Varga János 80 éves

1939. október 21-én Abonyban született, a sportág rejtelmeibe tizenöt éves korától a városban birkózó szakosztályt alakító kiváló és lelkes szakember, Skultéty Sándor vezette be. Képességeinek és kiváló erőnlétének köszönhetően – a helyi téglagyárban rakodóként dolgozott – 1958-ban már négyszeres ifjúsági bajnok és a felnőttek között bajnoki ezüstérmes volt. 1959-ben hivatásos katonaként a Budapesti Honvéd sportolója lett, itt bontakozott ki rendkívüli tehetsége, s lett 14-szeres magyar egyéni bajnok. Kivételes technikai képzettsége révén szabadfogásban és kötöttfogásban is nemzetközi klasszis volt, de legjelentősebb eredményeit kötöttfogásban érte el. A szőnyegen nemcsak erős és gyors, hanem kiszámíthatatlan is volt, olyan kiismerhetetlenül váltogatta a technikákat, hogy ráragadt a Paganini név. Emlegették Ramszeszként is, ezt példaképe, az őt a válogatottban szárnyai alá vevő Polyák Imre ragasztotta rá, mert szerinte az egyiptomi fáraóra hasonlított. Az NDK-ban le is filmezték, hogy a felvételek tanulmányozása után megverhessék, de mindez nem ért semmit, ellenfele így is alulmaradt vele szemben.

A szövetségi kapitány, Matura Mihály 1959-ben hívta meg a birkózóválogatott keretébe, 1973-ig versenyzett címeres mezben. Szakmai fejlődését Skultéty és Matura mellett olyan kitűnő edzők segítették, mint Kárpáti Károly, Tóth Gyula, Gurics György és a válogatottban őt pártfogásába vevő Polyák Imre, aki példaképe lett.

Az 1960-as, római olimpián már szerepelt a neve a keretben, de csuklótörése miatt lemaradt a játékokról. A következő évben első világversenyén, a jokohamai világbajnokságon szabadfogásban ezüstérmes, 1962-ben harmadik lett, majd 1963-ban törött bordával versenyezve kötöttfogású világbajnoki címet szerzett Helsinborgban. Az 1964-es, tokiói olimpiára nem tudott megfelelően felkészülni, nem szerzett érmet, csak annak örülhetett, hogy Polyák Imre három ezüstérem után végre olimpiai bajnok lett. Varga János 1967-ben megszerezte az Európa-bajnoki aranyérmet.

Pályafutása legnagyobb sikerét az 1968-as, mexikóvárosi olimpián aratta, a kötöttfogásúak 57 kilogrammos súlycsoportjában győzött. A hármas lebonyolítású, körversenyes döntőt úgy nyerte meg, hogy szovjet ellenfelét legyőzve utolsó mérkőzésén a román versenyző ellen ki is kaphatott volna, akkor is bajnok. Ő – jóllehet a román zsűrielnök szerinte ki akarta fárasztani, és csak háromszori szólatás és bemelegítés után birkózhatott -, döntetlenre végzett, és nyakába akasztották az aranyérmet.

1970-ben újra világbajnok lett, és ugyanabban az évben az Európa-bajnokságot is megnyerte. Harmadik olimpiáján, 1972-ben Münchenben nyerő helyzetből leléptették egy hazai versenyző ellen, és csak negyedik lett, a következő évben befejezte pályafutását. Ezredesként helyezték nyugállományba, szakedzői, majd 1985-ben mesteredzői oklevelet szerzett. 1990-ig a Bp. Honvéd, 1978 és 1993 között a junior válogatott edzőjeként tevékenykedett, 1981-től nemzetközi bíróként is működött. Edzőként olyan birkózók pályafutásának elindításában segédkezett, mint Faragó József, Farkas Péter, Komáromi Tibor, Gáspár Tamás, Bódi Jenő, Sipos Árpád, Vadász Csaba.

Támogatja az Olimpiai Bajnokok Klubjának munkáját, az Abonyi Birkózó Club tiszteletbeli elnökeként rendszeresen jelen van a Skultéty Sándor emlékére rendezett helyi birkózóversenyen. 1996-ban Abony díszpolgára lett, 2006-ban kézlenyomata felkerült a Magyar Sportcsillagok falára. Pályafutását 2007-ben érdeméremmel ismerte el a Magyar Olimpiai Bizottság, 2010-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje polgári tagozatát, 2015-ben a Magyar Érdemrend középkeresztjét. 2016-ban a Nemzetközi Birkózó Szövetség beválasztotta a sportági Hírességek Csarnokába, tavaly a Nemzet Sportolója lett.

Felesége Varga Jánosné Varga Gabriella válogatott atléta, Gabriella lánya tőrvívó Európa-bajnok, csapatban olimpiai helyezett.