben, hanem 20–25. Ez az érv azonban sántít, hiszen a háromévesek nagy része – még ha adódnak is néha balesetek – szobatisztának mondható, vagyis csoportonként csupán egy-két gyereket kell rendszeresen tisztába tenni, őket is csak az első hetekben, hónapokban, hiszen a csordaszellem előbb-utóbb hat rájuk, példát vesznek azokról, akik már gond nélkül elvégzik a dolgukat a vécén. Az intézmények gyakran érvelnek azzal is, hogy nincsenek meg a pelenkázáshoz kellő feltételek, vagyis nem tudják hol tárolni a „veszélyes hulladékot”. Egy a hulladékjegyzékről szóló 2013-as rendelet szerint azonban a bezacskózott koszos pelenka nem számít annak. Az ilyen hulladékot zsákkal bélelt lábpedálos, fedeles kukában is tárolhatják mindaddig, amíg ki nem dobják a települési hullaékgyűjtő edénybe.

Nagyobb a füstje, mint a lángja

Bár sok szülő retteg attól, hogy gyermeke hátrányt szenved amiatt, hogy nem szobatiszta, a gyakorlat azt mutatja, hogy az óvodák többségében sokkal megértőbben és együttműködőbben kezelik ezt a kérdést, mint azt sokan gondolnák. Azok az anyukák, akiknek a gyereke csak részben vagy egyáltalán nem volt szobatiszta óvodakezdésre, egybehangzóan pozitív tapasztalatokról számoltak be. A pedagógusok – különösen a dajkák – készségesen segítettek a gyerekeknek a „balesetek” kezelésében, és támogató légkört biztosítottak ahhoz, hogy a kicsik megtanulják az önálló vécézést. Nem szidták, nem szégyenítették meg, sőt, kifejezetten biztatták őket.

A lapunknak nyilatkozó egyik anyuka beszámolója szerint bár az óvodában nem volt kialakítva pelenkák tárolására alkalmas rendszer, és kérték is, hogy ne vigyenek pelenkát, a gyerekeket nem érte hátrány emiatt. A szülők gondoskodtak több váltóruháról és pizsamáról, a dolgozók pedig türelemmel, megértéssel kezelték az átmeneti időszakot. Egy másik édesanya azt mesélte, hogy az óvodapedagógusok naponta többször is kikísérték vécére a kisfiát, aki eleinte csak pelekába tudott kakilni, s így három hónap alatt – némi otthoni ráhatással – teljesen megoldódott a helyzet.

Mivel a szobatisztaság nem törvényi felvételi kritérium, az óvodai elutasítás nem jogszerű.

Ha mégis megtagadják a felvételt erre hivatkozva, a szülő jogorvoslattal élhet. Első lépésként célszerű írásos indoklást kérni az intézményvezetőtől, majd panaszt lehet tenni a település jegyzőjénél vagy a megyei kormányhivatalnál. A tapasztalatok szerint azonban erre nagyon kevés alkalommal van szükség.